A kettős állampolgárságról

Noha Ukrajnában sem az alkotmány, sem a hatályos törvénykezés sem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, tegnap Magyarország két kárpátaljai külképviseletén - Ungváron és Beregszászban - elkezdődött a visszahonosítási kérelmek fogadása.

Az ungvári főkonzulátuson december közepére meghaladta az 1700 főt az eljárás céljából időpontot kérők száma, s jelenleg már csak júliusra van szabad hely. Beregszászban karácsonyig több mint 1500-an foglaltak időpontot, de ott még áprilisra is akad hely. December végétől ugyanakkor a külképviseletek már senkinek, a helyi magyar sajtónak sem adnak ki információt. - Csak a külügyminisztérium sajtóosztálya nyilatkozhat a kettős állampolgársággal összefüggő bármilyen témában - így hárították el még a múlt év végén az egyetlen ukrajnai országos magyar lap, a Kárpáti Igaz Szó érdeklődését az ügyben. Kárpátalján az ungvári főkonzulátus korábbi ígéretével ellentétben végül egyetlenegy tájékoztatót sem tartottak az eljárás menetéről, s amíg a már említett lap nem közölte, hogy Ungváron és Beregszászban is lehet telefonon időpontot foglalni, csak alig páran jelentkeztek, utána viszont napok alatt több százan.

Egyébként a már említett Kárpáti Igaz Szó szerkesztősége a honlapján megszavaztatta olvasóit arról, hogy felgyorsulhat-e az áttelepülés az anyaországba az egyszerűsített honosítással. A legtöbben - a válaszadók 41 százaléka - úgy vélték, hogy nem, mivel aki akart, már átköltözött. Az igennel válaszolók aránya a 15 százalékot sem érte el.

A hiányos konzulátusi tájékoztatás miatt az érdeklődők jobbára csak egymástól kérdezgetik csendesen, nem lesz-e később bajuk a magyar állampolgárság felvétele miatt. A félelmeket az okozza, hogy Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárságot.

- Az alkotmány úgy szól, hogy Ukrajnában "egyes állampolgárság" létezik s ezt a tételt értelmezi számos jogász úgy, miszerint az alkotmány tiltja a többes állampolgárságot - mondta Tóth Mihály, a jogtudományok kandidátusa. A megkérdezett jogász hozzátette: ő egyetlenegy olyan esetről tud, amikor valakit egy másik ország állampolgárságának, konkrétan a románnak felvétele miatt fosztottak meg eredeti állampolgárságától.
Ugyanakkor politológusok látnak arra esélyt, hogy amennyiben a következő parlamenti választásokon - 2011 tavaszán vagy 2012 őszén - a jelenleg kormányzó Régiók Pártja akár egyedül, akár koalícióban kétharmados többséghez jut, akkor lehetővé teszi a kettős állampolgárságot, amit biztosan örömmel fogadna a tömb szavazóbázisának számító több milliós orosz kisebbség.

(forrás)

A néhány csúsztatás és félremagyarázás ellenére figyelmet érdemlő helyzetértékelés:

Krónika, 2010. dec. 24

Magyar érdekek Ukrajnában

Nem kellett sokat várni az október végi ukrajnai önkormányzati választások kárpátaljai eredményeinek következményeire. Miután az eddigi kilenc helyett csak hét képviselője lesz a két magyar szervezetnek a száznyolc fős megyei közgyűlésben, a testület vezetőinek megválasztásakor a többség szakított az eddigi hagyományokkal, s nem magyart jelölt a humánpolitikai kérdésekért felelős elnökhelyettesi posztra.

Kárpátalján a magyarság aránya tizenkét százalékos, a megméretés következtében azonban ennél az aránynál összesen is alacsonyabb képviseleti eredményt ért el a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ). Míg a KMKSZ-listán, magyar pártként szerzett három mandátumot, addig az UMDSZ mind a négy mandátumát egyéni körzetben szerezte, s ez utóbbi eredményt elsősorban a hatalmon lévő ukrán Régiók Pártjával kötött választási együttműködés segítette elő.

Baráti összefogása a régiósokkal régi múltra tekint vissza, s e kölcsönös támogatósdiba az utóbbi nyolc évben a legkülönbözőbb formában az MSZP is beszállt. Egyebek mellett ez a nyilvánvaló politikai háromszög akadályozta a KMKSZ és az UMDSZ összefogását, hiszen a Kovács Miklós vezette szövetségnek eddigi önmagát kellett volna feladnia ahhoz, hogy kéz a kézben mutatkozzék a választók előtt a baloldal mellett mélyen elkötelezett riválissal. Közben sok minden más is rontotta a magyar pártok esélyeit. Megvásárolt szavazatok, magyarok az ukrán pártok színeiben, a szavazatszámlálás manipulálása – íme néhány tényező, amelyet a rossz magyar szereplés okaiként emlegetnek.

