Jó arcú középkorú donyecki férfi mondja a Rákóczi-pince előtt: a tokaji bor kedvéért akár a világ végére is elmenne, de a magyarországi gyógyfürdők vonzereje sokat csökkent az utóbbi években. Egyfelől magasak a belépti díjak, másfelől majdnem ugyanezt Kárpátalján is megtalálják a keletebbről érkezők. Igaz, a víz gyakran ugyanolyan gyógyerejű... No de a körülmények... A beregszászi termálvízű strandnál lepusztultabb posztszocialista létesítményt Ukrajna határaitól nyugatabbra azért nem igen találni. És mégis megtelik napról napra a medence, látszólag senkit nem zavar a málladozó beton, a rozsdás csövek, a higiénikusnak aligha mondható öltöző, ahol a zuhanyrózsából nemhogy meleg, de néha még hideg víz sem folyik. Nem folyik, mert ezt a város szolgáltatja. Még szerencse, hogy a medencébe a Földanya szolgáltatja a forró vízet.

A beregszászi Zakarpattya sportkomplexumot még 60-as évek Szovjetuniójában építették. Ilyen méretekre is kell számítani, benne egy 50 méteres medencével, melyben termál-gyógyvíz várja a fürdőzőket. A medencét egy gejzír tölti fel 1,5 km-es mélységből. A termálvíz szilícium-nitrogén-karbonát- és magas sótartalmú, így a legtöbb mikroorganizmust elpusztítja. A gejzír vize 50 fok, de a medencébe érve 33-ra hűl. Mind bőrbetegségek, mind mozgásszervi panaszok ellen jó gyógyír. Szintén Beregszászban, a Pacsirta Hotel szintén működtet egy termálfürdőt, sószobával – írja a karpat-tur.net.

Mostanában kezdték el felfedezni Kárpátalja gyógyvizeit igazán, igaz ez az ukránokra is és a magyarokra is. Ha a meglévő fürdőket korszerűen felújítanák és néhány újat is nyitnának, valószínűleg elszívná a jelenleg Magyarországra járó ukrán fürdőzőket, de a magyarokat is. Az árak közötti különbség és a környék szépsége, na és persze a nyelvi könnyebbség akkora vonzerő lehet, amivel még Budapest vagy Hévíz sem tudja felvenni a versenyt.

Kárpátaljai vélemények

A POSZTINFO.hu kérdésre több kárpátaljai úgy nyilatkozott, hogy egyértelműen a turizmusban és azon belül a gyógyvízekben látják  Kárpátalja gazdasági fellendülésének egyetlen módját. A 24 éves ungvári Marija szerint Az Európai Unió tőszomszédságában, Lengyelországból, Szlovákiából, Romániából és persze Magyarországról is özönlenének a turisták Kárpátaljára, ha a szükséges fejlesztések megtörténnének. A 32 éves munkácsi Iván szerint, aki maga is az idegenforgalomban tevékenykedik, legalább reklámra lenne szükség. “Olyan hirdetésekre gondolok, amik nem szokványosak. Egy jó YouTube-vírusvideó Kárpátaljáról, magyar nyelvű szereplőkkel például megfelelő módja lenne annak, hogy a magyarok fejéből kiverjük azt a képet, hogy a volt Szovjetunióban minden szakadt, dohos, rozsdás és betonból van.” Egy negyvenes éveiben járó beregszászi magyar nemzetiségű tanárnő pedig leginkább a schengeni határátlépés egyszerűsítését látná megoldásnak:  “Az világos, hogy az olykor órákig tartó várakozás és pepecselés a határon elriaszt mindenkit. Szerintem, aki EU-s útlevéllel jön ide azért, hogy itt költse el a pénzét, annak élből továbbot kellene inteni. Nyilvánvaló, hogy ezért cserébe ukrán útlevéllel rendelkezőkkel nem fognak ugyanígy bánni, de ez az arcvesztés megérné.” Külön kiemelte, hogy távolabbról repülővel is lehetne “hozatni” turistákat. hiszen Ungváron van egy erre alkalmas repülőtér, mégsem használják.

Nem tölthetnek be közhivatali tisztséget a jövőben Ukrajnában olyan személyek, akik az ukrán mellett más állampolgársággal is rendelkeznek. A kettős állampolgárok kiszűrésére speciális bizottságot hoznak létre.

Vaszil Popadinec, a megyei közigazgatási főosztály vezetője az Ungvárról sugárzó Tisza-1 állami tévécsatorna adásában azt mondta, hogy az Ukrajnában folyó közigazgatási reform lezárulása után nem tölthetnek be közhivatali tisztséget Kárpátalján azok, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek, és a vezető beosztásban dolgozó köztisztviselőnek nem lehet közeli hozzátartozó a beosztottja.

Hozzátette: a közigazgatási reform már kezdetét vette 2011. december 9-én, amikor Viktor Janukovics elnök aláírta az új közigazgatási törvényt.

