Ez történt eddig…

Az új ukrán oktatási törvényről

 Fazekas Andrea összefoglalója

Két hete tartja lázban az ukrajnai kisebbségeket az újonnan megszavazott oktatási reform. Ugyanis 2017. szeptember 5-én szavazták meg Ukrajnában azt az új oktatási törvényt, ami hosszú idők óta lógott a levegőben. Természetesen sok múlik a végrehajtáson, de

A törvényszöveg egyelőre sokféleképpen értelmezhető, a sajtóorgánumokban megjelenő cikkek többsége igen borús értelmezésében a kisebbségek jogait korlátozzák és idővel megszüntetik a magyar nyelvű iskolákat, hiszen

Ellenvélemény, más megközelítések

Ezzel ellentétben az átlátszó.hu oldalán e témában megjelenő cikk szerint - Állítsuk meg a hisztériát! – Nem esznek magyar gyereket az ukránok - koránt sem olyan veszélyes ez az oktatási reform, ahogyan arra a legtöbben reagáltak. Olvasatukban a törvénnyel csupán az államnyelv pozícióját szeretnék megerősíteni Ukrajnában, amely az orosz nemzeti kisebbség lehetőségeit korlátozza, ugyanakkor a többi ukrajnai nemzetiség anyanyelvi oktatási struktúráját nem változtatja meg érdemben. Külön felhívja a cikk a figyelmet arra, hogy az ominózus 7. cikkelyben szerepel egy kitétel, miszerint az oktatási intézményekben egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható, így angolul és az Európai Unió hivatalos nyelvein is.

Az igazság talán ezúttal is a két véglet között lehet valahol. Tény, hogy egyetlen kisebbségi szervezet, tudományos kutatócsoport véleményét sem kérték ki, és a magyar ajkú kisebbség számára a független Ukrajna megalakulása óta helytelenül tanították az ukrán nyelvet az iskolákban, így sokan az államnyelv kellő ismeretének hiányában érettségiztek. A törvény értelmében az 5. osztálytól egyre több tantárgyat tanulnak majd az államnyelven a diákok, viszont, ha magát a nyelvoktatást nem reformálják meg, akkor a nyelvtudás hiányában nem fogják tudni alaposan elsajátítani például a matematikát, fizikát vagy történelmet sem.

Miért nem jó az új törvény?

Épp ezt a problémát vetik fel a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont munkatársai is, akik majd két évtizede vizsgálják a kárpátaljai magyar nyelvhasználatot és a nyelvoktatást egyaránt, folyamatosan felhívva az illetékesek figyelmét arra, hogy a jelenlegi nyelvoktatási módszerekkel, amelyeket az Ukrajnai Oktatási és Tudományos Minisztérium ír elő, lehetetlen magas szintű ukrán nyelvtudást elérni a magyar tannyelvű iskolába járó gyerekeknél.

A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont cikkében leszögezi (Miért nem jó az új ukrajnai oktatási törvény a kárpátaljai magyaroknak?), hogy

Az új törvénybe foglaltak bevezetése sérti Ukrajna Alkotmányát, az ország nemzetközi kötelezettségeit, a nemzetiségi kisebbségekről szóló törvényt, a nyelvpolitikai alapjairól szóló jogszabályt. Kiemelik, hogy  koránt sem azzal van problémájuk, hogy a kárpátaljai magyaroknak el kell(ene) sajátítaniuk az ukrán nyelvet, hanem, hogy az új jogszabályban előírt módon nem ehhez jutnak közelebb.

Az Európa Tanács előtt

Tíz nappal a parlamenti szavazást követően Lilija Hrinevics ukrán oktatási miniszter sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Kijev elküldte az oktatási törvényt az Európa Tanácsnak (ET) szakértői véleményezésre, hogy a szervezet vizsgálja meg, sért-e nemzeti kisebbségi jogokat a jogszabály. Elmondása szerint a törvény bírálói nem kellően ismerik a jogszabály tartalmát, mivel szó sincs benne arról, hogy magyar iskolákat zárnának be Kárpátalján, és arról sem, hogy a jövőben ezekben az oktatási intézményekben a diákok egyáltalán ne tanulhatnának magyarul. Azt hangsúlyozta, hogy az ukrán kormány segítséget kíván adni az Ukrajnában élő magyar és más nemzeti kisebbségeknek, hogy a középiskola befejezéséig olyan szinten sajátítsák el az ukrán nyelvet, hogy ne okozzon számukra nehézséget felvételt nyerni ukrán tannyelvű felsőoktatási intézménybe. Hozzáfűzte, hogy amennyiben a törvény végrehajtása során a nemzetiségekhez tartozó gyermekeknek nehézségeket okozna az ukrán nyelv elsajátítása, illetve az államnyelven való tanulás, a kormányzat mindent megtesz majd a gondok orvoslására. Megjegyezte: tisztában van azzal, hogy az olyan nemzetiségekhez tartozóknak, mint a magyar, akiknek nem a szláv nyelvcsoporthoz tartozik az anyanyelvük, ukránul tanulni jóval nehezebb. Bár a nyilatkozat megnyugtató jellegű, nem elképzelhetetlen, hogy a jelenleg hatalmon lévő mérsékelten nacionalista kormány szükség esetén akár radikális eszközökhöz is nyúlhat. Ez esetben pedig, ahogy Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke is mondta, minden törvényes eszközt fel kell használni az oktatási jogok visszaállítása érdekében. Az elnökasszony értelmezésében Ukrajna európai integrációs törekvései miatt a törvény, akár pozitívan is hathat a kárpátaljai magyarság helyzetére. Kárpátalján két okból is nagyobb teret kaphat a magyar nyelv használata: 1) a megcélzott nyolcmilliós orosz kisebbségre jobban odafigyel az ukrán kormány, mint a 130-150 ezres magyarságra, 2) a magyar nyelv sokkal távolabb áll az ukrántól, mint az orosz, és nem lehet egy kalap alá venni a többi szláv kisebbségi nyelvvel. Így a magyar kormány – ahogy eddig is – kilobbizhat komolyabb engedményeket.