De nem elhanyagolható e tekintetben az asszimiláció kérdése sem. Kutatók elsősorban a nagyobb városokban – így például Ungváron, Munkácson és Nagyszőlősön, ahol a magyarok a többségi nemzethez képest lényegesen kevesebben vannak – tapasztaltak kisebbfajta asszimilációs tendenciát. A beolvadás hangsúlyosan jelentkezik a Felső-Tisza vidéke településein: Técsőn, Aknaszlatinán, valamint a rahói és a szolyvai járásban élő szórványmagyarság körében. Szakemberek szerint a szórványlét nem csupán a nyelvet koptatja el, hanem a nemzeti érzéseket is komoly próba elé állítja, ráadásul az előző kijevi kormány kisebbségellenes intézkedései következtében lényegesen csökkent a magyar tannyelvű iskolákban tanulók létszáma.

Egyelőre egyébként az új ukrán állami vezetés sem hozott lényegi változást a kisebbségi oktatáspolitikában, pedig Viktor Janukovics az elnökválasztási kampányban Beregszászon nagy nyilvánosság előtt tett ígéretet arra, hogy az ukrajnai kisebbségek a többségével azonos oktatási jogokat kapnak. Elmozdulás történt ugyan, hiszen idéntől ismét anyanyelvükön tehettek emelt szintű érettségit a kisebbségi diákok, de a Kijevben kidolgozott jövő évi felsőoktatási felvételiszabályzat semmibe vette a kárpátaljai magyarság igényelte változtatásokat. Így a magyar iskolák végzőseinek az elkövetkezőkben is ugyanazt az érettségi tesztet kell megírniuk ukrán nyelvből és irodalomból, amelyet az ukránok számára dolgoztak ki. A magyar nyelv és irodalom továbbra sem lehet vizsgatárgy a független vizsgaközpontokban.

Ez azt jelenti, hogy a magyarok még a felsőoktatási intézmények magyar szakjaira sem felvételizhetnek anyanyelvükön. Ez a kitétel azért is diszkriminatív, mert az orosz nyelv és irodalom a következő esztendőtől már választható vizsgatárgy az orosz szakra felvételizők számára.

A kárpátaljai magyar politikusok, pedagógusok abban bíznak, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége pozitív hatással lesz az anyanyelvű oktatás jövőjére. Mint egy szakmai konferencián elhangzott, a kilencvenes években fellendülést hozott az ukrajnai magyar tanügy számára a határ megnyitása Magyarország felé. Ebből kiindulva valószínűsítik az optimisták, hogy az egyszerűsített honosítás lehetősége folytán sok magyarban felébred a gyökereik iránti érdeklődés, s ez növelheti a magyar iskolák presztízsét. Magyarország ungvári és beregszászi konzulátusán az utóbbi hetekben sokan jelentették be igényüket az egyszerűsített honosításra, a székelyföldihez hasonló tömegjelenetek azonban elmaradtak.

Ez nem véletlen, hiszen Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, így minden magyarnak, aki úgy dönt, hogy kéri az áttelepülés nélküli honosítást, vállalni kell az esetleges következményeket. A jelen állás szerint ugyanakkor nyilvánvaló Kijev nyitottsága a kérdés iránt. Ukrajna vezetői eddig egyetlen nyilatkozatban sem kifogásolták a magyar lépést. A hallgatólagosan elfogadó hozzáálláshoz kellett Viktor Janukovics februári győzelme is, a Moszkvával szorosan együttműködő államfő ugyanis a kettős állampolgárság ügyében nem kíván vitát nyitni Oroszországgal. Tehetné, mivel köztudottan magas az orosz útlevéllel is rendelkező ukrán állampolgárok száma.

De egyre több a kettős állampolgársággal büszkélkedő észak-bukovinai román is, miután a bukaresti kormány könnyített az újrahonosítás feltételein. Ugyanakkor Kijev nem örül a külföldi útlevelek szaporodásának, azok nagy hírveréssel történő osztogatása pedig kifejezetten irritáló lehet az ukrán vezetésnek. Ezt érdemes figyelembe venni azoknak a politikusoknak, újságíróknak, önjelölt melldöngetőknek is, akik úgy érzik, fülsiketítő harsonaszó nélkül semmit sem ér a magyar állampolgárság megadása. A magyar érdek az, hogy zökkenőmentesen, minden csinnadratta nélkül, az ukrán államot tiszteletben tartva kapjon segítséget az a kárpátaljai magyar, aki élni akar a Magyarország által felkínált könnyített honosítás lehetőségével.

Fontos, hogy ebben a folyamatban a magyar kormány partnerre leljen a kárpátaljai magyarokat képviselő szervezetekben. Miután elképzelhetetlen az évek óta felhalmozódott ellentétek gyors átlépése, Budapest egyelőre csak a KMKSZ-re számíthat. Az UMDSZ nehezményezi, hogy elveszíti azokat az előjogokat, amelyek az anyaország részéről az előző nyolc évben „baráti alapon” megillették. Pedig a párt nem tudott élni a lehetőségekkel.

