A kettős állampolgárságról

Noha Ukrajnában sem az alkotmány, sem a hatályos törvénykezés sem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, tegnap Magyarország két kárpátaljai külképviseletén - Ungváron és Beregszászban - elkezdődött a visszahonosítási kérelmek fogadása.

Az ungvári főkonzulátuson december közepére meghaladta az 1700 főt az eljárás céljából időpontot kérők száma, s jelenleg már csak júliusra van szabad hely. Beregszászban karácsonyig több mint 1500-an foglaltak időpontot, de ott még áprilisra is akad hely. December végétől ugyanakkor a külképviseletek már senkinek, a helyi magyar sajtónak sem adnak ki információt. - Csak a külügyminisztérium sajtóosztálya nyilatkozhat a kettős állampolgársággal összefüggő bármilyen témában - így hárították el még a múlt év végén az egyetlen ukrajnai országos magyar lap, a Kárpáti Igaz Szó érdeklődését az ügyben. Kárpátalján az ungvári főkonzulátus korábbi ígéretével ellentétben végül egyetlenegy tájékoztatót sem tartottak az eljárás menetéről, s amíg a már említett lap nem közölte, hogy Ungváron és Beregszászban is lehet telefonon időpontot foglalni, csak alig páran jelentkeztek, utána viszont napok alatt több százan.

Egyébként a már említett Kárpáti Igaz Szó szerkesztősége a honlapján megszavaztatta olvasóit arról, hogy felgyorsulhat-e az áttelepülés az anyaországba az egyszerűsített honosítással. A legtöbben - a válaszadók 41 százaléka - úgy vélték, hogy nem, mivel aki akart, már átköltözött. Az igennel válaszolók aránya a 15 százalékot sem érte el.

A hiányos konzulátusi tájékoztatás miatt az érdeklődők jobbára csak egymástól kérdezgetik csendesen, nem lesz-e később bajuk a magyar állampolgárság felvétele miatt. A félelmeket az okozza, hogy Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárságot.

- Az alkotmány úgy szól, hogy Ukrajnában "egyes állampolgárság" létezik s ezt a tételt értelmezi számos jogász úgy, miszerint az alkotmány tiltja a többes állampolgárságot - mondta Tóth Mihály, a jogtudományok kandidátusa. A megkérdezett jogász hozzátette: ő egyetlenegy olyan esetről tud, amikor valakit egy másik ország állampolgárságának, konkrétan a románnak felvétele miatt fosztottak meg eredeti állampolgárságától.
Ugyanakkor politológusok látnak arra esélyt, hogy amennyiben a következő parlamenti választásokon - 2011 tavaszán vagy 2012 őszén - a jelenleg kormányzó Régiók Pártja akár egyedül, akár koalícióban kétharmados többséghez jut, akkor lehetővé teszi a kettős állampolgárságot, amit biztosan örömmel fogadna a tömb szavazóbázisának számító több milliós orosz kisebbség.

(forrás)

A néhány csúsztatás és félremagyarázás ellenére figyelmet érdemlő helyzetértékelés:

Krónika, 2010. dec. 24

Magyar érdekek Ukrajnában

Nem kellett sokat várni az október végi ukrajnai önkormányzati választások kárpátaljai eredményeinek következményeire. Miután az eddigi kilenc helyett csak hét képviselője lesz a két magyar szervezetnek a száznyolc fős megyei közgyűlésben, a testület vezetőinek megválasztásakor a többség szakított az eddigi hagyományokkal, s nem magyart jelölt a humánpolitikai kérdésekért felelős elnökhelyettesi posztra.

Kárpátalján a magyarság aránya tizenkét százalékos, a megméretés következtében azonban ennél az aránynál összesen is alacsonyabb képviseleti eredményt ért el a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ). Míg a KMKSZ-listán, magyar pártként szerzett három mandátumot, addig az UMDSZ mind a négy mandátumát egyéni körzetben szerezte, s ez utóbbi eredményt elsősorban a hatalmon lévő ukrán Régiók Pártjával kötött választási együttműködés segítette elő.

Baráti összefogása a régiósokkal régi múltra tekint vissza, s e kölcsönös támogatósdiba az utóbbi nyolc évben a legkülönbözőbb formában az MSZP is beszállt. Egyebek mellett ez a nyilvánvaló politikai háromszög akadályozta a KMKSZ és az UMDSZ összefogását, hiszen a Kovács Miklós vezette szövetségnek eddigi önmagát kellett volna feladnia ahhoz, hogy kéz a kézben mutatkozzék a választók előtt a baloldal mellett mélyen elkötelezett riválissal. Közben sok minden más is rontotta a magyar pártok esélyeit. Megvásárolt szavazatok, magyarok az ukrán pártok színeiben, a szavazatszámlálás manipulálása – íme néhány tényező, amelyet a rossz magyar szereplés okaiként emlegetnek.

