Az egykor sikeres labdarúgó, ma ifjúságvédelmi szakemberként tevékenykedő Hasznyuk József a hét elején vette át az Ukrán Állami Űrkutatási Ügynökség okiratát arról, hogy ezentúl az ő nevét viseli egy csillag a Lant csillagképben. Az űrkutatási hivatal ezzel a gesztussal Hasznyuknak a világűrkutatás és űrhajózás vívmányait népszerűsítő, valamint ifjúságnevelő tevékenysége előtt tisztelgett. Az ünnepség keretében az orosz Roszkoszmosz űrügynökség Mihail Jangel-éremmel, Beregovoj Kozmonauta-éremmel és Jurij Gagarin-éremmel tüntette ki az űrkutatás nagyszőlősi szerelmesét – adta hírül csütörtökön az ua-reporter.com ungvári hírportál.

A kitüntetések ünnepélyes átnyújtásakor Eduard Kuznyecov, az Ukrán Állami Űrkutatási Ügynökség elnökhelyettese hangsúlyozta: az idén méltatjuk Gagarin űrrepülésének 50. és Jangel űrrakéta-tervező születésének 100. évfordulóját. Hozzátette: „nagyra értékeljük azokat az embereket, akik az űrtechnikát népszerűsítik, és az ifjúság érdeklődését az űrkutatás felé terelik”.

A néhány éve Nagyszőlős díszpolgárává avatott Hasznyuk József még 1957-ben, a Szputnyik-1 űrhajó világűrből küldött hangjelzéseit közvetítő moszkvai rádiót hallgatva határozta el, hogy az űrkutatásról kiadott bélyegeket fogja gyűjteni. Amikor Jurij Gagarin 1961. április 12-én első emberként kijutott a világűrbe, úgy döntött, felveszi vele a kapcsolatot. Levelet írt Csillagvárosba, és két hónap múlva megjött az űrhajós saját kézzel írt válaszlevele és dedikált fényképe, ami meghatározó jelentőséggel bírt a hobbiját illetően. A világ első űrhajósának utolsó levelét egy nappal annak tragikus halála után kapta kézhez.

Hasznyuk a Gagarin családdal és az Interkozmosz program résztvevőivel tovább ápolta a kapcsolatot, és szinte valamennyi kozmonauta elküldte neki dedikált fotóját, sőt olyan ritkaságokkal is kedveskedtek, mint a Szaljut űrállomáson lebélyegzett, világűrt megjárt üdvözlőlapok. Gagarin édesanyja 1984-ben, nem sokkal halála előtt küldött levelében köszönte meg neki, hogy ápolja fia emlékét.

A kárpátaljai gyűjtő a NASA asztronautáival, köztük a Holdra elsőként lépő Neil Armstronggal is felvette a kapcsolatot, és levelezett Farkas Bertalannal.

Nagyszőlős a történelmi Magyarország legkisebb vármegyéjének, Ugocsának volt a székhelye. Trianon után Csehszlovákia, 1938-ban pár hónapig az autonóm Kárpáti Ukrajna, majd a bécsi döntéssel újra Magyarország része lett. A második világháborút követően Szovjetunió, jelenleg pedig Ukrajna települése. A "tulajdonosváltások" megnehezítették az itt élők sorsát. A város életét, a nemzetiségek közötti viszonyokat gyermekkoruk és fiatal éveik felelevenítésével mutatják be a visszaemlékezők, akik ma már a világ különböző pontjain élnek. Megelevenedik a város élete az idilli 1920-as, 1930-as évektől a gyászos 1940-es évekig. Mindezt egy kötetben négy nyelven olvashatják: magyarul, angolul, héberül és ruszinul. A kötet régi képeslapok segítségével mutatja be Nagyszőlős és környékének korabeli arcát, hangulatát.

Nagyszőlős, a világ közepe

Rendhagyó kiadvány jelent meg a fenti címen a budapesti Aposztróf Kiadó gondozásában. Megálmodói egy kárpátaljai kisváros múltját, saját gyermekkorukat elevenítették fel visszaemlékezéseik és a Nagyszőlőst ábrázoló, a múlt század első feléből származó képeslapok segítségével.

"A huszadik század utolsó évtizedeiben nosztalgiahullám söpört végig a nyugati világ számos országán. A korra jellemző stabil gazdasági és politikai helyzet számos európai és észak-amerikai számára lehetővé tette, hogy kielégítse a múlttal kapcsolatos tudáséhségét, valamint szüleik és nagyszüleik generációinak mindennapi életére vonatkozó kíváncsiságát. A múltból visszamaradt leletek között ott vannak a képeslapok is. Az 1970-es években – különösen Európában – már egyre gyakrabban találkozhatunk a könyvesboltok polcain olyan kötetekkel, melyek képeslap-reprodukciókon keresztül mutattak be különböző városokat. Ezek a képeslapok általában a tizenkilencedik század végétől a második világháborúig terjedő időszakból származtak" – emlékeztet a kötethez írott előszavában Paul Robert Magocsi, a Torontói Egyetem professzora, a Ruszinok Világkongresszusának elnöke.

"Ez a kötet is – amely Jichak Livnat gyűjtőmunkáját dicséri – a "képeslaptörténelmet" gazdagítja. A könyv témája nem meglepő módon a gyűjtő szülővárosa, ahol Weisz Sándor néven fiatal éveit töltötte, amíg 1944-ben a magyarországi holokauszt történései kíméletlenül távozásra nem kényszerítették" – teszi hozzá az ismert ruszin tudós.

A képeslapok mellett a Nagy Milada által szerkesztett kötet tartalmazza az Izraelbe kitelepült Jichak Livnat és nővére, az Egyesült Államokban élő Hedy Pivko (szül. Weisz Hedvig), valamint barátaik – a ma Kanadában élő William Aykler (szül. Aykler Béla), az Izraelbe került Chaya Zelikovich (szül. Farkas Ilona), az ugyancsak Izraelben élő Irma Biedermann (szül. Holländer Irma), valamint az Egyesült Államokba vándorolt Judith Auerbacher, (szül. Rosner Judit) – visszaemlékezéseit szülővárosukról, méghozzá párhuzamosan négy nyelven: magyarul, angolul, ruszinul és héberül.

Nagyszőlősön "...évszázadokon keresztül együtt éltek magyarok, ruszinok, zsidók – írja bevezetőjében Jichak Livnat. – A különböző nyelvek és kultúrák jól megfértek egymás mellett és kiegészítették egymást. Mindenki megtartotta a saját szokásait és vallását, mégis jól tudtak együtt élni."

Nagyszőlős történetét – különös tekintettel lakossága nemzetiségi összetételének változásaira – dr. Fedinec Csilla, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa foglalta össze rövid tanulmányában a kötet olvasói számára.

szcs

Kárpátinfo.net