Az általa fenntartott irodahálózat döntései révén Ukrajnában a jogosultak számánál ezrekkel több magyarigazolványt adtak ki, s valószínűsíthető, hogy nem magyar nemzetiségű polgárok is igényelték a dokumentumot, hogy így jussanak különböző, például utazási és kulturális kedvezményhez Magyarországon. Ennek ismeretében, de a KMKSZ és a Fidesz hagyományosan jó viszonyából kiindulva sem jelent meglepetést Kovács Miklósék helyzetbe hozása, ami az oktatási-nevelési támogatások odaítélését vagy a magyarországi beutazáshoz szükséges, térítésmentes schengeni vízumra feljogosító garancialevelek kiadását illeti. Az UMDSZ ugyanakkor továbbra sem lesz elhanyagolható tényező Kárpátalján, köszönhetően a kormányzó ukrán Régiók Pártjával fennálló, több mint szoros együttműködésnek.

A magyar–magyar kapcsolatoknál jóval egyszerűbb és átláthatóbb a magyar–ukrán államközi viszony. Az utóbbi bő egy hónapban Orbán Viktoron kívül Schmitt Pál államfő is Kijevben járt, ami a diplomácia nyelvén azt jelzi: Magyarország számára fontos partner Ukrajna. Az új kijevi vezetés a maga részéről nagy reményeket fűz Budapest uniós elnökségéhez a vízummentesség s általában az integráció felgyorsítása terén, így a nagy északkeleti szomszéd esetében jó esély van egy olyan bizalomra épülő, hatékony kapcsolatrendszer működtetésére, amelynek révén a kárpátaljai magyarok érdekeinek anyaországi érvényesítése ukrán szemmel is természetes fellépésnek tekinthető.

Szerző: Pataky István, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatának helyettes vezetője, a magyar Külügyminisztérium idei nívódíjasa írott sajtó kategóriában.

Aki nem rokonszenvez a Fidesz által kiváltságos helyzetbe juttatott Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel (KMKSZ), az másodrangú magyarnak minősül. Dunda György cikke a Népszavában: Vasfüggöny mögött a magyarok Kárpátalján

A 2010-es ukrajnai helyhatósági választások eredménye / MTI-Kárpátalja Blog

Mint tudható, a kárpátaljai magyarság szempontjából a 2010-es ukrajnai helyhatósági választások siralmas eredménnyel jártak. A jövőben a magyar lakosság a korábbinál is alacsonyabb számban képviselteti magát a helyi önkormányzati szervekben, holott már azelőtt is messze alatta maradt a lélekszámának megfelelő aránynak. A megyei tanács 108 fős testületébe a két magyar párt most összesen 7 képviselőt tudott bejuttatni, holott Kárpátalján a magyar lakosság kerekítve kb. 12 %-ot tesz ki.

A magyar szavazók mintegy 100 ezer fős kontingense nem igazán értékelte szavazataival a két magyar szervezet működését, kevesebb mint 36 ezer vokssal támogatták pártjaikat.

Az elhúzódó szavazatszámlálás miatt egészen a múlt hét végéig úgy festett, hogy a két meghatározó kárpátaljai magyar szervezet átlépte a 3 %-os küszöböt, és összesen - a korábbi ciklushoz hasonlóan - kilenc képviselőjük lesz a megyei tanácsban, ám a hivatalos eredményhirdetés idejére az UMDSZ szavazatainak száma váratlanul 15 300-ra fogyatkozott, és az a két jelöltjük, aki listán bejuthatott volna, mintegy háromszáz szavazat híján kívül rekedt – írta kedden megjelent számában az ungvári Kárpáti Igaz Szó című lap. A különös fordulatnak leginkább az Régiók Pártja (PR) és az Egységes Központ (JC) örülhet, mivel a kiesett két magyar helyére az ő jelöltjeik kerültek – olvasható a cikkben. A lap szerint az UMDSZ-nek négy egyéni választókerületből bejutott képviselője van a Kárpátalja megyei tanácsban, míg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) – 20 456 vokssal – pártlistán három képviselőt küldhet a testületbe.

Sovány vigasz, hogy az ukrán pártok színeiben több magyar jelölt is bejutott a testületbe. Így a csupán Kárpátalján erős pozíciókkal rendelkező JC pártnak négy magyar nemzetiségű képviselője lesz a megyei tanácsban. A JC frakciója egyébként 46 főt számlál, míg a második legnépesebb csoport, a PR 36 képviselőt delegál a testületbe. Az ellenzéki Batykivscsina (Haza) párt összesen 8 mandátumot, a választásokon első ízben indult Erős Ukrajna párt pedig három mandátumot szerzett. A kárpátaljai megyi tanácsban (képviselőtestületben) valószínűleg a PR és a JC alkot majd koalíciót, értesüléseink szerint a KMKSZ frakciója semmiképpen nem vesz részt a koalicióban, az UMDSZ megfelelő megkeresés esetén akár igent is mondhat.

Üzenet a határon túlra

Orbán Viktor egyik választási ígéretének teljesítését pipálta ki azzal, hogy hat év után újra összehívta a Magyar Állandó Értekezletet.

Ennél több nemzetpolitikai szempontból nem is nagyon történt tegnap a parlamentben – maga a tanácskozás nem igazán igazolta, hogy e fórum felújítására múlhatatlanul szükség lett volna. Ilyesmit még akkor is nehéz volna állítani, ha maga a kormányfő kedvtelve ecsetelgette a külhoni magyar vezetők előtt, mennyire megnyomorította a nemzetet a MÁÉRT-nélküli élet, amelyet egy beteges politika kényszerített az emberekre.