De nem elhanyagolható e tekintetben az asszimiláció kérdése sem. Kutatók elsősorban a nagyobb városokban – így például Ungváron, Munkácson és Nagyszőlősön, ahol a magyarok a többségi nemzethez képest lényegesen kevesebben vannak – tapasztaltak kisebbfajta asszimilációs tendenciát. A beolvadás hangsúlyosan jelentkezik a Felső-Tisza vidéke településein: Técsőn, Aknaszlatinán, valamint a rahói és a szolyvai járásban élő szórványmagyarság körében. Szakemberek szerint a szórványlét nem csupán a nyelvet koptatja el, hanem a nemzeti érzéseket is komoly próba elé állítja, ráadásul az előző kijevi kormány kisebbségellenes intézkedései következtében lényegesen csökkent a magyar tannyelvű iskolákban tanulók létszáma.

Egyelőre egyébként az új ukrán állami vezetés sem hozott lényegi változást a kisebbségi oktatáspolitikában, pedig Viktor Janukovics az elnökválasztási kampányban Beregszászon nagy nyilvánosság előtt tett ígéretet arra, hogy az ukrajnai kisebbségek a többségével azonos oktatási jogokat kapnak. Elmozdulás történt ugyan, hiszen idéntől ismét anyanyelvükön tehettek emelt szintű érettségit a kisebbségi diákok, de a Kijevben kidolgozott jövő évi felsőoktatási felvételiszabályzat semmibe vette a kárpátaljai magyarság igényelte változtatásokat. Így a magyar iskolák végzőseinek az elkövetkezőkben is ugyanazt az érettségi tesztet kell megírniuk ukrán nyelvből és irodalomból, amelyet az ukránok számára dolgoztak ki. A magyar nyelv és irodalom továbbra sem lehet vizsgatárgy a független vizsgaközpontokban.

Ez azt jelenti, hogy a magyarok még a felsőoktatási intézmények magyar szakjaira sem felvételizhetnek anyanyelvükön. Ez a kitétel azért is diszkriminatív, mert az orosz nyelv és irodalom a következő esztendőtől már választható vizsgatárgy az orosz szakra felvételizők számára.

A kárpátaljai magyar politikusok, pedagógusok abban bíznak, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége pozitív hatással lesz az anyanyelvű oktatás jövőjére. Mint egy szakmai konferencián elhangzott, a kilencvenes években fellendülést hozott az ukrajnai magyar tanügy számára a határ megnyitása Magyarország felé. Ebből kiindulva valószínűsítik az optimisták, hogy az egyszerűsített honosítás lehetősége folytán sok magyarban felébred a gyökereik iránti érdeklődés, s ez növelheti a magyar iskolák presztízsét. Magyarország ungvári és beregszászi konzulátusán az utóbbi hetekben sokan jelentették be igényüket az egyszerűsített honosításra, a székelyföldihez hasonló tömegjelenetek azonban elmaradtak.

Ez nem véletlen, hiszen Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, így minden magyarnak, aki úgy dönt, hogy kéri az áttelepülés nélküli honosítást, vállalni kell az esetleges következményeket. A jelen állás szerint ugyanakkor nyilvánvaló Kijev nyitottsága a kérdés iránt. Ukrajna vezetői eddig egyetlen nyilatkozatban sem kifogásolták a magyar lépést. A hallgatólagosan elfogadó hozzáálláshoz kellett Viktor Janukovics februári győzelme is, a Moszkvával szorosan együttműködő államfő ugyanis a kettős állampolgárság ügyében nem kíván vitát nyitni Oroszországgal. Tehetné, mivel köztudottan magas az orosz útlevéllel is rendelkező ukrán állampolgárok száma.

De egyre több a kettős állampolgársággal büszkélkedő észak-bukovinai román is, miután a bukaresti kormány könnyített az újrahonosítás feltételein. Ugyanakkor Kijev nem örül a külföldi útlevelek szaporodásának, azok nagy hírveréssel történő osztogatása pedig kifejezetten irritáló lehet az ukrán vezetésnek. Ezt érdemes figyelembe venni azoknak a politikusoknak, újságíróknak, önjelölt melldöngetőknek is, akik úgy érzik, fülsiketítő harsonaszó nélkül semmit sem ér a magyar állampolgárság megadása. A magyar érdek az, hogy zökkenőmentesen, minden csinnadratta nélkül, az ukrán államot tiszteletben tartva kapjon segítséget az a kárpátaljai magyar, aki élni akar a Magyarország által felkínált könnyített honosítás lehetőségével.

