Nevicke vára - Történelem és legendák

 A nevickei vár, Kárpátalja egyik legrégibb erődítménye az Ung-folyó festői szépségű völgyében, egy vulkanikus sziklahegy csúcsán található, Ungvártól mintegy 12 km -re.

A vár évszázadokon át védelmezte a királyi Magyarország keleti határait, valamint az Uzsoki-hágón át vezető kereskedelmi útvonalat.

Története

A legújabb régészeti feltárások alapján feltételezhető, hogy a ma ismert középkori vár helyén korábban földvár állt.

A nevickei várról szóló első írásos emlékek a 14. századból valók.  IV. László király 1279-ben az Aba-családnak adományozta Ung vármegyét, majd néhány év múlva az Árpád-ház utolsó királya, III. András megerősítette Aba Amadét északkeleti birtokaiban.

Miután Aba Amadé fiai az új uralkodó, Károly Róbert ellen fordultak, a király megfosztotta őket birtokaiktól, s a nevickei várat a Drugetheknek adományozta. Az új tulajdonosok megerősítették a várat, a fából készült építmények helyett bazalt- és andezit falakat emeltettek.  A 16. században Drugeth Gáspár udvarában élt Görcsönyi Ambrus históriás énekszerző, aki elsőként énekelte meg magyar nyelven a Hunyadiak dicsőségét.

A 16. század második felében a Drugeth-család két pártra szakadt, s az erdélyi fejedelem támogatói, illetve a Habsburg-pártiak viszálya során a vár többször is gazdát cserélt.

1644-ben I. Rákóczi György fejedelem elfoglalta a várat, s attól való félelmében, hogy a császári seregek az ellene folytatott háborúban felhasználhatják, leromboltatta az erődítményt.

1879-ben elkezdődött a nevickei vár restaurálása. Parkot és kilátót alakítottak ki a vár területén, valamint emlékművet emeltek Wagner Károly erdészmérnök tiszteletére, aki fő kezdeményezője volt a helyreállításnak. Halálát követően a nevickei várrom melletti tisztáson egy obeliszk és egy hársfák övezte sétány, továbbá számos díszfát is tartalmazó arborétum hirdette a kiváló magyar erdész emlékét. Ez az emlékmű azonban a múlt század viharaiban megsemmisült (ukrán-magyar együttműködéssel Wágner Károly emléktábláját 2011-ben újra felállították). Az akkori nagyszabású helyreállítási munkálatok az első világháború kitörésekor félbemaradtak, s többé nem folytatódtak.

Kisebb-nagyobb helyreállítási munkák folytak az elmúlt évtizedekben, néhány ablakot, falrészletet restauráltak, a fa tetőzetetek is többször felújításra kerültek, de a vár egészének állaga inkább csak romlott. Hírek szerint a kárpátaljai megyei költségvetés és az Állami Regionális Fejlesztési Alap 2018-ól  jelentős összeget kíván fordítani a várrom restaurálására, elsőként az egyik bástya tetőszerkezetét újítják fel (frissítés: sajtóhír 2018 január - lásd a cikk alján).

A vár építészeti sajátosságai

A nevickei vár elliptikus alaprajzú, belsőtornyos erődítmény. Legkorábban épült részei a belső vár körüli épületek. Aba Amadé nádor emeltette az idők során a vár jelképévé vált háromszintes, négyszögletű tornyot a vár délkeleti részén. A két kerek bástyával megerősített külső várfal és a belső udvar fala között vizesárok védelmezte a várat.  

A 14. században a vár hatszögű kapubástyáját emeletes folyosógaléria kötötte össze a belső udvarral, amely köré 41 helyiségből álló palota épült; az épületegyüttes összterülete mintegy 1500 négyzetméter volt.

A vár vízellátását kövezett kút biztosította, melyet egy közeli forrás táplált. A helyreállítási munkák során két kandalló maradványai is előkerültek.

Mondák a nevickei várról

Több változatban is fennmaradt a vár állítólagos építtetőjének, Pohana Gyivkának a mondája. Az elvetemült úrnő kegyetlenül sanyargatta a népét, ezért is nevezték el ’Rossz Lánynak’.

Gyivka azt az utasítást adta jobbágyainak, hogy a vár falainak építéséhez ne csupán habarcsot használjanak, hanem tojást és tejet is keverjenek a mészhez, ezek beszolgáltatását pedig nyomorgó népétől követelte.

Az úrnő gonoszságának messze földön híre ment, s eljutott az igazságos Mátyás királyhoz is. A bölcs király tudta, hogy Gyivka vára erős és jól védhető erődítmény, ezért cselhez folyamodott. Rendelkezése szerint a környék összes marháját, lovát és kecskéjét összegyűjtötték, kolompot kötöttek az állatok nyakába, s a csordát a vár felé terelték. Gyivka szörnyen megijedt a rettenetes zaj hallatán, s lova hátán elmenekült a várból. Mátyás király azonban utolérte, s lefejezte a kegyetlen nőszemélyt.