Magyarország: erőteljes reagálások

Magyarország a törvény megszavazását követően szinte azonnal kiállt a kárpátaljai magyarság mellett, Szijjártó Péter külügyminiszter egyenesen árulásról beszélt, berendelte az ukrán nagykövetet, és utasításba adta, hogy

A törvénytervezet szinte összekovácsolta a nemzetet, mivel együtt tüntetett az ellenzék is.

Ötpárti határozat: egyhangú parlamenti szavazás

Egyhangú szavazással fogadta el a magyar Országgyűlés szeptember 19-én azt az ötpárti határozati javaslatot, amely "a jogtipró ukrán oktatási törvény elítéléséről és az ellene való fellépésről" szól. A képviselők felhívják Ukrajna felelős vezetőit arra, hogy tartsák tiszteletben a demokrácia és a jogállamiság közös európai értékeit, amelyeket valamennyi nyilatkozatukban mindeddig maguk is hangoztattak, és tartózkodjanak a jogszabály hatályba léptetésétől. Az Országgyűlés megállapította, hogy az ukrán törvényhozás által szeptember 5-én elfogadott oktatási törvény súlyosan korlátozza a kárpátaljai magyarság számára az ukrán törvények által jelenleg biztosított oktatási és anyanyelvhasználati jogokat.

Ugyanezen a napon a magyar külügyminiszter bejelentette, hogy levélben bejelentést tett az ENSZ emberi jogi főbiztosánál, kérve az ügy kivizsgálását, továbbá a héten New Yorkban ülésező ENSZ-közgyűléshez is fordulnak, hogy a nemzetközi közösség gyakoroljon nyomást Ukrajnára a világszervezet kisebbségi szabályait is sértő döntés visszavonása érdekében. Tehát

Az ukrán elnök kezében a döntés

Az ukrán államfő még nem véglegesítette aláírásával a törvényt, tehát még semmi sem végleges.Szeptember 18-i nyilatkozata szerint senkinek sem tiltják meg a kisebbségi nyelvtanulást, mindössze annyit szeretnének elérni, hogy minden ukrán állampolgár beszéljen ukránul. Még ezt megelőzően szeptember 16-án Budapesten az ukrán oktatási törvény módosítása ellen tiltakozó nyilatkozatot írt alá tizenkét magyarországi, erdélyi, délvidéki, szlovákiai és ukrajnai magyar ifjúsági szervezet képviselője a Fidelitas kezdeményezésére, melyben arra kérik Petro Porosenkót, az ukrán államfőt, hogy ne írja alá ezt a törvényt és küldje vissza az ukrán parlament számára módosításra.

E rövid összefoglalóból is kiderül, hogy nem egyértelmű oktatási reformmal állunk szemben és amennyiben nem módosítják, még jó ideig parázs viták fognak kialakulni körülötte.

______________

Frissítés:

Petro Porosenko aláírta...

Ukrajna elnöke szeptember 25-én aláírta az új ukrán oktatási törvényt

A elnöki hivatal tájékoztatása szerint az államfő a jogszabály aláírásakor hangsúlyozta, a törvény lehetőséget teremt az oktatási rendszer "mélyreható és átfogó" megreformálására, emeli ezáltal az oktatás színvonalát és a fiatalok versenyképességét a munkaerőpiacon.   Kiemelte továbbá annak fontosságát, hogy a törvény megnöveli az ukrán mint államnyelv szerepét az oktatásban...

fedinec - tóth - halász - független ukrajna könyv - kalligram kiadó 2016 - államépítés, természeti kincsek

A független Ukrajna

Államépítés, alkotmányozás és elsüllyesztett kincsek

címen Fedinec Csilla, Halász Iván és Tóth Mihály jegyzi a Pesti Kalligram kiadó gondozásában 2016 végén megjelent könyvet, amely az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának a szellemi műhelyében készült.

A kiadói ajánló sorok megállapítása szerint az ukránok több évszázada élnek Közép- és Kelet-Európa határvidékén, de csupán huszonöt éve van önálló államiságuk. A jelenlegi Ukrajna pedig olyan nemzetállam, amelyben a nemzetiségek is látszani akarnak és kollektív nemzetiségi, olykor önrendelkezési jogokat fogalmaznak meg. Természetesen a szerzők külön kitérnek a háborús viszonyok közepette kiéleződött problémákra is.