A tisztségviselő szerint a törvény száműzi az állami hivatalokból a "sógorságot-komaságot", hiszen a jövőben a főnök még az élettársát sem alkalmazhatja beosztottként. Igaz, ettől eltekintenek a falvakban és Kárpátalja hegyvidékén, ahol kevés a szakember – tette hozzá.

Közölte azt is, hogy speciális bizottságot hoznak létre, amelynek feladata a kettős állampolgársággal rendelkező köztisztviselők kiszűrése lesz.

Popadinec elmondta, hogy a jogszabály hatályba lépése után jelentős mértékben csökkentik a köztisztviselők számát. Ennek köszönhetően legalább kétezer hrivnyára (körülbelül 65 ezer forintra) emelik a közigazgatásban dolgozók fizetését, mivel eddig a hivatalnokok 80 százaléka mindössze havi ezerkétszáz hrivnyát keresett.

(MTI)

Horváth Béla (Borzsova) cikke a Kárpátinfón:

Egy mezőgazda töprengései

Süllyedhet-e még mélyebbre Kárpátalja mezőgazdasági termelése? A rengeteg parlagon heverő föld láttán sokan felteszik ezt a kérdést manapság. Az utóbbi években a szabadföldi növények esetében oly alacsony hozamokat érünk el szinte valamennyi kultúrából, hogy azt gondolhatnánk, hogy a gödör fenekén vagyunk, és nincs tovább. Higgyék el nekem, a szemtanúk hitelességével mondom, hogy elértük azt a szintet, amelyen a kolhozosítás első éveiben voltunk.

Én abból a korosztályból való vagyok – hetven rég elmúltam –, hogy még nagyon jól emlékszem rá, milyen volt a kolhozrendszer első néhány éve. Az akkori hatalom rákényszerítette a kolhozokat arra, hogy bevessenek minden talpalatnyi földet. Nem volt szabad parlagon maradni egyetlen hektár földnek sem, pedig még az első években – 1949-53 között – lovakkal és ökrökkel szántották meg egy-egy falu földjét. Az első időkben az őszi kalászosok termését kézi kaszával arattuk: a kaszás után ment a marokszedő, aki ölre szedte a levágott rendet, utána jött a kévekötő, aki az egészet kévébe kötötte, majd estefelé ezeket már hárman keresztbe rakták. De ha jött az esőfelhő, akkor még a rossz idő beállta előtt elvégeztük ezt a munkafolyamatot.

Elképzelhetik a fiatalabb olvasók, hogy mennyi emberi erő, verejték kellett mindehhez. Nekem az volt a szerencsém, hogy én csupán egy éven át vettem részt egy ilyen aratásban. Míg élek, mindig emlékezni fogok rá, hogy tizennégy évesen estefelé holtfáradtan bandukoltam hazafelé, szinte vérzett a karom a szúrókás búza marokba szedésétől. Elképzelhető, mennyire örültem, hogy végignézhettem a járási gép- és traktorállomás (MTSZ) által kiküldött kombájn aratását, ahol már nyilvántartó-ellenőr minőségben vehettem részt, mint az a fiatal, aki befejezte a kilencedik osztályt. Nem felejtettem el azóta sem, hogy ezt a kombájnt egy DT-74-es márkájú lánctalpas traktor húzta, és a kombájn a traktor hátsó részébe szerelt agregáttól lépett működésbe. Nagyszerű érzés volt látni, hogy ez a gép milyen gyorsan végzi el az aratás fáradságos munkáját.

Sokaknak nem kell jellemezni, hogy milyen volt a kolhozrendszer. De időnként arra gondolok, hogy talán még időnként az is jobb volt a mai kiforratlan családi mezőgazdasági vállalkozásnál. Nyilvánvaló, hogy akkor is gyakran megsértettük a gazdálkodás technológiáját, hiába írták akkor is a szakkönyvek, hogy mit hogyan kell elvégezni, A pártvezetés gyakran felülírt mindent.

Itt, Kárpátalja nehéz agyagtalajain nagyszerűnek bizonyult a lánctalpas traktorok alkalmazása. Ezek fel tudták törni a csontig kiszáradt földeket is, de az átázott talajon is tudtak haladni. Csak emlékeztetnék rá, hogy ezek a traktorok olyan ekékkel voltak felszerelve, melyekhez előekék is tartoztak. Az előekéknek az volt a rendeltetése, hogy a nagy eke előtt nyolc-tíz centiméter mélyen felszántsák a felső réteget, és azt a barázda fenekére fektessék. Ennek eredményeként a gyomnövények magvai ebből a huszonkét-huszonöt centiméteres mélységből csak nehezen keltek ki. Emellett nem keletkeztek nagy rögök szántáskor.

