MTI-Népszabadság, 2010. nove. 2.:

Kárpátalja: „egyszerűen megvették a magyar szavazatokat”

A vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások kedd délelőtt közölt előzetes eredményei szerint nagy valószínűséggel mind a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), mind az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) - a háromszázalékos küszöbértéket alig átlépve - pártlistán bejut a Kárpátalja megyei tanácsba (közgyűlésbe).

A még nem végleges adatok szerint a KMKSZ a kárpátaljai szavazatok négy százalékát megszerezve két, ideális esetben három képviselőt küldhet pártlistáról a megyei tanácsba, míg a voksok 97 százalékának összesítése mellett az UMDSZ a voksok 3,01 százalékának birtokában – a már megválasztott négy egyéni képviselőn kívül – további két képviselőt juttathat a megyei képviselőtestületbe. A KMKSZ egyetlen képviselőjelöltjének sem sikerült egyéni választási körzetben mandátumot szereznie.

A voksolás magyar szempontból gyenge eredményeit értékelve Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke az MTI-nek elmondta: a vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások mind a KMKSZ-t, mind a kárpátaljai magyarságot tekintve rosszabb eredményt hoztak, mint a 2006-os, ugyancsak gyengén sikerül voksolás. Ennek oka elsősorban az, hogy a kárpátaljai magyarság szavazatai nagy részét akkor is és vasárnap még nagyobb számban a magyar szervezetek helyett ukrán pártokra, mindenekelőtt egy Kárpátalján erős pozíciókkal rendelkező pártra adta - tette hozzá. Vagyis kijelenthető, hogy – mint fogalmazott – a magyar voksokat 100–150 hrivnyáért, azaz három-négyezer forintnak megfelelő összegért „egész egyszerűen megvásárolták”. Ez elsősorban a falvakra volt jellemző, a városokban jobb volt a helyzet, itt a KMKSZ jobban is szerepelt.

Gajdos István, az UMDSZ elnöke az MTI-vel telefonon közölte, hogy nagy valószínűséggel az UMDSZ is átlépi pártlistán a megyei képviselőtestületbe való bejutás küszöbét. A vasárnapi választás eredményeiről kifejtette, hogy azok nagyon lehangolóak, a kárpátaljai magyarság megosztottsága miatt rendkívüli mértékben előretörtek a magyar körzetekben az ukrán pártok, elsősorban a Jedinij Centr (Egységes Centrum - JC). Ez meg fogja gyengíteni a magyar érdekképviseletet a 104 tagú megyei tanácsban – emlékeztetett, hozzátéve, hogy a megosztottság hatása mellett „a kárpátaljai magyarok két kiló hús árának megfelelő összegért eladták a voksaikat”, s a 2006-os választásnál is kevesebben szavaztak a magyar pártokra.

Az UMDSZ elnöke szerint némi vigaszt jelent a kedvezőtlen választási eredmények tükrében, hogy a szervezetnek négy egyéni jelöltjét sikerült megyei tanácsi mandátumhoz juttatnia. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy mindkét magyar szervezet bejut a megyei képviselőtestületbe, ami 4-5 további mandátumot jelenthet. A város történelmi magyar nevének visszaállításáról Beregszászon vasárnap megtartott helyi népszavazással kapcsolatban elmondta, hogy ezen a téren is romlott a helyzet, hiszen míg a kérdésről 1990-ben tartott referendum alkalmával leadott 12 ezer voksból mindössze ezer volt a „nem” szavazat - akkor a népszavazást nem ismerték el érvényesnek -, addig a mostani népszavazás 10 ezer voksából az ellenszavazatokhoz képest alig négyszázzal volt több a Beregszász név hivatalossá tételét támogató voks - vagyis csak kis többséggel győzött az "igen" szavazat, s az eredményt még a parlamentnek is jóvá kell hagynia. A magyar kisebbségi politikus szerint ez az erős ukrán nacionalista pártok és a JC által folytatott ellenpropaganda hatásának tudható be.

Gajdos István végül elmondta, hogy a választók bizalmának köszönhetően tovább folytathatja polgármesteri tevékenységét Beregszász élén.

---

A témával kapcsolatban lásd még: írás Balla D. Károly blogjában

Medgyesi Ádám  - Kitekintő, 2010.okt.29.:

A napokban leginkább az európai integrációhoz és Oroszországhoz való viszonyának kérdései kapcsán figyelt Ukrajnára a közvélemény. Október 31-én azonban önkormányzati választásokat tartanak északkeleti szomszédunknál is. Országosan a régiók pártja várható befutónak, Kárpátalján az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) egymás ellen küzd majd a helyi érdekek képviseletéért.