A kiadvány hasznos olvasmánya lehet mindazoknak, akik a kárpátaljai magyarság sorsát, életkilátásait olykor hajlamosak az ukrajnai viszonyoktól elvonatkoztatva (vagy azokat egyáltalán nem ismerve) értékelni.

A kötet hívószavai többek között:

• természeti kincsek, hatalmas adottságok
• a Kárpátok, a Fekete-tenger, a Dnyeper
• parázs parlamenti jelenetek
• forradalmak az utcán
• hibridháború a végeken
• tranzitállam, ütközőállam
• területvesztés, népességvesztés
• oligarchák, társadalmi szakadékok, csődközeli állapotok
• reménytelen kutatás a magánzsebekbe vándorolt milliárdok után.

A szerzők az ukrajnában élő nemezeti kisebbségek helyzetével is részletesen foglalkoznak, ám a könyv elsősorban Magyarország legnagyobb szomszédjának negyed évszázados államiságáról és annak történelmi gyökereiről szól. Ennek tömör összefoglalása a rendelkezésünkre bocsájtott bevezetőben olvasható, amelyet alább ismertetünk.

Kárpáti Ukrajna: Vereckétől Husztig

Egy konfliktustörténet nemzeti olvasatai

Megjelent az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének szakmai kiadványa a pozsonyi Kalligram gondozásában.

A tanulmánykötet a múlt századi Kelet-Közép-Európa "köztes tereinek" egyikeként vizsgálja a nagyhatalmi érdekeknek kiszolgáltatott Kárpátalját és történelmének egyik legvitatottabb, ellentmondásoktól terhes korszakát.

A XX. századi Kelet-Közép-Európában több olyan köztes tér is létezett, amelyek a birodalmak egykori perifériáiból lettek jobb sorsra érdemes tartományai az egymással viaskodó nemzetállamok valamelyikének. A rendszerint többnemzetiségű régiók – mint például a Bánság, Bácska, Szilézia, Karintia vagy éppen Kárpátalja – a két világháború között gyakran váltottak ki területi, etnikai vitákat. Maguk a „bennszülöttek” autonómiára vágytak, ehelyett azonban hol az egyik, hol a másik államhoz csatolták őket, vagy éppen egymás közt osztották fel a vitatott területet.
Ilyen köztes térnek számított a korabeli Kárpátalja. A régió történelmének a második világháború előtti drámai szakasza – fókuszban az 1939. márciusi eseményekkel – jól jelzi a nemzetállami dilemmák és nagyhatalmi érdekek által kijelölt konfliktusok mélységét és következményeinek súlyát. Könyvünk a magyar, az ukrán, a német, a lengyel, a cseh és a szlovák, a román és a szovjet szempontok párhuzamos bemutatásával kínálja meg az olvasót.

 „A közgondolkodás nemigen akarta tudomásul venni Kárpátalja és a többi elcsatolt terület elvesztését, s egyfajta tagadásba menekült. A közfelfogás úgy tartotta, hogy a »Rákóczi népe« valójában visszavágyik Magyarországra, és nehezen tűri a »cseh rabságot«. A »hűséges ruszinok« nem kérnek Prága parancsaiból, s inkább a magyar állam atyai gondoskodását áhítják […]” (Zeidler Miklós)

1939 márciusában „az elfogott fegyveresek – részben civilek, részben Szicsek – egy részének helyszíni agyonlövésére [a magyar katonaság által] […] jelentős részben azért került sor, mert a [Kárpáti Ukrajnát] védők szervezetlen, koordinálatlan csoportjainak tekintélyes része egyenruhával sem rendelkezett és a hadviselést szabályozó nemzetközi normák a civil ruhás fegyvereseket banditának, terroristának tekintették.” (B. Stenge Csaba)

„Sztálin Kárpátalja bekebelezésével kapcsolatos háborús célkitűzése azon a kívánságán alapult, hogy a szovjet határokon kívül nem szabad potenciális teret hagyni az ukrán nacionalizmusnak.” (Peter Pastor)

A könyv adatai

Kárpáti Ukrajna: Vereckétől Husztig

Egy konfliktustörténet nemzeti olvasatai

Szerkesztette Fedinec Csilla

Kalligram Kiadó, 2014.

ISBN 978-80-8101-848-0

Bolti ár: 2 800 Ft / 9,50 €

Az ukrán törvényhozás magyar képviselője szerint szűkülhet a kisebbségek nyelvhasználati joga Ukrajnában

Az új alkotmánymódosítás fájdalmasan érintené a kárpátaljai magyarságot is

Aggodalmának adott hangot az UMDSZ elnöki tisztségéről nemrégiben Gajdos István, a kijevi parlament egyetlen magyar képviselője amiatt, hogy a készülő ukrán alkotmánymódosítás a jelenleginél jóval kisebb lehetőséget biztosítana a kisebbségi nyelvek regionális használatára.