Máig vitatott, mi minden játszott szerepet a fórum szüneteltetésében. Az azonban nem vitatható, hogy az anyaországi támogatások MÁÉRT hiányában is rendben eljutottak a címzettekhez – ezek mértéke pedig nem lett kisebb, mint korábban volt.

Ma sokan egyfajta aranykorként próbálják láttatni a régi MÁÉRT-os időket. Pedig ez az állítás messze van az igazságtól. Igaz, a MÁÉRT-nak mindig is a nemzeti egységet kellett volna szimbolizálnia. Csak éppen ez szinte sose sikerült neki. E tanácskozásokat sokkal inkább az éles pártpolitikai szembenállás jellemezte – a mindenkori kormányok (de legfőképpen az előző Orbán-kabinet) egyfajta transzmissziós szíjat láttak benne, amelynek segítségével érvényesíthetik akaratukat a határon túli magyar pártoknál.

E kézi vezérlésnek aztán voltak nyertesei és vesztesei – az előbbieknek, vagyis az adott kormányhoz közelállóknak több anyaországi támogatás jutott, a szuverenitásukra kényesebb szervezeteknek kevesebb. Még emlékszünk azokra a vádakra is, hogy Orbánék megosztani igyekeznek az érintett pártokat, döntőbírói szerepet vindikálnak maguknak belső ügyeikben, személyi választásaiknál.

Nyilvánvaló, hogy a tegnap tárgyalóasztalhoz ülő határon túli magyar vezetők leginkább arra lettek volna kíváncsiak: a MÁÉRT felújítása vajon e régi gyakorlat felújításának a szándékát jelzi-e? Merthogy az új kormány több ilyesmire utaló lépést tett az elmúlt hónapokban – és ez érzékelhető aggodalmakat váltott ki körükben. Nem kerülte el a figyelmüket például, hogy kedvenceik mellett Orbánék nyíltan beavatkoztak előbb a szlovákiai, majd pedig a kárpátaljai magyar pártok választási kampányába; máris kitagadták a magyarság kebeléből a szlovákiai Híd pártot és Bugár Béláéknak annak ellenére sem küldtek meghívót, hogy nyáron rájuk szavazott a szlovákiai magyarság túlnyomó többsége.

Miközben Orbán Viktor tegnapi beszédéből a külhoni magyar vezetők megtudhatták, hogy a magyar nagy nemzet, a fentebb említett ügyekről a kormányfő egyetlen szót sem szólt. Mint ahogy a „piszkos anyagiakról” sem. Két kormányfői üzenet így is világos: a határon túli vezetőknek a nemzeti egységre úgy kell vigyázniuk, mint a szemük fényére (vagyis, aki kilóg a sorból, megnézheti magát). És: európai viszonylatban is párját ritkítóan stabil az anyaország kormánya (tehát rendezkedjenek be hosszabb távú együttélésre Orbán Viktorral).

Kiss Tibor, Népszabadság, 2010. nov. 6.

kárpátaljai magyarság - ukrajnai választások - szavazat vásárlás

Árucikké váltak a kárpátaljai magyarok

A vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások bebizonyították, hogy Kárpátalján szavazat formájában immár a magyarság is árucikké vált – írta az Ungváron kiadott Kárpáti Igaz Szó című lap.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez (UMDSZ) közel álló újság publicisztikai írása a többi között megállapítja, hogy a kilencven évvel ezelőtt egyfajta emigrációba kényszerített egyharmadnyi magyarságon belül ott jelentkeztek és jelentkeznek a gondok, ahol kicsi a közösség.

Még nagyobb a probléma ott, ahol e közösség teljesen átvette a többség mentalitását, szokásrendjét, és már rég nem magyarul gondolkodik, ahol "a teljes önfeladás alattomos kórja a lelkeket támadta meg, méghozzá eredményesen" – olvasható a cikkben, amely szerint innen „nem méterek, centiméterek, hanem sokkal inkább milliméterek választanak el mindenkit attól, hogy a lélek után a nemzettest is kapituláljon."

A publicisztika szerint Ukrajna a világ legkorrumpáltabb országai közé tartozik, s az országban uralkodó állapotok a magyarokat is rákényszerítik arra, hogy e "rend" alapján éljenek. „Mind ez idáig azonban azt hittük, hogy bár minden eladó és minden megvehető, a magyarságunk azért talán mégsem”, ám a választások bebizonyították, szavazat formájában immár az is árucikké vált – mutatott rá a szerző.

„Nem adjuk ugyan oda egy féldeciért, mint a velünk együtt élő egyik-másik nemzetiség tagjai, de négy üveg pálinka, vagy két kilogramm hús, vagy tizenhárom liter benzin, vagy tíz kilogramm rizs áráért, azaz száz hrivnyáért (csaknem háromezer forint) dalolva kótyavetyéljük el a kárpátaljai magyarság jövőjét. Közösségünk lelke még nem aludt ki. De már csak pislákol...” – zárta írását az ungvári magyar lap.

