Kárpátaljai magyar nyelvű felsőfokú oktatás Ungváron

Az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézete (UMOTI) 2008. szeptember 25-én jött létre, akkori nevén Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar, melynek első dékánja Dr. Lizanec Péter professzor, akkor a Magyar Filológiai Tanszék vezetője, az Ungvári Hungarológiai Központ igazgatója. Az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetben magyar nyelv és irodalom, történelem, fizika és matematika szakos tanárképzés folyik elsősorban a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák részére.

Magyar nyelvű képzés az ungvári egyetemen

Az Ungvári Nemzeti Egyetemet (korábban Ungvári Állami Egyetem), 1945-ben alapították, a Magyar Filológiai Tanszék 1963-ban kezdte meg működését, ahol magyar nyelv- és irodalom-szakos tanárok képzése folyik, eddig közel 1000 hallgató szerzett „magyar szakos” tanári oklevelet.

A Magyar Filológiai Tanszék kapcsán fontos megemlíteni az 1988-ban megnyitott és a tanszék bázisán működő Hungarológiai Központot, melynek igazgatója Dr. Lizanec Péter (Petro Lizanec) professzor.

Az ungvári magyar nyelvű felsőfokú oktatás egyik mérföldköve volt, amikor 2004-ben létrejött az egyetemen a magyar történelem és európai integrációs tanszék, majd 2008-tól a matematika és fizika karokon is megalakultak a magyar nyelvű csoportok. Az egyetem magyar tanszékei összefogásának céljából nyílik meg 2008. szeptember 25-én a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar, mely a későbbiek folyamán felveszi az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézet nevet.

Az intézetben működő szakok 2013-tól: magyar nyelv, magyar irodalom, történelem, matematika, fizika, nemzetközi kapcsolatok, politológia, szakfordítás.

Az intézet szervezeti felépítése:

• Magyar történelem és európai integráció tanszék
• Fizika-matematika tanszék
• Magyar filológia tanszék
• Hungarológiai központ
• “CROSSROADS” Európai integráció és nemzeti kisebbségek központ.

Az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézete névjegye:

• Igazgató: dr. Spenik Sándor docens
• Igazgatóhelyettes (oktatás-nevelés): Imre Gyula adjunktus
• Igazgatóhelyettes (tudomány): dr. Troski Viktor
• Igazgatóhelyettes (nemzetközi kapcsolatok): dr. Zubánics László
• Módszerész: Istvány Andrea

Az intézet címe:  88000 Ungvár, Universitetska (Egyetemi út) 14. (Új épület) V. emelet 517–518. szoba.

Telefon/fax: (+380 312) 64-39-60
e-mail: magyarkar.une@gmail.com
web: magyarkar-une.org
www.univ.uzhgorod.ua/departments/humanitar/

Ez történt eddig…

Az új ukrán oktatási törvényről

 Fazekas Andrea összefoglalója

Két hete tartja lázban az ukrajnai kisebbségeket az újonnan megszavazott oktatási reform. Ugyanis 2017. szeptember 5-én szavazták meg Ukrajnában azt az új oktatási törvényt, ami hosszú idők óta lógott a levegőben. Természetesen sok múlik a végrehajtáson, de

A törvényszöveg egyelőre sokféleképpen értelmezhető, a sajtóorgánumokban megjelenő cikkek többsége igen borús értelmezésében a kisebbségek jogait korlátozzák és idővel megszüntetik a magyar nyelvű iskolákat, hiszen

Ellenvélemény, más megközelítések

Ezzel ellentétben az átlátszó.hu oldalán e témában megjelenő cikk szerint - Állítsuk meg a hisztériát! – Nem esznek magyar gyereket az ukránok - koránt sem olyan veszélyes ez az oktatási reform, ahogyan arra a legtöbben reagáltak. Olvasatukban a törvénnyel csupán az államnyelv pozícióját szeretnék megerősíteni Ukrajnában, amely az orosz nemzeti kisebbség lehetőségeit korlátozza, ugyanakkor a többi ukrajnai nemzetiség anyanyelvi oktatási struktúráját nem változtatja meg érdemben. Külön felhívja a cikk a figyelmet arra, hogy az ominózus 7. cikkelyben szerepel egy kitétel, miszerint az oktatási intézményekben egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható, így angolul és az Európai Unió hivatalos nyelvein is.

Az igazság talán ezúttal is a két véglet között lehet valahol. Tény, hogy egyetlen kisebbségi szervezet, tudományos kutatócsoport véleményét sem kérték ki, és a magyar ajkú kisebbség számára a független Ukrajna megalakulása óta helytelenül tanították az ukrán nyelvet az iskolákban, így sokan az államnyelv kellő ismeretének hiányában érettségiztek. A törvény értelmében az 5. osztálytól egyre több tantárgyat tanulnak majd az államnyelven a diákok, viszont, ha magát a nyelvoktatást nem reformálják meg, akkor a nyelvtudás hiányában nem fogják tudni alaposan elsajátítani például a matematikát, fizikát vagy történelmet sem.

Miért nem jó az új törvény?

Épp ezt a problémát vetik fel a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont munkatársai is, akik majd két évtizede vizsgálják a kárpátaljai magyar nyelvhasználatot és a nyelvoktatást egyaránt, folyamatosan felhívva az illetékesek figyelmét arra, hogy a jelenlegi nyelvoktatási módszerekkel, amelyeket az Ukrajnai Oktatási és Tudományos Minisztérium ír elő, lehetetlen magas szintű ukrán nyelvtudást elérni a magyar tannyelvű iskolába járó gyerekeknél.

A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont cikkében leszögezi (Miért nem jó az új ukrajnai oktatási törvény a kárpátaljai magyaroknak?), hogy

Az új törvénybe foglaltak bevezetése sérti Ukrajna Alkotmányát, az ország nemzetközi kötelezettségeit, a nemzetiségi kisebbségekről szóló törvényt, a nyelvpolitikai alapjairól szóló jogszabályt. Kiemelik, hogy  koránt sem azzal van problémájuk, hogy a kárpátaljai magyaroknak el kell(ene) sajátítaniuk az ukrán nyelvet, hanem, hogy az új jogszabályban előírt módon nem ehhez jutnak közelebb.

Az Európa Tanács előtt

Tíz nappal a parlamenti szavazást követően Lilija Hrinevics ukrán oktatási miniszter sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Kijev elküldte az oktatási törvényt az Európa Tanácsnak (ET) szakértői véleményezésre, hogy a szervezet vizsgálja meg, sért-e nemzeti kisebbségi jogokat a jogszabály. Elmondása szerint a törvény bírálói nem kellően ismerik a jogszabály tartalmát, mivel szó sincs benne arról, hogy magyar iskolákat zárnának be Kárpátalján, és arról sem, hogy a jövőben ezekben az oktatási intézményekben a diákok egyáltalán ne tanulhatnának magyarul. Azt hangsúlyozta, hogy az ukrán kormány segítséget kíván adni az Ukrajnában élő magyar és más nemzeti kisebbségeknek, hogy a középiskola befejezéséig olyan szinten sajátítsák el az ukrán nyelvet, hogy ne okozzon számukra nehézséget felvételt nyerni ukrán tannyelvű felsőoktatási intézménybe. Hozzáfűzte, hogy amennyiben a törvény végrehajtása során a nemzetiségekhez tartozó gyermekeknek nehézségeket okozna az ukrán nyelv elsajátítása, illetve az államnyelven való tanulás, a kormányzat mindent megtesz majd a gondok orvoslására. Megjegyezte: tisztában van azzal, hogy az olyan nemzetiségekhez tartozóknak, mint a magyar, akiknek nem a szláv nyelvcsoporthoz tartozik az anyanyelvük, ukránul tanulni jóval nehezebb. Bár a nyilatkozat megnyugtató jellegű, nem elképzelhetetlen, hogy a jelenleg hatalmon lévő mérsékelten nacionalista kormány szükség esetén akár radikális eszközökhöz is nyúlhat. Ez esetben pedig, ahogy Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke is mondta, minden törvényes eszközt fel kell használni az oktatási jogok visszaállítása érdekében. Az elnökasszony értelmezésében Ukrajna európai integrációs törekvései miatt a törvény, akár pozitívan is hathat a kárpátaljai magyarság helyzetére. Kárpátalján két okból is nagyobb teret kaphat a magyar nyelv használata: 1) a megcélzott nyolcmilliós orosz kisebbségre jobban odafigyel az ukrán kormány, mint a 130-150 ezres magyarságra, 2) a magyar nyelv sokkal távolabb áll az ukrántól, mint az orosz, és nem lehet egy kalap alá venni a többi szláv kisebbségi nyelvvel. Így a magyar kormány – ahogy eddig is – kilobbizhat komolyabb engedményeket.

Magyarország: erőteljes reagálások

Magyarország a törvény megszavazását követően szinte azonnal kiállt a kárpátaljai magyarság mellett, Szijjártó Péter külügyminiszter egyenesen árulásról beszélt, berendelte az ukrán nagykövetet, és utasításba adta, hogy

A törvénytervezet szinte összekovácsolta a nemzetet, mivel együtt tüntetett az ellenzék is.