A képviselő 2014. július 16-án az MTI-nek nyilatkozott. Nyugtalanítónak nevezte, hogy a tervezet szerint nem állami szinten, hanem a helyi önkormányzatok szintjén hoznának döntést a kisebbségi nyelvek különleges jogállásának biztosításáról az érintett közigazgatási egységekben.

"Ezzel pedig eltörölnék az ezen nyelvek számára a jelenlegi törvényi szabályozás alapján szavatolt jogállást, megfosztva az érintett kisebbségeket a vele járó jogoktól" - húzta alá Gajdos. Rámutatott arra, hogy az említett javaslat valójában azon küszöb komoly mértékű emelését jelentené, amely esetében speciális jogállást kapnának a kisebbségi nyelvek.

"Jelenleg automatikusan regionális státust élveznek az adott közigazgatási egységeken belül azon kisebbségek nyelvei, amelyek tagjainak számaránya eléri a 10 százalékot a lakosság teljes lélekszámához viszonyítva. Amennyiben viszont elfogadnák a tervezett módosítást, akkor ténylegesen 50 százalékra emelkedne ez a küszöb, hiszen minden valószínűség szerint csak azok a képviselőtestületek döntenének e nyelvek speciális jogállásának megadásáról, amelyekben az adott kisebbségek képviselői vannak többségben, illetve értelemszerűen e kisebbségek tagjai teszik ki a lakosság túlnyomó részét az érintett közigazgatási egységekben" - fejtette ki.

Leszögezte, hogy semmiképpen nem szabad szűkíteni a kisebbségek jogait, ezt tiltja a hatályos alkotmány is.

"Ezért is készítettem elő módosításokat a tervezethez, és ezeket már be is terjesztettem a parlament elé" - közölte a honatya.  "Az alkotmányt nem egy évre fogadjuk el, ennek hosszú távra kell meghatároznia életünket. Ezért kell tökéletesnek lennie, támogatottsággal bírnia a polgárok körében, emellett az alaptörvénynek meg kell felelnie az európai értékrendnek és szabványoknak, ezen belül megbízhatóan kell védenie a nemzeti kisebbségek jogait" - húzta alá Gajdos István.

Petro Potrosenko ukrán elnök július 3-án ismertette a parlamentben az alkotmánymódosítás tervezetét, amelynek elfogadtatásával az ukrajnai válság rendezését szeretné elősegíteni.

forrás: MTI/ATV

A sajtóhírekben nem esik szó arról, hogy Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke utalt volna Orbán Viktor korábbi autonómia-követelésése, ehelyett az kapott hangsúlyt, hogy Magyarország maximálisan - TELJES MELLSZÉLESSÉGGEL - támogatja Ukrajna területi integritásának megőrzését. Mint emlékezetes, 2014 májusban erős külföldi, így ukrajnai és lengyel polotikai visszhangot kiváltva a magyar miniszterelnök több megnyilatkozásában is a kárpátaljai magyaroknak az autonómiához való jogát hangsúlyozta, nyomatékosítva, hogy "Ez világos elvárásunk a most formálódó új Ukrajnával szemben…”. Ehhez képest meglepő, hogy ez a követelés semmilyen hangot nem kapott a témát részletesen érintő tanácskozáson (legalábbis az MTI tudósítása nem említi). Érdemes azt is észrevenni, hogy Brenzovics László, a KMKSZ nemrégiben megválasztott elnöke arról beszélt, hogy "az ukrán helyzet drámaisága ellenére mind a kárpátaljai magyarság, mind a magyar külpolitika helytállt" - mondta, megállapítva, hogy a nehézségek ellenére az utóbbi években olyan eredmények születtek, amelyekről a kárpátaljai magyarok korábban nem is álmodhattak - s hivatkozott a Porosenko ukrán elnökkel kötött megállapodásra. Az érintettek, emlékezve arra is, hogy a KMKSZ által a korábbi hatalmi erőkkel kötött paktumokból mi valósult meg (kis híján felszámolták a magyar anyanyelvű oktatást), továbbá tapasztalva az új politikai vezetés nacionalista túlbuzgalmát és kisebbségellenességét - minderről valószínűleg nem vélekednek ennyire pozitívan. De lássuk a tudósítást.

Magyarország teljes mellszélességgel támogatja Ukrajna területi integritásának megőrzését

- jelentette ki Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szombaton Felsőszinevéren, a XXII. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen tartott előadásában.

A politikus hangsúlyozta: Magyarország kezdettől fogva, azaz 1991-től támogatja egy erős, független Ukrajna megteremtését, aminek különös jelentősége van a mostani bonyolult helyzetben. Fontosnak tartjuk, hogy Ukrajna előrehaladjon az európai integrációs úton - tette hozzá, megjegyezve, hogy Budapest üdvözli az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapodás aláírását. Reményét fejezte ki, hogy az EU még az év végéig eltörli az Ukrajnával szembeni vízumkényszert. Kiemelte: Magyarország teljes mellszélességgel támogatja Ukrajna területi integritásának megőrzését.

A kárpátaljai magyarsággal kapcsolatban fontosnak nevezte, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) még jelöltsége idején megállapodást kötött Petro Porosenko ukrán elnökkel. Úgy vélte, a hat pontból álló megállapodás teljes egészében lefedi a kárpátaljai magyarság érdekeit, és ezt Magyarország erőteljesen támogatja.