A monda egy másik változata szerint Pohana Gyivkát, a török úrnőt egy Ivanko nevű legény üldözte el a vár alá terelt állatcsorda segítségével. Ivanko jobbágynak született, de a jószerencsének köszönhetően Ungváron királlyá koronázták, s immár uralkodóként megszabadította népét Nevicke gonosz és vérengző úrnőjétől.

A harmadik monda a vár romjain burjánzó smaragdzöld borostyán eredetének történetét meséli el.

Történt egykoron, hogy Nevicke várának ura, Upor elszerette Munkács hercegének, Garának a menyasszonyát. A férfiúi önérzetében sértett herceg seregével Nevicke alá vonult. Upor egyezkedni kényszerült, s szorult helyzetében megígérte, hogy majdan születendő lányát a herceghez adja. Upornak és feleségének egy év múlva lánya született, akit Juditnak neveztek el. A szülők hiába remélték, hogy Gara idővel megfeledkezik a neki tett ígéretről, mikor Judit betöltötte a 16. életévét, megérkezett a kérő. A leányt gyengéd szerelem fűzte apja solymászához, s esze ágában sem volt hozzámenni az idős herceghez. Uport azonban kötötte az adott szó, ezért a parancsának ellenszegülő Juditot egy toronyszobába záratta, majd kitűzte az esküvő időpontját és összehívta a násznépet. Az elkeseredett leány a torony ablakából a mélybe vetette magát. Ekkor villám csapott a várba, s a lángok elemésztették az épületet a lakodalmas néppel együtt. Judit kiömlő vére pedig borostyánná változott, mely a hű szerelem jelképeként borítja ma is a szomorú romokat.

A menyasszonyos legenda szláv változatokban is él, a vár neve is állítólag a szláv „nyevesztka”, „nevisztka” (menyasszony) szóból ered.

Rekonstrukció. A kép készítője szerint valahogy így festhetett Nevicke vára a régi századokban.

Bunkerek Kárpátalján

A Kárpátaljára látogató turisták a régmúlt erődítése, várai mellett a II. világháború magyar erődrendszerének maradványait is megtekinthetik. A történelem szerelmesei, illetve a magyar háborús múlt iránt érdeklődő kalandvágyók ezen erődök mélyére is lemerészkedhetnek.

A magyar hadsereg keleti védelmi vonala 3 részből állt. A legtávolabbi a Hunyadi-állás volt, középen a Szent László-állás helyezkedett el, mely valójában sohasem épült fel, és az utolsó védvonal, melynek feladata lett volna a szovjet csapatok feltartóztatása, az Árpád-vonal.

Az Árpád-vonal a Keleti-Beszkidektől egészen a Berecki-havasokig terjedt. Valójában nem egybefüggő falról van szó, hanem a hegyeken átvezető utakon létesített völgyzárak alkották az Árpád-vonalat. A légvonalban mintegy 600 kilométer hosszan húzódó erődrendszer nagy részét a megszálló csapatok felrobbantották, használhatatlanná tették. Ma több helyen is látogathatóak a bunkerek.

Az felsőgerebeni bunkerrendszer

Az Árpád-vonal legnagyobb egybefüggő, felújított részét Kárpátalján, Felsőgereben falu közelében találjuk. A tulajdonos szerint, Ukrajna legnagyobb épen maradt bunkerét látogathatjuk itt meg, mely jelenleg 1 kilométer hosszan látogatható.

A feltárások alapján az itt található bunkernek 6 bejárata, 5 lőállása, tábori kórháza és raktára volt. A komplexum feladata és létrehozásának célja mindmáig rejtély. A tulajdonos szerint a bunkerrendszer még legalább három irányban folytatódik, mely részeket még nem tártak fel.

Az idelátogatókat borkóstolóval és a II. világháborúból fennmaradt relikviákból rendezett kiállítással várják.

• Belépődíj: 40 hrivnya
• A bejárás ideje: 40-60 perc
• nyitvatartás: novembertől decemberig 9:30-16:00
• márciustól októberig 9:00-17:00
• A bunker weboldala: arpad-line.com

A bunker látogatói választhatnak a hagyományos vezetés és a sötétben bejárás között. Ilyenkor kikapcsolják a világítást és a kalandvágyóbbak zseblámpa fényénél kóborolhatnak a szűk járatokban.

H.Cs.

zsinagóga - beregszász - kárpátalja - zsidóság - nagyzsinagóga - kárpátalja zsidósága - kép, fotó, képeslap, fénykép, vizuális örökség

Beregszász, Verbőczi (Werbőczy, Verbőczy) tér [később Kossuth Lajos tér], 1938. Szemben a beregszászi nagyzsinagóga épülete, jobbra a törvényszék. Korabeli képeslap. >>forrás

A beregszászi zsinagóga "átépítése" - valójában megsemmisítése - az 1960-as években

A XIX. sz. végén épült beregszászi nagyzsinagógát az 1960-as években az akkori városi főépítész, Homoki József tervei alapján építették át kultúrházzá (kultúrpalotává) a "szocialista konstruktivizmus" stílusában. A enteriőr és a külső megjelenés kialakítása Medveczky Miklós képzőművész nevéhez fűződik.