 

Országos szinten a Régiók Pártja és a Batykivscsina küzdelmére lehet számítani. Előzetes ismereteink, valamint a hatalmi hátszélnek köszönhetően inkább előbbi javára. A Régiók Pártja mellett jól kiépített szervezeti bázisa, hatalmi pozíciói, valamint relatív támogatottsági fölénye szól. Ezt a lépéshátrányt az ellentábor is érzékeli, ennek köszönhetően a Batykivscsina, a Nemzeti Önvédelem és a Választások Frontja részvételével formálódott választási szövetség. Oleg Tyahnibok, a Szabadság – összukrajnai egyesülés vezetője is kijelentette, hogy Janukovicsot leszámítva mindenkivel hajlandó együttműködni – adta hírül a Kárpátinfo.net. Kérdéses, hogy október 31-én kinek sikerül felülkerekednie.

A helyhatósági választásokat értékelni, s országos szintű következtetést levonni, azok jellegéből fakadóan meglehetősen nehéz. Minden település, minden járás és megye különböző választási küzdelmet jelent. Ukrajna túl nagy ahhoz, hogy itt minden területre kiterjedő bemutatás készüljön. Kárpátalján azonban még el lehet igazodni, s a magyar kisebbség helyzetének és érdekképviseletének kérdése kiemelt fontossággal bír az ukrán önkormányzati választások kapcsán.

Mi a helyzet Kárpátalján?

Nem várható magas részvétel Viktor Pascsenko véleménye szerint: „Kárpátalján immár hagyományosan kevesen keresik fel a szavazóhelyiségeket, ami érzésem szerint most sem lesz másképp. Előfordulhat, hogy egyes településeken maximális lesz a voksolók aktivitása, de az átlagot nézve a városokban 50 százalék körüli, vidéken ennél valamivel nagyobb részvételre  számíthatunk.” A erőviszonyokról pedig Fegyir Sándor nyilatkozott a Kárpáti Igaz Szónak: „nagy valószínűséggel listán öt pártnak van reális esélye bejutni a megyei tanácsba. Ezek a Régiók Pártja, a Batykivscsina, az Erős Ukrajna, az Egyedüli Centrum és az egyik magyar párt.” Pascsenko vele szemben a KMKSZ-t és az UMDP-t is bejutónak tartja.

A magyar pártok közti ellentétekről korábbi cikkünkben már szóltunk. Ezúttal sem valósult meg köztük egyetértés. Az UMDP tett erre egy gyámoltalan kísérletet, és a sikertelenség ellenére is az „összefogás” volt a párt kampányának kulcseleme. Azzal, hogy nem sikerült közös listát felállítani, így a magyarok szavazatai megoszlanak, amivel csökkenhet a magyar érdekképviselet hatékonysága – ez a megyei listára vonatkozik leginkább, ahol a két párt közösen nagyobb arányban juthatna mandátumokhoz. Itt is fennáll és állandó vitatéma az egység-pluralizmus dilemmája. Jó dolog a pluralizmus, azonban a probléma, hogy ugyanazt a szekeret nem lehet két irányba hajtani.

Kiss Tibor, Népszabadság:

Kisebbségi remake

Nehéz elhinni, hogy Gajdos István és környezete tényleg éppen Orbán Viktortól remélne segítséget abban a kellemetlen helyzetben, amelyben pártjuk, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség találta magát a kárpátaljai választások előtt. Márpedig a hozzá intézett levelükből ez derül ki.

A címet azonban Gajdosék alighanem eltévesztették, hiszen a számukra most oly kínos szituációt pontosan a magyar kormányzati szervek és Fidesz-emberek időzítették erre az időpontra – és mivel az említett körben Orbán valóban mindenhatónak látszik, elképzelhetetlen, hogy az akció az ő tudta és beleegyezése nélkül zajlik. Gajdosék csak a Külügyminisztérium honlapjáról értesülhettek arról, hogy mostantól az UMDSZ-nek nem lesz szerepe Kárpátalján a magyarigazolványok és az utazási támogatások kiadásában, mivel a budapesti gyanú szerint a kedvezményeket sok ukrán nemzetiségű kárpátaljai polgár is igénybe vehette. Hogy aztán ez igaz-e, vagy sem – az a választásokig már nem derülhet ki. A szavazásig hátralevő két hétben az UMDSZ-en marad a bélyeg: nyerészkedett, fűnek-fának pénzért vesztegette az okmányokat. E zavaros és zavarba ejtő történetnek egyetlen haszonélvezője lesz: az UMDSZ ellenlábasa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amely a Fidesz egyik leghűségesebb testvérpártja az egész Kárpátmedencében. Az eset ezért is vált ki rossz szájízt. Még olyanokban is, akik nem zárják ki a lehetőséget, hogy – valamikor a választások után – a vizsgálatok szabálytalanságokat tárnak fel.