Németh kiemelte: jelentős fejlemény, hogy kulturáltan, konfliktus nélkül történt meg a vezetőváltás a KMKSZ élén a bonyolult ukrajnai helyzetben, és a magyar szervezet megerősödve került ki az elnökváltásból. Az a változás, amely a másik kárpátaljai magyar szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség (UMDSZ) élén bekövetkezett, előrevetíti annak lehetőségét, hogy egy egységes magyarságpolitika alakuljon ki Kárpátalján, ami nagyon fontos lenne a jelenlegi szituációban - fogalmazott.

Előadásában Brenzovics László, a KMKSZ elnöke kifejtette: Ukrajnában jelentős átalakulás kezdődött, amelynek még nem látható a kimenetele, ám ezt a helyzetet a kárpátaljai magyarságnak saját helyzete javítására kell kihasználnia. Az ukrán helyzet drámaisága ellenére mind a kárpátaljai magyarság, mind a magyar külpolitika helytállt - mondta, megállapítva, hogy a nehézségek ellenére az utóbbi években olyan eredmények születtek, amelyekről a kárpátaljai magyarok korábban nem is álmodhattak. Kiemelkedő jelentőségűnek nevezte, hogy Bocskor Andrea személyében kárpátaljai magyar képviselője van az Európai Parlamentnek, és ezt még a nacionalista ukrán sajtó sem kifogásolta.

A KMKSZ elnöke nagy eredménynek mondta, hogy a polgárháborús helyzet ellenére Kárpátalja az utóbbi fél évben a béke szigete volt, a régiót stabilitás jellemezte, és ebben a KMKSZ-nek is szerepe volt. Emlékeztetett arra, hogy a KMKSZ és Petro Porosenko elnök között megkötött megállapodással a kárpátaljai magyarság visszakerült az ukrán politika térképére.

Arra reagálva, hogy Gajdos István lemondott az UMDSZ elnöki tisztségéről, Brenzovics elmondta: a cél a kárpátaljai magyarság egységének a megteremtése, s ennek érdekében a KMKSZ hajlandó mindenkivel tárgyalni, de levitézlett politikusokkal nem. Hozzáfűzte: a kárpátaljai magyarság jogainak érvényesítése csak abban az esetben lesz lehetséges, ha Ukrajna az európai integráció útját választja. Pozitív változások a kárpátaljai magyarság életében az ukrajnai politikai rendszernek az előrehozott parlamenti választásokat is magában foglaló teljes átalakításától várhatók - hangoztatta a KMKSZ elnöke.

Forrás: STOP/MTI

Miniszterelnökké választásának alkalmából Orbán Viktor többek között ezeket mondotta 2014. május 10-én

„A Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok, és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, melyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában. Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezres magyar közösség helyzete, amelynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is. Ez világos elvárásunk a most formálódó új Ukrajnával szemben…”

A megszólalás élénk nemzetközi visszhangot keltett, Ukrajna bekérette Magyarország kijevi nagykövetét, a magyar ellenzék mellet lengyel kormányfő is negatívan nyilatkozott, főleg a rossz időzítést említve. Akadt, aki azt igyekezett bizonyítani hogy, hogy Orbán az autonómiát nem úgy értette, akadt, aki ezt az ukrán média felé próbálta kommunikálni.  

Hogy a homályosítás fölösleges és az autonómiát pontosan a szó jelentésének megfelelően és tudatosan épp ebben a pillanatban használta, azt Orbán Viktor az M1 Az Este című műsorában erősítette meg 2014. május 16-án:

„se stabil, se demokratikus nem lehet Ukrajna, ha nem adja meg az ott élő kisebbségeknek azt, ami őket megilleti: vagyis a kettős állampolgárságot, a kollektív, vagyis közösségi jogokat és az autonómiát”.

Szerinte ennek szükségessége látszik a többnemzetiségű nyugat-európai országok történelmi tapasztalatából is, így „ezt várjuk Ukrajnától” – szögezte le a miniszterelnök.

Mint mondta, az autonómiának számos lehetősége, intézményrendszere létezik, és Közép-Európában sem példa nélküli, hiszen ott van például a Vajdaság autonómiája.

„Majd a kárpátaljai magyarok meg fogják mondani, hogy az autonómia széles és színes világán belül melyik jogintézmény mellett törnek majd lándzsát.”

De bármyelyiket is választják, azt tudniuk kell, hogy a magyar állam teljes súllyal ott van az autonómiaigényük mögött – fejtette ki Orbán, aki azt is elmondta, miért tartja most, ebben a feszült helyzetben időszerűnek, hogy erről beszéljen.

„Most áll föl az új Ukrajna, most lesz az elnökválasztás, most születnek meg a legfőbb döntések, amik a következő időszakban meghatározzák Ukrajna helyzetét. Mikor kellene megmondanunk, hogy milyen elvárásaink vannak az új Ukrajnával szemben, ha nem akkor, amikor megalakul?”

– érvelt a miniszterelnök.

