Kárpátalja - kárpátaljai magyarok

2013. ápr. 25.
A blogot jegyzi: bdk Szólj hozzá!

Csernicskó István: Államok, nyelvek, államnyelvek

csernicsko-allamnyelv.jpgA budapesti Gondolat Kiadó gondozásában látott napvilágot Dr. Csernicskó István terjedelmes (közel 600 oldalas) monográfiája Államok, nyelvek, államnyelvek: Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010) címmel. A szerző a régió nyelvi-nyelvpolitikai kérdéseit történelmi összefüggéseikben és társadalmi beágyazottságukban vizsgálja, külön kitérve arra, hogy az egymást sűrűn váltó egyes államalakulatok saját hatalmi törekvéseikben nyelvpolitikájukkal hogyan hatottak a nyelvek státusára, a nyelvoktatásra és az egyes nyelvek elterjedtségére. A téma ilyen mélységű és részletességű feldolgozására Kárpátalja vonatkozásában most került sor először.

A könyv belső címlapjai, impresszuma, tartalomjegyzéke:
Csernicskó István: Államok, nyelvek, államnyelvek

Csernicskó István:

ÁLLAMOK, NYELVEK, ÁLLAMNYELVEK

Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010)

Gondolat Kiadó, Budapest, 2013. 575 oldal.

Az a közigazgatási egység, melyet ma Kárpátaljaként ismerünk, száz évvel ezelőtt még sem földrajzi, sem geopolitikai alakulatként nem létezett. A 20. század folyamán azonban több államhoz tartozott ez a vidék: az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belüli Magyar Királysághoz (1919-ig), a Csehszlovák Köztársasághoz (1938/1939-ig), egy része a kérészéletű Kárpáti Ukrajnához (1939), ismét a Magyar Királysághoz (1938/1939–1944), a nemzetközi politikai szereplők által el nem ismert Kárpátontúli Ukrajnához (1944–1946), a Szovjetunióhoz (1946–1991), majd 1991 óta Ukrajnához.

A régión az elmúlt évszázadban osztozó különböző államalakulatok nyelv- és nemzetiségpolitikai céljai és szándékai és ezek elérése érdekében kifejtett politikai törekvései is más-más irányúak voltak az utóbbi közel 150 évben. Az Államok, nyelvek, államnyelvek. Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010) című kötet külön-külön elemzi az egyes államalakulatok nyelvpolitikai törekvéseit, majd leírja a közöttük megfigyelhető hasonlóságokat és különbségeket. Külön tárgyalja a nyelvpolitikának a nyelvek státusára, a nyelvoktatásra és az egyes nyelvek elterjedtségére gyakorolt hatását. Bemutatja például, hogy a tárgyalt időszakban a régióban hat alkalommal változott az államnyelv; ebben a funkcióban a magyar, a cseh(szlovák), ismét a magyar, majd az ukrán, az orosz, s most újra az ukrán nyelv használatos.

A szerző a mai, jól dokumentálható nyelvpolitikai események részletes elemzése mellet úgy próbálja bemutatni az elmúlt közel 150 év nyelvpolitikai történéseit, hogy a különböző államalakulatok nyelv(politika)i törekvéseit nem sérelemtörténetekként értelmezi. Az egyes korszakok nyelvpolitikáját az általános társadalmi-politikai célok és nyelvi ideológiák vonatkozásában vizsgálja. „Célunk nem az egyes politikai korszakok nyelvpolitikájának el- vagy megítélése, nem nemzeti és nyelvi sérelmek, tragédiák kibeszélése, hanem annak bemutatása, miként alakította a nyelvekhez fűződő nyelvpolitikai viszony, a hatalmi központok nyelvpolitikája éppen olyanná a mai Kárpátalja nyelvi valóságát, amilyennek azt ma ismerjük” – fogalmaz a szerző a könyvhöz írott előszóban.

A kötetből kiderül, hogy a régió sorsáról, az itt élő nemzetiségek, nyelvek, kultúrák és felekezetek létéről vagy nem létéről, fejlődéséről vagy elnyomásáról jellemzően nem a helyiek, hanem a messzi fővárosokban élő politikai elitek döntöttek. Kárpátalja azonban túlságosan messze esik a mindenkori főváros(ok)tól: Bécstől, Budapesttől, Prágától, Moszkvától és Kijevtől is. A vidék ilyen vagy olyan szempontból, de voltaképpen egyetlen olyan állam kötelébe sem illeszkedett vagy illeszkedik minden tekintetben tökéletesen szervesen és integránsan, s egyben mindegyik országnak periférikus vidéke volt. Valószínűsíthető, hogy legalább részben a fentiek is magyarázzák azt a tényt, hogy – a Moszkvából kézivezérelt Szovjetuniót nem számítva – a régiót birtokló mindegyik állam valamilyen autonóm formáció révén kívánta rendezni ennek a vidéknek a státusát. Ám valódi önigazgatást egyszer sem nyertek a terület lakosai.

A régióban alkalmazott nyelvpolitikát valamennyi korszakban több tényező befolyásolta. Hatással voltak rá a nemzetközi politikai események, a szomszédos országok szándékai, a központi állam nyelvpolitikai törekvései, a régió etnopolitikai sajátosságai, valamint a lokális elitek sajátos, a távoli fővárosokból nézve gyakran nehezen értelmezhető nyelvi és nemzetiségi mozgalmai.

Az 575 oldal terjedelmű kötetben térképek, fotók, táblázatok, ábrák sora teszi szemléletesebbé a leírtakat.

A könyv belső címlapjai, impresszuma, tartalomjegyzéke:
Csernicskó István: Államok, nyelvek, államnyelvek

Címkék: könyv, nyelv, kisebbség

Polgármester-választás Beregszászban

Az összefogás ezúttal is elmaradt: magyar jelöltek egymás ellenében indulnak az előrehozott polgármester-választáson, aminek akár az is lehet a következménye, hogy az ukrán jelöltek valamelyike lehetne a befutó. ..Bár az MTI híradásából az derül ki, hogy a legszorosabb verseny a két magyar politikai erő, „a kormánypárt támogatását is élvező magyar UMDSZ és a KMKSZ között bontakozhat ki”, holott a legtöbb ukrán párt szintén jelöltet állít a júniusi polgármester-választáson. Szerencsére ők sem fogtak össze... A hír így folytatódik:

Hivatalosan is elkezdődött Beregszászon az ukrán parlament által 2013. június 2-ra kitűzött polgármester-választás kampánya, amely kemény küzdelmet vetít előre a két nagy kárpátaljai magyar szervezet jelöltjei között. Az előre hozott polgármester-választást azért kellett kiírni Kárpátalja „legmagyarabb" városában, mert a tavaly őszi ukrán parlamenti választásokon mandátumot szerzett Gajdos István korábbi polgármesternek, egyben az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökének – az ukrán törvények értelmében – le kellett mondania közhivatali tisztségéről.

A kárpátaljai ukrán média várakozása szerint kemény küzdelem várható a beregszászi választáson, amelyre a régióban képviselt legtöbb ukrán párt saját polgármesterjelöltet állít. Választási szakértők úgy vélik, akár tíz jelölt is ringbe szállhat a tisztség elnyeréséért. Legszorosabb verseny várhatóan a két ellenlábas magyar szervezet, az UMDSZ és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) polgármesterjelöltjei között bontakozik majd ki.