Ma már a családi mezőgazdasági vállalkozásban a földeket gyakorlatilag csak JUMZ kerekes traktorokkal műveljük, ezzel készítjük a magágyat az elvetendő kultúra alá. Az ezekhez a traktorokhoz csatlakoztatott ekéken már hiába keressük az előekét, száraz talajon vagy az átázott földön ezek a gépek nem tudnak haladni. De ha még ideális a talaj a szántásra, a kerekes traktor három köldökű ekéje csak tizennyolc-húsz centiméter mélyen tudja megszántani a mi vályogtalajainkat. Egy mély talajlazításra, amikor is huszonnyolc-harminc centiméter mélységben forgatják fel a termőréteget, ez a gép már alkalmatlan. A legtöbb eke a kolhozrendszerből maradt fenn, szinte mindegyikük meg van erőltetve, emiatt eldeformálódtak, ennek következtében csak élére állítja a felszántott hantot. Ebből kifolyólag történik meg rendre az, hogy a magángazdák földjei oly mértékben elgyomosodtak, hogy az emberek már képtelenek megművelni a kapás növényeket. Egyes gazdák már évek óra használnak gyomirtó szert – nem csupán az őszi szemesek, hanem a kukoricatáblán is, ám a kukorica gyomirtó szere olyan gyenge hatásfokú, hogy csupán megállítja a gyomok növekedését egy-másfél hónapra. Utána a gaz teljes erőbedobással fejlődik, és a kukorica szemzésének időszakára már majdnem eléri a kukorica magasságát. Ez aztán azt eredményezi, hogy a termésátlagok igen alacsonyak. A ráfordítások nem fedezik a kiadásokat.

Az őszi kalászosok gyomirtása már valamivel sikeresebb. De itt is komoly bajok vannak. A szerves- és a műtrágyák használatának hiánya oda vezetett, hogy a gazdák hektáronként tizenöt-húsz mázsa üszkös termést takarítanak be, s ez szintén csak a ráfizetést növeli. Így aztán le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a végsőkig kiuzsorázott, alacsony humusztartalmú földjeinken ma már nem érdemes gazdálkodni. Legfeljebb akkor, ha meg tudjuk oldani a tápanyag-utánpótlást. Ez persze csak akkor lehetséges, ha újra fellendül a jószágtartás. Nyilvánvaló, hogy a sertéstartás mellett a szarvasmarha-tartásnak is újabb lendületet kell vennie. De amíg ez nincs meg, addig maradnak a mai szomorú állapotok, amikor is a magángazdák földjeinek az ötvenöt-hatvan százaléka parlagon hever éveken át. Éppen ezért üdvözlök minden olyan programot, amely a mezőgazdaság fellendítését célozza Kárpátalján. Nagy örömmel olvastam, hogy a Terra Dei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Központ egy újabb, az Egán Ede által az 1800-as évek végén megvalósított programhoz hasonló akciótervet dolgozott ki, s ehhez elnyerte a magyar kormány támogatását

Mindenféleképpen üdvözölni kell azokat az erőfeszítéseket, amelyek a nagy hozzáadott értéket tartalmazó, nagy élőmunka-ráfordítást és nagy tudást igénylő mezőgazdasági termékek előállítását célozzák meg. Magunk is látjuk, hogy az intenzív zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés, amelyek maximálisan kihasználják Kárpátalja viszonylag kedvező klimatikus viszonyait, az utóbbi években fellendülőben vannak. Az intenzív szabadföldi és fóliasátras zöldségtermesztés, a korai bogyósok, a cseresznye- és a baracktermesztés, csemegeszőlő-termesztés és a borászat már meghozta az első eredményeket. Természetesen nem nélkülözhetjük a gazdák összefogásában megmutatkozó erőt sem. Ezen az úton kell továbbhaladnunk ahhoz, hogy megváltoztassuk a mostani szomorú állapotokat.

Kárpátalja szenvedélybetegségekben illetékes főorvosa szerint az ukrajnai megyében 100 ezerre tehető az alkoholfüggők száma.

Vaszil Krucsanica, a Kárpátalja megyei szenvedélybeteg-gondozó főorvosa keddi ungvári sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a régióban hivatalosan 19,5 ezer alkoholfüggő beteget tartanak nyilván. Úgy vélte azonban, hogy ez a szám nem fedi a valóságot, azt szerinte legalább öttel kell megszorozni a realitáshoz közelebb álló kép kialakításához – adta hírül a zakarpattya.net.ua kárpátaljai hírportál.    

A kárpátaljai főorvos azt is közölte, hogy az 1,3 milliós Kárpátalján 250 kábítószerfüggőt tartanak hivatalosan nyilván. Hozzátette: a hivatalos statisztikai adatokban csak azok a betegek szerepelnek, akik az állami egészségügy vagy a rendvédelmi szervek látókörébe kerültek.    

Krucsanica kifejtette, hogy véleménye szerint az Ukrajnában hivatalosan nyilvántartott 900 ezer alkoholista mindössze a "jéghegy csúcsát" jelenti. Szerinte a statisztikai adatokat ebben az esetben is öttel kell beszorozni, hogy valós képet lehessen alkotni.

(MTI)

Az év legjobb könyve lett Kárpátalján a régió történetét magyar és ukrán szemszögből interpretáló, két nyelven kiadott tanulmánykötet ukrán változata.