Az analógiák lehangolják az embert. Alig pár hónap telt el a szlovákiai voksolás óta, amelynek során a Fidesznek kedves szervezet oldalán Budapestről masszívan beavatkoztak az ottani magyar pártok hadakozásába – más kérdés, milyen eredménnyel. Két választás – két budapesti beavatkozás. Nem nevezhető véletlennek. Mindez felidézi az előző Fidesz-kormány kisebbségi politikáját, és felveti a kérdést: Orbánék ott folytatják, ahol 2002-ben abbahagyták? Márpedig arra a négy évre nem aranykorként emlékeznek vissza azok a határon túli magyar pártok, amelyek nem ettek a Fidesz kezéből. Az akkori kormánypolitikát a kézi vezérlés és a megosztási szándék jellemezte. Akik ezt elfogadták, kaptak pénzt, paripát, fegyvert. Akikről a kormányzó párt úgy döntött, hogy nincsenek vele, nem is léteztek számára. A Budapestről érkező pénzek elosztásában a teljes szubjektivizmus érvényesült. Ilyesmi készül most is. Az első félévi külhoni támogatási pénzek zömét az új kormány nem utalta át, mert megítélése szerint a nyertes pályázatok nagy részét nem „megfelelő” szervezetek nyújtották be. Romániában kivették az RMDSZ kezéből az oktatási támogatások elosztását. Szlovákiában nem jut pénz a Hídnak, amely pedig az ottani magyar szavazatok túlnyomó hányadát megszerezte a nyári választásokon.

Valószínű azonban, hogy az új nemzetpolitika még nem minden részletében állt össze. Erre utal, hogy a Máért nyárra ígért összehívása egyre csúszik – most már karácsony körüli dátumot emlegetnek. Nagy kérdés: a határon túli magyar vezetők közül a pénzosztásnál ki ülhet le végül Orbán Viktor asztalához? Gajdos István gyaníthatóan már nem lesz köztük.

Az alvilági körökben nagy tiszteletnek örvendő Tóth Etel nénit egy pénztárca ellopása során érték tetten az egyik ungvári piacon. A tárcában 80 euró, 45 ukrán hrivnya és több bankkártya volt.

Az Ungváron lakó kleptomániás Etus néni, eddig már több mint 30 évet ült börtönben zsebtolvajlásért. A mesterségre a fiát is megtanította, aki jelenleg szintén jogerős börtönbüntetését tölti. Az idős hölgy a sajtónak elmondta, hogy leginkább a női kabátok zsebeit szereti kiüríteni, de a retikülök, bevásárló szatyrok felhasítása sem esik nehezére, amihez különösen élesre kifent körmeit használja. 

Az ungvári „repülős Gizi”-t ezúttal legalább tucatnyi lopás elkövetésével vádolják, amiért összességében akár 19 éves börtönbüntetést is kaphat, ha a korábbi feltételes szabadságvesztéseit is beszámítják. Etus néni egyébként különleges népszerűségnek örvend a rácsok mögött. Korábban elárulta, hogy még a legádázabb sorozatgyilkosok is előre köszönnek neki a sitten.

A valódi, 84 éves magyarországi Repülős Gizi (eredeti nevén K. Sándorné Bodnár Gizella) – aki gyakorlott besurranó tolvaj – már fél évszázada ismert rendőri körökben. Több mint 20 alkalommal ítélte szabadságvesztésre a bíróság, idáig 40 évnyi börtönbüntetést kapott, ebből 17 évet leült. Legutóbb 2009 januárjában tartoztatták le Komáromban.

forrás

A ruszinokat sokfelé elismerik önálló nemzetiségként, csak éppen ott nem, ahol legtöbben élnek: Ukrajnában.

Bár a ruszinok nagyon bíztak a nyelvet érintő új ukrán törvényekben, és a kárpátaljai képviselők elismerték őket önálló nemzetiségenk, nem kapták meg a regionális nyelvi státuszt. Kérelmeikre választ sem kaptak.