Az UMDSZ részéről induló Babják Zoltán, Beregszász első polgármester-helyettese sajtónyilatkozatában kifejtette: az új polgármesternek rendkívüli feladatokkal kell megbirkóznia, mivel jó esetben 2-2,5 éve lesz programjának megvalósítására. Mint mondta, ennek ellenére nagyon komolyan veszi a kampányt és programjának megvalósítását, hiszen nem csak az UMDSZ, hanem a vele szövetséges kormányzó Régiók Pártja (PR) is az ő jelölését támogatja. Választási programja fontos pontjának nevezte azoknak az embereknek az egymáshoz közelítését, akik fontos szerepet játszanak Beregszász társadalmi, kulturális és gazdasági életében. Hangsúlyozta, hogy megválasztása esetén nem fogja megengedni semmilyen szélsőségeseknek a nemzetiségek közötti uszítás folytatását.

A KMKSZ jelöltje, Orosz Géza, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola gazdasági rektorhelyettese a médiának azt mondta: választási programjában hangsúlyosan szerepel az ukrán nyelvtörvény alkalmazásának kiszélesítése, különös tekintettel a magyar anyanyelvű oktatásra. Úgy vélte, javítani kell a katasztrofális helyzetben lévő közműszféra működésén, mert – mint fogalmazott – Beregszászon kritikán aluli a vízellátás és az utak állapota. Szerinte javítani kell a város polgármesteri hivatalának tisztviselői állományán is, olyan szakemberek kinevezésével, akik képesek a megfelelő döntések meghozatalára. (MTI)

Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség

A Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség című kutatási beszámolóra az MTA  Kisebbségkutató Intézetének műhelyszemináriuma keretében kerül sor 2013. február 12-én Budapesten.                           

Előadók és előadásaik: 

  • Fedinec Csilla (MTA TK KI): Néhány alapvetés a Kárpátalja-kutatással kapcsolatban
  • Bányai Viktória (MTA TK KI Judaisztikai Kutatócsoport): Az elcsatolt területek zsidó közösségei - kutatási projekt és kötetterv bemutatása
  • Gayer Veronika (MTA TK KI): A kassai forrásfeltárás néhány sajátossága
  • Konrád Miklós (MTA BK TTI): Államhatalom, zsidók és nem zsidók Kárpátalján a dualizmus korában

Felkért hozzászólók:

  • Haraszty György
  • Karády Viktor

Időpont: 2013. február 12. kedd, 14.00 óra

Helyszín: MTA TK Kisebbségkutató Intézet 1014 Budapest, Országház u. 30. III. em.

A szervezők számítanak az érdeklődők részvételére.

Hirdetési lehetőség

karpatalja-hirdetesonline hirdetés kárpátalja - felhívás, hirdetés, marketing - kárpátaljai hirdetések tartalommarketing

Ez az optimalizált blog számos olyan kulcsszóval, amely a kárpátalja és a kárpátaljai magyarok fogalmakkal kapcsolatos, a Google találatok élmezőnyében szerepel (az első 10-ben), ezért sokan ide kattintanak azok közül, akik az adott témával kapcsolatos információkat keresnek. Ha Önnek vállalkozása, érdekeltsége van Kárpátalján, ha itt keres vagy kínál munkát, terméket, árut, szolgáltatást, akkor az Ön számára hasznos lehet, ha itt tesz közzé hirdetést, felhívást, reklámanyagát. Mód van bemutatkozó cikkek (PR-publikációk), ismertetések, tájékoztatók vagy szakmai anyagok közzétételére is - ezek egyfelől látogatottak lesznek, sokan olvassák, másfelől a szövegben elhelyezett link az Ön vállalkozásának, szolgáltatásán a honlapjára vezeti az érdeklődőt - sőt, a kulcsszavas link még ahhoz is hozzájárul, hogy az Ön weboldala is jobb helyezést szerezzen a Google keresőben.

Kárpátaljai témájú online hirdetés feladása

Ha érdekli ez a lehetőség, lépjen kapcsolatba a blog tulajdonosával

EHHEZ TOVÁBBI RÉSZLETEKET ITT TALÁL:

Hirdetés feladása: Kárpátalja

Nemcsak a jelen blogok helyezhetők el apróhirdetések vagy hosszabb felhívások, bemutatkozó cikkek, erre más weboldalak is alkalmat nyújtanak.

Hirdetés elhelyezése más weboldalakon

Hirdethet ezeken a kárpátaljai és ukrajnai tematikájú honlapokon is:

Hosszabb termékbemutatók, Public Ralations (PR) cikkek közreadására a Kárpátalja blogon kívül az ukrajnai és más szolgáltatások bemutatására létrehozott blogban is mód nyílik:

  • Transzfer Hirdető - ukrajnai szolgáltatások - honlapajánló

Kifejezetten a magyar főváros szolgáltatásaira specializálódott hirdetési honlapot is tudunk ajánlani, ennek értékét nagyban növeli az is, hogy a szolgáktatások budapest keresőkérdéssel az első 10 Googletalálat között szerepel:

Kérhet szakmai segítséget akkor is, ha azt szeretné, hogy saját honlapja valamely keresőszóval jobb helyezést érjen el a Google találatok között - ez a honlapoptimalizálás és keresőmarketing legális eljárásaival elérhető. Ha arról kíván tájékozódni, hogyan lehetséges ez, írja be a keresőbe, hogy GOOGLE HELYEZÉS JAVÍTÁSA - és forduljon az első találati helyről elérhető szakemberhez.

Csökken Ukrajna lakossága

Ukrajna lakossága az 1991-es függetlenedés és rendszerváltást követően 52 millióról 2002-re 48 millióra, 2008-ra pedig 46 millióra csökkent. A lakosság fogyása azóta is folytatódik. 2012-ben 42,9 ezerrel csökkent Ukrajna lakossága, az ukrán statisztikai hivatal.előrejelzések szerint 2013. január 1-jén mintegy 45,5 millió fő képezi Ukrajna lakosságát.

Az év végén összegzett adatok szerint 31,4 millióan élnek városokban, falvakban pedig mintegy 14,2 millióan. A legtöbb, 4,4 millió lakosa a kelet-ukrajnai Donyeck megyének van, utána a szintén a keleti országrészben lévő Dnyipropetrovszk megye következik 3,3 millióval, majd Harkiv megye 2,74 millióval. A fővárosban, Kijevben jelenleg mintegy 2,84 millióan élnek.

A legkevesebb lakosú megyék: a nyugat-ukrajnai Csernyivci, ahol 907,1 ezren élnek és az ország középső részén lévő Kirovohrad 995,6 ezer lakossal. Ukrajnában korábban úgy tervezték, hogy ez év végén tartanak népszámlálást, de a jövő évre halasztották. A legutóbbi népszámlálás idején, 2001-ben Ukrajnának 48,46 millió lakosa volt.

Címkék: ukrajna, demográfia

Gajdos beszólt a megyének

Mint ismeretes, Kárpátalja képviselői tanácsa (megyei önkormányzata) 2012. december 21-i ülésén vizsgálta az ukrán nyelvtörvény helyi, azaz regionális szintű alkalmazásának a lehetőségeit.