A Kárpátinfo.net cikkéből vett adatok és alább idézett leírás szerint a város egyik legszebb műemlékét 1969-ben alakítottak át kultúrházzá, csakúgy mint a mögötte a Széchenyi utcába 1912-ben épült szecessziós stílusú rituális fürdőt.

A zsinagóga középső négy oszloppal díszített rizalitjával, félköríves timpanonjával, díszes bejáratával, színes ólomüveggel berakott ablakaival Beregszász egyik legszebb épülete volt. A második világháború éveiben Hirsch Salamon volt a zsinagóga főrabbija, aki jeles hitszónok, egyértelműen magyar érzelmű ember hírében állt és megérdemelt tiszteletnek örvendett a városban.

Az 1944-ben elfogadott 6 163. számú belügyminiszteri rendelet értelmében Beregszászban is gettókba gyűjtötték a zsidókat, az egyiket a Vári téglagyárban, a másikat a Weisz-tanyán rendezték be. Körülbelül 10 ezer zsidót gyűjtöttek itt össze Beregszászból, Beregvégardóból, Beregkövesdről, Beregsurányból, Bilkéről, Dolháról, Haranglábról, Makkosjánosiból, Tarpáról, Vásárosnaményból. 1944. május 16. és 29. között négy transzportban deportálták őket, túlnyomórészt Auschwitzba, ahonnan sajnos nagyon kevesen kerültek vissza 1945-ben. A holokauszt áldozata lett Hirsch Salamon főrabbi is.

1945-ben ennek következtében jelentősen megcsappant a beregszászi zsidó hitközösség létszáma, lévén a hazatértek közül is sokan rövidesen elhagyták szülővárosukat. A város központjában álló nagyzsinagógát 1945 után a szovjet hatóságok kereskedelmi raktárnak rendezték be, az épületét teljesen tönkretették. Hasonló sorsra jutott a Zrínyi utcai kiszsinagóga is, amelyben egy katonai alakulat lőszerraktára volt (ez utóbbinak az elmúlt években folyik a felújítása).

Egy darab történelem... A múlt megsárgult képe.

Különösebb szorgalom és szenvedély nélkül, de egy ideje gyűjtögetem a háború előtti Ungvár képeit: ha valahol ilyenre bukkanok, általában lementem. Össze is állt egy egészen szép, de egyelőre sem időrendben, sem pedig téma szerint nem rendezett kollekció. Javát még régebben elhelyeztem egy „üres” weblapomon – meglehetősen kezdetleges formában. Most alaposan kicsinosítottam az oldalt, bekötöttem rendszerembe, feltettem rá a városhoz kapcsolódó néhány szövegemet, továbbá sok linket – és jó pár újabban talált képet is. Íme, így fest a cirka 60 képet bemutató honlap: Ungvár – Ужгород

A nevickei vár

A XIII. században épült, Európában is ritkaságszámba menő műemlék felújítását készségesen támogatnák különböző nemzetközi alapítványok. A viszonylagos épségben fennmaradt vár azonban jogilag nem létezik, mivel még a szovjet időszakban hivatalosan romnak nyilvánították, így nem szerepel sem Ungvár, sem a járás, sem pedig Kárpátalja megye leltárában. A gazdátlanság folytán nincs, akivel a restauráció támogatására hajlandó szervezetek szerződhetnének -

írta az ua-reporter.com címen elérhető ungvári hírportál.

A beszámoló szerint a középkori műemlék fenntartásához az állam semmivel nem járult hozzá, a vár eddig csak a fanatikus kutatók, önkéntesek és romantikus hajlamú turisták fáradozásainak köszönhetően nem omlott össze.

Olekszandr Dzembasz régész, a Nevickei Vár Társadalmi Egyesület elnöke elmondta, hogy a felújításához ajánlottak támogatást, de tulajdonos hiányában ezzel nem élhettek.

A megye illetékes hivatalnokai ugyanakkor azt állítják, hogy a nevickei vár hivatalosan is nemzeti építészeti emlék, amely állami védelem alatt áll. Ezt megerősítette

Szopkó Tamás, a Kárpátalja megyei művelődési főosztály vezető szakembere is, aki szerint Ukrajnában létezik a nemzeti kulturális örökség körébe tartozó létesítmények védelmének állami programja, de a megvalósítására a megye az utóbbi években egyetlen vasat sem kapott a központi költségvetésből.

A nevickei várnak autentikus az architektúrája, mert az eltelt századok során egyszer sem építették át. A helyi történészek az erődítés falain belül szeretnék visszaállítani a középkori miliőt, de ehhez legkevesebb másfél millió hrivnyára (kb. 45 millió Ft) lenne szükség. A vár lelkes rajongói saját erejükből igyekeznek megóvni a falakat a teljes leomlástól.

Forrás: Kultúra.hu

A várról a Wikupédiában

Képek: Nevicke, 2007 tavasza