Megmérettetett és könnyűnek találtatott a kárpátaljai magyarság

Az ukrajnai helyhatósági választások napja, 2010. október 31-e a reformáció és a demokrácia ünnepe helyett a legtöbb magyarlakta kárpátaljai településen az árulás és a demokrácia szégyenének napjaként vonul majd be a történelembe – írta a Beregszászon kiadott Kárpátalja című hetilap.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szócsövének számító lap írása szerint kudarcba fulladt a KMKSZ több száz aktivistájának a törekvése, hogy a választási kampány során elmagyarázzák a magyar embereknek, mit kockáztatnak a voksukkal, és mekkora tétje van a döntésüknek. A jelek szerint csak kevesen vették komolyan az intelmeket, s álltak hozzá felelősségteljesen, öntudatosan, nemzeti elkötelezettséggel felvértezve állampolgári kötelezettségükhöz – olvasható a cikkben.

Alig hat éve, amikor Kárpátalján a legtöbbeknek máig fájó és megbocsáthatatlan kettős állampolgársági (magyarországi) referendum kérdése elbukott, ugyanazok a magyarok nevezték anyaországi honfitársaikat nemzetárulóknak, akik most olcsón, mondhatni bagóért eladták magyarságukat, identitásukat, nemzeti önbecsülésüket – fogalmazott a hetilap. A legfájóbb mindebben az – a Kárpátalja megállapítása szerint–, hogy ugyanezek a derék "magyarok" néhány hónap múlva bizonyára az elsők között lesznek majd, akik benyújtják a kettős állampolgárságra való "jogos" igényüket és bizonyára az óvodai, oktatási és vízumkérelmi támogatásért is kitartóan tartják majd a markukat.

A most egy-kétszáz hrivnyáért (közel 3–6 ezer forintért) eladott szavazatok miatt bekövetkezett az, hogy a helyi szinten legfőbb döntéshozó testületként szolgáló beregszászi járási tanácsban (közgyűlésben) a korábban birtokolt mintegy 70 százaléknyi mandátum helyett a néhány hét múlva felálló 60 fős testületben a magyar pártok együtt is csak alig 30 százalékot fognak kitenni, vagy hogy a 110 tagból álló megyei tanácsban két kézen meg lehet majd számolni a magyar képviselők számát – mutat rá a beregszászi magyar lap, amely szerint a kárpátaljai magyarság ismét megmérettetett és minden eddiginél könnyebbnek találtatott.

• magyarság kárpátalján - határon túli magyarok - ukrajna - umdsz, kmksz
• ukrajna új oktatási törvénye - balla d. károly véleménye

MTI-Népszabadság, 2010. nove. 2.:

Kárpátalja: „egyszerűen megvették a magyar szavazatokat”

A vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások kedd délelőtt közölt előzetes eredményei szerint nagy valószínűséggel mind a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), mind az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) - a háromszázalékos küszöbértéket alig átlépve - pártlistán bejut a Kárpátalja megyei tanácsba (közgyűlésbe).

A még nem végleges adatok szerint a KMKSZ a kárpátaljai szavazatok négy százalékát megszerezve két, ideális esetben három képviselőt küldhet pártlistáról a megyei tanácsba, míg a voksok 97 százalékának összesítése mellett az UMDSZ a voksok 3,01 százalékának birtokában – a már megválasztott négy egyéni képviselőn kívül – további két képviselőt juttathat a megyei képviselőtestületbe. A KMKSZ egyetlen képviselőjelöltjének sem sikerült egyéni választási körzetben mandátumot szereznie.

A voksolás magyar szempontból gyenge eredményeit értékelve Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke az MTI-nek elmondta: a vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások mind a KMKSZ-t, mind a kárpátaljai magyarságot tekintve rosszabb eredményt hoztak, mint a 2006-os, ugyancsak gyengén sikerül voksolás. Ennek oka elsősorban az, hogy a kárpátaljai magyarság szavazatai nagy részét akkor is és vasárnap még nagyobb számban a magyar szervezetek helyett ukrán pártokra, mindenekelőtt egy Kárpátalján erős pozíciókkal rendelkező pártra adta - tette hozzá. Vagyis kijelenthető, hogy – mint fogalmazott – a magyar voksokat 100–150 hrivnyáért, azaz három-négyezer forintnak megfelelő összegért „egész egyszerűen megvásárolták”. Ez elsősorban a falvakra volt jellemző, a városokban jobb volt a helyzet, itt a KMKSZ jobban is szerepelt.

Gajdos István, az UMDSZ elnöke az MTI-vel telefonon közölte, hogy nagy valószínűséggel az UMDSZ is átlépi pártlistán a megyei képviselőtestületbe való bejutás küszöbét. A vasárnapi választás eredményeiről kifejtette, hogy azok nagyon lehangolóak, a kárpátaljai magyarság megosztottsága miatt rendkívüli mértékben előretörtek a magyar körzetekben az ukrán pártok, elsősorban a Jedinij Centr (Egységes Centrum - JC). Ez meg fogja gyengíteni a magyar érdekképviseletet a 104 tagú megyei tanácsban – emlékeztetett, hozzátéve, hogy a megosztottság hatása mellett „a kárpátaljai magyarok két kiló hús árának megfelelő összegért eladták a voksaikat”, s a 2006-os választásnál is kevesebben szavaztak a magyar pártokra.