A képviselők előtt két tervezet is szerepelt, mivel mind a KMKSZ, mind az UMDSZ benyújtotta a saját verzióját, ám a testület annak ellenére nem ismerte el a magyart regionális nyelvként, hogy a megye területén e nemzetiség képviselőinek az aránya két százalékkal meghaladja a nyelvtörvény által meghatározott 10 %-ot. A kérdésben hozott határozat csupán azt mondja ki, hogy az ukrán mellett a régióban a magyar, a román és a ruszin is elterjedt nyelv, és ezt figyelembe kell venniük az érintett helybéli önkormányzatoknak.

Gajdos István, az UMDSZ elnöke, az ukrán parlamentbe most bejutott magyar képviselő szerint a Kárpátalja megyei tanács nem járt el helyesen, amikor  nem szavazta meg a kisebbségbarát ukrán nyelvtörvény alkalmazását Kárpátalja területén.

Az UMDSZ elnöke bírálja a Kárpátalja megyei önkormányzat magyar nyelvről hozott döntését

MTI-hír, 2012 December 26
    
Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, az ukrán parlament képviselője szerint a Kárpátalja megyei tanács (közgyűlés) nem járt el helyesen, amikor múlt pénteki ülésén nem szavazta meg a kisebbségbarát ukrán nyelvtörvény alkalmazását Kárpátalja területén.

A kárpátaljai magyar politikus, aki a kormányzó Régiók Pártjának (PR) listáján szerzett parlamenti mandátumot, az ukrán parlament hivatalos lapja, a Holosz Ukrajini szerdai számának adott interjújában emlékeztetett arra, hogy a Kárpátalja megyei tanács ahelyett, hogy a saját hatáskörén belül határozott volna a nyelvtörvénynek a soknemzetiségű Kárpátalja területén történő végrehajtásáról, mindössze azokat a döntéseket hagyta jóvá, amelyeket az érintett közigazgatási egységek korábban hoztak a nyelvtörvény rendelkezéseinek végrehajtását illetően. Gajdos István úgy vélte, hogy a megyei képviselő-testületnek ez a lépése teljesen fölösleges volt, hiszen a jogszabály értelmében a különböző szintű helyi önkormányzatok saját hatáskörükön belül dönthetnek a nyelvtörvény megvalósításáról.
   
Az UMDSZ elnöke bírálta szövetségese, a PR Kárpátalja megyei szervezetének vezetését is, amiért az megijedt a nyelvtörvényt ellenző politikai erők fenyegetőzéseitől. "Remélem, hogy ez csak taktikai lépés volt, s nem merül feledésbe az a tény, hogy a PR kárpátaljai választási győzelmében jelentős szerepet játszottak a magyar nemzetiségű választók. A többségében magyarlakta településeken a kormánypárt átlagosan a voksok 55 százalékát szerezte meg a parlamenti választásokon" - mutatott rá Gajdos István.
   
Kárpátalja megye önkormányzata 2012. december 21-i ülésén vizsgálta az ukrán nyelvtörvény regionális szintű alkalmazásának lehetőségeit. A képviselőtestület azonban annak ellenére nem ismerte el a magyart regionális nyelvként, hogy a megye területén a magyarok aránya két százalékkal meghaladja a nyelvtörvény által előírt 10 százalékos küszöbértéket. A kérdésben hozott határozat csupán azt mondja ki, hogy az ukrán mellett a régióban elterjedt nyelv a magyar, a román és a ruszin, amit figyelembe kell venniük az érintett helyi önkormányzatoknak.
   
Eddig Beregszász, a Beregszászi, az Ungvári és a Nagyszőlősi járások önkormányzatai szavazták meg az ukrán nyelvtörvény egyes rendelkezéseinek alkalmazását a magyar nyelv helyi szintű használatára vonatkozóan. Ugyanakkor a felerészben magyarlakta Csap megyei jogú város vezetése hevesen ellenzi a magyar hivatalos használatának engedélyezését.
   
A Kárpátalja megyei tanács nyelvtörvénnyel kapcsolatos pénteki döntését az országos ukrán média úgy interpretálja, hogy Kárpátalján regionális státust kapott a magyar, a román és a ruszin nyelv. Ez azért sem lenne lehetséges, mert a román lakosság aránya az ukrajnai megyében alig három százalék, míg a ruszinokat állami szinten nem ismerik el önálló nemzetiségként.

Ungvár, 1922

(Mielőtt bárki gombokat kezdene nyomogatni: hang nincs - ez a filmhíradó még a némafilmek korszakából való.)

Ungvár és környéke, 1922. Dokumentumfilm a csehszlovák érából - cseh filmhíradó, 23 és fél perc.

Ungvári házak, épületek - látképek, műemlékek. A vármegye háza, a kormányzóság épülete, a püspöki palota és a székesegyház, a Drugeth gimnázium, az ungvári vár, látkép a várból, ünnepség Csehszlovákia függetlenségének évfordulóján, vallási ünnep a katedrálisnál, ruszin népkonyha és további életképek, társadalmi, vallási, politikai események, alkalmak. - A film második felében: a cigány (roma) lakosság bemutatása - életképek; a hegyvidék bemutatása (pl. vízimalom a Kárpátokban, ruszin életképek; az uzsoki hágó...)

Nemzetközi konferencia: Kárpáti Ukrajna

Az Európai Emlékezet és Szolidaritás Hálózata és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete

Kárpáti Ukrajna: hosszú viták a legrövidebb életű államról.

Esettanulmányok a konfliktusok meghatározó narratíváiról

címmel konferenciát szervez 2012. november 16-án a Nyíregyházi Főiskola Kelet- és Közép-európai Kutatóközpontjában.

A konferencia hátterét az adja, hogy fontos, bizalomépítő lépésnek tartjuk a tudományos eszmecserét a sokszor szélsőségesen negatív sztereotípiák lebontása érdekében, továbbá elengedhetetlennek tekintjük egy olyan szakmai alap megteremtését, amely nemcsak a történetek lekerekítését teszi lehetővé, hanem az ütköztetést, a szembesítést azzal és a kibeszélését annak, hogy mi is fáj a másiknak.

A nemzeti történetírások eltérő hangsúlyai eddig akadályozták a fájdalmak megbeszélését a Kárpátalján 1939 márciusában történt eseményekkel kapcsolatban. Az elmúlt időkben a magyar katonai beavatkozás részletei tisztázásának szándéka és ebben az elvárt magyar szakmai közreműködés hiányának hangoztatása nemegyszer szélsőséges megnyilvánulásokba csapott át, sőt a kérdés a napi politikai csatározások témájává is vált. Elég, ha csak a vereckei honfoglalási emlékmű körüli sokéves konfliktussorozatra emlékeztetünk.
Kárpátalja történetében az 1939. márciusi események túlmutatnak a regionális történelmen, a történet túlmutat önmagán. Ezt világítják meg lengyel, osztrák, román, ukrán és magyar szakemberek.

Program:

Tovább
Címkék: történelem

Ukrajnai választások - 2012 - Kárpátaljai eredmények

ukrajnai-regiok-kis.gifAz ukrajnai parlamenti választás kárpátaljai vonatkozású eredményeiről az Ukrajna blogban olvashatók friss adatok (később majd értékelések is). Ezen kívül elkészült egy új weboldal, amely az Ukrajnával kapcsolatos fontosabb tudnivalókat tartalmazza. A választás végeredményei majd ide is felkerülnek: Ukrajna

Címkék: politika, ukrajna

A több arcú ukrán nyelvtörvény

Könnyen meglehet, csalatkozniuk kell azoknak, akik vérmes reményeket tápláltak az Ukrajnában törvényerőre emelkedett nyelvtörvénnyel kapcsolatba. A regionális nyelvi státus megadásának kedvező feltételei máris szigorodni látszanak, miközben tudható, hogy az ország számos közigazgatási egységében már a végrehajtási határozatra vonatkozóan is születtek testületi döntések.