A ruszinok Ukrajna, Lengyelország és Szlovákia területén élnek, de kisebb csoportjaik megtalálhatók Magyarországon, Romániában és Szerbiában, a Vajdaságban is. A ruszin nyelvnek egyedül az utóbbi helyen van  hivatalos státusza. A ruszinoknak Szlovákiában egyetemük van, Romániában és Magyarországon önálló nemzetiségként ismerik el őket. Ukrajnában azonban úgy tartják, hogy a ruszinok csak az ukránok egy etnikai-nyelvjárási csoportját alkotják. Nyelvük valóban az ukránhoz áll legközelebb, bár egyes vonásaiban közelebb áll a lengyelhez vagy a szlovákhoz, és vannak csak rá jellemző vonások is. Íme egy példamondat ukránul és ruszinul, megközelítőleges magyar átírásban:

Hto ce divityszja na mene iz portreta na stini – ce Illics, nas ridnij Lenin, vin takij blizkij meni.

Ko to to na nya pozere, zo obraz csati na sztini –to nas ridnij opo Lenin, un takij blizkij meni.

(Magyar fordításban körülbelül: Aki ránk néz a portréról a falon, a mi rokonunk, Lenin, oly közel áll hozzám. Az ukrán és a ruszin nem szó szerinti fordításai egymásnak, egy tankönyvben szerepelnek így.)

A ruszinon belül is jelentősek lehetnek a nyelvjárási eltérések: két fő dialektusa a vajdaságban beszélt pannóniai (egyedül ennek van irodalmi normája), ill. a fennmaradó területeken beszélt kárpáti. A szlovákiai ruszinra erősen hatott a szlovák, sok vonásában közelebb áll a szlovákhoz, mint az ukránhoz.

A két világháború között Kárpátalja Csehszlovákiához tartozott, ekkor az itt élő keleti szlávokat hivatalosan ruszinnak nevezték és ruszin nyelvű volt az oktatás is. Amikor Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, és aki ruszin nemzetiségüként volt regisztrálva, azt automatikusan ukránná minősítették át. Ma a hivatalos ukrán statisztikák szerint 10.000 ruszin él Kárpátalján. (A magyar wikipédia Ruszinok szócikke szerint Kárpátalján egymillió ruszin él, a Kárpátalja szócikk viszont nem tüntet fel ruszinokat és egymillió ukránról beszél.)

A ruszinok nem csupán  nyelvileg, vallásukban is különböznek az ukránoktól. Míg az ukránok túlnyomóan az ortodox egyházhoz tartoznak, a ruszinok görög katolikusok.

Ukrajnában a szeparatizmustól való félelem miatt nem ismerik el a ruszinokat, pedig ők hazájuknak Ukrajnát tartják – ettől függetlenül szeretnék megőrizni anyanyelvüket. Kárpátalján ruszin vasárnapi iskolák működnek, de ezeket emigránsok finanszírozzák. Az ukrán tanterv keretében csak a legutóbbi időben vált lehetővé ruszin nyelvet, kultúrát és történelmet tanulni – összesen heti két órában.

A ruszin wikipédia még inkubátorstátuszban van.

Források

Русины как отдельная национальность никому не нужны

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ruszinok

http://sk.wikipedia.org/wiki/Rus%C3%ADn%C4%8Dina

A cikk forrása: Nyelv és tudomány

Az ukrán parlamentben beiktatták az ország nyelvtörvényének új változatát, amelynek értelmében akár a magyar nyelv is hivatalos státust nyerhet Kárpátalján - adta hírül szombaton a Kárpáti Igaz Szó.

A dokumentumot Olek­szandr Jefremov (Régiók Pártja), Petro Szimonenko (Kommunista Párt) és Szerhij Grinyevszkij (Litvin-blokk) jegyzi.

A tervezet szerint az országban az ukrán az egyetlen államnyelv, ám az államigazgatás szinte minden szférájában szabadon lehetne használni az oroszt, valamint a többi regionális nyelvet - beleértve az ügyvitelt és az oktatást is. A javított törvény szerzői szerint az új szöveg teljességgel megfelel az 1999-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája követelményeinek, mivel a nemzetközi normákhoz igazítja a nyelvekkel kapcsolatos ukrajnai jogszabályokat.
A dokumentum kimondja, hogy Ukrajnában az ukrán az államnyelv. Ugyanakkor szavatolja a regionális nyelvek (orosz, belarusz, bolgár, örmény, gagauz, jiddis, krími-tatár, moldáv, német, görög, lengyel, roma, román, szlovák és magyar) szabad használatát, fejlesztését és védelmét. A jogszabály szerint az a nyelv számítana regionálisnak, amit az egy adott területen élő polgárok legalább tíz százaléka használ.