Az idei év legjobb kárpátaljai könyvéért járó díjat a legnagyobb ungvári könyvesboltban rendezett ortodox Mikulás-napi könyvfesztiválon adták át a Kárpátalja 1919-2009: történelem, politika, kultúra című kiadvány ukrán nyelvű változatát gondozó három szerkesztőnek. A magyar és ukrán szerzők által írt tanulmányokat tartalmazó, a témáját és annak megközelítési módját tekintve úttörőnek számító kötet magyar és ukrán nyelven jelent meg idén tavasszal - adta hírül csütörtökön a karpatnews.in.ua kárpátaljai hírportál.

A díjátadási ünnepségen az ukrán nyelvű kötetet sajtó alá rendező Roman Oficinszkij, az Ungvári Nemzeti Egyetem történész professzora hangsúlyozta: a kárpátaljai történelem 90 évét feldolgozó könyv sikert aratott a régió oktatási intézményeinek diákjai és tanárai körében, és tetszéssel fogadta azt a térség múltja iránt érdeklődő olvasóközönség is. Kifejtette: ukrán részről remélik, hogy az elkezdett ukrán-magyar közös munkának lesz folytatása, hiszen a kötet anyagát létrehozó alkotói közösség készen áll erre.

A kétnyelvű történeti monográfia az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete és az Ungvári Nemzeti Egyetem Politikai Regionalizmus Kutatóintézete, valamint a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola szakembereinek együttműködésével készült. A kötet összeállítóinak célja az volt, hogy a magyarul és ukránul megjelentetett tanulmányokkal meghaladják a korábbi, kizárólagos nemzeti látószögeket.

A két évig tartó munka eredményeként elkészült könyv négy fejezetben tárgyalja a huszadik században több állam fennhatósága alá került Kárpátalja történetét Csehszlovákia, Magyarország, a Szovjetunió és Ukrajna kötelékében. Emellett a szerzők közöttük öt magyarországi és hat Ukrajnában élő magyar társadalomtudós a hagyományos történeti korszak szerinti tagoláson kívül külön részt szenteltek az elmúlt évszázad nyelvpolitikai törekvéseinek és változásainak.

(MTI)

A könyvről részletesebben:

Kárpátalja 1919–2009 / Закарпаття 1919–2009 років

Hajdanában, még a hidegháború idején járta a vicc, hogy míg Amerika az ígéretek földje, addig a Szovjetunió az ígérgetéseké. Ezt a remek tulajdonságot, úgy tűnik, Ukrajna maximálisan megörökölte.

Kijevben járt Martonyi János, ahol a tárgyalások során sikerült sokatmondó ígéreket bezsebelnie, elsősorban a kárpátaljai magyarság kilátásaival kapcsolatban.

= A Kitekintő nyomán =

Az ukrán fővárosban látogatott Martonyi János, magyar külügyminiszter, az ukrán-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 20. évfordulóján. Az egynapos látogatás során ukrán kollégájával, Kosztyantin Griscsenkoval, majd az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnökével, Volodimir Litvinnel, valamint az ukrán elnökkel, Viktor Janukoviccsalfolytatott ígéretekben bővelkedő megbeszéléseket.

Diplomáciai és gazdasági kapcsolatok erősítése

Mindezek során a két külügyér megállapodást írt alá a 2012-13-as külügyi konzultációs tervről és elfogadták az egyetértési memorandumot az EU és Ukrajna közötti vízumliberalizáció továbbfejlesztéséről. A kereskedelemmel kapcsolatban Martonyi és Griscsenko pozitívan fogalmaztak: szerintük ugyanis az ukrán-magyar kereskedelmi kapcsolatok túl vannak a válságon. De nem csak ezen a téren említésre méltóak a szomszédos országok közötti kapcsolat: a magas szintű látogatások számának növekedése is optimizmusra adhat okot. Jövő év elején ugyanis Kövér László házelnök fog vizitet tartani Ukrajnában.

Kiemelt téma a magyar kisebbség

Emellett az ukrán-magyar kisebbségi vegyesbizottsági ülések a jövő héten folytatódnak, amitől mindkét fél eredményeket vár. A Legfelsőbb Tanács elnökével folytatott egyeztetések során a magyar külügyminiszter kitért a kárpátaljai magyarok politikai képviseletének - adott szituációban - kényesnek mondható témájára is. Volodimir Litvin ugyanakkor ígéretett tett arra, hogy a választási rendszer átalakításakor figyelembe veszik a magyaroknak kedvező lehetőségeket. A vegyes választási rendszer bevezetését ugyanis Martonyi pozitívan értékelte, hiszen az akár lehetőséget adhat a magyar kisebbség parlamenti képviseletének visszaszerzésére - írja az MTI.

Ehhez kapcsolódóan szó esett a felsőfokú oktatási intézményekbe történő magyar nyelvű felvételi rendszer törvényi úton történő szabályozásának lehetőségéről is, hiszen a jelenlegi állás szerint ez évről-évre változik, növelve a magyar anyanyelvű felvételizők kiszolgáltatottságát és bizonytalanságát.