Sokan eddig is úgy vélték, hogy a nyelvtörvény csak egyfajta csali, olyan választási fogás, amellyel a kormányerők a kisebbségi - így a tízmilliós nagyságrendű orosz - lakosság bizalmát elnyerhetik. Mások szerint ennél többről van szó: az orosz nyelv valóban az államnyelv szintjére emelkedhet Ukrajna számos régiójában - ugyanakkor az elenyészőbb számú kisebbségek számára semmilyen kedvezmény nem várható.

Most arról értesülhettünk, hogy jelentősen megszigorítaná a kisebbségi nyelvek regionálissá tételét Ukrajnában a nyelvtörvényhez elkészített új kormányzati módosító javaslat. Erről a Kommerszant-Ukraina című ukrán lap nyomán az MTI közölt tudósítást.

Eszerint a jelenlegi 10 százalék helyett legalább 30 százalékos arányt kellene elérnie egy kisebbségnek a helyi lakosság lélekszámán belül ahhoz, hogy hivatalosan is használhassa anyanyelvét egy adott közigazgatási egységben. 

A hatályos nyelvtörvény szerzőinek véleménye szerint a kormányzati munkacsoport túllépte hatáskörét azzal, hogy egy merőben új törvényjavaslatot készített, amelynek elfogadása "polgárháborúhoz vezethet".

A hatályban lévő nyelvtörvényt a kormányzó Régiók Pártjának két képviselője, Vagyim Kolesznyicsenko és Szerhij Kivalov terjesztette a parlament elé. Kolesznyicsenko - aki szintén helyet kapott a kormányzati munkacsoportban - kudarcnak minősítette a testület munkáját.

A tekintélyes ukrán lap emlékeztetett arra, hogy a heves vitákat kiváltó nyelvtörvényt Viktor Janukovics ukrán elnök augusztus 8-án aláírta ugyan, de egyúttal utasította a kormányt egy munkacsoport létrehozására azzal a feladattal, hogy javaslatokat készítsen a jogszabály "tökéletesítésére".

A javaslat, amelyet a testület elkészített, egyebek között azt is tartalmazza, hogy a helyi lakosság minimum 30 százalékának az aláírása is szükséges ahhoz, hogy az adott kisebbségi nyelv regionálissá minősítését kezdeményezzék. Ezután a helyi önkormányzatnak a megyei tanácson keresztül a parlamenttől kellene kérnie, hogy regionális vagy nemzetiségi nyelvvé minősítse a nyelvet. A parlament döntése ellen a megyei tanács fellebbezhet 30 napon belül.

Megfigyelők szerint az új javaslat komoly felháborodást vált majd ki elsősorban az orosz ajkúak lakta keleti és déli országrészekben, ahol már számos közigazgatási egységben, ezen belül több nagyvárosban, például Odesszában, Donyeckben és Dnyipropetrovszkban is regionálisnak nyilvánították, hivatalosan használhatóvá tették az orosz nyelvet a hatályos nyelvtörvény alapján.

*

A kárpátaljai magyarságszervezetek vezetőinek a véleménye a szigorításról és a kialakult helyzetről jól tükrözi a kiéleződött ellentéteket. Kovács Miklós és Gajdos István véleményét egyaránt ismertette az MTI október 16-án:

Cinikus az ukrán nyelvtörvény tervezett szigorítása

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke szerint az új ukrán nyelvtörvény tervezett szigorítása a kormányzó Régiók Pártjának (PR) cinizmusát tükrözi az Ukrajnában élő kisebbségekkel kapcsolatban.

Mint Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke az MTI érdeklődésére hétfőn azt mondta: semmi meglepő nincs abban, hogy a hatályos ukrán nyelvtörvény módosításához javaslatokat kidolgozni hivatott kormánybizottság a jelenlegi 10 százalék helyett legalább 30 százalékhoz kötné a helyi kisebbség arányát ahhoz, hogy hivatalosan is használhassa anyanyelvét egy adott közigazgatási egységen belül. Ez az álláspont már korábban kiderült a PR meghatározó politikusainak nyilatkozataiból, akik egyértelműen kirekesztették a kisebbségeket az elfogadott törvény hatálya alól, mondván, hogy az csak az ukrajnai oroszokra vonatkozik – tette hozzá.

Kovács úgy vélte: a kormánybizottság törvénymódosítási javaslata, amely kizárná a kisebbségi nyelvhasználatot a többi között a hivatali és bírósági ügyintézésből, valamint az oktatásból, az ukrán kormánypárt cinizmusát tükrözi. „Ez azt bizonyítja, hogy nemcsak az ukrán nacionalisták viselkednek ellenségesen a kárpátaljai magyarsággal szemben, hanem a magát internacionalistának tekintő PR is, ami nagyban megkönnyíti a kárpátaljai magyar választók számára a döntést a 2012. október 28-i parlamenti választásokon” – emlékeztetett a KMKSZ elnöke.

Kárpátalján a magyar nyelv eddig Beregszászon, a Beregszászi járásban és néhány magyarlakta településen kapott részleges regionális státust.

Az ukrán nyelvtörvény sorsa a választások eredményétől függ

A nyelvtörvény kidolgozásában részt vállaló, a PR-rel választási szövetséget kötött Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, Gajdos István az MTI megkeresésére jelezte, csak azt követően nyilatkozik, hogy behatóan tanulmányozta a kormánybizottság nyelvtörvény-módosítási javaslatait.

A jogszabály tervezett szigorításával kapcsolatban hétfőn megjelent ukrán sajtóhírekre reagálva Gajdos István UMDSZ-elnök az MTI megkeresésére kedden azt közölte, hogy a nyelvtörvény további sorsát a közelgő parlamenti választások határozzák majd meg. Minden attól függ, hogy a jogszabály ellenzői vagy támogatói kerülnek-e többségbe, s mennyire lesznek erősek a kisebbségi jogok mellett kiállók pozíciói az újonnan megválasztott Legfelsőbb Tanácsban és a végrehajtó hatalomban, így a kormányban – tette hozzá, megjegyezve: szerinte annak is nagy jelentősége lesz, hogy milyen választási eredmények születnek Kárpátalján.

A politikus hangsúlyozta: "roppant fontos, hogy a magyarság egy emberként álljon ki az október 28-i törvényhozási választásokon a nyelvtörvény mellett, s támogató szavazataival mutassa meg, hogy igényt tart rá, akarja nyelvi és egyéb jogainak bővülését."

"Megválasztásom esetén ugyanis ezekre a voksokra hivatkozva tudnék majd harcolni e fontos jogszabályért, illetve más, magyar közösségünket foglalkoztató problémák megoldásáért" – emlékeztetett Gajdos, aki a kormányzó Régiók Pártja (PR) választási listáján a befutónak számító 74. helyen indul a hónap végi megmérettetésen.

Az UMDSZ elnöke ugyanakkor kifejtette: "sajnálattal kell megállapítanom, hogy a másik szervezet (a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség - KMKSZ) nagy ellenkampányt folytat a nyelvtörvénnyel és velem szemben, azon magyarellenes ukrán erők szekerét tolva, amelyekre még jól emlékszünk a hírhedt Vakarcsuk-érából".