Ötpárti határozat: egyhangú parlamenti szavazás

Egyhangú szavazással fogadta el a magyar Országgyűlés szeptember 19-én azt az ötpárti határozati javaslatot, amely "a jogtipró ukrán oktatási törvény elítéléséről és az ellene való fellépésről" szól. A képviselők felhívják Ukrajna felelős vezetőit arra, hogy tartsák tiszteletben a demokrácia és a jogállamiság közös európai értékeit, amelyeket valamennyi nyilatkozatukban mindeddig maguk is hangoztattak, és tartózkodjanak a jogszabály hatályba léptetésétől. Az Országgyűlés megállapította, hogy az ukrán törvényhozás által szeptember 5-én elfogadott oktatási törvény súlyosan korlátozza a kárpátaljai magyarság számára az ukrán törvények által jelenleg biztosított oktatási és anyanyelvhasználati jogokat.

Ugyanezen a napon a magyar külügyminiszter bejelentette, hogy levélben bejelentést tett az ENSZ emberi jogi főbiztosánál, kérve az ügy kivizsgálását, továbbá a héten New Yorkban ülésező ENSZ-közgyűléshez is fordulnak, hogy a nemzetközi közösség gyakoroljon nyomást Ukrajnára a világszervezet kisebbségi szabályait is sértő döntés visszavonása érdekében. Tehát

Az ukrán elnök kezében a döntés

Az ukrán államfő még nem véglegesítette aláírásával a törvényt, tehát még semmi sem végleges.Szeptember 18-i nyilatkozata szerint senkinek sem tiltják meg a kisebbségi nyelvtanulást, mindössze annyit szeretnének elérni, hogy minden ukrán állampolgár beszéljen ukránul. Még ezt megelőzően szeptember 16-án Budapesten az ukrán oktatási törvény módosítása ellen tiltakozó nyilatkozatot írt alá tizenkét magyarországi, erdélyi, délvidéki, szlovákiai és ukrajnai magyar ifjúsági szervezet képviselője a Fidelitas kezdeményezésére, melyben arra kérik Petro Porosenkót, az ukrán államfőt, hogy ne írja alá ezt a törvényt és küldje vissza az ukrán parlament számára módosításra.

E rövid összefoglalóból is kiderül, hogy nem egyértelmű oktatási reformmal állunk szemben és amennyiben nem módosítják, még jó ideig parázs viták fognak kialakulni körülötte.

______________

Frissítés:

Petro Porosenko aláírta...

Ukrajna elnöke szeptember 25-én aláírta az új ukrán oktatási törvényt

A elnöki hivatal tájékoztatása szerint az államfő a jogszabály aláírásakor hangsúlyozta, a törvény lehetőséget teremt az oktatási rendszer "mélyreható és átfogó" megreformálására, emeli ezáltal az oktatás színvonalát és a fiatalok versenyképességét a munkaerőpiacon.   Kiemelte továbbá annak fontosságát, hogy a törvény megnöveli az ukrán mint államnyelv szerepét az oktatásban...

beregszászi magyar konzulátus kettős állampolgárság - ungvári főkonzulátus kettős állampolgárság időpontfoglalás - a Google szeszélye folytán ez a blog a fentebb említett kifejezésekkel a Top találatok közt szerepel a keresési eredménylistán, ezért segítséget kívánunk nyújtani azoknak, akik a konzulátusok honlapja helyett ide kattintanak akár a kettős állampolgárság ügyében, akár más konzuli szolgáltatást vagy a honosítással, állampolgárság megszerzésével kapcsolatos információt keresve. A nevezett intézmények weboldalának elérhetősége (KATT A NÉVRE!):

MAGYARORSZÁG KONZULÁTUSA - BEREGSZÁSZ

MAGYARORSZÁG UNGVÁRI FŐKONZULÁTUSA

Kettős államolgárság

Tájékoztatásul: magyar állampolgárságért az egyszerűsített honosítási kérelem benyújtásával az a nem magyar állampolgár folyamodhat

• akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását,
  magyar nyelvtudását igazolja,
• a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban,
• honosítása Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát nem sérti,
• aki legalább tíz éve érvényes házasságban él olyan személlyel, aki az állampolgársági kérelem benyújtásának időpontjában magyar állampolgár, vagy
• aki öt éve érvényes házasságban él olyan személlyel, aki az állampolgársági kérelem benyújtásának időpontjában magyar állampolgár, és közös gyermekük született

Az egyszerűsített honosítási kérelemhez csatolandó iratok

A konzulátusok kérik, hogy a honosítási kérelemhez az alábbi dokumentumokat csatolják a magyar állampolgárságért folyamodók:

• Születési anyakönyvi kivonat és családi állapotot igazoló okirat eredetiben vagy hiteles másolatban. Hitelesnek elfogadható pl. közjegyző által hitelesített másolat is.
• Magyarországi lakóhellyel rendelkező nagykorú kérelmezőnek magyar nyelven saját kézzel írt és aláírt önéletrajzot és 2 db igazolványképet, valamint a személyazonosító igazolvány kiadásához szükséges adatlapot is mellékelni kell.
• A kiskorú gyermekről 2 db igazolványképet kell csatolni. Ha van magyarországi lakóhelye, a személyazonosító igazolvány kiadásához szükséges adatlapot is mellékelni kell.
• A külföldön élő nagykorú kérelmezőnek magyar nyelven saját kézzel írt és aláírt önéletrajzot és 1 db igazolványképet, a 14. életévét betöltött kérelmezőnek 1 db igazolványképet kell csatolnia

- további információk az illetékes intézmények hivatalos honlapján szerezhetők be.

Annak oka, hogy a kárpátalja.blog.hu a beregszászi és ungvári magyar külképviseleteket érintő egyes kulcsszavakkal a Google első helyére került, blogunk erős optimalizáltsága (SEO, honlapoptimalizálás, keresőmarketing) mellett valószínűleg ennek a régi közleménynek volt döntő szerepe:

2011. január. 4.

A kettős állampolgárságról

Az ungvári főkonzulátuson december közepére meghaladta az 1700 főt az eljárás céljából időpontot kérők száma, s jelenleg már csak júliusra van szabad hely. Beregszászban karácsonyig több mint 1500-an foglaltak időpontot, de ott még áprilisra is akad hely. December végétől ugyanakkor a külképviseletek már senkinek, a helyi magyar sajtónak sem adnak ki információt. - Csak a külügyminisztérium sajtóosztálya nyilatkozhat a kettős állampolgársággal összefüggő bármilyen témában - így hárították el még a múlt év végén az egyetlen ukrajnai országos magyar lap, a Kárpáti Igaz Szó érdeklődését az ügyben. Kárpátalján az ungvári főkonzulátus korábbi ígéretével ellentétben végül egyetlenegy tájékoztatót sem tartottak az eljárás menetéről, s amíg a már említett lap nem közölte, hogy Ungváron és Beregszászban is lehet telefonon időpontot foglalni, csak alig páran jelentkeztek, utána viszont napok alatt több százan.

Új könyv készül a trianoni békeszerződést előkészítő küldöttség tevékenységéről

A magyar békeszerződés aláírása a Nagy-Trianon palota Cotelle termében (1920. június 4.) Fotó: Ministère des Affaires Étrangères, Archives Diplomatiques

a Wettstein-napló azokról a propagandaakciókról is szól, amelyeket a magyarbarát szlovák, ruszin és bánáti aktivis­ták hajtottak végre 1920 első felében

Trianon kétségtelenül a magyarság legnagyobb történelmi traumája. A békediktátum következményei ismertek, előzményiről kevesebb szó esik, aláírásának körülményeit pedig legendák övezik. A történtek felidézését a tárgyilagos értékelések mellett legtöbbször érzelmi motívumok és aktuálpolitikai szándékok is kísérik. A nemzeti érzületből táplálkozó sérelmi magatartás nehezen tűri a kritikus hozzáállást, annak megfogalmazását, hogy bár a békeszerződés a magyarságra nézve mindenképpen igazságtalan volt, ám egyrészt a dolgok ilyetén alakulásában a magyar politikai vezetésnek is megvolt a maga felelőssége, másrészt a Trianon előtti államformáció sem feltétlenül tekinthető igazságosnak, különösen akkor nem, ha a „magyar igazság” mellett a „román-, szlovák-, szerb-, ruszin stb. igazság” aspektusait és megvizsgáljuk. Éppen ezért rendelkezik kiemelkedő jelentőséggel minden olyan feldolgozás, amely az ismert tényeket kevésbé ismert történések kontextusába helyezi. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóműhelyében készülő kiadvány mindenképpen ezek sorát gyarapítja.

Egy reménytelen küldetés krónikája - Trianoni naplók, dokumentumok

Fazekas Andrea összefoglalója

Kárpátaljai magyarként nem kell magyarázni számomra, mit is jelent Trianon, azonnal az I. világháborút lezáró békeszerződésre és annak súlyos következményeire gondolok, amikor a történelmi Magyarországot feldarabolták. Idén már 97 éve annak, hogy a magyarság egy nem elhanyagolható része a trianoni határokon kívül rekedt. A „szomorú szertartást”, azaz az 1920. június 4-ei békediktátumot több hónapos előkészület előzte meg, amelyen a magyar küldöttség is részt vett. A 26 politikusból, diplomatából és szakértőből, háromfős irodai személyzetből, továbbá hat gépíró­nőből, négy nyomdászból, négy irodaszolgából, hat újságíróból, öt vasutasból és hatfős vasúti éttermi személyzetből álló, 1920. január 5-én a Keleti pályaudvarról Apponyi Albert gróf vezetésével útra kelt a magyar békedelegáció. De vajon milyen szerep jutott a magyar küldöttség számára? Milyen stratégiájuk volt? Milyen körülmények között s hogyan próbáltak meg teljesíteni egy lényegében reménytelen küldetést? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre ad választ - nagyrészt korabeli, közöttük a szakemberek számára is újdonságot jelentő – a nagypolitika kulisszái mögé is betekintést engedő dokumentumok segítségével az a hamarosan megjelenő hiánypótló kötet, amelyet az MTA BTK Lendület Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Zeidler Miklós szerkesztett.