Jószomszédság és bizalom

Végül, de nem utolsó sorban Viktor Janukovics elnökkel is sikerült megbeszéléseket folytatni az egynapos látogatás során, ami ténylegesen is bizonyítja az ukrán partner fogadókészségét és nyitottságát. A 20 éve tartó diplomáciai kapcsolatok méltatásakor az ukrán államfő nem felejtette kihangsúlyozni a két ország között érvényesülő olyan elveket, mint a jószomszédság és bizalom.

Janukovics mindeközben arról sem feledkezett meg, hogy kihangsúlyozza töretlen elkötelezettségét az EU-csatlakozás iránt. Martonyi amellett, hogy támogatásáról biztosította az ukrán elnököt, megemlítette Julija Timosenko ügyét is, ami az utóbbi időben komoly feszültséget okozott az Unió és a keleti partner között. Mindenesetre a beszélgetés zárszava barátira sikeresedett, hiszen a magyar külügyminiszter Magyarországi látogatásra invitálta Janukovicsot, amire akár a közeljövőben sor is kerülhet.

A két ország jó diplomáciai kapcsolatainak ápolása kétségkívül fontos szempont, nemcsak gazdaságilag és politikailag, de Ukrajna esetében a kárpátaljai magyarság helyzete miatt is. A szomszédságpolitika és nemzetpolitika közötti egyensúly megtartása e közösség esetében különösen fontos, annak jól ismert helyzete és életfeltételei miatt. Martonyi mindenképpen jól indított és remélhetőleg a rendszeres látogatásokkal sikerül kisebb-nagyobb kedvezményeket kiharcolni az ottani magyarság számára, amivel mérsékelhető lesz folytonos fogyásuk.

Joggal merülhet fel bárkiben: az ukrán állam az utóbbi két évtizedben nem fordított különösebb figyelmet arra, hogy Kárpátalja alföldi régiót, a túlnyomó részt magyarok lakta térséget fejlessze. Ungvár és Munkács, mint a megye két legnagyobb városa persze kivételt képez, de ezek egyfelől a nyelvhatáron fekszenek, másrészt lakosságuknak mára csak igen kis hányada vallja magát magyarnak. Az ungvári, munkácsi, beregszászi és nagyszőlősi járás magyar falvai - illetve maga Beregszász és Nagyszőlős is - meglehetősen kedvezetlen elbírálásban részesültek az országos és megyei beruházások kihelyezése és a források elosztása terén. Nem tévedett nagyot az, aki gazdasági diszkriminációt emlegetett.

Éppen ezért örvendetes az alábbi hír.

Térségfejlesztési tervek
Kárpátalja magyarlakta vidékén

Kárpátalja kormányzójának első helyettese szerint az ukrajnai megye magyarlakta térségében a közeljövőben jelentős térségfejlesztési beruházások várhatók, amelyek keretében felújítják az úthálózatot, autópályát, hulladék-feldolgozó üzemet, és új határátkelőhelyet építenek.

Ivan Busko az ungvári Kárpáti Igaz Szó című megyei lap csütörtöki számának nyilatkozva a többi között elmondta, hogy tekintettel a 2012-es labdarúgó Európa Bajnokságra, már most elkezdték a főútvonalak javítását Kárpátalja határ menti, főként magyarok lakta vidékén. Az útfelújítási munkálatok, amelyekre 18 millió hrivnyát (kb. 0,5 milliárd forintot) fordítanak, jövő tavasszal folytatódnak - tette hozzá.

Busko kifejtette: azért kezdték el az utak átfogó rendbehozatalát, mivel nagyon sok szurkoló valószínűleg gépkocsival érkezik majd Ukrajnába, s így rendkívül fontos kérdés, hogy milyen az utak állapota. Közölte, már most biztosra vehető, hogy Kárpátalján elsősorban az ukrán-magyar határ csapi és az ukrán-román határon található nevetlenfalui átkelőhelyek fogják lebonyolítani az EB-re irányuló forgalmat, ezért jövőre európai hitelből mintegy 40 millió euró beruházásával felújítják a Csap-Kijev nemzetközi autóútnak a határtól Lembergig terjedő szakaszát.

A kormányzóhelyettes azt is elmondta, hogy a tervek szerint a Beregszászhoz közeli Beregdéda térségében a csapinál nagyobb és korszerűbb közúti határátkelőhely fog épülni az 5-ös számú páneurópai közlekedési folyosó részeként, amikor az M-3-as autópálya eléri az ukrán határt. Megjegyezte: a kérdéssel személyesen Borisz Kolesznyikov miniszterelnök-helyettes foglalkozik, aki hamarosan a helyszínen tájékozódik az autópálya határmetszéspontjáról és Ukrajna területén való folytatásának lehetőségeiről. Úgy vélte, ha az autópálya és a határátkelőhely építésével kapcsolatos jelenlegi elképzelések 5-7 év múlva megvalósulnak, ez új lökést adhat a vidék fejlődésének.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy Kárpátalja vezetése mennyire tartja fontosnak a törődést a régió magyarok lakta térségével, Busko hangsúlyozta: semmilyen tekintetben nem tesznek kivételt egy-egy terület lakosságának nemzetiségi összetétele szerint. A térségfejlesztés tervszerűen történik - folytatta -, megemlítve Beregszász ivóvízhálózatának további korszerűsítése mellett több környékbeli magyarlakta település köz- és gyermekintézményeinek soron lévő felújítását.