Ivan Vakarcsuk a Julia Timosenko vezette kormány oktatási minisztere volt, aki több intézkedéssel korlátozta az ukrajnai kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok anyanyelvű oktatáshoz fűződő jogait. Gajdos véleménye szerint az ellenlábas szervezet "már ma is a nyelvtörvény ellen harcol". 
Az UMDSZ elnöke mindazonáltal derűlátó a jövőt illetően, mert mint megállapította: "akárhogyan is módosul az ukrán kormány összetétele, az államfő a helyén marad. Mi pedig 2009-ben Viktor Janukovics államfővel kötöttünk együttműködési megállapodást, ami 2015-ig szól. Ezért bízom abban, hogy egy jó választási eredmény mellett az ő támogatásával elérhetjük, hogy ne csorbuljanak, hanem bővüljenek jogaink."

Ukrán, orosz, szurzsik

Nem beszél jól sem ukránul, sem oroszul az ukránok többsége

Ukrajnában a nemrégiben elfogadott nyelvtörvény továbbra is a figyelem középpontjában áll. Kárpátalja több közigazgatási egységében határozatot hoztak a magyar nyelv használatáról (talán mondani sem kell, hogy a két magyarságszervezet ebben is egymás ellen lép fel). Országos szinten is vita folyik a különböző nyelvek státusáról. Az ezzel kapcsolatos hírekhez érdekes adalékul szolgálhat egy felmérés eredménye, amely szerint  az ukrán lakosságnak több mint fele hibásan beszél és ír mind ukrán, mind orosz nyelven.

Az MTI 2012, szept. 28-én a Korreszpondent című ukrán hetilap cikkét ismertette:

ukrajna.png

A kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMISZ) felmérése szerint a szurzsikot - azaz a kevert orosz-ukrán nyelvet - használja szóban és írásban a lakosság 11-18 százaléka, azaz 5-8 millióan.

A két nyelv keverékét előszeretettel használók zöme az ország keleti és középső részében él, ahol arányuk eléri a 21,7 százalékot. A legkevesebben - 2,5 százalék - Nyugat-Ukrajnában használják a szurzsikot.

Az újság szerint azonban az Ukrajnában élők közül valójában sokkal többen használják a kevert nyelvet, ám a közvélemény-kutatások során ezt általában nem ismerik be, hanem azt állítják magukról, hogy tökéletesen beszélnek ukránul és oroszul is.

Jarina Szkuratovszka rádiós műsorvezető tapasztalatai szerint - amivel egyetértettek a lap által megkérdezett nyelvészek is - a lakosságnak csak körülbelül 20 százaléka mondhatja el magáról, hogy helyesen beszéli valamelyiket a két nyelv közül.

A hetilap információi szerint a kevert nyelvet főként a falvakban született ukrajnaiak beszélik. A városokba érkezve orosz szavakat kevernek ukrán beszédükbe, az újonnan elsajátított kifejezéseket azonban továbbra is ukrán fonetikával ejtik.

A szurzsik a XVII. század végén kezdett elterjedni, amikor ukrán földön orosz nyelvtudás nélkül már nem lehetett karriert csinálni. Az ukrán nyelv azonban nem tisztult Ukrajna függetlenné válásával sem - írta a hetilap.

Egy idén végzett másik felmérés szerint a diákoknak csak az egyharmada használja állandóan a két nyelv közül csak az egyiket. Míg korábban az egyik vagy másik nyelven megjelenő irodalmi művek segítették a beszélt nyelv fejlődését és tisztulását, addig a mai fiatalokra ez nincs kellő hatással, hiszen alig olvasnak szépirodalmat. Felnőtt egy nemzedék Ukrajnában, amelynek az orosz nyelvet már nem, az ukránt pedig még nem tanították az iskolákban.

Az egyik harkivi egyetem nyelvészeti tanszékének docense elmondta a lapnak, hogy az elsőéves hallgatók egy viszonylag egyszerű, másfél oldalas diktált szövegben is több tucat nyelvtani hibát vétenek. Egy olyan írás érte el nála a rekordot, amelyben 140 nyelvtani és mintegy 50 központozási hibát talált.

A fiatalok helyesírását tovább rontja az interneten keresztül terjedő újfajta írásmód is - jegyezte meg a lap.

Az újság végül arra a következtetésre jutott, hogy az ukránok egyre hanyagabbul írnak, leszoktak arról, hogy írás közben ellenőrizzék a szavak helyességét.

Ukrajnai nyelvtörvény - aláírás után

Viktor Janukovics ukrán államelnök ellátta névjegyével a sok vitát kiváltó és hosszas hozavona után elfogadott nyelvtörvényt. Mivel a magyar nyelv a törvény rendelkezése alapján Kárpátalján a ivatalos regionális nyelv státusát nyerheti el, ezért a kárpátaljai magyarok üdvözlik a törvény érvénybe lépését, ám az ukrán ellenzék és Európa az orosz nyelv túlsúlyba kerülésével ijesztget.

Zsár Virág összefoglalója a Kiekintő augusztus 10-i számából

A magyarok tapsolnak, az ukránok többsége nem

Aláírta Viktor Janukovics a parlament által július 3-án elfogadott és a házelnök által július végén nagy nehezen jóváhagyott nyelvtörvényt. A hangos tiltakozásokat is kiváltó, az ukrajnai ,,nyelvpolitika alapjait lefektető" törtvény egyik legfőbb hozadéka a kisebbségek nyelvhasználatának hivatalossá tétele mellett az, hogy élesen megosztja Ukrajnát.

Régen várt rendelkezés

Viktor Janukovics választási ígéretei közt szerepelt egy, a kisebbségek - nem kimondottanviszont az oroszok - nyelvhasználatát hivatalossá tévő törvény elfogadtatása. Magyarország kezdettől támogatta a kárpátaljai magyar kisebbség számára számos kedvezményt garantáló törvényt, elfogadásáig meglehetősen rögös, diplomáciai szócsatákkal tartított út vezetett.

Mint korábban írtuk, a törvény lehetővé teszi az egyes régiókban/megyékben 10 százalékot elérő kisebbségek nyelvének regionális státuszát, így használata az államigazgatásban, önkormányzatokban, bíróságokon, közéletben, oktatásban, stb. hivatalossá válik. Ennek megfelelően az orosz Ukrajna 27 közigazgazgatási egységéből 13-ban, a krími tatár Krímben, a magyar Kárpátalján, a román Csernyivci megyében kaphatja meg ezt a státuszt.

Az orosz a befutó

A törvény pikantériája, hogy nem sikerült elrejteni a heves tiltakozásokat kiváltó elsődeleges következményét: az orosz nyelv használatának túlsúlyba kerülését. Amellett, hogy az ukrán államnyelvi státusza megmarad, a következő törvény 11. cikkeje a következőt tartalmazza: ,,A hivatalos felhívásokat, értesítéseket az államnyelven teszik közzé. Azonban azokon a területeken, melyeken a regionális nyelv van elterjedve, a helyi önkormányzat döntése értelmében a hivatalos szövegek, felhívások az adott regionális nyelven vagy pedig oroszul tehetők közzé".

Mint korábban írtuk, az ukrán nyelv őrei közé felcsapott ellenzéki parlamenti képviselők mellett az egyházak is hevesen tiltakoztak a törvény megszavazása után. Az általuk kiadott sajtóközlemény, melyben az államelnök vétóját kérték, hatalmas konfliktusokat és összeomlást vízionált az európai követelményeknek egyébként - a fenti pontot leszámítva - maximálisan megfelelő rendelkezésnek.