Az egy ettől teljesen különböző vita, hogy Ukrajna területi szuverenitását megsértették, Oroszország akciót indított Ukrajna ellen. „Ebben az ügyben nekünk Ukrajnát kell támogatnunk” – jelentette ki Orbán Viktor 2014. május 16-án a magyar köztelevízióban.

Mint ismeretes, az 1991-es népszavazáson Kárpátalja lakosságának döntő többsége nemcsak a független Ukrajna létrejöttét támogatta, hanem Kárpátalja autonóm státusát is. Az autonóm körzet létrehozásáról azonban azóta sem született döntés. Most, a az ukrajnai forradalmi átalakulások közepette, amikor a szélsőséges magyar politikai erők Kárpátaljának Magyarországhoz való visszacsatolását szorgalmazzák, a radikális ruszinok pedig egy önálló ruszin állam létrehozása mellett törnek lándzsát, a józanabbak az említett autonómia megvalósítását hozzák szóba. Ez szerepelt többek között abban a számos kárpátaljai civil és egyházi szervezet által kiadott nyilatkozatban is, amely Ukrajna keretein belül képzeli el a nemzeti kisebbségeknek, így a magyaroknak a politikai, kulturális, oktatási, nyelvi és egyéb igényeinek széleskörű kielégítését. Erre a megfogalmazott igényre utal és a ruszinok elképzeléseit is érinti az Oroszország hanga A magyaroké és a ruszinoké lesz Kárpátalja? c. cikkében:

Az Ukrajnában élő magyarok nemzeti autonómiát szeretnének Kárpátalján. Ugyancsak kérik a kijevi főhatóságokat, hogy megválaszthassák „saját” képviselőiket, akik a Verhovna Radában képviselnék az ukrajnai magyarokat.

Időközben a hivatalos Budapest továbbra is útlevelet ad a kárpátaljai magyaroknak, annak dacára is, hogy Ukrajnában nincs kettős állampolgárság. Martonyi János külügyminiszter a honfitársak és érdekeik teljes támogatásáról beszélt a napokban.

Kárpátalján a magyarok és a ruszinok nemzeti autonómiát sürgetnek. A jelenlegi ukrán hatóságoktól maximálisan távol tartják magukat. Már megvan az eljövendő autonómia elnevezése is, amely a magyar és a ruszin népek kárpátaljai regionális konföderációját ígéri. Az ukrajnai magyarok etnikai kisebbségnek számítanak, de a ruszinoknak még ilyen joguk sincs – mondja Genyisz Kirjuhin ukrán politológus.

Már több éve vannak problémák a ruszinokkal. Ez az egyedüli nemzeti kisebbség Ukrajnában, amelyet Kijev mindeddig nem ismert el. Elmondható, hogy a ruszinok és az ukránok közötti viszony soha nem volt egyszerű.

A magyar - ruszin autonómia mellett a kárpátaljai magyarok azt szeretnék, ha az ukrán parlamenti választásokon lenne „magyar” körzet. Vagyis magyar származású jelölt indulna a parlamenti mandátumért.

Budapest támogatja a honfitársak törekvését. Bayer Mihály, Magyarország kijevi nagykövete kijelentette, hogy az ukrajnai magyarok autonómiát szeretnének, maguk akarják irányítani dolgaikat. A nagykövet nem tagadta, hogy Kárpátalja magyar lakosai igényelhetik a magyar állampolgárságot, annak ellenére is, hogy Ukrajnában nincs elismerve a kettős állampolgárság.

Kijev projektje az „ukrán politikai nemzetről”, amely értelmében az ukrajnai állampolgársághoz hivatalosan is hozzátartozna az ukrán nemzetiség, megszüntetné Ukrajna etnikai sokféleségét.

Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/2014_04_23/A-magyaroke-es-a-ruszinoke-lesz-Karpatalja-5013/

Új kötettel jelentkezett a beregszászi magyar főiskola Hodinka Antal Intézete. Munkatársuk monográfiája egyfajta segédkönyv a kárpátaljai magyar nyelvhasználat tanulmányozásához, mely bemutatja a kétnyelvűség hatásait a kárpátaljai magyarok nyelvhasználatára, a szituatív nyelvválasztás és a kódváltás funkcióit a közösség nyelvhasználatában. A beszédes cím is erre utal: Kárpátalján mind a magyarok, mind a velük állandó nyelvi érintkezésben állók egy kicsit másképp beszélik anyanyelvüket. Hatnak egymásra a nyelvek, hatnak egymásra a beszélők.

Márku Anita:

„Po zákárpátszki"

Kétnyelvűség, kétnyelvűségi hatások és kétnyelvű kommunikációs stratégiák a kárpátaljai magyar közösségben

Monográfia

„Líra” Poligráfcentrum, Ungvár, 2013. - 244 old.
ISBN 978-617-596-119-3

A Kötet előszava:

Még a kilencvenes évek derekán történt. Budapestre utaztam a Tisza Expresszel. Tél volt, korán sötétedett, s nemcsak odakint, hanem a nemzetközi gyors fülkéjében is, ahol Szolnokot követően, miután alkalmi útitársaim leszálltak, egyedül maradtam. Olvasni nem lehetett, mert csak a folyosón pislogott némi fény, így az ablakhoz tapadva bámultam az elsuhanó kinti világot.