A kötet szerkezetét két fő dokumentum adja: a Wettstein-napló eredetije és a Csáky-napló magyar fordítása, amelyek az oldalpárok bal oldalán olvashatóak, míg a jobb oldalon a napi bejegyzésekhez dátum, illetve téma szerint kapcsolódó egyéb források szerepelnek. A Csáky István gróf által feljegyzett naplóra eddig is meghatározó forrásként hivatkoztak a történészek, ám a Wettstein János a hagyatékából előkerült feljegyzések, eddig feldolgozatlanok voltak. Ez utóbbi azért is fontos forrás, mert „a Wettstein-napló afféle belső munkaanyag volt, és nem a nyilvánosság számára készült, meglehe­tős nyíltsággal szólt néhány bizalmas ügyről is. Így például azokról a propagandaakciókról, amelyeket a magyar kormány által politikailag és anyagilag is támogatott magyarbarát szlovák, ruszin és bánáti aktivis­ták hajtottak végre 1920 első felében azzal a céllal, hogy a Felvidék, Kárpátalja és a Bánság területét ne csa­tolják el Magyarországtól.”

Wettstein János követségi tanácsos és Csáky István gróf. Forrás: A magyar békeküldöttség naplója. Neuilly – Versailles – Budapest (1920)

A kötet készítői igyekeztek kulcsfontosságú, jellegzetes és érdekes darabokat válogatni: a közölt dokumentumokban részletesen olvashatunk legendás beszédeket és kevésbé ismert drámai vitákat is. Többek közt azt is ismertetik a szerzők, hogyan jelölték ki Drasche-Lázár Alfréd államtitkárt és Bernárd Ágost népjóléti és munkaügyi minisz­tert a békeszerződés aláíróinak: „Teleki Pál és később Soós Károly vállalta volna önként a feladatot, őket azonban Apponyi javaslatára felmentették, mert az elszakított magyarság lelkén, úgymond, még fájdalmasabb sebet ejtett volna, ha a békét erdélyi származású politikus írja alá.”

A kötetben a forrásokon kívül olvashatók a magyar békeküldöttség által 1920 januárja és márciusa között benyújtott 38 jegyzék és a hozzájuk tartozó mellékletek listája, a szakirodalmi, levéltári és múzeumi hivatkozásokat tartalmazó forrás- és irodalomjegyzék, valamint névmutató.

Trianont nem lehet, pontosítok: nem szabad elfelejteni, bármennyire is fájó pontja a történelmünknek, az ehhez hasonló kötetek pedig kicsit közelebb vihetnek az események megismeréséhez, ezáltal a feldolgozáshoz. A minisztertanácsi jegyzőkönyveket, a magánnaplókat, leveleket, visszaemlékezéseket, újságcikkeket, riportkönyveket és korabeli fotókat közlő kötet nemcsak a történelem iránt érdeklődőket köti majd le, de a laikus olvasók számára is érdekes és hiteles olvasmányul szolgálhat.

Mejelent Fedinec Csilla A Magyar Szent Koronához visszatért Kárpátalja c. könyve - ajánló, könyvbemutató

Hogy mi történt Kárpátaljával az 1938. november 2-ai első bécsi döntés következtében? „A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről” szóló 1938. évi XXXIV. törvénycikk úgy fogalmazott, hogy „az elszakított Felvidék”, közte a történeti Kárpátalja magyarok lakta, alföldi része „visszatér a Magyar Szent Korona testébe”; a magyar állam „visszacsatolja” a felvidéki területeket. Az 1938. november 3-i budapesti minisztertanácsi jegyzőkönyv „Csehszlovákia által átengedett”, „felszabadult” területekről tesz említést.

Hogy mi történt Kárpátaljával 1939. március közepén? „A Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről” szóló 1939. évi VI. törvénycikk úgy fogalmazott, hogy „az elszakított Felvidék” visszatérése után „az ezeréves határokkal szegélyezett […] Kárpátalja is visszatért a Magyar Szent Korona testébe”, a magyar királyi honvédség kötelességteljesítésének köszönhetően megtörtént „Kárpátalja birtokbavétele”, és a „birtokba vett területeket a magyar törvényhozás a magyar állam területéhez visszacsatolja”. Az 1939. március 17-i, március 28-i, április 4-i magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvekben „Ruszinszkó katonai elfoglalásáról”, „megszállásáról”, „visszacsatolásáról” esik szó.

Hogy mi történt Kárpátaljával ezután? Erről szól a Jaffa Kiadónál megjelent kötet, amelyet a könyv gondozói e szavakkal ajánlanak az olvasó figyelmébe:

Az 1938. november 2-án aláírt első bécsi döntés, majd az 1939. márciusi magyar katonai akció következményeként a történeti Kárpátalja területe ismét Magyarország része lett. Bár az új állapotokat rögzítő törvénycikk „a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területekről” beszélt, Fedinec Csilla kötete rámutat: a sok szempontból „köztes térnek” számító, összetett nyelvi és etnikai bonyodalmakkal szembenéző régióban nem fogadta egyöntetű lelkesedés a két évtizedes szünet után visszatérő magyar közigazgatást.

Ám a történész nem csupán a részletesen bemutatott történeti-politikai eseményekre koncentrál. Könyvéből kiderül az is, létezett-e „kárpátaljai szellem”, és ha igen, azt mi képviselte leginkább: a fenyőerdőkkel borított romantikus hegygerincek, a gazdag történelmi emlékekkel rendelkező városok, a magyar őstörténet kultikus pontja: a Vereckei-hágó, a terület sokrétű – utóbb szinte mind egy szálig halálba küldött – zsidó lakossága, netán a „leghűségesebb nemzet”, azaz a ruszinok közössége, akik sohasem kaphatták meg a nekik ígért autonómiát. Fedinec Csilla forrásokban gazdag és olvasmányos kötete számos olyan eseményt és történetet tárgyal, amelyek hatásai a jelenbe nyúlnak, bizonyítva ezzel, hogy háromnegyed évszázaddal az események után még mindig vannak feltáratlan és kibeszéletlen fejezetek történelmünkben.

A sorsnak egy perverz játéka, hogy a kárpátaljai magyaroknak - ha behívót kapnak - egy olyan zászlóaljnál kell szolgálniuk és meghalniuk, amely részt vett 1944-ben Kárpátalja megszállásában, 1956-ban pedig lőtte Budapestet.

- kezdi legutóbbi blogbejegyzését Horváth Csaba, aki alig néhány nappal ezelőtt indította tematikus blogját az Origo hírportál alatt működő reblog.hu rendszerében. Témaválasztása nem véletlen: manapság mi sem foglalkoztathatja élénkebben egy kárpátaljai magyar fiatalember fantáziáját, mint az ukrajnai polgárháború (amit hivatalosan nem neveznek így) és annak hatása a kárpátaljai magyarságra. A hadkötelezettség és a sorozások morális dilemma elé állítja azokat, akiket fennállása alatt Ukrajna nem tudott meggyőzni arról, hogy olyan ország, olyan haza lenne, amelyért érdemes lenne vért ontani, életet áldozni. Hogy milyen emberáldozatokat követelt eddig a háború, hogy milyen állapotok uralkodnak a hadseregben, milyen a fegyverzet, egyáltalán kik harcolnak kikkel, arról sok információ beszerezhető a máris több ezres olvasottságú blogból, itt:

• Ukrajna, Kárpátalja, háború - minden, ami itt történik!

Megrázó kép: Búcsú a bajtárstól - menet az ungvári gyalogjáró hídon

ukrajna, magyarság, kárpátalja, magyarok, harcok, történelem, polgárháború, hadsereg, ungvár, az ukrajnai háború és a kárpátaljai magyarok kérdése

 független Ukrajna, magyarok Kárpátalján, ukrán történelem, Kijevi Rusz megalakulása - seo pr

Ukrajna történelme

 A mai ukrán állam területén egységes ország soha nem létezett és ezen a néven független állam 1991-ig nem volt. Szigorúan véve a jelenlegi UA egy heterogén posztszovjet politikai alakulat, amely a Nyugat és Oroszország kényszerű kompromisszumából született ütközőzónaként. 

Az általánosan elfogadott (bár több kutató által vitatott) történelmi tudásunk szerint a mai Ukrajna területén zajlott események - így az ország története - a következőkben foglalható össze. 

Az ukránok elődei minden valószínűség szerint keleti szlávok voltak, a velük kapcsolatba kerülő legfontosabb etnikum pedig a vikingek, akiket Európa keleti részén varégoknak neveztek, és akik bejárták a keleti szlávok lakta Kelet-európai-síkságot a Bizánci Birodalomig és a Kaszpi-tengerig. A felfegyverzett kalmárok a kereskedelmi útvonalaik mentén telepeket alapítottak. Megjelenésük óriási hatással volt a térség lakóira.