Párbeszéd elnapolva

A törvény elfogadásának módja viszont cseppet sem európai: Knut Vollebaek, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának július végi ukrajnai látogatásán azt mélyen megosztónak találta és a felek közötti párbeszéd megindításának szükségére hívta fel a figyelmet.

Az ukrán társadalom egyre nagyobb megosztottságát - vagy saját érdekeit - érezve Volodimir Litvin, a Legfelsőbb Tanács elnöke csak többszöri huzavona után volt hajlandó névjegyével ellátni a törvényt. Miután a parlament nem fogadta el lemondását, a szabályok értelmében nem találhatott más kibúvót.

Másnap viszont benyújtatta saját javaslatát a nyelvhasználat rendezésére és kérte a képviselőket, hogy annak elfogadásával módosítsák az elfogadott törvényt. Ebben ugyanis 10-ről 15 százalékra nőtt volna a nyelvhasználati küszöbb, ami a legtöbb kisebbségi nyelvet megfosztotta volna a regionális státusz elnyerésétől. Eközben pedig megerősítené az ukrán államnyelvi voltát az állami és helyhatósági szervek nyelvhasználatában.

Mire Viktor Janukovicshoz került a törvény már ő sem volt olyan magabiztos a nyelvtörvénnyel kapcsolatban, mint választási ígéreteikor. Végül mégsem hezitált sokat és aláírta, ugyanakkor utasította a kormányt, hogy a tudomány és a kultúra neves képviselőiből álló szakértői munkacsoportot hozzon létre, s az dolgozzon ki javaslatokat ,,az országban használt nyelvekkel kapcsolatos jogszabályrendszer tökéletesítésére".

Ennek ellenére  ellenzéki képviselők szerint Janukovics, ,,Moszkva bábja", a nép ellenségévé vált. A Szobor párt képviselőinek közleményében az áll, hogy a rendelkezés nemcsak megosztja az ukrán társadalmat, de ,,diszkriminálja az állampolgárok többségét".

Míg a kárpátaljai magyar közösség vezetői előremutató, az európai uniós csatlakozás felé vezető út egyik fontos lépéseként értékelik a frissen elfogadott nyelvtörvényt, Európa és az ukrán társadalom kizárólag az orosz nyelv által megszerzett előjogokra koncentrál.

Valóban kritikus kérdéseket vet fel a törvényt kísérő egész hozavona és maga a jóváhagyása is. Bár kritikusai kezdettől fogva az orosz nyelv túlsúlyba kerülésével riogattak, a törvény beterjesztői erre fittyet sem vetettek és nem is kívánták elkendőzni javaslatuk ilyen irányú kimeneteit.

Ne feledjük, hogy október 28-án törvényhozási választásokat tartanak Ukrajnában. A nyelvtörvény effajta elfogadása mindkét szembenálló fél malmára hajthat vizet: Janukovics betartotta egyik jelentős választási ígéretét, aminek az orosz anyanyelvű lakosok, de több nemzeti kisebbség is elismeréssel adózik, míg ellenfelei, Julija Timosenko Blokkja az ,,állam ellen elkövetett bűncselekmény" kampányszöveggel csábíthatják oldalukra a választópolgárokat. Akár egyik, akár másik oldal kerül ki győztesen a csatából, a magyar közösség nyelvhasználata továbbra is kritikus - hiszen végrehajtása sincs még biztosítva.


Új nyelvtörvény Ukrajnában

nyest.jpg2012. július 3-án az ukrán parlament új nyelvtörvényt fogadott el. Hogyan változik a helyzet? Milyen következményekkel jár mindez a kárpátaljai magyarokra és a többi ukrajnai kisebbségre nézve? Lehetséges-e, hogy éppen a hivatalos egynyelvűség védi az ország gyakorlati többnyelvűségét?

Az alábbi írást a szerkesztőség és a szerző hozzájárulásával a Nyelv és Tudomány 2012. augusztus 7-i publikációja alapján tesszük közzé.  

Csernicskó István:

Új nyelvtörvény Ukrajnában

Ukrajnában mind az orosz, mind az ukrán használati köre kiterjedt. A társadalom jelentős része mindkét nyelvet használja a mindennapokban. A két nyelv használatának gyakorisága azonban regionális eltéréseket mutat: a nyugati és északi régiókban az ukrán, a déli és keleti vidékeken az orosz nyelv dominál.

Ukrajna etnikai-nyelvi képe. Ukránok piros: ukrán nyelvű, rózsaszín: főleg ukrán nyelvű, sárga: orosz nyelvű, fehér: főleg orosz nyelvű. Oroszok: barna.
Ukrajna etnikai-nyelvi képe. Ukránok piros: ukrán nyelvű, rózsaszín: főleg ukrán nyelvű, sárga: orosz nyelvű, fehér: főleg orosz nyelvű. Oroszok: barna. (Forrás: Wikimedia Commons / Yerevanci / CC BY-SA 3.0)

A nyelvi kér­dést ki­emelten kezelő kiélezett politikai kampányok következtében a mai Ukrajnában paradox helyzet állt elő a nyelvi helyzet és a nyelvek státusának megítélése terén. Az egyértelműen ukrán dominanciájú nyugati országrészben attól rettegnek, hogy ha az orosz második állam­nyelvvé válik, akkor megszűnik az uk­rán államiság, veszélybe kerül az ukrán nyelv és nemzet. Az állam­igazgatást kivéve szinte teljes mértékben orosz nyelvű délen és keleten ezzel szemben úgy gondolják, hogy az ukránosító politika veszélyezteti az orosz nyelvet és az oroszok nemzeti azonosságtudatát Ukrajnában.

Az ígéret szép szó

2010-ben az a Viktor Janukovics nyerte meg a választást a narancsos forradalom révén hatalomra jutott Viktor Juscsenkóval szemben. Janukovics a kampányban azt ígérte, hogy rendezi az orosz nyelv helyzetét. Azonban amint hatalomra került, gyorsan felmérte, hogy ha az orosz nyelv státusának azonnali erősítésébe fog, akkor szembe kerül az ország nyugati és északi felével. Hamar lemondott arról, hogy az orosz második államnyelv legyen. De hogy megfeleljen a választói elvárásának, az őt támogató Régiók Pártja olyan nyelvtörvénytervezetet terjesztett a parlament elé, amely az orosz nyelvnek a hivatalos nyelv státusát biztosítja gyakorlatilag az egész ország területén. Az ukrán nemzeti erők ellenállását látva azonban a parlament nem tárgyalta a tervezetet.

2011 augusztusában kormánypárti politikusok újabb olyan tervezetet nyújtottak be a Legfelsőbb Tanács elé, mely a nyelvi kérdést kívánja rendezni. Ez az a tervezet, melyet végül idén júliusban megszavazott a parlament. Ám egyelőre nem hatályos, hiszen az államelnök még nem írta alá. Ezért ma még a függetlenné válás előtt, 1989-ben megszavazott törvény szabályozza a nyelvek használatát.