Hirtelen egy fiatal srác húzta ki a fülke tolóajtaját, és oroszul kérdezte: a következő állomás már Budapest? Reflexből, gondolkodás nélkül feleltem neki, természetesen azon a nyelven, melyen a kérdés elhangzott. Megköszönte a felvilágosítást, majd továbbment. Furcsálltam viszont, hogy úgy hallottam, minden fülkébe benyitott a vagonban.

Kis idő múlva öt marcona, kapucnis alak nyomult be a fülkébe, és oroszul közölték: adjam oda a pénzemet, és akkor nem esik bántódásom. Nyilvánvalóan túlerőben voltak, meg egyébként se vagyok harcias típus. Megpróbáltam időt nyerni, ezért elkezdtem rábeszélni őket, hogy hagyjanak engem békén, egyszerű diák vagyok, alig van nálam pár száz forint. Nem nagyon hatotta meg őket félszeg szövegem. Ekkor feltűnt, hogy a kalauz épp elhúz a fülke előtt. Azonnal felpattantam, és utána kiáltottam: ezek az oroszok ki akarnak rabolni! Közben a hozzám legközelebb ülő kapucnis elkapta a karom, és vissza akart rántani a fülkébe. Ám amikor meghallották, hogy magyarul szólok a vasutas után, egyikük elkiáltotta magát: ez tud magyarul, gyerünk innen! S amilyen gyorsan megszállták a fülkémet pár perccel korábban, olyan hirtelen tűntek el.

A kalauz visszafordult, és beült mellém. Elmondta, hogy a hasonló rablások egyre gyakoribbak ezen a járaton, de eddig csak oroszokat szemeltek ki, a magyarokat elkerülték, attól tartva, hogy feljelentést tesznek.

És akkor értettem meg, mi volt a szerepe a rablók előtt hozzám bekukkantó kérdezőnek: ha az oroszul feltett kérdésre oroszul érkezik válasz, potenciális áldozatra talált a csapat, ám aki értetlen tekintettel reagál, azt békén hagyják. Megosztottam ezt az elméletem a jegyvizsgálóval is, aki meglepve kérdezte: én oroszul feleltem nekik? Igenlő válaszom hallatán ismét kérdezett: s miért? Miért nem játszottam el, hogy nem értem a kérdést?

Elgondolkodtam: tényleg, miért? Aztán rájöttem: egész egyszerűen azért, mert abban a közegben, ahol én élek – Kárpátalján, kárpátaljai magyarként –, az a természetes, hogy egyszerre több nyelv használatos körülöttem, az emberek többsége nem csak egy nyelven képes megszólalni. S mindez: a két- vagy többnyelvűség, az egymás mellett élő kultúrák mindennapi érintkezése, szükségszerűen hatással van a világlátásunkra, az étkezési szokásainkra, s természetesen arra is, hogyan, miként használjuk anyanyelvünket, az általunk többé vagy kevésbé ismert más nyelveket.

Márku Anita könyve erről a közegről szól: arról, hogyan használják anyanyelvüket a kárpátaljai magyarok, miként befolyásolja ez a kulturálisan és nyelvileg egyaránt sokszínű környezet azonosságtudatukat, a mindennap hallott nyelvekhez fűződő viszonyukat, nyelvi közléseik szerkezetét, jellegét. Szóval: ez a kötet rólunk íródott. A kárpátaljaiak magukra ismerhetnek benne, az irántunk érdeklődők pedig sok mindent megtudhatnak belőle rólunk. Érdemes elolvasni.

Csernicskó István

Beregszász, 2013. július 10. 

A budapesti Gondolat Kiadó gondozásában látott napvilágot Dr. Csernicskó István terjedelmes (közel 600 oldalas) monográfiája Államok, nyelvek, államnyelvek: Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010) címmel. A szerző a régió nyelvi-nyelvpolitikai kérdéseit történelmi összefüggéseikben és társadalmi beágyazottságukban vizsgálja, külön kitérve arra, hogy az egymást sűrűn váltó egyes államalakulatok saját hatalmi törekvéseikben nyelvpolitikájukkal hogyan hatottak a nyelvek státusára, a nyelvoktatásra és az egyes nyelvek elterjedtségére. A téma ilyen mélységű és részletességű feldolgozására Kárpátalja vonatkozásában most került sor először.

A könyv belső címlapjai, impresszuma, tartalomjegyzéke:
Csernicskó István: Államok, nyelvek, államnyelvek

Csernicskó István:

ÁLLAMOK, NYELVEK, ÁLLAMNYELVEK

Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010)

Gondolat Kiadó, Budapest, 2013. 575 oldal.