A Kijevi Rusz megalakulása

Az Elmúlt idők krónikája vagy ismertebb nevén a Nesztor-krónika (amely a XII. században keletkezett) a következőket írja az időszámításunk szerinti 862. évről. A helyi (valószínűleg szláv) törzsek

A varégokat elűzték a tengeren túlra, nem fizettek nekik adót, hanem a maguk gazdái lettek. De testvérviszály tört ki közöttük. Ezért így okoskodtak: »Keressünk magunknak egy igazságosan uralkodó és ítélkező fejedelmet.« Elmentek a tengeren túlra a varégokhoz. Ezeket ruszoknak hívták és így szóltak a ruszokhoz: »Országunk hatalmas és gazdag, de nincs benne rend. Gyertek és uralkodjatok fölöttünk.« Ki is választottak három fivért, akik a szlávok földjére települtek egész nemzetségükkel. Rurik Novgorodban telepedett le.

A varégoknak a Kijevi Rusz létrejöttében betöltött jelentőségét illetően ennek a szerepnek a megítélése két táborra osztotta történészeket. A krónika idézett sorai a vikingek behívásáról a 18. századtól többször nagy vitákat gerjesztettek az orosz történelem e korszakáról: olyannyira, hogy többen utólagos betoldásnak nyilvánították, sőt: I. Erzsébet orosz cárnő (1741-1762) és Sztálin hatalmi szóval döntötték el a vitákat a „vikingek behívásának” történetét tagadva.

• A normann-teoria hívei a varégok államalkotó szerepét hangsúlyozzák, háttérbe szorítva szlávokat
• az antinormann elmélet pedig a szlávok vezető szerepét bizonygatja az óorosz állam megteremtésében, esetenként tagadva, hogy a normannoknak bármi szerepük is lett volna az államszervezésben.

Mára a tudományos alapokra (és nem a szláv, orosz, ukrán kontinuitás ideológiájára) helyezkedő kutatók számára bebizonyosodott, hogy a Kijevi Rusz létrejöttében a varégok vezető szerepét nem lehet tagadni, ám az államalapításban maguk a szlávok is tevékenyen részt vettek. A varégok dominálták az állam kialakulását és felgyorsították a keleti szláv társadalom rétegződését. A varégok a társadalom legfelsőbb uralkodó rétegeibe tartoztak évszázadokon keresztül, az első fejedelmek is még varég neveket viseltek. Ugyanakkor nemzedékről nemzedékre egyre inkább elszlávosodtak. Végeredményben a Kijevi Rusz a keleti szlávok, a varégok és különböző finn, balti és török népelemek összességéből alakult ki.

A hagyomány szerint Oleg fejedelemségétől (879-912) számítják a Kijevi Rusz létrejöttét, ám a modern ruszisztika szerint az állam kritériumainak Oleg fejedelemsége még nem felelt meg és a Kijevi Rusz mint állam Vlagyimir uralkodásától (980-1015) a tatárok megjelenéséig (1237-1240) tartó időszakban állt fenn.

A kérdés vitatható, de tény, hogy Oleg 882-ben elfoglalta Kijevet, és annak uraként ellenőrizni tudta a Baltikumtól a Konstantinápoly felé vezető kereskedelmi útvonalat (varég-út), emellett adót szedett a környező törzsektől. Utódai Igor (912-944) és Olga (945-962) is hasonló politikát folytattak: zsákmányszerző hadjáratokat vezettek és adóztatták a szomszédos törzseket. Igor és Olga fia, Szvjatoszláv (962-972) – aki már szláv nevet viselt, jelezve a varég előkelőségek elszlávosodását – kalandozó hadjáratai során már az Al-Dunáig is eljutott. Az időközben megnövekedett birodalmat egymaga már nem tudta ellenőrizni és engedelmességre bírni a druzsinájával, így fiait ülteti az egymástól távol eső területek központjaiba. A legidősebb fia, Jaropolk (972-980) kapta a legfontosabb várost, Kijevet. Jaropolk öccse Vlagyimir (980-1015), aki Novgorodot irányította apja halálakor, hosszas háborúskodásba kezdett és végül megszerezte magának a kijevi nagyfejedelmi széket. Ha ezt tekintjük kezdetnek, akkor a ma Ukrajnának nevezett ország területén ekkor alakult meg az első keleti szláv állam, amely 988-ban, Vlagyimit nagyfejedelem uralkodása idején felvette a keresztet (a bizánci, azaz ortodox kereszténységet).

Ez volt a Kijevi Rusz fénykora.

Részekre bomlás, idegen hódítás, feldaraboltság

A későbbiek folyamán a fejedelemség részekre bomlott.

1240-ben elfoglalták a tatárok, ekkor lényegében megszűnt a Kijevi Rusz, később a terület a Litván Nagyfejedelemség uralma alá került.

1569 után a terület Ukrajna néven a Lengyel Királyság része lett. (A név egy territóriumot jelentett, semmiképpen sem valamilyen állami önállóságot).

1667-ben a lázadó kozákok kérésére az Orosz Birodalom Ukrajnának a Dnyeper bal partján fekvő részét Kijevvel együtt elcsatolta. 1793-ban Lengyelország második felosztásakor II. Katalin cárnő egyesítette a két ukrán területet, amely ettől kezdve Oroszország része lett, a cári birodalom egyik kiemelkedően fontos részét képezte. Társadalmi elitje hamar eloroszosodott, ezért az ukrán nemzeti mozgalom csak a XIX. század második felében tudott kibontakozni, s ekkor született meg az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolt Galíciában az ukrán irodalmi nyelv Ivan Franko, Kucjubinszkij, Sevcsenko, Leszja Ukrajinka és mások munkássága nyomán (ám megjegyzendő, hogy az irodalmi ukrán nyelv ekkor még nem esett át a teljes egységesülésen, az írók saját nyelvükben a saját tájegységüknek megfelelő szavak és kifejezések sokaságát használták; nem ment végbe a magyarokéhoz hasonlatos nyelvújítás, így az ukrán nyelv még a huszadik században is mutatott némi archaikusságot; az új fogalmakat orosz megfelelőjükkel fejezték ki úgy, hogy ukrán végződést toldottak hozzá).

Ukrajna a szovjet érában

Az 1917-es orosz forradalom után Ukrajna területén három állam - az Ukrán Népköztársaság, a Nyugat-Ukrajnai Népköztársaság és Szovjet-Ukrajna - alakult meg. Szovjet-Ukrajna a kialakuló Szovjetunió egyik alapító tagja lett, bár lakossága hosszú időn át kitartóan küzdött a függetlenségért. Bolsevik beavatkozással felszámolták a polgári köztársaságot, míg Nyugat-Ukrajnát a Lengyel Köztársaság kebelezte be. Később a több millió áldozatot követelő éhínséget - az úgynevezett holodomort - előidéző kollektivizálások ellen valóságos polgárháború bontakozott ki.

A II. világháborút követően csatolták Ukrajnához az 1920-ban Csehszlovákiának ítélt vegyes lakosságú Kárpátalját. Itt él ma is az ukrajnai magyarság zöme, bár az eltelt évtizedek során kisebb magyar kolóniák jöttek létre az ukrán nagyvárosokban, így Kijevben és Lembergben is, az 1990-es években szövetségeik jelentős aktivitást mutattak, mára ez alább hagyott. Amikor az ukrajnai magyarok kifejezés elhangzik, mindenki leginkább a kárpátaljai magyarságot érti ezen.

A független Ukrajna létrejötte

A szovjet éra évtizedei után a gorbacsovi peresztrojkát követően 1991-ben alakult meg a független Ukrán Köztársaság, amely 1996-ban új alkotmányt fogadott el, s amely 2014-ben polgárháborús veszélybe sodródott azt követően, hogy a forradalmi jellegű hatalomváltás kiélezte az orosz-ukrán ellentéteket és Oroszország annektálta a Krímet.

A kárpátaljai magyarok

A kárpátaljai magyarokat kevéssé érintette meg az ország sorsfordulója, a legtöbben semlegesek maradtak mind a régi hatalom - új hatalom szembenállása, mind az ukrán-orosz ellentétek tekintetében. Ez részben azzal magyarázható, hogy létezésének negyedszázada alatt a független Ukrajna nem tudta (akarta) teljesíteni a magyar nemzetiség kollektív jogokkal kapcsolatos igényeit, másrészt Magyarország nemzeti kormánya megadta az itt élők számára a kettős állampolgárság megszerzésének a lehetőségét és ezzel érzelmileg, szellemi kötődéseit illetően a korábbinál is jobban elidegenítette a kárpátaljai magyarokat lakóországuktól.