A máig hatályos nyelvtörvény szerint Ukrajna egyetlen államnyelve az ukrán. Az Alkotmánybíróság egy 1999-es állásfoglalása értelmében ez egyben azt is jelenti, hogy az ukrán egyben az egyetlen hivatalos nyelv is az országban. Ugyanakkor a törvény szerint azon közigazgatási egységek (megye, járás, helyi önkormányzat) területén, ahol egy nemzeti kisebbség képviselői többséget alkotnak (azaz: arányuk 50%-nál magasabb), a nemzetiség nyelve az államnyelv mellett használható az önkormányzatokban, a hivatalokban, a társadalmi és civil szervezetek munkájában. A törvény azonban csak a szóbeliség szintjén alkalmazható a gyakorlatban, s csak ott, ahol akad a kisebbségi nyelvet is értő hivatalnok. A nemzetiségi nyelvű írásos ügyintézést lehetetlenné teszi a kétnyelvű űrlapok, formanyomtatványok hiánya.

Újságosstand egy kijevi pályaudvaron: alig van ukrán nyelvű újság (katt a részletekért)
Újságosstand egy kijevi pályaudvaron: alig van ukrán nyelvű újság (katt a részletekért) (Forrás: Facebook)

Hivatalos lesz a magyar Kárpátalján?

A régit felváltani hivatott, viharos körülmények között elfogadott új jogszabály címében nem nyelvtörvény. Az Ukrajna törvénye az állami nyelvpolitika alapjairól címet viseli. Az új törvény szerint is az ukrán az egyetlen államnyelv. Ám azokon a közigazgatási egységeken belül, ahol egy-egy nyelv beszélői elérik a 10%-os arányt, a kisebbségi nyelv regionális nyelvi státust nyerhet, s az államnyelv mellett használható az államigazgatásban, az önkormányzatok munkájában, a bírósági eljárásokban, a nyilvános közéletben, az oktatásban stb.

Az elnök kézjegyére váró jogszabály az orosz, belarusz, bolgár, örmény, gagauz, jiddis, krími tatár, moldáv, német, újgörög, lengyel, roma, román, szlovák, magyar, ruszin, karaim, krimcsak nyelv hivatalos/hivatali használatát tenné lehetővé egyes közigazgatási egységek területén belül. Eszerint Ukrajna 27 közigazgatási egysége (Kijev főváros, Krími Autonóm Köztársaság, Szevasztopol város és 24 megye) közül 13-ban lehet hivatalos az orosz nyelv, illetve az egész ország területén is, hisz az orosz anyanyelvűek aránya Ukrajnában csaknem 30%. Valójában azonban az orosz mellett csak a krími tatár (a Krímen), a román (Csernyivci megyében) és magyar (Kárpátalján) válhat megyei szinten hivatalos nyelvvé. A legutóbbi, 2001-es cenzus adatai szerint a magyar nyelv Kárpátalja egész területén – ahol a magyar anyanyelvűek száma 12,7% volt – hivatalos funkciókban használható nyelv lehet, még a Nagybereznai, Volóci vagy Ökörmezői járásban is, ahol a magyarok aránya az 1%-ot sem éri el.

A regionális nyelvek Ukrajnában. Rózsaszín: orosz, lila: orosz és krími tatár, zöld: román, kék: magyar
A regionális nyelvek Ukrajnában. Rózsaszín: orosz, lila: orosz és krími tatár, zöld: román, kék: magyar (Forrás: Wikimedia Commons / Andriy Makukha / CC BY-SA 3.0)

Az egynyelvűség a kétnyelvűség garanciája?

A hatályba lépésre váró törvény kapcsán számos kérdés vetődik fel. A jogszabály egyfajta konszenzus irányába tesz lépéseket: miközben de jure megőrzi az ukrán (az ország egy részén szimbolikus) államnyelvi státusát, de facto az ukránnal szinte egyenrangúvá emeli országos szinten az orosz nyelvet, és bizonyos kisebb régiókban más kisebbségi nyelveket is. Kritikusai szerint azonban a dokumentum elsősorban az orosz nyelv helyzetét erősítheti Ukrajnában, amennyiben az orosz az egész ország területén hivatalos nyelvvé válna, anélkül, hogy államnyelvi státust nyerne (amely státus biztosításához alkotmánymódosításra volna szükség, ehhez azonban a kormányzó pártoknak nincs kétharmados többségü az országgyűlésben). Az orosznak kedvez az is, hogy több nemzetiség körében az orosz anyanyelvűek aránya jelentős, s így ezek az etnikai csoportok is az orosz nyelv anyanyelvi beszélőinek számát növelik, mint ahogyan az az 5 és félmillió ukrán etnikumú is, akik az oroszt vallják anyanyelvüknek.

A ruszin terület
A ruszin terület (Forrás: Wikimedia Commons / ADimiTR)

Az is kérdéses, hogyan élhetnek a jogaikkal az olyan veszélyeztetett nyelvek hordozói – mint például a karaimok vagy krimcsakok –, akik körében az anyanyelvi beszélők száma elenyésző, és egyetlen közigazgatási egységen belül sem érik el a 10%-os arányt. A karaimok száma a 2001. évi népszámlálás adatai szerint 1196 fő (közülük 24-nek anyanyelve a karaim), a krimcsak nemzetiségűek száma 406 (21-en vallották anyanyelvüknek a krimcsak nyelvet). Nem világos, hogyan élhetnek jogaikkal azok a ruszinok, akiket Kijev nem ismer el önálló nemzetiségként, s így az eddigi népszámlálások során csak néhány ezren vallották magukat ruszinnak és/vagy ruszin anyanyelvűnek.

Az orosz nyelv az ukránnak: „Kislány, húzódjon odébb, mert kiszorít (elnyom)!”
Az orosz nyelv az ukránnak: „Kislány, húzódjon odébb, mert kiszorít (elnyom)!” (Forrás: Wikimedia Commons / Громадянський рух "Відсіч" (Оксана)

Az új ukrán nyelvtörvény tervezetével kapcsolatban olyan vélemények is megjelentek, melyek szerint a jogszabály valójában nem a kisebbségi nyelvek védelmét és nem is a két- vagy többnyelvűséget szolgálja, hanem egyértelműen az egynyelvűséget támogatja. Michael Moser Bécsben élő nyelvész egyik interjújában az ukrajnai nyelvi szituáció kapcsán kijelentette: „A jelenlegi helyzetben, bármennyire is paradoxon, a hivatalos egynyelvűség lényeges feltétele az ország gyakorlati többnyelvűségének”. Sokan gondolkodnak hasonlóan az ukrán társadalomban. Ha ugyanis az orosz az új nyelvtörvény elfogadása esetén országos szinten hivatalos nyelvi státusba kerül, még kevesebb motiváció lesz arra, hogy a keleti és déli régiók többségben orosz ajkú lakossága elsajátítsa és használja az ukrán nyelvet.

Kétnyelvűséget akarsz? Tanulj meg ukránul! (propagandapóló)
Kétnyelvűséget akarsz? Tanulj meg ukránul! (propagandapóló) (Forrás: ukrainika.com)

A nyelvek használatára vonatkozó törvénytervezetek kapcsán figyelembe kell vennünk, hogy a nyelvi kérdés Ukrajnában erősen politizált, érzelmileg telített. Az a politikai erő, amely a fennálló status quo-t meg akarja változtatni, mindenképpen szembekerül az ország egyik felével. Nem véletlen, hogy az elmúlt 15 évben Ukrajnában egyetlen olyan törvényt sem fogadtak el, amely közvetlenül érinti a kisebbségek vagy a nyelvek státusát. Kivételt csak két nemzetközi dokumentum ratifikálása jelentett (Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről, A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája).