A tervezet elfogadása esetén szinte minden területen figyelembe vennék a regionális nyelvek hordozóinak - így a magyaroknak is - a jogait. Például az ügyvitel fő nyelve ugyan az ukrán, ám a regionális nyelvek is használhatók lennének a bíróságokon, Ezeken is elkészíthetnék a szavazólapokat, végezhetnének bejegyzéseket az anyakönyvi hivatalok által kiállított iratokba, a regionális nyelven szerzett iskolai végzettséget tanúsító dokumentumokba. A törvénytervezet ezen felül az anyanyelvű oktatást is biztosítja.

A nacionalista ukrán ellenzék természetesen élesen támadja a tervezetet. A nemrégiben még kormánypárti NU-NSZ (Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem) szerint például az új törvény veszélyt jelentene az ukrán nyelv fejlődésére. A "nemzeti" honatyák egyebek mellett bírálják azt az elképzelést, amely szerint a bíróságokon is használhatnák a regionális nyelveket. "Amennyiben a regionális közösségek képviselőinek kedvük van arra, hogy a bírósági határozatokat más nyelvekre is lefordítsák, akkor tegyék meg ezt saját költségükön, nem pedig az államén" - idézi a politikust a Kárpáti Igaz Szó.

- Független Hírügynökség -

Televíziós együttműködési megállapodást írt alá Jevhen Siskov, az Ukrán Állami Televízió és Rádió Bizottság Kárpátaljai Megyei Televízió és Rádió Társaságának (KRTV) vezérigazgatója és a Duna Televízió elnöke, Cselényi László. Jevhen Siskov és Cselényi László a két közszolgálati televízió közötti műsor-, hír-, valamint szakmai tapasztalatcseréről, kölcsönös szakmai tréningekről és esetleges koprodukciós együttműködésről szerződött. A Duna Televízió székházában aláírt megállapodás két évre szól. Jelenleg a kárpátaljai RTV az ukrán mellett hét nyelven közvetít adásokat, a kárpátaljai nemzeti kisebbségek a „Tisza 1” csatornán jelentkeznek anyanyelvi műsorokkal.

A KRTV delegációjának tagjai - Jevhen Siskov vezérigazgató, Kulin Zoltán és Viktoria Huzovska vezérigazgató-helyettesek - a Duna Televízió támogatását és segítségét kérték ahhoz, hogy „Tisza 2” néven 2011-ben új tévécsatornát indítsanak a nemzeti kisebbségek számára. Jevhen Siskov elmondta: a tervezett „Tisza 2” csatorna a „Tisza 1”-hez hasonlóan 24 órás műsoridőben jelentkezne, műsorát a határon túli nemzetrészekhez igazítanák, vagyis a határ menti térségben élő ukránoknak szóló műsorok mellett jelentkeznének nemzetiségi műsorokkal, így bővített adásidőben magyar adással is. Hozzátette: jelenleg a társaság az új csatorna frekvenciaengedélyeinek beszerzéséről és műholdas terjesztéséről tárgyal az ukrán hatóságokkal. 

Cselényi László, a Duna Televízió elnöke úgy fogalmazott: amennyiben sikerül megvalósítani ezt a kezdeményezést, úgy az kedvező hatást gyakorolhat az államközi és a nemzetek közötti kapcsolatokra, bővítheti a nemzeti kisebbségek és a határon túli ukránság alaposabb tájékozottságát Ukrajna társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életéről. Közölte: a Duna Televízió támogatja a „Tisza 2” csatorna létrehozását, és többek között a magyar adások műsoridejének bővítését. Hozzátette: a jövőben sem zárkózik el az információcserétől, közös élő műsorok és kapcsolások készítésétől, elősegíti a fontosabb állami eseményeket bemutató közös dokumentumfilmek készítését és a műsorcserét. Szólt arról is, hogy a Duna Televízió a „Tisza 2” stratégiai partnereként támogatni fogja, hogy a Nemzet Televíziója nézői minél többet megtudjanak ukrán szomszédaink kultúrájáról, nemzeti hagyományairól.

A Duna Televízió a műsorcsere részeként a KRTV felé vállalta, hogy a Tisza 2 vetítheti a Nemzet Televíziója saját gyártású műsorait. Emellett szakmai segítséget ígért az új adó szervezeti struktúrája, a műsorok arculata kialakításához, valamint a televíziósok szakmai továbbképzéséhez is. Így történik a Tisza és a Duna összefolyása.