A magyarlakta térséget is súlyosan érintő hulladékprobléma kapcsán a kormányzóhelyettes elmondta: jövőre EU-s pályázaton nyert egymillió euróból korszerű hulladék-feldolgozó üzem építését kezdik meg a Beregszász melletti Makkosjánosi határában. A jelentős beruházásnak köszönhetően egészségesebb és élhetőbb lesz Kárpátalja síkvidéki régiója - mutatott rá Ivan Busko.

(forrás)

Az "őslakos" fogalmát nehéz pontosan tisztázni. Különösen itt, a Kárpát-medencében, amely évezredeken át a népvándorlások színtere volt. Ám az nyilvánvaló, hogy például a mai Olaszország nem formál jogot Pannónia római-kori területére, nincsenek területi igényeik a rég kihalt avaroknak sem. Probléma akkor keletkezik, amikor egy földrajzi terület birtoklásának "történelmi igazságát" igyekeznek a régi korokra hivatkozva igazolni.

Az alábbi írás Kobály József történésznek a témát érintő előadását foglalja össze.

Mégsem az ukránok az őslakosok Kárpátalján

Nincs kapcsolat a mai Kárpátalja területén a magyar honfoglalás előtt megtelepedett ősszlávok és a ma itt élő ukránok között – állítja Kobály József, a Kárpátaljai Honismereti Múzeum régészeti osztályának vezetője.

Mikor, kik és hogyan alapították Kárpátalja ukrán falvait? – teszi fel a kérdést Kobály József az ungvári ua-reporter.com portálon megjelent írásában, s mindjárt meg is magyarázza, hogy miért tartja fontosnak a témát. Rámutat, hogy az ukrán függetlenség évei alatt elterjedt a városok és falvak napjának ünneplése. Ezt a szép hagyományt azonban beárnyékolja, hogy sokan nem ismerik saját településük történetét, ami múltjuk elferdítéséhez, s olyan ismeretek rögzüléséhez vezet, amelyek nem felelnek meg a történelmi forrásoknak.

Másrészt, hangsúlyozza a szerző, a települések kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos ismeretek hiánya egyben a vidékünk és lakóinak múltjával kapcsolatos általánosabb ismeretek deformációjához vezet. Kobály József a cikk további részében néhány konkrét példán szemlélteti, hogy mikor, kik által és hogyan települt be a mai Kárpátalja falvainak többsége.

A szerző szerint a kárpátaljai történelem egyik kulcskérdése, hogy az ukránok (oroszok, ruszinok, rutének, kisoroszok) vajon tősgyökeres, azaz őslakói-e azoknak a földeknek, amelyeken élnek, akik tehát már a magyarok IX. századi megérkezése előtt itt voltak, vagy a XIII–XVIII. század folyamán telepedtek meg itt Galíciából, Bukovinából, Volinyról és más ukrán etnikai területekről érkezve.

Kobály ezzel összefüggésben rámutat, hogy a tudósok véleménye megoszlik a kérdéssel kapcsolatban: egyesek szerint az ukránok őslakosok, mások szerint bevándorlók, a harmadik csoport pedig úgy gondolja, hogy őslakosok és bevándorlók is.

Hogy miről tanúskodnak a régészeti, nyelvi és történelmi források? A régészeti adatok szerint a mai Kárpátalja területén a VI–IX. században, tehát a magyarok megérkezése előtt szláv lakosság élt, de az ősszláv települések a vidék nyugati, alföldi részén összpontosultak, míg az ukrán falvak a hegyvidéki és az előhegyi részeken elterjedtek, azaz nem kapcsolódnak egymáshoz genetikusan – állapítja meg Kobály.

Ezen kívül a helynévanyag is eltér az alföldi és a hegyvidéki részeken, mutat rá. Emlékeztet, hogy a Kárpát-medence némely alföldi helyneve arra utal, hogy az itt élő ősszlávok valószínűleg a déli és a nyugati szlávokhoz tartozhattak, miközben az ukránok keleti szlávok.

„Az első fontos következtetés tehát: Kárpátalja ősi szlávjai és a mai ukránok között nincs közvetlen genetikai és földrajzi kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy nem az emlékezet előtti idők óta élünk itt, és hogy őseink áttelepülőkként érkeztek ide a későbbi időkben, döntően a XIII–XVIII. század folyamán” – írja a szerző többek között.