Fontos, hogy ebben a folyamatban a magyar kormány partnerre leljen a kárpátaljai magyarokat képviselő szervezetekben. Miután elképzelhetetlen az évek óta felhalmozódott ellentétek gyors átlépése, Budapest egyelőre csak a KMKSZ-re számíthat. Az UMDSZ nehezményezi, hogy elveszíti azokat az előjogokat, amelyek az anyaország részéről az előző nyolc évben „baráti alapon” megillették. Pedig a párt nem tudott élni a lehetőségekkel.

Az általa fenntartott irodahálózat döntései révén Ukrajnában a jogosultak számánál ezrekkel több magyarigazolványt adtak ki, s valószínűsíthető, hogy nem magyar nemzetiségű polgárok is igényelték a dokumentumot, hogy így jussanak különböző, például utazási és kulturális kedvezményhez Magyarországon. Ennek ismeretében, de a KMKSZ és a Fidesz hagyományosan jó viszonyából kiindulva sem jelent meglepetést Kovács Miklósék helyzetbe hozása, ami az oktatási-nevelési támogatások odaítélését vagy a magyarországi beutazáshoz szükséges, térítésmentes schengeni vízumra feljogosító garancialevelek kiadását illeti. Az UMDSZ ugyanakkor továbbra sem lesz elhanyagolható tényező Kárpátalján, köszönhetően a kormányzó ukrán Régiók Pártjával fennálló, több mint szoros együttműködésnek.

A magyar–magyar kapcsolatoknál jóval egyszerűbb és átláthatóbb a magyar–ukrán államközi viszony. Az utóbbi bő egy hónapban Orbán Viktoron kívül Schmitt Pál államfő is Kijevben járt, ami a diplomácia nyelvén azt jelzi: Magyarország számára fontos partner Ukrajna. Az új kijevi vezetés a maga részéről nagy reményeket fűz Budapest uniós elnökségéhez a vízummentesség s általában az integráció felgyorsítása terén, így a nagy északkeleti szomszéd esetében jó esély van egy olyan bizalomra épülő, hatékony kapcsolatrendszer működtetésére, amelynek révén a kárpátaljai magyarok érdekeinek anyaországi érvényesítése ukrán szemmel is természetes fellépésnek tekinthető.

Szerző: Pataky István, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatának helyettes vezetője, a magyar Külügyminisztérium idei nívódíjasa írott sajtó kategóriában.

Az ukrajnai-kárpátaljai magyarok érzékeltek etnikai alapú diszkriminációt a legnagyobb mértékben a legújabb kutatás adatai szerint

A kelet- és közép-európai nemzeti kisebbségek etnikai alapú diszkriminációs tapasztalatai és kivándorlási hajlandósága

Az ENRI-East néven futó európai kutatás olyan kisebbségek helyzetét vizsgálja, amelyek az EU keleti határán lévő országokban, az „anyaországhoz” közel, a határ másik oldalán élnek.

A diszkrimináció kutatásának egyik fő eredménye, hogy az ukrajnai magyarok és a lengyelországi ukránok tapasztaltak a leginkább, míg a magyarországi szlovákok, a kaliningrádi litvánok, az ukrajnai lengyelek, illetve a fehéroroszországi lengyelek és „kisebbségpárjuk”, a lengyelországi fehéroroszok elenyésző vagy kis arányban érzékeltek etnikai alapú diszkriminációt. Az 1. térképen látható számok azok arányát mutatják, akiket saját bevallásuk szerint az elmúlt egy évben hátrányos megkülönböztetés ért származása miatt.

A litvániai nemzeti kisebbségek és a szlovákiai magyarok valamivel több, mint tizede, a lettországi oroszok és a lengyelországi ukránok hatoda érezte úgy, hogy hátrányt szenvedett származása miatt. A legnagyobb mértékben az ukrajnai magyarok érzékeltek etnikai alapú diszkriminációt: minden negyedik válaszadó tapasztalt etnikai alapú megkülönböztetést az elmúlt egy évben.

Ugyanakkor a kivándorlásra való hajlandóság két kivétellel (lengyelek Fehéroroszországban és litvánok az Oroszországhoz tartozó kaliningrádi régióban) a balti és a nem EU-tag poszt-szovjet országokban nagyobb, mint a három kelet- és közép-európai ország négy kisebbsége esetében (amelyek közül a lengyelországi ukránok körében a legmagasabb a kivándorlási hajlam). A 2. térképen tizenkét, az EU határai mentén található kelet- és közép európai nemzeti kisebbség kivándorlási potenciáljának mértékét láthatjuk. A számok azok arányát mutatják, akik – ha erre módjuk lenne – biztosan kivándorolnának.

