A kárpátaljai magyarok körében a legmagasabb a diszkrimináció érzése
Az ukrajnai-kárpátaljai magyarok érzékeltek etnikai alapú diszkriminációt a legnagyobb mértékben a legújabb kutatás adatai szerint
A kelet- és közép-európai nemzeti kisebbségek etnikai alapú diszkriminációs tapasztalatai és kivándorlási hajlandósága
Az ENRI-East néven futó európai kutatás olyan kisebbségek helyzetét vizsgálja, amelyek az EU keleti határán lévő országokban, az „anyaországhoz” közel, a határ másik oldalán élnek.
A diszkrimináció kutatásának egyik fő eredménye, hogy az ukrajnai magyarok és a lengyelországi ukránok tapasztaltak a leginkább, míg a magyarországi szlovákok, a kaliningrádi litvánok, az ukrajnai lengyelek, illetve a fehéroroszországi lengyelek és „kisebbségpárjuk”, a lengyelországi fehéroroszok elenyésző vagy kis arányban érzékeltek etnikai alapú diszkriminációt. Az 1. térképen látható számok azok arányát mutatják, akiket saját bevallásuk szerint az elmúlt egy évben hátrányos megkülönböztetés ért származása miatt.
A litvániai nemzeti kisebbségek és a szlovákiai magyarok valamivel több, mint tizede, a lettországi oroszok és a lengyelországi ukránok hatoda érezte úgy, hogy hátrányt szenvedett származása miatt. A legnagyobb mértékben az ukrajnai magyarok érzékeltek etnikai alapú diszkriminációt: minden negyedik válaszadó tapasztalt etnikai alapú megkülönböztetést az elmúlt egy évben.
Ugyanakkor a kivándorlásra való hajlandóság két kivétellel (lengyelek Fehéroroszországban és litvánok az Oroszországhoz tartozó kaliningrádi régióban) a balti és a nem EU-tag poszt-szovjet országokban nagyobb, mint a három kelet- és közép-európai ország négy kisebbsége esetében (amelyek közül a lengyelországi ukránok körében a legmagasabb a kivándorlási hajlam). A 2. térképen tizenkét, az EU határai mentén található kelet- és közép európai nemzeti kisebbség kivándorlási potenciáljának mértékét láthatjuk. A számok azok arányát mutatják, akik – ha erre módjuk lenne – biztosan kivándorolnának.
A legerősebb kivándorlási szándék a Lettországban és Litvániában élő, sokszor hontalan státuszú, fővárosi és „vándorlásképes” korú (azaz aktív korú) oroszokat és fehéroroszokat jellemzi: ezeknek a kisebbségi csoportoknak minden harmadik tagja nyilatkozott úgy, hogy ha tehetné, elköltözne az országból. Ennek ellentéte az idős, vidéki, jól integrálódott magyarországi szlovákok elenyésző kivándorlási hajlama (és a lengyelországi fehéroroszoké).
az EU keleti határán lévő EU-s és nem EU-s tagállamokban**
Forrás: Sik Endre, TÁRKI Zrt.