• Cégek, vállalkozások Ukrajnában és Kárpátalján
• Ukrajna 2022 - forradalom, polgárháború - választások
• A kárpátaljai magyarság ukrajnai helyzete + seo keresőoptimalizálás
• Ingatlanok Ungváron: könyv kiadó lakás, eladó ház, utcai szoba
• Az orosz Самиздат kifejezés előbb a szovjet, kelet-európai blokkban terjedt el, de ma már minden nyelvben
• az ukrán parlamentben új mandátum - könyv seo pr-cikk
•  a hivatalos cenzúrát megkerülő kiadványok megnevezéseként használatos.
• Magyarul beszélő ügyvédek Ukrajnában, Kárpátalján - ukrán-magyar fordítás

A sajtóhírekben nem esik szó arról, hogy Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke utalt volna Orbán Viktor korábbi autonómia-követelésése, ehelyett az kapott hangsúlyt, hogy Magyarország maximálisan - TELJES MELLSZÉLESSÉGGEL - támogatja Ukrajna területi integritásának megőrzését. Mint emlékezetes, 2014 májusban erős külföldi, így ukrajnai és lengyel polotikai visszhangot kiváltva a magyar miniszterelnök több megnyilatkozásában is a kárpátaljai magyaroknak az autonómiához való jogát hangsúlyozta, nyomatékosítva, hogy "Ez világos elvárásunk a most formálódó új Ukrajnával szemben…”. Ehhez képest meglepő, hogy ez a követelés semmilyen hangot nem kapott a témát részletesen érintő tanácskozáson (legalábbis az MTI tudósítása nem említi). Érdemes azt is észrevenni, hogy Brenzovics László, a KMKSZ nemrégiben megválasztott elnöke arról beszélt, hogy "az ukrán helyzet drámaisága ellenére mind a kárpátaljai magyarság, mind a magyar külpolitika helytállt" - mondta, megállapítva, hogy a nehézségek ellenére az utóbbi években olyan eredmények születtek, amelyekről a kárpátaljai magyarok korábban nem is álmodhattak - s hivatkozott a Porosenko ukrán elnökkel kötött megállapodásra. Az érintettek, emlékezve arra is, hogy a KMKSZ által a korábbi hatalmi erőkkel kötött paktumokból mi valósult meg (kis híján felszámolták a magyar anyanyelvű oktatást), továbbá tapasztalva az új politikai vezetés nacionalista túlbuzgalmát és kisebbségellenességét - minderről valószínűleg nem vélekednek ennyire pozitívan. De lássuk a tudósítást.

Magyarország teljes mellszélességgel támogatja Ukrajna területi integritásának megőrzését

- jelentette ki Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szombaton Felsőszinevéren, a XXII. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen tartott előadásában.

A politikus hangsúlyozta: Magyarország kezdettől fogva, azaz 1991-től támogatja egy erős, független Ukrajna megteremtését, aminek különös jelentősége van a mostani bonyolult helyzetben. Fontosnak tartjuk, hogy Ukrajna előrehaladjon az európai integrációs úton - tette hozzá, megjegyezve, hogy Budapest üdvözli az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodás aláírását. Reményét fejezte ki, hogy az EU még az év végéig eltörli az Ukrajnával szembeni vízumkényszert. Kiemelte: Magyarország teljes mellszélességgel támogatja Ukrajna területi integritásának megőrzését.

A kárpátaljai magyarsággal kapcsolatban fontosnak nevezte, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) még jelöltsége idején megállapodást kötött Petro Porosenko ukrán elnökkel. Úgy vélte, a hat pontból álló megállapodás teljes egészében lefedi a kárpátaljai magyarság érdekeit, és ezt Magyarország erőteljesen támogatja.

Németh kiemelte: jelentős fejlemény, hogy kulturáltan, konfliktus nélkül történt meg a vezetőváltás a KMKSZ élén a bonyolult ukrajnai helyzetben, és a magyar szervezet megerősödve került ki az elnökváltásból. Az a változás, amely a másik kárpátaljai magyar szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség (UMDSZ) élén bekövetkezett, előrevetíti annak lehetőségét, hogy egy egységes magyarságpolitika alakuljon ki Kárpátalján, ami nagyon fontos lenne a jelenlegi szituációban - fogalmazott.

Előadásában Brenzovics László, a KMKSZ elnöke kifejtette: Ukrajnában jelentős átalakulás kezdődött, amelynek még nem látható a kimenetele, ám ezt a helyzetet a kárpátaljai magyarságnak saját helyzete javítására kell kihasználnia. Az ukrán helyzet drámaisága ellenére mind a kárpátaljai magyarság, mind a magyar külpolitika helytállt - mondta, megállapítva, hogy a nehézségek ellenére az utóbbi években olyan eredmények születtek, amelyekről a kárpátaljai magyarok korábban nem is álmodhattak. Kiemelkedő jelentőségűnek nevezte, hogy Bocskor Andrea személyében kárpátaljai magyar képviselője van az Európai Parlamentnek, és ezt még a nacionalista ukrán sajtó sem kifogásolta.

A KMKSZ elnöke nagy eredménynek mondta, hogy a polgárháborús helyzet ellenére Kárpátalja az utóbbi fél évben a béke szigete volt, a régiót stabilitás jellemezte, és ebben a KMKSZ-nek is szerepe volt. Emlékeztetett arra, hogy a KMKSZ és Petro Porosenko elnök között megkötött megállapodással a kárpátaljai magyarság visszakerült az ukrán politika térképére.

Arra reagálva, hogy Gajdos István lemondott az UMDSZ elnöki tisztségéről, Brenzovics elmondta: a cél a kárpátaljai magyarság egységének a megteremtése, s ennek érdekében a KMKSZ hajlandó mindenkivel tárgyalni, de levitézlett politikusokkal nem. Hozzáfűzte: a kárpátaljai magyarság jogainak érvényesítése csak abban az esetben lesz lehetséges, ha Ukrajna az európai integráció útját választja. Pozitív változások a kárpátaljai magyarság életében az ukrajnai politikai rendszernek az előrehozott parlamenti választásokat is magában foglaló teljes átalakításától várhatók - hangoztatta a KMKSZ elnöke.

Forrás: STOP/MTI

Miniszterelnökké választásának alkalmából Orbán Viktor többek között ezeket mondotta 2014. május 10-én

„A Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok, és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, melyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában. Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete, amelynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is. Ez világos elvárásunk a most formálódó új Ukrajnával szemben…”

A megszólalás élénk nemzetközi visszhangot keltett, Ukrajna bekérette Magyarország kijevi nagykövetét, a magyar ellenzék mellet lengyel kormányfő is negatívan nyilatkozott, főleg a rossz időzítést említve. Akadt, aki azt igyekezett bizonyítani hogy, hogy Orbán az autonómiát nem úgy értette, akadt, aki ezt az ukrán média felé próbálta kommunikálni.  

Hogy a homályosítás fölösleges és az autonómiát pontosan a szó jelentésének megfelelően és tudatosan épp ebben a pillanatban használta, azt Orbán Viktor az M1 Az Este című műsorában erősítette meg 2014. május 16-án:

„se stabil, se demokratikus nem lehet Ukrajna, ha nem adja meg az ott élő kisebbségeknek azt, ami őket megilleti: vagyis a kettős állampolgárságot, a kollektív, vagyis közösségi jogokat és az autonómiát”.

Szerinte ennek szükségessége látszik a többnemzetiségű nyugat-európai országok történelmi tapasztalatából is, így „ezt várjuk Ukrajnától” – szögezte le a miniszterelnök.

Mint mondta, az autonómiának számos lehetősége, intézményrendszere létezik, és Közép-Európában sem példa nélküli, hiszen ott van például a Vajdaság autonómiája.

„Majd a kárpátaljai magyarok meg fogják mondani, hogy az autonómia széles és színes világán belül melyik jogintézmény mellett törnek majd lándzsát.”

De bármyelyiket is választják, azt tudniuk kell, hogy a magyar állam teljes súllyal ott van az autonómiaigényük mögött – fejtette ki Orbán, aki azt is elmondta, miért tartja most, ebben a feszült helyzetben időszerűnek, hogy erről beszéljen.

„Most áll föl az új Ukrajna, most lesz az elnökválasztás, most születnek meg a legfőbb döntések, amik a következő időszakban meghatározzák Ukrajna helyzetét. Mikor kellene megmondanunk, hogy milyen elvárásaink vannak az új Ukrajnával szemben, ha nem akkor, amikor megalakul?”

– érvelt a miniszterelnök.

Az egy ettől teljesen különböző vita, hogy Ukrajna területi szuverenitását megsértették, Oroszország akciót indított Ukrajna ellen. „Ebben az ügyben nekünk Ukrajnát kell támogatnunk” – jelentette ki Orbán Viktor 2014. május 16-án a magyar köztelevízióban.

Mint ismeretes, az ukrán forradalmi hangulattól fűtve a korábbi ellenzék hatalomra jutott képviselőinek idén februárban az első parlamenti munkanapon gondjuk volt arra, hogy a 2012. augusztus 10-én életbe lépett nyelvtörvényt hatályon kívül helyezzék. A parlament által hozott jogszabályt Olekszandr Turcsinov ideiglenes állam- és házelnök külső nyomásra nem írta alá, így az nem lépett hatályba, azaz elvben még mindig a 2012-es érvényes. Eközben a három egykori ellenzéki párt (Szvoboda, Batykivscsina és Udar) képviselői újabb tervezetet adtak be, amely a kisebbségek nyelvhasználati jogait erősen szűkítette volna, de ezt végül a törvényhozás nem tárgyalta.