Az UMDSZ elnöke szerint némi vigaszt jelent a kedvezőtlen választási eredmények tükrében, hogy a szervezetnek négy egyéni jelöltjét sikerült megyei tanácsi mandátumhoz juttatnia. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy mindkét magyar szervezet bejut a megyei képviselőtestületbe, ami 4-5 további mandátumot jelenthet. A város történelmi magyar nevének visszaállításáról Beregszászon vasárnap megtartott helyi népszavazással kapcsolatban elmondta, hogy ezen a téren is romlott a helyzet, hiszen míg a kérdésről 1990-ben tartott referendum alkalmával leadott 12 ezer voksból mindössze ezer volt a „nem” szavazat - akkor a népszavazást nem ismerték el érvényesnek -, addig a mostani népszavazás 10 ezer voksából az ellenszavazatokhoz képest alig négyszázzal volt több a Beregszász név hivatalossá tételét támogató voks - vagyis csak kis többséggel győzött az "igen" szavazat, s az eredményt még a parlamentnek is jóvá kell hagynia. A magyar kisebbségi politikus szerint ez az erős ukrán nacionalista pártok és a JC által folytatott ellenpropaganda hatásának tudható be.

Gajdos István végül elmondta, hogy a választók bizalmának köszönhetően tovább folytathatja polgármesteri tevékenységét Beregszász élén.

---

A témával kapcsolatban lásd még: írás Balla D. Károly blogjában

Medgyesi Ádám  - Kitekintő, 2010.okt.29.:

A napokban leginkább az európai integrációhoz és Oroszországhoz való viszonyának kérdései kapcsán figyelt Ukrajnára a közvélemény. Október 31-én azonban önkormányzati választásokat tartanak északkeleti szomszédunknál is. Országosan a régiók pártja várható befutónak, Kárpátalján az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) egymás ellen küzd majd a helyi érdekek képviseletéért.

 

Országos szinten a Régiók Pártja és a Batykivscsina küzdelmére lehet számítani. Előzetes ismereteink, valamint a hatalmi hátszélnek köszönhetően inkább előbbi javára. A Régiók Pártja mellett jól kiépített szervezeti bázisa, hatalmi pozíciói, valamint relatív támogatottsági fölénye szól. Ezt a lépéshátrányt az ellentábor is érzékeli, ennek köszönhetően a Batykivscsina, a Nemzeti Önvédelem és a Választások Frontja részvételével formálódott választási szövetség. Oleg Tyahnibok, a Szabadság – összukrajnai egyesülés vezetője is kijelentette, hogy Janukovicsot leszámítva mindenkivel hajlandó együttműködni – adta hírül a Kárpátinfo.net. Kérdéses, hogy október 31-én kinek sikerül felülkerekednie.

A helyhatósági választásokat értékelni, s országos szintű következtetést levonni, azok jellegéből fakadóan meglehetősen nehéz. Minden település, minden járás és megye különböző választási küzdelmet jelent. Ukrajna túl nagy ahhoz, hogy itt minden területre kiterjedő bemutatás készüljön. Kárpátalján azonban még el lehet igazodni, s a magyar kisebbség helyzetének és érdekképviseletének kérdése kiemelt fontossággal bír az ukrán önkormányzati választások kapcsán.

Mi a helyzet Kárpátalján?

Nem várható magas részvétel Viktor Pascsenko véleménye szerint: „Kárpátalján immár hagyományosan kevesen keresik fel a szavazóhelyiségeket, ami érzésem szerint most sem lesz másképp. Előfordulhat, hogy egyes településeken maximális lesz a voksolók aktivitása, de az átlagot nézve a városokban 50 százalék körüli, vidéken ennél valamivel nagyobb részvételre  számíthatunk.” A erőviszonyokról pedig Fegyir Sándor nyilatkozott a Kárpáti Igaz Szónak: „nagy valószínűséggel listán öt pártnak van reális esélye bejutni a megyei tanácsba. Ezek a Régiók Pártja, a Batykivscsina, az Erős Ukrajna, az Egyedüli Centrum és az egyik magyar párt.” Pascsenko vele szemben a KMKSZ-t és az UMDP-t is bejutónak tartja.

A magyar pártok közti ellentétekről korábbi cikkünkben már szóltunk. Ezúttal sem valósult meg köztük egyetértés. Az UMDP tett erre egy gyámoltalan kísérletet, és a sikertelenség ellenére is az „összefogás” volt a párt kampányának kulcseleme. Azzal, hogy nem sikerült közös listát felállítani, így a magyarok szavazatai megoszlanak, amivel csökkenhet a magyar érdekképviselet hatékonysága – ez a megyei listára vonatkozik leginkább, ahol a két párt közösen nagyobb arányban juthatna mandátumokhoz. Itt is fennáll és állandó vitatéma az egység-pluralizmus dilemmája. Jó dolog a pluralizmus, azonban a probléma, hogy ugyanazt a szekeret nem lehet két irányba hajtani.