A legerősebb kivándorlási szándék a Lettországban és Litvániában élő, sokszor hontalan státuszú, fővárosi és „vándorlásképes” korú (azaz aktív korú) oroszokat és fehéroroszokat jellemzi: ezeknek a kisebbségi csoportoknak minden harmadik tagja nyilatkozott úgy, hogy ha tehetné, elköltözne az országból. Ennek ellentéte az idős, vidéki, jól integrálódott magyarországi szlovákok elenyésző kivándorlási hajlama (és a lengyelországi fehéroroszoké).

---

 

Forrás: Sik Endre, TÁRKI Zrt.

Infó: Magyarok Ukrajnában, Kárpátalján

Üzenet a határon túlra

Orbán Viktor egyik választási ígéretének teljesítését pipálta ki azzal, hogy hat év után újra összehívta a Magyar Állandó Értekezletet.

Ennél több nemzetpolitikai szempontból nem is nagyon történt tegnap a parlamentben – maga a tanácskozás nem igazán igazolta, hogy e fórum felújítására múlhatatlanul szükség lett volna. Ilyesmit még akkor is nehéz volna állítani, ha maga a kormányfő kedvtelve ecsetelgette a külhoni magyar vezetők előtt, mennyire megnyomorította a nemzetet a MÁÉRT-nélküli élet, amelyet egy beteges politika kényszerített az emberekre.

Máig vitatott, mi minden játszott szerepet a fórum szüneteltetésében. Az azonban nem vitatható, hogy az anyaországi támogatások MÁÉRT hiányában is rendben eljutottak a címzettekhez – ezek mértéke pedig nem lett kisebb, mint korábban volt.

Ma sokan egyfajta aranykorként próbálják láttatni a régi MÁÉRT-os időket. Pedig ez az állítás messze van az igazságtól. Igaz, a MÁÉRT-nak mindig is a nemzeti egységet kellett volna szimbolizálnia. Csak éppen ez szinte sose sikerült neki. E tanácskozásokat sokkal inkább az éles pártpolitikai szembenállás jellemezte – a mindenkori kormányok (de legfőképpen az előző Orbán-kabinet) egyfajta transzmissziós szíjat láttak benne, amelynek segítségével érvényesíthetik akaratukat a határon túli magyar pártoknál.

E kézi vezérlésnek aztán voltak nyertesei és vesztesei – az előbbieknek, vagyis az adott kormányhoz közelállóknak több anyaországi támogatás jutott, a szuverenitásukra kényesebb szervezeteknek kevesebb. Még emlékszünk azokra a vádakra is, hogy Orbánék megosztani igyekeznek az érintett pártokat, döntőbírói szerepet vindikálnak maguknak belső ügyeikben, személyi választásaiknál.

Nyilvánvaló, hogy a tegnap tárgyalóasztalhoz ülő határon túli magyar vezetők leginkább arra lettek volna kíváncsiak: a MÁÉRT felújítása vajon e régi gyakorlat felújításának a szándékát jelzi-e? Merthogy az új kormány több ilyesmire utaló lépést tett az elmúlt hónapokban – és ez érzékelhető aggodalmakat váltott ki körükben. Nem kerülte el a figyelmüket például, hogy kedvenceik mellett Orbánék nyíltan beavatkoztak előbb a szlovákiai, majd pedig a kárpátaljai magyar pártok választási kampányába; máris kitagadták a magyarság kebeléből a szlovákiai Híd pártot és Bugár Béláéknak annak ellenére sem küldtek meghívót, hogy nyáron rájuk szavazott a szlovákiai magyarság túlnyomó többsége.

Miközben Orbán Viktor tegnapi beszédéből a külhoni magyar vezetők megtudhatták, hogy a magyar nagy nemzet, a fentebb említett ügyekről a kormányfő egyetlen szót sem szólt. Mint ahogy a „piszkos anyagiakról” sem. Két kormányfői üzenet így is világos: a határon túli vezetőknek a nemzeti egységre úgy kell vigyázniuk, mint a szemük fényére (vagyis, aki kilóg a sorból, megnézheti magát). És: európai viszonylatban is párját ritkítóan stabil az anyaország kormánya (tehát rendezkedjenek be hosszabb távú együttélésre Orbán Viktorral).

Kiss Tibor, Népszabadság, 2010. nov. 6.