Forrás

Az ukrajnai elnökválasztás második fordulójának - 2010. fenruár 7. -  eredménye:

Adatok feldolgozottsága: 100 %

Viktor Janukovics - 48.95 %

12 481 268 szavazat

 

Julia Timosenko -  45.47 %

11 593 340  szavazat

Az előző fordulóval ellentétben Kárpátalján ezúttal Timosenko kapott több szavazatot: Janukovics a voksok 41.55 %-át, míg Timosenkó 51.66 %-ukat szerezte meg. A választókerületenkénti bontásból az derül ki, hogy Janukovicsnak csupán a magyarok lakta, Beregszász központú 74. választókerületben, valamint a Munkács központú 70.-ben sikerült nyernie.

Az UMDSZ elégedett a beregszászi választókörzet választási eredményeivel
2010. február 8. 13:51

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) sikerként értékeli, hogy az általa támogatott ellenzéki elnökjelölt, Viktor Janukovics régiópárti vezető meggyőző fölénnyel nyert a magyar többségű beregszászi választási körzetben az ukrán elnökválasztás vasárnapi második fordulójában. Gajdos István, az UMDSZ elnöke hétfőn az MTI-nek telefonon elmondta: Janukovicsot a Beregszász központú körzet vegyes lakosságú településein a szavazók több mint 60 százaléka támogatta, míg a színmagyar falvakban voksainak az aránya meghaladta a 80, sőt esetenként a 90 százalékot is, miközben ellenfele, Julija Timosenko miniszterelnök a szavazatok mintegy 30 százalékát szerezte meg.

Szerinte ez azt jelzi: a kárpátaljai magyarok bíznak abban, hogy az ukrán ellenzék vezére államfőként teljesíti majd azokat a vállalásait, amelyeket az UMDSZ-szel novemberben kötött választási megállapodásban tett.

Az UMDSZ elnöke kifejtette: reméli, hogy Janukovicsnak hetekkel az államfői tisztségbe történő beiktatását követően sikerül olyan helyzetet teremtenie, amely lehetővé teszi a nemzetiségeket sújtó korábbi rendeletek visszavonását.

A kisebbségi vezető azt is elmondta: zökkenőmentes kijevi hatalomváltásra számít, annál is inkább, mivel – mint fogalmazott – Timosenko többször hangoztatta az európai értékek iránti elkötelezettségét, s Viktor Juscsenko leköszönő elnök is jelezte, hogy készen áll a civilizált hatalomátadásra.

(MTI)

A 2010-es ukrajnai elnökválasztás első fordulójának az eredménye:

100 %-os feldolgozottságnál a listát vezetik:

Viktor Janukovics ........ 35.32 %

Julija Timosenko ......... 25.05 %

- a korábbi prognózisoknak megfelelően ők vesznek részt az Ukrajna elnökének kilétét eldöntő második választási fordulóban február 7-én.

Viktor Juscsenko jelenlegi elnök az ötödik helyen szerepel 5,45 százalékkal.

Kárpátalján - ahol országos szinten a legkisebb volt a résztvételi arány - Janukovics szerezte a legtöbb szavazatot - 29.65 %-ot, míg Timosenko 26,23-t (ellentétben az összes többi nyugat-ukrajnai megyével, ahol Timosenko győzedelmeskedett).

Az ukrajnai választások eredménye és minden további részlete ezen az oldalon követhető nyomon:

http://www.cvk.gov.ua/vp2010/wp0011.html

 

A HVG.hu-n olvastuk:

Az ukrán–orosz viszály árt a magyaroknak

Jeszenszky Géza, az Antall-kormány egykori külügyminisztere 2008 nyarán levélben fejezte ki aggodalmát az ukrán külügyminiszternek a kárpátaljai magyarokat sújtó intézkedések miatt. Ohrizko megnyugtató szavai ellenére Jeszenszky kétségei növekedtek. A történtek fényében érthetően.
Egy illúzió vége címmel közölt cikket a Magyar Szemlében a kárpátaljai magyar kisebbség romló helyzetéről az egykori külügyminiszter, volt washingtoni nagykövet. Írása pesszimizmusán aligha enyhít, hogy alcímét kérdésben fogalmazta meg: Az ukrán nacionalizmus a magyarok ellen fordul? Ezt ugyanis az általa felsorakoztatott érvek, a romló folyamat állomásainak bemutatása alapján maga a szerző is tényként kezeli. És nem tehet mást az olvasó sem.