A fenti megállapításokban tudományos szempontból nincs újdonság, mégsem hiábavaló ismét leírni. Kobály József az utóbbi években intenzíven foglalkozik Kárpátalja történetének ukrán vonatkozásaival, ezért remélhetjük, hogy legalább neki elhiszik majd a kárpátaljai ősszláv gyökereket hangsúlyozó ukrán ideológusok és politikusok, hogy a ma itt élők közül senkinek sincs különösebb alapja Noé bárkájáig visszavezetni a kárpátaljai jelenlétét; különösen a többiek rovására nem.

(forrás)

VIRTUÁLIS ÉLŐLÁNC JÓZSEF ATTILA SZOBRA KÖRÜL

A tiltakozásnak meglehetősen sajátos módját választotta a kárpátalja magyar író, Balla D. Károly: a Google találati listák "elfoglalásával" alakít ki virtuális élőláncot József Attila szobra köré. Ha laptopjukon a keresőbe a budapesti szobor tervezett eltávolításával és az akcióval kapcsolatos szavakat gépelik be az érdeklődők - pl.:

József Attila szobra - tiltakozás

- akkor sorra BDK tiltakozó szövegéhez vezetnek a találatok.

Mint ismeretes, a magyar Országgyűléshez Fideszes és KDNP-s képviselők nyújtottak be olyan határozati javaslatot, amely a budapesti Kossuth tér rekonstrukciója keretében szorgalmazza, hogy a kormány állítsa vissza "a tér képzőművészeti arculatának 1944 előtti állapotát". A terv megvalósítása esetén a közismert József Attila-szobor eltávolítására is sor kerülne. Ez ellen emel szót BDK azzal, hogy a témát érintő Google keresésekre adódó találati listákon a saját tiltakozására mutató linkeket igyekszik felsorakoztatni.

További részletek az író blogjában:

Tiltakozás József Attila szobrának eltávolítása ellen – Virtuális élőlánc József Attila szobra körül

és írói oldalán:

Virtuális élőlánc József Attila szobra körül - tiltakozás

November 8-án a Szépírók Társasága is tiltakozást tett közzé a József Attila-szobor Kossuth térről történő elmozdítása ellen. Szövege:

Budapest, 2011. november 8.

TILTAKOZÁS

A budapesti Kossuth tér átépítésére vonatkozó országgyűlési határozatban (szószólója a kulturális bizottság elnöke, József Attila-díjas költő) az is szerepel, hogy József Attila szobrát is vigyék el a térről. Az átépítés egyik kimondott célja, hogy visszaállítsák a tér 1944 előtti „vizuális képét”. Az egész tervet nemkívánatosnak, sőt képtelennek tartjuk, ám írók lévén, e pontját különösen. 1944 előtt József Attila költészete nem tartozott a magyar politikai elit világképéhez. De a mai magyar társadalomnak, a háborút követő nemzedékek egész sorának eszmélkedését döntő mértékben határozta meg. Nem mellesleg az országhatárokon túl József Attila a legismertebb huszadik századi magyar költő. Miért ne lehetne korrigálni az 1944 előtti időt és teret? És szimbolikusan azt is kifejezni, hogy az Ország Háza körül nemcsak politikusok szobra állhat, hanem országos hírű, egyetemes jelentőségű költőé is. Egy köztéri szobor elmozdítása nem egyszerű városrendezési aktus. Úgy véljük, József Attila Kossuth téri szobrának áthelyezése abban az értelemben is visszaállítaná az 1944 előtti „képet”, hogy utólag azoknak adna igazat, akik nem ismerték el költészetét. Tiltakozunk a szobor elhurcolása ellen! - Szépírók Társasága

_________________________

szöveg íráshoz magyar billentyűzet kiosztás

Figyelem! Ez a weboldal a kárpátaljai turizmus és a turizmus Kárpátalján kifejezésekkel egyaránt a Google találati listák élmezőnyében szerepel. ÖN IS ÍGY TALÁLT RÁ!  Az Ön vállalkozása, cége, utazási irodája, a szállás, utaztatás, idegenvezetés terén nyújtott szolgáltatása számára előnyös lehet, ha hirdetést helyez el ezen  az oldalon. Ha érdekli az ajánlat, írjon: karpaty-turizmus

Megjelentetheti cégadatait és bemutathatja tevékenységét ezen az oldalon is: Vállalkozások, szolgáltatások Kárpátalján és Ukrajnában

Magyarul is olvasható Kárpátalja új internetes turisztikai portálja

Megkezdte működését Kárpátalja többnyelvű internetes idegenforgalmi portálja, amely a Magyarországgal szomszédos ukrajnai megye legátfogóbb turisztikai információs forrása.