Kiss Tibor, Népszabadság:

Kisebbségi remake

Nehéz elhinni, hogy Gajdos István és környezete tényleg éppen Orbán Viktortól remélne segítséget abban a kellemetlen helyzetben, amelyben pártjuk, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség találta magát a kárpátaljai választások előtt. Márpedig a hozzá intézett levelükből ez derül ki.

A címet azonban Gajdosék alighanem eltévesztették, hiszen a számukra most oly kínos szituációt pontosan a magyar kormányzati szervek és Fidesz-emberek időzítették erre az időpontra – és mivel az említett körben Orbán valóban mindenhatónak látszik, elképzelhetetlen, hogy az akció az ő tudta és beleegyezése nélkül zajlik. Gajdosék csak a Külügyminisztérium honlapjáról értesülhettek arról, hogy mostantól az UMDSZ-nek nem lesz szerepe Kárpátalján a magyarigazolványok és az utazási támogatások kiadásában, mivel a budapesti gyanú szerint a kedvezményeket sok ukrán nemzetiségű kárpátaljai polgár is igénybe vehette. Hogy aztán ez igaz-e, vagy sem – az a választásokig már nem derülhet ki. A szavazásig hátralevő két hétben az UMDSZ-en marad a bélyeg: nyerészkedett, fűnek-fának pénzért vesztegette az okmányokat. E zavaros és zavarba ejtő történetnek egyetlen haszonélvezője lesz: az UMDSZ ellenlábasa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amely a Fidesz egyik leghűségesebb testvérpártja az egész Kárpátmedencében. Az eset ezért is vált ki rossz szájízt. Még olyanokban is, akik nem zárják ki a lehetőséget, hogy – valamikor a választások után – a vizsgálatok szabálytalanságokat tárnak fel.

Az analógiák lehangolják az embert. Alig pár hónap telt el a szlovákiai voksolás óta, amelynek során a Fidesznek kedves szervezet oldalán Budapestről masszívan beavatkoztak az ottani magyar pártok hadakozásába – más kérdés, milyen eredménnyel. Két választás – két budapesti beavatkozás. Nem nevezhető véletlennek. Mindez felidézi az előző Fidesz-kormány kisebbségi politikáját, és felveti a kérdést: Orbánék ott folytatják, ahol 2002-ben abbahagyták? Márpedig arra a négy évre nem aranykorként emlékeznek vissza azok a határon túli magyar pártok, amelyek nem ettek a Fidesz kezéből. Az akkori kormánypolitikát a kézi vezérlés és a megosztási szándék jellemezte. Akik ezt elfogadták, kaptak pénzt, paripát, fegyvert. Akikről a kormányzó párt úgy döntött, hogy nincsenek vele, nem is léteztek számára. A Budapestről érkező pénzek elosztásában a teljes szubjektivizmus érvényesült. Ilyesmi készül most is. Az első félévi külhoni támogatási pénzek zömét az új kormány nem utalta át, mert megítélése szerint a nyertes pályázatok nagy részét nem „megfelelő” szervezetek nyújtották be. Romániában kivették az RMDSZ kezéből az oktatási támogatások elosztását. Szlovákiában nem jut pénz a Hídnak, amely pedig az ottani magyar szavazatok túlnyomó hányadát megszerezte a nyári választásokon.

Valószínű azonban, hogy az új nemzetpolitika még nem minden részletében állt össze. Erre utal, hogy a Máért nyárra ígért összehívása egyre csúszik – most már karácsony körüli dátumot emlegetnek. Nagy kérdés: a határon túli magyar vezetők közül a pénzosztásnál ki ülhet le végül Orbán Viktor asztalához? Gajdos István gyaníthatóan már nem lesz köztük.

A ruszinokat sokfelé elismerik önálló nemzetiségként, csak éppen ott nem, ahol legtöbben élnek: Ukrajnában.

Bár a ruszinok nagyon bíztak a nyelvet érintő új ukrán törvényekben, és a kárpátaljai képviselők elismerték őket önálló nemzetiségenk, nem kapták meg a regionális nyelvi státuszt. Kérelmeikre választ sem kaptak.

A ruszinok Ukrajna, Lengyelország és Szlovákia területén élnek, de kisebb csoportjaik megtalálhatók Magyarországon, Romániában és Szerbiában, a Vajdaságban is. A ruszin nyelvnek egyedül az utóbbi helyen van  hivatalos státusza. A ruszinoknak Szlovákiában egyetemük van, Romániában és Magyarországon önálló nemzetiségként ismerik el őket. Ukrajnában azonban úgy tartják, hogy a ruszinok csak az ukránok egy etnikai-nyelvjárási csoportját alkotják. Nyelvük valóban az ukránhoz áll legközelebb, bár egyes vonásaiban közelebb áll a lengyelhez vagy a szlovákhoz, és vannak csak rá jellemző vonások is. Íme egy példamondat ukránul és ruszinul, megközelítőleges magyar átírásban:

Hto ce divityszja na mene iz portreta na stini – ce Illics, nas ridnij Lenin, vin takij blizkij meni.