Jeszenszky nem „érdektelen” krónikása a sanyarú történetnek, hiszen az 1991. december elsején függetlenségét elnyerő Ukrajnával kötött államközi szerződés (köznapi néven „alapszerződés”) egyik megalkotója és a parlamenti ratifikálás során (1993 tavaszán) beterjesztőként egyik harcos védelmezője volt a szélsőjobbos kritikusokkal szemben. A kezdet valóban reménykeltő volt. Az ukrán kisebbségi törvény példaértékű jogokat biztosított a nemzetiségeknek nemcsak a nyelvhasználat vagy az oktatás terén, de lehetővé tette saját nemzeti színeik kitűzését is a közintézményekre. A beregszászi városházán tehát az ukrán állami zászló mellett ott lenghetett a magyar nemzeti trikolór.

Azért már akkor sem volt minden tökéletes, hiába nyilvánította ki ugyanis autonómiaigényét a Beregszász környéki lakosság, az ukrán kormány, hivatkozva a Krímben és az ország felében élő tízmilliós orosz kisebbség szeparatista törekvéseire, végül is nem engedélyezte azt.

Már e korai fejlemény is bizonyította, hogy az ukrán–orosz viszony alapvetően meghatározza a kárpátaljai magyarok lehetőségeit. Márpedig e viszony párhuzamosan Moszkva megerősödésével és geopolitikai törekvéseivel, ha nem is monoton módon, de egyre romlik. A Putyin-adminisztráció és az ukrajnai orosz közösségek (hozzávetőlegesen a lakosság húsz százaléka) szoros szövetségben állnak a kijevi vezetéssel szemben, amelynek csak egyik – igaz, Európa számára is felfogható terepe – a gázvita.

Ebben a drámában a picinyke és erőtlen magyar kisebbségre csak mellékszerepet osztottak. A vértolulásos ukrán nacionalisták azért még így is figyelnek rá. Az Ukrán Néppárt és a Szvoboda indította el a propagandát a „magyar szeparatizmussal” szemben (lásd a vereckei honfoglalási emlékmű elleni akciókat), de ennél jóval súlyosabb, hogy a kijevi kormány „esélyegyenlőségre” hivatkozva 2008 májusa óta rendeletileg korlátozza a magyar oktatást.

Timosenkónak más tervei voltak
© MTI
Ez késztette Jeszenszkyt levele megírására. Ebben hivatkozott az európai kisebbségvédelmi egyezményekre és a két ország közötti „hagyományosan jó viszonyra”. Ohrizko külügyminiszter válaszában leszögezte ugyan, hogy nem szándékoznak a kisebbségek nyelvén folyó oktatást ukránra váltani, de az azóta történtek ennek ellentmondanak. 2009 novemberében például az oktatási tárca már nem rendelte meg a magyar tankönyveket, és a magyar zászlók is veszélybe kerültek.

Jeszenszky szerint a most vasárnapi ukrajnai elnökválasztás elvben esélyt kínál, mert kampánya során az egyik győzelemre esélyes jelölt, Viktor Janukovics is védelmébe vette a nemzetiségi jogokat, sőt azok kiterjesztését ígérte. De azt is tudjuk jól, más a kampány és más a kormányzás. Különösen Ukrajnában, ahol az elnök és a kormány között állandósult a hatásköri háborúskodás. Hiába állt ki például Viktor Juscsenko, a mostani államfő a kisebbségi jogok mellett, mert közben a Julia Timosenko – aki szintén esélyese a mostani választásnak – vezette kormánynak más tervei voltak.

„Úgy tűnik, a kisebbségellenes nacionalizmus megfertőzte Ukrajnát is” – jegyzi meg keserűen a cikk szerzője. Nagy kérdés, ebben a helyzetben milyen lehetőségei vannak Budapestnek, hogyan léphet fel eredményesen az ukrajnai magyarok érdekében. Már csak azért is kényes a helyzet, mert a kisebbségi kollektív jogokért küzdve az Európa Tanácsban többször éppen azzal a Moszkvával került egy platformra, amelynek – méltányolható és méltányolhatatlan – törekvéseit Kijev mindenképpen meg akarja akadályozni.

Nem lesz könnyű célhoz érni, s még erős támogatók mellett is nagy szerencse kell ahhoz, hogy a kárpátaljai magyarok helyzetében kedvező fordulat álljon be.