Végül az új nyelvtörvény iránti mohó vágyaknak engedve Turcsinov kezdeményezésére munkacsoport jött létre, amely egy új nyelvtörvény tervezetének kidolgozására kapott megbízást. A dokumentum rekord gyorsasággal elkészült a Leonyid Kravcsuk volt államelnök vezette team munkája nyomán, s azt el is juttatták a parlament illetékes bizottságához. Ezt a törvénytervezetet részletesen ismerteti a beregszászi főiskola Hodinka Antal Intézete a kárpátalja.ma online portálon. Néhány idézet:

"ez a dokumentum jóval kevésbé szűkítené a kisebbségek nyelvhasználati jogait, mint a korábbi tervezet. Ám ha az elviekben máig hatályos 2012-es törvénnyel vetjük egybe a frissen kidolgozott dokumentumot, kiderül, hogy a jogalkotói szándék mégiscsak a kisebbségi nyelvi jogok jelentős visszanyesése."

 "ha az a jogszabály kerül alkalmazásra, az lényegesen szűkítené a kárpátaljai magyarság már évtizedek óta meglévő nyelvi jogait."

"A jogszabálytervezet 5. cikkely 1. bekezdése sorolja fel azokat a törvény védelme alá tartozó nyelveket. A listában ott van a magyar nyelv is, ám érdekes, hogy hiányzik a ruszin, ez pedig azt jelenti, hogy Ukrajna ismét nem ismeri el a ruszin nyelv és nemzetiség önállóságát."

"Ez a gyakorlatban akár azt is jelentheti, hogy azokon a településeken, ahol a magyar anyanyelvűek aránya nem éri el a 30%-ot (vagy nem sikerült összegyűjteni a település lakosai 30%-ának támogató aláírását), nem működhet magyar tannyelvű iskola. Hogy csak néhány olyan helységet említsünk, ahol ez veszélyezteti a magyar tannyelvű oktatást: Ungvár, Munkács, Nagyszőlős, Técső, Szolyva, Beregrákos, Aknaszlatina, Homok."

• a teljes cikk

A kárpátaljai magyarság mind a mai napig nem rendelkezik hatékony politikai képviselettel - főleg egységesen fellépővel nem. Ennek legfőbb oka a széthúzás, amely sokak szerint nem is annyira a kárpátaljai magyarok gondolkodásában fellelhető különbségekre, hanem sokkal inkább a külső erők megosztó hatására vezethető vissza.

Egy ukrán lap figyelemre méltó véleménye

 Figyelemreméltó cikket közölt március 24-i számában az Ungváron megjelenő RIO című hetilap. Az antagonizmus története című írásában Volodimir Martin, a cikk szerzője arra a következtetésre jut, hogy „a két magyar párt ellenségeskedése Kárpátalján növeli a hatalom képviselőjének esélyét a magyar nyelvű egyéni választókerületben aratott győzelemre.” Mivel a tárgyilagos, szélsőségektől mentes, egész oldalas cikk bizonyára érdeklődésre tarthat számot a magyar olvasók körében, elhatároztuk, kivonatosan közöljük tartalmát.

A cikk szerzője röviden összefoglalja a két kárpátaljai magyar szervezet – a KMKSZ és az UMDSZ – eddigi történetét. A KMKSZ 1989-ben alakult meg, az UMDSZ – két évvel később. Jelenleg két közismert magyar politikus áll az élükön – a 44 éves Kovács Miklós (KMKSZ) és a 40 éves Gajdos István (UMDSZ).

Kovács Miklós 1998-ban győzött a beregszászi egyéni választókerületben, parlamenti képviselő lett, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó bizottságban tevékenykedett, mint pártonkívüli képviselő a Szolidaritás frakció tagja volt.  Gajdos István a 2002. évi parlamenti választásokon nyerte el parlamenti mandátumát, és ugyanebben a bizottságban dolgozott, mint az Egyesített Szociáldemokrata Párt tagja, pártja parlamenti frakciójának a tagja volt, a „narancsos” forradalom után azonban átült a Szocialista Párt frakciójába.

Az ezt követő parlamenti választásokon azonban egyik ukrajnai párt sem ajánlott „befutó” helyet a több mint 150 ezres kárpátaljai magyar kisebbség képviselőjének, ezért jelenleg nincs képviselőjük a Legfelső Tanácsban.

2005-ben a választási törvény megváltoztatása következtében, melynek értelmében csak politikai pártok állíthattak képviselő jelölteket, mindkét magyar szervezet országos politikai párttá alakult. A cikk szerzőjének véleménye szerint jelenleg a KMKSZ hozzávetőlegesen több mint 40 ezer, az UMDSZ több mint 20 ezer tagra számíthat. Erről pontosabb adatot valószínűleg csak a következő parlamenti választásokon nyerünk majd. A megyei tanácsi választásokon egyébként a KMKSZ 20,5 ezer szavazatot szerzett és 3 képviselőt delegálhatott a testületbe, az UMDSZ  15,5 ezer voksot kapott, de ezzel nem érte el a  3 százalékos küszöböt, egyéni választó kerületekből viszont 4 képviselőt delegálhatott a megyei tanácsba.

A cikk szerzőjének véleménye szerint az eddigi magyar kormányok nem segítették elő a két magyar szervezet közeledését, együttműködését. Az előző magyar kormány egyértelműen az UMDSZ-t támogatta, Orbán Viktor kormánya viszont a KMKSZ-t favorizálja. Az utóbbinak egyik leginkább közismert bizonyítéka, hogy az UMDSZ-t megfosztották a schengeni vízum kiadásához szükséges támogató nyilatkozatok kiállításának jogától.

A cikk szerzője megkísérelte tisztázni ennek okát, az ungvári főkonzulátus viszont kérdésére azt válaszolta, hogy nem illetékes ennek a kérdésnek a tisztázására. Az újságíró kérdéseire válaszolva, Gajdos István, az UMDSZ elnöke kifejtette, hogy személy szerint ő és az UMDSZ mindig a két magyar párt közötti ellentétek megszüntetésére törekedett, a KMKSZ viszont a szembenállás mellett szállt síkra. Véleménye szerint az UMDSZ és a KMKSZ két éven keresztül kiválóan oldották meg a támogató nyilatkozatok kiadását, ennek ellenére 2010-ban, a FIDESZ győzelme után az UMDSZ-t alaptalanul fosztották meg ettől a jogától.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke szerint a két magyar szervezet együttműködése jelenleg lehetetlennek tűnik, véleménye szerint ugyanis az UMDSZ a hatalom jelenlegi birtokosait szolgálja ki. A magyar középiskolák végzősei nem egyenrangúak az ukrán tanintézetek érettségizőivel a felsőoktatási intézményekbe való felvételizésnél, a hivatalos kétnyelvűség is csorbát szenved még a túlnyomóan magyarlakta beregszászi járásban is, ahol a járási közigazgatási hivatal vezetői között már egy magyar sincs.

A cikk szerzője szerint a két magyar szervezet közötti ellentétek az idén súlyos következményekhez vezethetnek. Míg az 1994, 1998 és 2002 évi választásokon a beregszászi egyéni választókerületben mindig magyar nemzetiségű képviselőjelölt került ki győztesen, most a helyzet gyökeresen megváltozott. A választókerület határait ugyanis úgy jelölhetik ki, hogy a magyar nemzetiségű választópolgárok kisebbségbe kerülhetnek, Ha pedig a magyar szervezetek nem egy közös jelöltet, hanem kettőt jelölnek meg, könnyen vereséget szenvedhetnek. Egy közös jelölt megnevezése mindenképpen növelné a magyarok esélyeit, hogy képviselőt juttassanak a parlamentbe, a két magyar párt közötti ellentétek azonban egyelőre ezt lehetetlenné teszik. Amit a cikk szerzője szerint a hatalmon lévő erők nem fognak kihasználatlanul hagyni.

-i-gy

Olvasd el ezt is:

• A kárpátaljai magyarság helyzete Ukrajnában

Az "őslakos" fogalmát nehéz pontosan tisztázni. Különösen itt, a Kárpát-medencében, amely évezredeken át a népvándorlások színtere volt. Ám az nyilvánvaló, hogy például a mai Olaszország nem formál jogot Pannónia római-kori területére, nincsenek területi igényeik a rég kihalt avaroknak sem. Probléma akkor keletkezik, amikor egy földrajzi terület birtoklásának "történelmi igazságát" igyekeznek a régi korokra hivatkozva igazolni.

Az alábbi írás Kobály József történésznek a témát érintő előadását foglalja össze.

Mégsem az ukránok az őslakosok Kárpátalján

Nincs kapcsolat a mai Kárpátalja területén a magyar honfoglalás előtt megtelepedett ősszlávok és a ma itt élő ukránok között – állítja Kobály József, a Kárpátaljai Honismereti Múzeum régészeti osztályának vezetője.

Mikor, kik és hogyan alapították Kárpátalja ukrán falvait? – teszi fel a kérdést Kobály József az ungvári ua-reporter.com portálon megjelent írásában, s mindjárt meg is magyarázza, hogy miért tartja fontosnak a témát. Rámutat, hogy az ukrán függetlenség évei alatt elterjedt a városok és falvak napjának ünneplése. Ezt a szép hagyományt azonban beárnyékolja, hogy sokan nem ismerik saját településük történetét, ami múltjuk elferdítéséhez, s olyan ismeretek rögzüléséhez vezet, amelyek nem felelnek meg a történelmi forrásoknak.