Ko to to na nya pozere, zo obraz csati na sztini –to nas ridnij opo Lenin, un takij blizkij meni.

(Magyar fordításban körülbelül: Aki ránk néz a portréról a falon, a mi rokonunk, Lenin, oly közel áll hozzám. Az ukrán és a ruszin nem szó szerinti fordításai egymásnak, egy tankönyvben szerepelnek így.)

A ruszinon belül is jelentősek lehetnek a nyelvjárási eltérések: két fő dialektusa a vajdaságban beszélt pannóniai (egyedül ennek van irodalmi normája), ill. a fennmaradó területeken beszélt kárpáti. A szlovákiai ruszinra erősen hatott a szlovák, sok vonásában közelebb áll a szlovákhoz, mint az ukránhoz.

A két világháború között Kárpátalja Csehszlovákiához tartozott, ekkor az itt élő keleti szlávokat hivatalosan ruszinnak nevezték és ruszin nyelvű volt az oktatás is. Amikor Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, és aki ruszin nemzetiségüként volt regisztrálva, azt automatikusan ukránná minősítették át. Ma a hivatalos ukrán statisztikák szerint 10.000 ruszin él Kárpátalján. (A magyar wikipédia Ruszinok szócikke szerint Kárpátalján egymillió ruszin él, a Kárpátalja szócikk viszont nem tüntet fel ruszinokat és egymillió ukránról beszél.)

A ruszinok nem csupán  nyelvileg, vallásukban is különböznek az ukránoktól. Míg az ukránok túlnyomóan az ortodox egyházhoz tartoznak, a ruszinok görög katolikusok.

Ukrajnában a szeparatizmustól való félelem miatt nem ismerik el a ruszinokat, pedig ők hazájuknak Ukrajnát tartják – ettől függetlenül szeretnék megőrizni anyanyelvüket. Kárpátalján ruszin vasárnapi iskolák működnek, de ezeket emigránsok finanszírozzák. Az ukrán tanterv keretében csak a legutóbbi időben vált lehetővé ruszin nyelvet, kultúrát és történelmet tanulni – összesen heti két órában.

A ruszin wikipédia még inkubátorstátuszban van.

Források

Русины как отдельная национальность никому не нужны

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ruszinok

http://sk.wikipedia.org/wiki/Rus%C3%ADn%C4%8Dina

A cikk forrása: Nyelv és tudomány

Az ukrán parlamentben beiktatták az ország nyelvtörvényének új változatát, amelynek értelmében akár a magyar nyelv is hivatalos státust nyerhet Kárpátalján - adta hírül szombaton a Kárpáti Igaz Szó.

A dokumentumot Olek­szandr Jefremov (Régiók Pártja), Petro Szimonenko (Kommunista Párt) és Szerhij Grinyevszkij (Litvin-blokk) jegyzi.

A tervezet szerint az országban az ukrán az egyetlen államnyelv, ám az államigazgatás szinte minden szférájában szabadon lehetne használni az oroszt, valamint a többi regionális nyelvet - beleértve az ügyvitelt és az oktatást is. A javított törvény szerzői szerint az új szöveg teljességgel megfelel az 1999-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája követelményeinek, mivel a nemzetközi normákhoz igazítja a nyelvekkel kapcsolatos ukrajnai jogszabályokat.
A dokumentum kimondja, hogy Ukrajnában az ukrán az államnyelv. Ugyanakkor szavatolja a regionális nyelvek (orosz, belarusz, bolgár, örmény, gagauz, jiddis, krími-tatár, moldáv, német, görög, lengyel, roma, román, szlovák és magyar) szabad használatát, fejlesztését és védelmét. A jogszabály szerint az a nyelv számítana regionálisnak, amit az egy adott területen élő polgárok legalább tíz százaléka használ.

A tervezet elfogadása esetén szinte minden területen figyelembe vennék a regionális nyelvek hordozóinak - így a magyaroknak is - a jogait. Például az ügyvitel fő nyelve ugyan az ukrán, ám a regionális nyelvek is használhatók lennének a bíróságokon, Ezeken is elkészíthetnék a szavazólapokat, végezhetnének bejegyzéseket az anyakönyvi hivatalok által kiállított iratokba, a regionális nyelven szerzett iskolai végzettséget tanúsító dokumentumokba. A törvénytervezet ezen felül az anyanyelvű oktatást is biztosítja.