Az egykor sikeres labdarúgó, ma ifjúságvédelmi szakemberként tevékenykedő Hasznyuk József a hét elején vette át az Ukrán Állami Űrkutatási Ügynökség okiratát arról, hogy ezentúl az ő nevét viseli egy csillag a Lant csillagképben. Az űrkutatási hivatal ezzel a gesztussal Hasznyuknak a világűrkutatás és űrhajózás vívmányait népszerűsítő, valamint ifjúságnevelő tevékenysége előtt tisztelgett. Az ünnepség keretében az orosz Roszkoszmosz űrügynökség Mihail Jangel-éremmel, Beregovoj Kozmonauta-éremmel és Jurij Gagarin-éremmel tüntette ki az űrkutatás nagyszőlősi szerelmesét – adta hírül csütörtökön az ua-reporter.com ungvári hírportál.

A kitüntetések ünnepélyes átnyújtásakor Eduard Kuznyecov, az Ukrán Állami Űrkutatási Ügynökség elnökhelyettese hangsúlyozta: az idén méltatjuk Gagarin űrrepülésének 50. és Jangel űrrakéta-tervező születésének 100. évfordulóját. Hozzátette: „nagyra értékeljük azokat az embereket, akik az űrtechnikát népszerűsítik, és az ifjúság érdeklődését az űrkutatás felé terelik”.

A néhány éve Nagyszőlős díszpolgárává avatott Hasznyuk József még 1957-ben, a Szputnyik-1 űrhajó világűrből küldött hangjelzéseit közvetítő moszkvai rádiót hallgatva határozta el, hogy az űrkutatásról kiadott bélyegeket fogja gyűjteni. Amikor Jurij Gagarin 1961. április 12-én első emberként kijutott a világűrbe, úgy döntött, felveszi vele a kapcsolatot. Levelet írt Csillagvárosba, és két hónap múlva megjött az űrhajós saját kézzel írt válaszlevele és dedikált fényképe, ami meghatározó jelentőséggel bírt a hobbiját illetően. A világ első űrhajósának utolsó levelét egy nappal annak tragikus halála után kapta kézhez.

Hasznyuk a Gagarin családdal és az Interkozmosz program résztvevőivel tovább ápolta a kapcsolatot, és szinte valamennyi kozmonauta elküldte neki dedikált fotóját, sőt olyan ritkaságokkal is kedveskedtek, mint a Szaljut űrállomáson lebélyegzett, világűrt megjárt üdvözlőlapok. Gagarin édesanyja 1984-ben, nem sokkal halála előtt küldött levelében köszönte meg neki, hogy ápolja fia emlékét.

A kárpátaljai gyűjtő a NASA asztronautáival, köztük a Holdra elsőként lépő Neil Armstronggal is felvette a kapcsolatot, és levelezett Farkas Bertalannal.

»…a Kárpátalján készülő magyar honlapok összességüket tekintve jóval „kulturáltabbak” a nagy magyar átlagnál. A kijelentés talán meglepő, és mielőtt sietve tényekkel próbálom igazolni, már most jelzem, hogy, furcsa ellentmondásként, ennek a viszonylagos kulturáltságnak a fő oka éppen a kezdetlegesség, vagyis az, hogy egyelőre igen kevesek jutottak arra az elhatározásra, hogy honlapot készítsenek, és ezen kevesek történetesen nagyrészt éppen a kultúra környékén működnek. Így aztán a „kis számok törvénye” érvényesül a nagy számokéval szemben.« – éppen 10 évvel ezelőtt, 2001 szeptemberében tartottam prezentációval és online bemutatóval egybekötött előadást a kárpátaljai magyar honlapokról. Nem tanulság nélkül való az akkori állításaim ütköztetése a mai helyzettel. Ajánlom mindenki szíves figyelmébe előadásom szövegét: Internetes kultúra kárpátalján | Bónusz: Virtuálém 2001-ben

>>Személyes megemlékezésem

Nem mindennapos esemény, ha az ukrán elnök Ungvárra látogat. Volt is előtte nagy sürgés-forgás, készülődés. Gyorsmunkában csinosítgatták a várost, felmosták a sugárutat, még a kátyúkat is betömdösték, igaz, leginkább csak a várható elnöki nyomvonal mentén. A kátyúkkal számoltak, de a kutyákkal nem… A történtekről, ukrán hírforrásra hivatkozva, legnagyobb kárpátaljai hírportálunk e szavakkal számolt be:»tovább

Páldi András volt nagykövet visszaemlékszik...

Sokan, sokféleképpen megírták már Ukrajna függetlenné válásának folyamatát, melynek 20 éves évfordulója alkalmából emlékezünk ezekre az izgalmas évekre. Páldi András, főkonzul és első kijevi magyar nagykövet - elmondta - örömmel vállalta a kijevi kiküldetést, mert akkor már évek óta foglalkozott a Szovjetunió gazdaságpolitikájával, és érdekes feladatnak számított a változások belülről történő megfigyelésének lehetősége, szemtanúja lenni a sorsfordító eseményeknek, az Ukrajna függetlenségéért vívott politikai küzdelemnek. Riportunk révén nem csupán azt tudhatja meg az Olvasó, hogy Kijev miként került „Egyre távolabb Moszkvától”, hanem azt is, hogy ma Magyarország közelebb áll-e Kijevhez, mint 20 évvel ezelőtt. >>tovább a teljes cikkhez