Az új nyelvtörvény elfogadása nyilván nem független attól, hogy 2012 októberében Ukrajnában parlamenti választásokat rendeznek. Kijevi sajtóvélemények szerint törvény körül kialakult társadalmi és politikai feszültség – melynek egyik jele a tervezet vitája során verekedés tört ki a parlamentben a honatyák között – mind a hatalmon lévő, mind pedig az ellenzéki politikai erőknek kedvez. A kormánypártok a közelgő választási kampányban felmutathatják egyik szimbolikus választási ígéretük teljesítését az orosz státusának megerősítése révén, az ellenzék pedig demonstrálhatja, hogy ha kell, tüntetések és utcai megmozdulások révén is kiáll a nemzeti nyelv mellett, illetve ellen-nyelvtörvények benyújtásával tarthatja napirenden a kérdést. Ezt tette például a törvényt előbb nem, majd mégis aláíró házelnök, Volodimir Litvin is. Valójában azonban az a lényeg, hogy a fő célt: a választók mobilizálását, sikerült elérniük a politikusoknak.

Az új törvény kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy ha nem készül hozzá konkrét végrehajtási mechanizmus, illetve amennyiben nem teremtik meg az alkalmazásához szükséges feltételeket, akkor a gyakorlatban ugyanúgy érvényesíthetetlenné válik, mint 1989-es elődje. Hiába lesz például törvényi garanciája az Ungváron élő magyaroknak hivatalos ügyeik anyanyelvi rendezésére, ha a megyeszékhelyen alig akad magyarul beszélő hivatalnok (Ungvár városban ugyan nem éri el a magyar anyanyelvűek aránya a 10%-ot, de megyei szinten igen, tehát a magyar egész Kárpátalja területén hivatalos nyelv lehet). Ugyanez áll a formanyomtatványokra, űrlapokra is: ha ezek két- vagy többnyelvű változata nem készül el és nem jut el az önkormányzatokhoz, hivatalokhoz, akkor lehetetlenné válik a kisebbségi nyelvű ügyintézés.

Forrás

Érdekérvényesítésből elégtelen

Bátran leszögezhetjük: a kárpátaljai magyarság politikai érdekérvényesítő teljesítménye Ukrajnában csapnivaló. Holott most már lassan negyedszázada annak, hogy az első érdekvédelmi szervezetek (eleinte kulturális köntösben) megjelentek, a magát legerősebbnek mondó, pártszerűen működő magyarságszervezet is régen kinőtt a kamaszkorból (1989-ben alakult). A független Ukrajna létrejötte óta a politikai viszonyok többé-kevésbé demokratikusak, vagy ha ez így nem is teljesen igaz, annak azért még sincs, mégsem lenne akadálya, hogy Kárpátalján igazi ütőképes magyar politikai erő működjön, olyan, amely hatékonyan ellátja e népcsoport politikai képviseletét. Ehhez képest az utóbbi időben ezen a téren nemhogy javulás nem történik, hanem a helyzet egyre kilátástalanabb: az ukrajnai magyarságnak több választási ciklus óta nincs képviselője az ukrán parlamentben, a kárpátaljai magyarok politikai tekintetben végletesen megosztottak, így erejük nem összegződhet, hanem megoszlik, a KMKSZ-t az önérdekű működés iskolapéldájaként lehetne felhozni (e kirekesztő jellegű és kizárólag a saját hatalmi pozíciók megszerzésére és megőrzésére irányuló tevékenységükhöz leginkább a magyarországi politikai jobboldal biztosítja a magas lovat), ellenfelüket, az UMDSZ-t pedig nem alaptalanul vádolják az ukrán hatalmi erőkkel és pártokkal való elvtelen kollaborációval.

Nem igazán várhatunk változást az idei választásoktól sem. A KMKSZ egyéni jelöltjei esélytelenek, az UMDSZ elnöke pedig ugyan biztos befutónak látszik a legerősebb ukrán kormánypárt listáján, de mind politikai-vállalkozói múltját, mind hivatali státusát (Beregszász polgármestere), mind pártvonzalmait illetően aligha lehet róla feltételezni, hogy adott esetben akár az ukrán hatalommal és pártérdekekkel szembeszegülve is síkra szállna a magyar érdekekért. (Az ukrán erőkkel való együttműködés önmagában persze nem káros, hanem hasznos, az UMDSZ és elnöke azonban e tekintetben sokkal inkább a politikai kiszolgáló személyzet szerepét látszik játszani, semmint a következetes érdekérvényesítőét).

A helyzet tehát rossz, de reménytelen. A kárpátaljai magyarságnak nincs esélye a tényleges érdekérvényesítésre - 2012-ben sem.

Viszont ezen a helyzeten is lehet még rontani. Például azzal, ha Kövér László eljön kárpátaljára kampányolni.

(bdk)

Fenti véleményünket bevezetőnek szántuk az MTI alábbi, részben kiegészített anyagához:

Tovább

A lengyel-magyar határ a Vereckei-hágón 1939-ben

lengyel-hatar.jpg

A kép rövid címe: A lengyel-magyar határ 1939 nyarán
Készítő: Sattler Tamás
Készítés ideje: 1939. július 11.
Készítés helye: Vereckei-hágó (ma Ukrajna)
Jogtulajdonos: Sattler Anna és Sattler Katalin


A kép leírása

A fényképet Sattler Tamás készítette, aki a budapesti Német Birodalmi Iskola érettségiző diákjaként – néhány tanulótársával és osztályfőnökével együtt – a nem sokkal azelőtt visszatért/visszafoglalt felvidéki és kárpátaljai területeken kirándult (Rimaszombat, Kassa, Ungvár, Munkács).

Kárpátalja hegyvidéki, ruszin többségű, az első bécsi döntés után Csehszlovákiánál maradt területét az 1939. március 14-iki szlovák és a Volosin-féle kárpátukrán függetlenségi nyilatkozatokat követően, Hitler hallgatólagos beleegyezésével, a magyar kormány katonai alakulatai elfoglalták: március 16-án már elérték a Vereckei-hágót.

A régi ezeréves lengyel-magyar határ visszaállításakor az ott találkozó lengyel és magyar katonák kitörő örömmel üdvözölték egymást. Hamarosan győzelmi kaput állítottak a két ország címerével, valamint az „Isten hozott” és a „Witamy!” feliratokkal.

A fényképen látszik még a Millenium idején felállított emlékobeliszk is. (Egy hasonlót állítottak az Uzsoki-hágóhoz közeli Beszkid-hágón). Ez a közös határ azonban rövid életű volt: 1939 szeptemberében a Molotov-Ribbentrop paktum nyomán Lengyelországot a németek és a szovjetek lerohanták; a magyar kormány a menekülő lengyelek tízezrei – köztük katonai egységek – előtt szeptember 18-án megnyitotta a határt, így azok a szorító német és szovjet nyomás elől Magyarországra jöhettek és egy részük a megszállás éveit itt vészelte át.

Lengyelország elfoglalása után a Szovjetunió 1941-es megtámadásáig Magyarország kárpátaljai határvonala hosszabb szakaszon – így a Vereckei-hágónál is – a Szovjetunióval, Uzsoktól nyugatra pedig a Német Birodalommal érintkezett.

Ilyés Zoltán nyomán. A kép és a szöveg forrása: az MTA Kisebbségkutató Intézete

süti beállítások módosítása