A nacionalista ukrán ellenzék természetesen élesen támadja a tervezetet. A nemrégiben még kormánypárti NU-NSZ (Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem) szerint például az új törvény veszélyt jelentene az ukrán nyelv fejlődésére. A "nemzeti" honatyák egyebek mellett bírálják azt az elképzelést, amely szerint a bíróságokon is használhatnák a regionális nyelveket. "Amennyiben a regionális közösségek képviselőinek kedvük van arra, hogy a bírósági határozatokat más nyelvekre is lefordítsák, akkor tegyék meg ezt saját költségükön, nem pedig az államén" - idézi a politikust a Kárpáti Igaz Szó.

- Független Hírügynökség -

Televíziós együttműködési megállapodást írt alá Jevhen Siskov, az Ukrán Állami Televízió és Rádió Bizottság Kárpátaljai Megyei Televízió és Rádió Társaságának (KRTV) vezérigazgatója és a Duna Televízió elnöke, Cselényi László. Jevhen Siskov és Cselényi László a két közszolgálati televízió közötti műsor-, hír-, valamint szakmai tapasztalatcseréről, kölcsönös szakmai tréningekről és esetleges koprodukciós együttműködésről szerződött. A Duna Televízió székházában aláírt megállapodás két évre szól. Jelenleg a kárpátaljai RTV az ukrán mellett hét nyelven közvetít adásokat, a kárpátaljai nemzeti kisebbségek a „Tisza 1” csatornán jelentkeznek anyanyelvi műsorokkal.

A KRTV delegációjának tagjai - Jevhen Siskov vezérigazgató, Kulin Zoltán és Viktoria Huzovska vezérigazgató-helyettesek - a Duna Televízió támogatását és segítségét kérték ahhoz, hogy „Tisza 2” néven 2011-ben új tévécsatornát indítsanak a nemzeti kisebbségek számára. Jevhen Siskov elmondta: a tervezett „Tisza 2” csatorna a „Tisza 1”-hez hasonlóan 24 órás műsoridőben jelentkezne, műsorát a határon túli nemzetrészekhez igazítanák, vagyis a határ menti térségben élő ukránoknak szóló műsorok mellett jelentkeznének nemzetiségi műsorokkal, így bővített adásidőben magyar adással is. Hozzátette: jelenleg a társaság az új csatorna frekvenciaengedélyeinek beszerzéséről és műholdas terjesztéséről tárgyal az ukrán hatóságokkal. 

Cselényi László, a Duna Televízió elnöke úgy fogalmazott: amennyiben sikerül megvalósítani ezt a kezdeményezést, úgy az kedvező hatást gyakorolhat az államközi és a nemzetek közötti kapcsolatokra, bővítheti a nemzeti kisebbségek és a határon túli ukránság alaposabb tájékozottságát Ukrajna társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életéről. Közölte: a Duna Televízió támogatja a „Tisza 2” csatorna létrehozását, és többek között a magyar adások műsoridejének bővítését. Hozzátette: a jövőben sem zárkózik el az információcserétől, közös élő műsorok és kapcsolások készítésétől, elősegíti a fontosabb állami eseményeket bemutató közös dokumentumfilmek készítését és a műsorcserét. Szólt arról is, hogy a Duna Televízió a „Tisza 2” stratégiai partnereként támogatni fogja, hogy a Nemzet Televíziója nézői minél többet megtudjanak ukrán szomszédaink kultúrájáról, nemzeti hagyományairól.

A Duna Televízió a műsorcsere részeként a KRTV felé vállalta, hogy a Tisza 2 vetítheti a Nemzet Televíziója saját gyártású műsorait. Emellett szakmai segítséget ígért az új adó szervezeti struktúrája, a műsorok arculata kialakításához, valamint a televíziósok szakmai továbbképzéséhez is. Így történik a Tisza és a Duna összefolyása.

Forrás

A HVG.hu-n olvastuk:

Az ukrán–orosz viszály árt a magyaroknak

Jeszenszky Géza, az Antall-kormány egykori külügyminisztere 2008 nyarán levélben fejezte ki aggodalmát az ukrán külügyminiszternek a kárpátaljai magyarokat sújtó intézkedések miatt. Ohrizko megnyugtató szavai ellenére Jeszenszky kétségei növekedtek. A történtek fényében érthetően.
Egy illúzió vége címmel közölt cikket a Magyar Szemlében a kárpátaljai magyar kisebbség romló helyzetéről az egykori külügyminiszter, volt washingtoni nagykövet. Írása pesszimizmusán aligha enyhít, hogy alcímét kérdésben fogalmazta meg: Az ukrán nacionalizmus a magyarok ellen fordul? Ezt ugyanis az általa felsorakoztatott érvek, a romló folyamat állomásainak bemutatása alapján maga a szerző is tényként kezeli. És nem tehet mást az olvasó sem.