Másrészt, hangsúlyozza a szerző, a települések kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos ismeretek hiánya egyben a vidékünk és lakóinak múltjával kapcsolatos általánosabb ismeretek deformációjához vezet. Kobály József a cikk további részében néhány konkrét példán szemlélteti, hogy mikor, kik által és hogyan települt be a mai Kárpátalja falvainak többsége.

A szerző szerint a kárpátaljai történelem egyik kulcskérdése, hogy az ukránok (oroszok, ruszinok, rutének, kisoroszok) vajon tősgyökeres, azaz őslakói-e azoknak a földeknek, amelyeken élnek, akik tehát már a magyarok IX. századi megérkezése előtt itt voltak, vagy a XIII–XVIII. század folyamán telepedtek meg itt Galíciából, Bukovinából, Volinyról és más ukrán etnikai területekről érkezve.

Kobály ezzel összefüggésben rámutat, hogy a tudósok véleménye megoszlik a kérdéssel kapcsolatban: egyesek szerint az ukránok őslakosok, mások szerint bevándorlók, a harmadik csoport pedig úgy gondolja, hogy őslakosok és bevándorlók is.

Hogy miről tanúskodnak a régészeti, nyelvi és történelmi források? A régészeti adatok szerint a mai Kárpátalja területén a VI–IX. században, tehát a magyarok megérkezése előtt szláv lakosság élt, de az ősszláv települések a vidék nyugati, alföldi részén összpontosultak, míg az ukrán falvak a hegyvidéki és az előhegyi részeken elterjedtek, azaz nem kapcsolódnak egymáshoz genetikusan – állapítja meg Kobály.

Ezen kívül a helynévanyag is eltér az alföldi és a hegyvidéki részeken, mutat rá. Emlékeztet, hogy a Kárpát-medence némely alföldi helyneve arra utal, hogy az itt élő ősszlávok valószínűleg a déli és a nyugati szlávokhoz tartozhattak, miközben az ukránok keleti szlávok.

„Az első fontos következtetés tehát: Kárpátalja ősi szlávjai és a mai ukránok között nincs közvetlen genetikai és földrajzi kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy nem az emlékezet előtti idők óta élünk itt, és hogy őseink áttelepülőkként érkeztek ide a későbbi időkben, döntően a XIII–XVIII. század folyamán” – írja a szerző többek között.

A fenti megállapításokban tudományos szempontból nincs újdonság, mégsem hiábavaló ismét leírni. Kobály József az utóbbi években intenzíven foglalkozik Kárpátalja történetének ukrán vonatkozásaival, ezért remélhetjük, hogy legalább neki elhiszik majd a kárpátaljai ősszláv gyökereket hangsúlyozó ukrán ideológusok és politikusok, hogy a ma itt élők közül senkinek sincs különösebb alapja Noé bárkájáig visszavezetni a kárpátaljai jelenlétét; különösen a többiek rovására nem.

(forrás)

kárpátaljai magyarság - ukrajnai választások - szavazat vásárlás

Árucikké váltak a kárpátaljai magyarok

A vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások bebizonyították, hogy Kárpátalján szavazat formájában immár a magyarság is árucikké vált – írta az Ungváron kiadott Kárpáti Igaz Szó című lap.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez (UMDSZ) közel álló újság publicisztikai írása a többi között megállapítja, hogy a kilencven évvel ezelőtt egyfajta emigrációba kényszerített egyharmadnyi magyarságon belül ott jelentkeztek és jelentkeznek a gondok, ahol kicsi a közösség.

Még nagyobb a probléma ott, ahol e közösség teljesen átvette a többség mentalitását, szokásrendjét, és már rég nem magyarul gondolkodik, ahol "a teljes önfeladás alattomos kórja a lelkeket támadta meg, méghozzá eredményesen" – olvasható a cikkben, amely szerint innen „nem méterek, centiméterek, hanem sokkal inkább milliméterek választanak el mindenkit attól, hogy a lélek után a nemzettest is kapituláljon."

A publicisztika szerint Ukrajna a világ legkorrumpáltabb országai közé tartozik, s az országban uralkodó állapotok a magyarokat is rákényszerítik arra, hogy e "rend" alapján éljenek. „Mind ez idáig azonban azt hittük, hogy bár minden eladó és minden megvehető, a magyarságunk azért talán mégsem”, ám a választások bebizonyították, szavazat formájában immár az is árucikké vált – mutatott rá a szerző.

„Nem adjuk ugyan oda egy féldeciért, mint a velünk együtt élő egyik-másik nemzetiség tagjai, de négy üveg pálinka, vagy két kilogramm hús, vagy tizenhárom liter benzin, vagy tíz kilogramm rizs áráért, azaz száz hrivnyáért (csaknem háromezer forint) dalolva kótyavetyéljük el a kárpátaljai magyarság jövőjét. Közösségünk lelke még nem aludt ki. De már csak pislákol...” – zárta írását az ungvári magyar lap.

Megmérettetett és könnyűnek találtatott a kárpátaljai magyarság

Az ukrajnai helyhatósági választások napja, 2010. október 31-e a reformáció és a demokrácia ünnepe helyett a legtöbb magyarlakta kárpátaljai településen az árulás és a demokrácia szégyenének napjaként vonul majd be a történelembe – írta a Beregszászon kiadott Kárpátalja című hetilap.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szócsövének számító lap írása szerint kudarcba fulladt a KMKSZ több száz aktivistájának a törekvése, hogy a választási kampány során elmagyarázzák a magyar embereknek, mit kockáztatnak a voksukkal, és mekkora tétje van a döntésüknek. A jelek szerint csak kevesen vették komolyan az intelmeket, s álltak hozzá felelősségteljesen, öntudatosan, nemzeti elkötelezettséggel felvértezve állampolgári kötelezettségükhöz – olvasható a cikkben.

Alig hat éve, amikor Kárpátalján a legtöbbeknek máig fájó és megbocsáthatatlan kettős állampolgársági (magyarországi) referendum kérdése elbukott, ugyanazok a magyarok nevezték anyaországi honfitársaikat nemzetárulóknak, akik most olcsón, mondhatni bagóért eladták magyarságukat, identitásukat, nemzeti önbecsülésüket – fogalmazott a hetilap. A legfájóbb mindebben az – a Kárpátalja megállapítása szerint–, hogy ugyanezek a derék "magyarok" néhány hónap múlva bizonyára az elsők között lesznek majd, akik benyújtják a kettős állampolgárságra való "jogos" igényüket és bizonyára az óvodai, oktatási és vízumkérelmi támogatásért is kitartóan tartják majd a markukat.

A most egy-kétszáz hrivnyáért (közel 3–6 ezer forintért) eladott szavazatok miatt bekövetkezett az, hogy a helyi szinten legfőbb döntéshozó testületként szolgáló beregszászi járási tanácsban (közgyűlésben) a korábban birtokolt mintegy 70 százaléknyi mandátum helyett a néhány hét múlva felálló 60 fős testületben a magyar pártok együtt is csak alig 30 százalékot fognak kitenni, vagy hogy a 110 tagból álló megyei tanácsban két kézen meg lehet majd számolni a magyar képviselők számát – mutat rá a beregszászi magyar lap, amely szerint a kárpátaljai magyarság ismét megmérettetett és minden eddiginél könnyebbnek találtatott.

• magyarság kárpátalján - határon túli magyarok - ukrajna - umdsz, kmksz
• ukrajna új oktatási törvénye - balla d. károly véleménye

Bárdi Nándor - Fedinec Csilla - Szarka László (szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20. században.

Gondolat Kiadó - MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008

A könyv az első világháború után kisebbségi helyzetbe került, s külön csoportként megszerveződött magyar közösségek 20. századi történetét foglalja össze, kitekintéssel az 1989. évi rendszerváltások óta végbement változásokra. A szerzők társadalom-, politika-, gazdaság- és művelődéstörténeti szempontok szerint ismertetik meg az olvasót a kisebbségi magyar közösségek kilenc évtizedes fejlődésével. Vizsgálják a Magyarországgal, illetve a többségi nemzetekkel kialakult kapcsolataikat, politikai, jogi helyzetük változásait.

A felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági, illetve a drávaszögi, muravidéki és burgenlandi magyar közösségek – nagyságrendjüknek és lehetőségeiknek megfelelően, a migrációs és asszimilációs veszteségek ellenére - képesek voltak regionális társadalmi szerkezeteiket, kulturális, oktatási intézményeiket kiépíteni, kultúrájukat és identitásukat megtartani, fejleszteni. Külön fejezetek foglalkoznak a szomszéd országokban élő magyar anyanyelvű zsidók, cigányok és a csángó-magyarok, illetve a nyugat-európai és tengerentúli diaszpóra-magyarság múlt századi történetével.