(Magyar Szemle, 2009/11–12)

zádori

Forrás

Baráth József Kárpátaljai figyelőjéből:

Megszabadul-e valaha Kárpátalja a Premixtől?

Hosszú évek kilátástalansága után végre elmozdulás történt Premix-ügyben: megkezdődött a veszélyes hulladék újracsomagolása és elszállítása – jelentette a kárpátaljai megyei állami közigazgatási hivatal információs és közösségi kapcsolatokért felelős főosztálya.

A Premix története egészen 1998-ig nyúlik vissza, amikor az Ozon magánvállalat megkezdte a sokat kárhoztatott vegyület importját Magyarországról. Az ukrán vámszolgálat laboratóriumi vizsgálata akkor olyan por alakú keverékként határozta meg a Premixet, amelyet bizonyos technológiai eljárásoknál alkalmaznak, s amely nem igényel pótlólagos környezetvédelmi vizsgálatot.

Azonban 2004 végétől a közvélemény tiltakozásának hatására, s mert a sajtó is foglalkozni kezdett az üggyel, olyan veszélyes vegyületként kezdték kezelni a Premixet, amely a környezetre és az emberek egészségére egyaránt ártalmas. Ennek nyomán 2005. március 30-án a Kárpátaljai Megyei Ügyészség bűnügyi eljárást indított az ügyben. Még ugyanazon év júniusában az államfő utasítására kormánybizottságot hoztak létre, amelynek ki kellett vizsgálnia az ügy valamennyi aspektusát.

Nem sokkal később a rendkívüli helyzetek minisztériumának szakemberei a nem megfelelően tárolt Premix egy részét, összesen mintegy 656 tonnát, 24 vasúti kocsiba pakolták Beregszász és Borzsova vasútállomásain. A Premix fennmaradó, nagyobbik részét, mintegy 847 tonnát viszont, amelyet szabad ég alatt őriztek Beregszászban, Nagybaktán és más településeken, speciális hordókba töltötték. Ám a kezdeti lelkesedés ezen a ponton elapadt, s a másfél ezer tonnányi veszélyes anyag azóta is a sorsára vár.

Az elmúlt négy év során azok a műanyag zsákok, amelyekben a vasúti kocsikba pakolt anyagot tárolták, jobbára tönkrementek, a vagonok igénybevételéért pedig immár több mint 20 millió hrivnyát követel az állami vasúttársaság, az Ukrzaliznyica. Vélhetően pénz hiányában a hordókban tárolt anyag őrzése sem volt éppen tökéletes, ezért előfordult, hogy ismeretlenek ellopták a hordókat a tárolóhelyről, előzőleg a földre szórva belőle a Premixet.

Nem sok eredménnyel járt az ügyben indított számos vizsgálat sem. Az azóta eltelt mintegy öt esztendő nem volt elegendő ahhoz, hogy megállapítsák, kit terhel felelősség azért, hogy ez a veszélyes anyag Kárpátaljára kerülhetett, s kinek kell vállalnia a Premix elszállításának és megsemmisítésének költségeit. A helyi önkormányzatok és hivatalok az évek során számtalanszor kérték a kormányt, hogy járuljon hozzá a probléma megoldásához, mivel az jelentősen meghaladja a helyhatóságok lehetőségeit, ám Kijevből ígéreteken kívül egyéb nem érkezett – egészen mostanáig.

A hivatalos közlés szerint most a miniszteri kabinet 5,1 millió hrivnyát utalt ki a környezetvédelmi minisztériumnak arra, hogy szabadítsa fel a Premixszel megrakott vasúti kocsikat, s készítse elő az anyagot a Lengyelországba történő elszállításra, ahol megsemmisítik azt. A Premix-mentesítés első fázisa a tervek szerint e héten ér véget, minek következtében Beregszász végre teljesen megszabadul ettől a veszélyes anyagtól.

Ugyanakkor szakértői becslések szerint a Kárpátalján tárolt Premix egészének elszállításához és megsemmisítéséhez még további 10-11 millió hrivnyára volna szükség - közli a Kárpátalja hetilap. Félő azonban, mutatnak rá helyi források, hogy a mostani első részlet átutalására csupán az elnökválasztási kampány miatt került sor, s amint lecsillapodnak a politikai indulatok, ismét a feledésbe merül a Premix, amely ki tudja, meddig szennyezi így még vidékünket.

Forrás

• Ukrán-magyar helységnévjegyzék
  Kárpátalja települései ukrán és magyar nyelven
• Magyar-ukrán helységnévjegyzék
  Kárpátalja települései magyar és ukrán nyelven