Jeszenszky nem „érdektelen” krónikása a sanyarú történetnek, hiszen az 1991. december elsején függetlenségét elnyerő Ukrajnával kötött államközi szerződés (köznapi néven „alapszerződés”) egyik megalkotója és a parlamenti ratifikálás során (1993 tavaszán) beterjesztőként egyik harcos védelmezője volt a szélsőjobbos kritikusokkal szemben. A kezdet valóban reménykeltő volt. Az ukrán kisebbségi törvény példaértékű jogokat biztosított a nemzetiségeknek nemcsak a nyelvhasználat vagy az oktatás terén, de lehetővé tette saját nemzeti színeik kitűzését is a közintézményekre. A beregszászi városházán tehát az ukrán állami zászló mellett ott lenghetett a magyar nemzeti trikolór.

Azért már akkor sem volt minden tökéletes, hiába nyilvánította ki ugyanis autonómiaigényét a Beregszász környéki lakosság, az ukrán kormány, hivatkozva a Krímben és az ország felében élő tízmilliós orosz kisebbség szeparatista törekvéseire, végül is nem engedélyezte azt.

Már e korai fejlemény is bizonyította, hogy az ukrán–orosz viszony alapvetően meghatározza a kárpátaljai magyarok lehetőségeit. Márpedig e viszony párhuzamosan Moszkva megerősödésével és geopolitikai törekvéseivel, ha nem is monoton módon, de egyre romlik. A Putyin-adminisztráció és az ukrajnai orosz közösségek (hozzávetőlegesen a lakosság húsz százaléka) szoros szövetségben állnak a kijevi vezetéssel szemben, amelynek csak egyik – igaz, Európa számára is felfogható terepe – a gázvita.

Ebben a drámában a picinyke és erőtlen magyar kisebbségre csak mellékszerepet osztottak. A vértolulásos ukrán nacionalisták azért még így is figyelnek rá. Az Ukrán Néppárt és a Szvoboda indította el a propagandát a „magyar szeparatizmussal” szemben (lásd a vereckei honfoglalási emlékmű elleni akciókat), de ennél jóval súlyosabb, hogy a kijevi kormány „esélyegyenlőségre” hivatkozva 2008 májusa óta rendeletileg korlátozza a magyar oktatást.

Timosenkónak más tervei voltak
© MTI
Ez késztette Jeszenszkyt levele megírására. Ebben hivatkozott az európai kisebbségvédelmi egyezményekre és a két ország közötti „hagyományosan jó viszonyra”. Ohrizko külügyminiszter válaszában leszögezte ugyan, hogy nem szándékoznak a kisebbségek nyelvén folyó oktatást ukránra váltani, de az azóta történtek ennek ellentmondanak. 2009 novemberében például az oktatási tárca már nem rendelte meg a magyar tankönyveket, és a magyar zászlók is veszélybe kerültek.

Jeszenszky szerint a most vasárnapi ukrajnai elnökválasztás elvben esélyt kínál, mert kampánya során az egyik győzelemre esélyes jelölt, Viktor Janukovics is védelmébe vette a nemzetiségi jogokat, sőt azok kiterjesztését ígérte. De azt is tudjuk jól, más a kampány és más a kormányzás. Különösen Ukrajnában, ahol az elnök és a kormány között állandósult a hatásköri háborúskodás. Hiába állt ki például Viktor Juscsenko, a mostani államfő a kisebbségi jogok mellett, mert közben a Julia Timosenko – aki szintén esélyese a mostani választásnak – vezette kormánynak más tervei voltak.

„Úgy tűnik, a kisebbségellenes nacionalizmus megfertőzte Ukrajnát is” – jegyzi meg keserűen a cikk szerzője. Nagy kérdés, ebben a helyzetben milyen lehetőségei vannak Budapestnek, hogyan léphet fel eredményesen az ukrajnai magyarok érdekében. Már csak azért is kényes a helyzet, mert a kisebbségi kollektív jogokért küzdve az Európa Tanácsban többször éppen azzal a Moszkvával került egy platformra, amelynek – méltányolható és méltányolhatatlan – törekvéseit Kijev mindenképpen meg akarja akadályozni.

Nem lesz könnyű célhoz érni, s még erős támogatók mellett is nagy szerencse kell ahhoz, hogy a kárpátaljai magyarok helyzetében kedvező fordulat álljon be.

(Magyar Szemle, 2009/11–12)

zádori

Forrás