Kiss Tibor, Népszabadság:

Kisebbségi remake

Nehéz elhinni, hogy Gajdos István és környezete tényleg éppen Orbán Viktortól remélne segítséget abban a kellemetlen helyzetben, amelyben pártjuk, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség találta magát a kárpátaljai választások előtt. Márpedig a hozzá intézett levelükből ez derül ki.

A címet azonban Gajdosék alighanem eltévesztették, hiszen a számukra most oly kínos szituációt pontosan a magyar kormányzati szervek és Fidesz-emberek időzítették erre az időpontra – és mivel az említett körben Orbán valóban mindenhatónak látszik, elképzelhetetlen, hogy az akció az ő tudta és beleegyezése nélkül zajlik. Gajdosék csak a Külügyminisztérium honlapjáról értesülhettek arról, hogy mostantól az UMDSZ-nek nem lesz szerepe Kárpátalján a magyarigazolványok és az utazási támogatások kiadásában, mivel a budapesti gyanú szerint a kedvezményeket sok ukrán nemzetiségű kárpátaljai polgár is igénybe vehette. Hogy aztán ez igaz-e, vagy sem – az a választásokig már nem derülhet ki. A szavazásig hátralevő két hétben az UMDSZ-en marad a bélyeg: nyerészkedett, fűnek-fának pénzért vesztegette az okmányokat. E zavaros és zavarba ejtő történetnek egyetlen haszonélvezője lesz: az UMDSZ ellenlábasa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amely a Fidesz egyik leghűségesebb testvérpártja az egész Kárpátmedencében. Az eset ezért is vált ki rossz szájízt. Még olyanokban is, akik nem zárják ki a lehetőséget, hogy – valamikor a választások után – a vizsgálatok szabálytalanságokat tárnak fel.

Az analógiák lehangolják az embert. Alig pár hónap telt el a szlovákiai voksolás óta, amelynek során a Fidesznek kedves szervezet oldalán Budapestről masszívan beavatkoztak az ottani magyar pártok hadakozásába – más kérdés, milyen eredménnyel. Két választás – két budapesti beavatkozás. Nem nevezhető véletlennek. Mindez felidézi az előző Fidesz-kormány kisebbségi politikáját, és felveti a kérdést: Orbánék ott folytatják, ahol 2002-ben abbahagyták? Márpedig arra a négy évre nem aranykorként emlékeznek vissza azok a határon túli magyar pártok, amelyek nem ettek a Fidesz kezéből. Az akkori kormánypolitikát a kézi vezérlés és a megosztási szándék jellemezte. Akik ezt elfogadták, kaptak pénzt, paripát, fegyvert. Akikről a kormányzó párt úgy döntött, hogy nincsenek vele, nem is léteztek számára. A Budapestről érkező pénzek elosztásában a teljes szubjektivizmus érvényesült. Ilyesmi készül most is. Az első félévi külhoni támogatási pénzek zömét az új kormány nem utalta át, mert megítélése szerint a nyertes pályázatok nagy részét nem „megfelelő” szervezetek nyújtották be. Romániában kivették az RMDSZ kezéből az oktatási támogatások elosztását. Szlovákiában nem jut pénz a Hídnak, amely pedig az ottani magyar szavazatok túlnyomó hányadát megszerezte a nyári választásokon.

Valószínű azonban, hogy az új nemzetpolitika még nem minden részletében állt össze. Erre utal, hogy a Máért nyárra ígért összehívása egyre csúszik – most már karácsony körüli dátumot emlegetnek. Nagy kérdés: a határon túli magyar vezetők közül a pénzosztásnál ki ülhet le végül Orbán Viktor asztalához? Gajdos István gyaníthatóan már nem lesz köztük.

A ruszinokat sokfelé elismerik önálló nemzetiségként, csak éppen ott nem, ahol legtöbben élnek: Ukrajnában.

Bár a ruszinok nagyon bíztak a nyelvet érintő új ukrán törvényekben, és a kárpátaljai képviselők elismerték őket önálló nemzetiségenk, nem kapták meg a regionális nyelvi státuszt. Kérelmeikre választ sem kaptak.

A ruszinok Ukrajna, Lengyelország és Szlovákia területén élnek, de kisebb csoportjaik megtalálhatók Magyarországon, Romániában és Szerbiában, a Vajdaságban is. A ruszin nyelvnek egyedül az utóbbi helyen van  hivatalos státusza. A ruszinoknak Szlovákiában egyetemük van, Romániában és Magyarországon önálló nemzetiségként ismerik el őket. Ukrajnában azonban úgy tartják, hogy a ruszinok csak az ukránok egy etnikai-nyelvjárási csoportját alkotják. Nyelvük valóban az ukránhoz áll legközelebb, bár egyes vonásaiban közelebb áll a lengyelhez vagy a szlovákhoz, és vannak csak rá jellemző vonások is. Íme egy példamondat ukránul és ruszinul, megközelítőleges magyar átírásban:

Hto ce divityszja na mene iz portreta na stini – ce Illics, nas ridnij Lenin, vin takij blizkij meni.