A nemzeti, kisebbségi kérdések, változások a 20. századi Kelet-Közép-Európa valamennyi nemzetének, államának és magának a régiónak a történelmében végig rendkívül fontos szerepet játszottak. A 20. századi magyar kisebbségtörténet fő kérdéseit, tendenciáit és jelenségeit bemutató könyv a nemzeti, nemzetállami történelmekből rendre kimaradó kisebbségi közösségeket, etnikai, etnopolitikai folyamatokat igyekszik valóságos súlyuknak, szerepüknek megfelelően elhelyezni az elmúlt 90 év történeti folyamataiban. Hiszen a csehszlovákiai, ukrajnai, romániai, jugoszláviai és ausztriai magyarság közösségépítő törekvései, a szomszéd államokban és az államközi kapcsolatokban lezajlott kisebbségpolitikai konfliktusok nemcsak Magyarország és a magyar nemzet, hanem a szomszéd államok és nemzetek történelmének is elválaszthatatlan részét alkotják.

A politikatörténeti korszakhatárok szerint hat részre felosztott könyvből az olvasó képet kap a Magyarországgal szomszédos államok magyar közösségeinek kialakulásáról, ellentmondásokkal teli fejlődésükről. Az egyes fejezetek okfejtését forrásszemelvények, képek, térképek, táblázatok, illetve kronológiai és szakirodalmi adatok egészítik ki.

Előszó

1. Impériumváltás és nemzetállamok 1918–1921

• Szarka László: A történeti Magyarország felbomlása: katonai akciók, demarkációs vonalak
• Szarka László: Magyarország és a magyar kisebbségek ügye a párizsi béketárgyalásokon: határkijelölés, népszavazás, kisebbségvédelem
• Bárdi Nándor: A Romániához került erdélyi, bánsági, kelet-magyarországi magyarok (1918–1921)
• Simon Attila: A Csehszlovákiához került felvidéki magyarok (1918–1921)
• Fedinec Csilla: A Csehszlovákiához került Kárpátalja (1918–1921)
• A. Sajti Enikő: A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került magyarok (1918–1921)
• Gerhard Baumgartner: A burgenlandi magyarság az első világháború végétől a soproni népszavazásig (1918–1921)
• Bárdi Nándor: Magyarország és a magyar kisebbségek az 1918 utáni első években: a magyar külpolitika revíziós céljainak megfogalmazása, a kisebbségi kultúra és politika támogatása
• Eiler Ferenc: A népszövetségi nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer működése az első években

2. A két világháború közti időszak 1921–1938

• Szarka László: Nemzetállamok, kisebbségek az 1920-as években
• Bárdi Nándor: A Magyarországgal szomszédos országok magyarságpolitikája a két világháború között
• Eiler Ferenc: Kisebbségvédelem és revízió. A kisebbségi kérdés helye
  a magyar kormánypolitikában
• Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség a két világháború között
• Simon Attila: A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete
• Fedinec Csilla: A kárpátaljai fejlődés sajátosságai a két világháború között
• A. Sajti Enikő: A jugoszláviai magyarok a két világháború között
• Gerhard Baumgartner: Burgenland tartomány felállításától az Anschlussig (1922–1938)
• Simon Attila - Kovács Attila: Gazdaság és nacionalizmus. Földreformok az utódállamokban
• Filep Tamás Gusztáv: A kisebbségi magyar kultúra, művészet, művelődés, tudományosság intézményei és teljesítményei 
• Bárdi Nándor: Viták, tervek, javaslatok a kisebbségi kérdés kezeléséről
• Szarka László: A magyar revíziós politika eredményei és dilemmái
• Bárdi Nándor: A kisebbségi magyar társadalmak a két világháború között
• Filep Tamás Gusztáv: A kisebbségi magyar kulturális és művészeti élet intézményei
• Bárdi Nándor: Magyarország és a határon túli magyarok (1948–1989)
• Tátrai Patrik: A magyar kisebbségek demográfiai fejlődésének fő vonalai a kommunizmus évtizedeiben

3. A második világháború évei 1939–1944

• Filep Tamás Gusztáv: A "visszatért" magyarok és nem magyarok beilleszkedése, jogi helyzetük és magatartásuk
• L. Balogh Béni - Bárdi Nándor: A dél-erdélyi magyarság jogi és politikai helyzete a második bécsi döntést követően
• Popély Árpád: A Szlovák Köztársaságban maradt magyar kisebbség helyzete és önszerveződése
• Fedinec Csilla: A kárpátaljai autonómia kérdése
• A. Sajti Enikő: A bánáti magyar kisebbség helyzete a második világháború éveiben
• Gerhard Baumgartner: A burgenlandi magyar kisebbség a III. birodalomban

4. A világháború végétől a kommunista hatalomátvételig 1944–1948

• Szarka László: Magyarország és a magyar kisebbségek helyzete 1945-ben
• Nagy Mihály Zoltán: Áldozatok, elhurcoltak, menekülők, jogfosztottak. A magyar kisebbségek veszteségei (1944–1948)
• Olti Ágoston: A kisebbségi magyarok ügye a magyarországi béke-előkészítésben
• Novák Csaba Zoltán: A romániai magyar kisebbség helyzete. Petru Groza politikájának magyar támogatása
• Popély Árpád: A csehszlovákiai magyar kisebbség jogfosztása: deportálás, lakosságcsere és reszlovakizáció
• A. Sajti Enikő: A jugoszláviai helyzet: bosszúakciók, lakosságcsere. Az engedékeny jugoszláv kisebbségpolitikai gyakorlat kezdete
• Fedinec Csilla: A Csehszlovákiától a Szovjetunióhoz csatolt Kárpátalja magyar kisebbségének helyzete (1944–1946)
• Gerhard Baumgartner: Az ausztriai magyarság a szovjet megszállás idején (1945–1955)

5. A kelet-közép-európai pártállamokban 1948–1989

• Stefano Bottoni: Az ötvenes évek a kelet-közép-európai kommunista államokban. A pártállami nemzetiségi politika alakváltozatai
• Bárdi Nándor - László Márton: A kollektivizálás és a falu átalakítása
• Stefano Bottoni: A XX. pártkongresszus és az 1956. évi magyarországi forradalom hatása a szomszéd országok kisebbségi politikájára
• Stefano Bottoni: A romániai modell sajátosságai: a Magyar Autonóm Tartomány. A Ceauşescu-féle modell, a román államnacionalizmus
• Hornyák Árpád: A jugoszláviai különút kisebbség politikai következményei.
  Magyarok a horvát, szerb és szlovén tagköztársaságban. A vajdasági autonómia és a magyarok 1945–1989
• Gerhard Baumgartner: Az ausztriai magyar népcsoport az államszerződéstől 
  a keleti blokk összeomlásáig (1955–1989)
• Popély Árpád: A csehszlovák kisebbségpolitika, a magyar közösség újjászerveződése. A Csemadok szerepvállalása. Az 1968-69-es reformfolyamat és a Husák-korszak
• Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyar életviszonyok a Szovjetunióban. Politika és irodalom
• Novák Csaba Zoltán: A Brezsnyev-doktrína és a szovjet nemzetiségpolitikai fordulat kelet-közép-európai következményei
• Bárdi Nándor - Papp Richárd: A kisebbségi magyar egyházak
• Fedinec Csilla: A kisebbségi magyar oktatásügy helyzete Közép-Európában (1944–1989)
• Filep Tamás Gusztáv: A kisebbségi magyar kulturális és művészeti élet intézményei
• Bárdi Nándor: Magyarország és a határon túli magyarok (1948–1989)
• Tátrai Patrik: A magyar kisebbségek demográ.ai fejlődésének fő vonalai
  a kommunizmus évtizedeiben

6. A rendszerváltástól napjainkig 1989–2007

• Vizi Balázs: A kisebbségi jogok újraszabályozása a nemzetközi jogalkotásban és politikában
• Szarka László: Útkeresés, önszerveződés a rendszerváltás éveiben (1989–1991)
• Bárdi Nándor: A romániai magyar kisebbség helyzetének változásai, társadalmi, kulturális önszerveződésének eredményei
• Hamberger Judit: A magyar kisebbség jogi-politikai helyzete Szlovákiában
  1989 novembere után
• Fedinec Csilla: A kárpátaljai magyar kisebbség helyzetének változásai Ukrajnában
• Vékás János: Kelet és Nyugat között: magyarok Szerbiában 1991 után
• Vékás János: A befejezetlen nemzetállam: magyarok Horvátországban 1991 után
• Vékás János: Együtt Európában: magyarok Szlovéniában 1991 után
• Gerhard Baumgartner: Magyarok Ausztriában a rendszerváltástól napjainkig (1989–2005)
• Bárdi Nándor: A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája 1989 után
• Gyurgyík László: A kisebbségi magyar közösségek népesedési folyamatai 1989 után
• Papp Z. Attila: A kisebbségi oktatás politikai, jogi, társadalmi keretei
• Bárdi Nándor - Fedinec Csilla - Papp Z. Attila: A magyar kultúra és tudomány a kisebbségi magyar közösségekben a 20. század végén
• Nádor Orsolya: A magyar mint kisebbségi anyanyelv. Nyelvi jogok és nyelvhasználat
• Bányai Viktória: A Kárpát-medence magyar nyelvű zsidósága
• Bányai Viktória: Magyar ajkú zsidó közösségek a világban
• Ilyés Zoltán: A moldvai csángók
• Szuhay Péter: Magyar nyelvű cigányok a Kárpát-medencében
• Kovács Ilona: Magyar szórványközösségek a Kárpát-medencén kívül

Válogatott bibliográfia

Statisztikai táblázatok

Térképek

____________________

könyv - online szöveg

Más: weboptimalizálás - seo - honlap google optimalizálás