Ko to to na nya pozere, zo obraz csati na sztini –to nas ridnij opo Lenin, un takij blizkij meni.

(Magyar fordításban körülbelül: Aki ránk néz a portréról a falon, a mi rokonunk, Lenin, oly közel áll hozzám. Az ukrán és a ruszin nem szó szerinti fordításai egymásnak, egy tankönyvben szerepelnek így.)

A ruszinon belül is jelentősek lehetnek a nyelvjárási eltérések: két fő dialektusa a vajdaságban beszélt pannóniai (egyedül ennek van irodalmi normája), ill. a fennmaradó területeken beszélt kárpáti. A szlovákiai ruszinra erősen hatott a szlovák, sok vonásában közelebb áll a szlovákhoz, mint az ukránhoz.

A két világháború között Kárpátalja Csehszlovákiához tartozott, ekkor az itt élő keleti szlávokat hivatalosan ruszinnak nevezték és ruszin nyelvű volt az oktatás is. Amikor Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, és aki ruszin nemzetiségüként volt regisztrálva, azt automatikusan ukránná minősítették át. Ma a hivatalos ukrán statisztikák szerint 10.000 ruszin él Kárpátalján. (A magyar wikipédia Ruszinok szócikke szerint Kárpátalján egymillió ruszin él, a Kárpátalja szócikk viszont nem tüntet fel ruszinokat és egymillió ukránról beszél.)

A ruszinok nem csupán  nyelvileg, vallásukban is különböznek az ukránoktól. Míg az ukránok túlnyomóan az ortodox egyházhoz tartoznak, a ruszinok görög katolikusok.

Ukrajnában a szeparatizmustól való félelem miatt nem ismerik el a ruszinokat, pedig ők hazájuknak Ukrajnát tartják – ettől függetlenül szeretnék megőrizni anyanyelvüket. Kárpátalján ruszin vasárnapi iskolák működnek, de ezeket emigránsok finanszírozzák. Az ukrán tanterv keretében csak a legutóbbi időben vált lehetővé ruszin nyelvet, kultúrát és történelmet tanulni – összesen heti két órában.

A ruszin wikipédia még inkubátorstátuszban van.

Források

Русины как отдельная национальность никому не нужны

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ruszinok

http://sk.wikipedia.org/wiki/Rus%C3%ADn%C4%8Dina

A cikk forrása: Nyelv és tudomány

Az ukrán parlamentben beiktatták az ország nyelvtörvényének új változatát, amelynek értelmében akár a magyar nyelv is hivatalos státust nyerhet Kárpátalján - adta hírül szombaton a Kárpáti Igaz Szó.

A dokumentumot Olek­szandr Jefremov (Régiók Pártja), Petro Szimonenko (Kommunista Párt) és Szerhij Grinyevszkij (Litvin-blokk) jegyzi.

A tervezet szerint az országban az ukrán az egyetlen államnyelv, ám az államigazgatás szinte minden szférájában szabadon lehetne használni az oroszt, valamint a többi regionális nyelvet - beleértve az ügyvitelt és az oktatást is. A javított törvény szerzői szerint az új szöveg teljességgel megfelel az 1999-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája követelményeinek, mivel a nemzetközi normákhoz igazítja a nyelvekkel kapcsolatos ukrajnai jogszabályokat.
A dokumentum kimondja, hogy Ukrajnában az ukrán az államnyelv. Ugyanakkor szavatolja a regionális nyelvek (orosz, belarusz, bolgár, örmény, gagauz, jiddis, krími-tatár, moldáv, német, görög, lengyel, roma, román, szlovák és magyar) szabad használatát, fejlesztését és védelmét. A jogszabály szerint az a nyelv számítana regionálisnak, amit az egy adott területen élő polgárok legalább tíz százaléka használ.

A tervezet elfogadása esetén szinte minden területen figyelembe vennék a regionális nyelvek hordozóinak - így a magyaroknak is - a jogait. Például az ügyvitel fő nyelve ugyan az ukrán, ám a regionális nyelvek is használhatók lennének a bíróságokon, Ezeken is elkészíthetnék a szavazólapokat, végezhetnének bejegyzéseket az anyakönyvi hivatalok által kiállított iratokba, a regionális nyelven szerzett iskolai végzettséget tanúsító dokumentumokba. A törvénytervezet ezen felül az anyanyelvű oktatást is biztosítja.

A nacionalista ukrán ellenzék természetesen élesen támadja a tervezetet. A nemrégiben még kormánypárti NU-NSZ (Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem) szerint például az új törvény veszélyt jelentene az ukrán nyelv fejlődésére. A "nemzeti" honatyák egyebek mellett bírálják azt az elképzelést, amely szerint a bíróságokon is használhatnák a regionális nyelveket. "Amennyiben a regionális közösségek képviselőinek kedvük van arra, hogy a bírósági határozatokat más nyelvekre is lefordítsák, akkor tegyék meg ezt saját költségükön, nem pedig az államén" - idézi a politikust a Kárpáti Igaz Szó.

- Független Hírügynökség -