Az a közigazgatási egység, melyet ma Kárpátaljaként ismerünk, száz évvel ezelőtt még sem földrajzi, sem geopolitikai alakulatként nem létezett. A 20. század folyamán azonban több államhoz tartozott ez a vidék: az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belüli Magyar Királysághoz (1919-ig), a Csehszlovák Köztársasághoz (1938/1939-ig), egy része a kérészéletű Kárpáti Ukrajnához (1939), ismét a Magyar Királysághoz (1938/1939–1944), a nemzetközi politikai szereplők által el nem ismert Kárpátontúli Ukrajnához (1944–1946), a Szovjetunióhoz (1946–1991), majd 1991 óta Ukrajnához.

A régión az elmúlt évszázadban osztozó különböző államalakulatok nyelv- és nemzetiségpolitikai céljai és szándékai és ezek elérése érdekében kifejtett politikai törekvései is más-más irányúak voltak az utóbbi közel 150 évben. Az Államok, nyelvek, államnyelvek. Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010) című kötet külön-külön elemzi az egyes államalakulatok nyelvpolitikai törekvéseit, majd leírja a közöttük megfigyelhető hasonlóságokat és különbségeket. Külön tárgyalja a nyelvpolitikának a nyelvek státusára, a nyelvoktatásra és az egyes nyelvek elterjedtségére gyakorolt hatását. Bemutatja például, hogy a tárgyalt időszakban a régióban hat alkalommal változott az államnyelv; ebben a funkcióban a magyar, a cseh(szlovák), ismét a magyar, majd az ukrán, az orosz, s most újra az ukrán nyelv használatos.

A szerző a mai, jól dokumentálható nyelvpolitikai események részletes elemzése mellet úgy próbálja bemutatni az elmúlt közel 150 év nyelvpolitikai történéseit, hogy a különböző államalakulatok nyelv(politika)i törekvéseit nem sérelemtörténetekként értelmezi. Az egyes korszakok nyelvpolitikáját az általános társadalmi-politikai célok és nyelvi ideológiák vonatkozásában vizsgálja. „Célunk nem az egyes politikai korszakok nyelvpolitikájának el- vagy megítélése, nem nemzeti és nyelvi sérelmek, tragédiák kibeszélése, hanem annak bemutatása, miként alakította a nyelvekhez fűződő nyelvpolitikai viszony, a hatalmi központok nyelvpolitikája éppen olyanná a mai Kárpátalja nyelvi valóságát, amilyennek azt ma ismerjük” – fogalmaz a szerző a könyvhöz írott előszóban.

A kötetből kiderül, hogy a régió sorsáról, az itt élő nemzetiségek, nyelvek, kultúrák és felekezetek létéről vagy nem létéről, fejlődéséről vagy elnyomásáról jellemzően nem a helyiek, hanem a messzi fővárosokban élő politikai elitek döntöttek. Kárpátalja azonban túlságosan messze esik a mindenkori főváros(ok)tól: Bécstől, Budapesttől, Prágától, Moszkvától és Kijevtől is. A vidék ilyen vagy olyan szempontból, de voltaképpen egyetlen olyan állam kötelébe sem illeszkedett vagy illeszkedik minden tekintetben tökéletesen szervesen és integránsan, s egyben mindegyik országnak periférikus vidéke volt. Valószínűsíthető, hogy legalább részben a fentiek is magyarázzák azt a tényt, hogy – a Moszkvából kézivezérelt Szovjetuniót nem számítva – a régiót birtokló mindegyik állam valamilyen autonóm formáció révén kívánta rendezni ennek a vidéknek a státusát. Ám valódi önigazgatást egyszer sem nyertek a terület lakosai.

A régióban alkalmazott nyelvpolitikát valamennyi korszakban több tényező befolyásolta. Hatással voltak rá a nemzetközi politikai események, a szomszédos országok szándékai, a központi állam nyelvpolitikai törekvései, a régió etnopolitikai sajátosságai, valamint a lokális elitek sajátos, a távoli fővárosokból nézve gyakran nehezen értelmezhető nyelvi és nemzetiségi mozgalmai.

Az 575 oldal terjedelmű kötetben térképek, fotók, táblázatok, ábrák sora teszi szemléletesebbé a leírtakat.

A könyv belső címlapjai, impresszuma, tartalomjegyzéke:
Csernicskó István: Államok, nyelvek, államnyelvek

A Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség című kutatási beszámolóra az MTA  Kisebbségkutató Intézetének műhelyszemináriuma keretében kerül sor 2013. február 12-én Budapesten.                           

Előadók és előadásaik: 

• Fedinec Csilla (MTA TK KI): Néhány alapvetés a Kárpátalja-kutatással kapcsolatban
• Bányai Viktória (MTA TK KI Judaisztikai Kutatócsoport): Az elcsatolt területek zsidó közösségei - kutatási projekt és kötetterv bemutatása
• Gayer Veronika (MTA TK KI): A kassai forrásfeltárás néhány sajátossága
• Konrád Miklós (MTA BK TTI): Államhatalom, zsidók és nem zsidók Kárpátalján a dualizmus korában

Felkért hozzászólók:

• Haraszty György
• Karády Viktor

Időpont: 2013. február 12. kedd, 14.00 óra

Helyszín: MTA TK Kisebbségkutató Intézet 1014 Budapest, Országház u. 30. III. em.

A szervezők számítanak az érdeklődők részvételére.

Mint ismeretes, Kárpátalja képviselői tanácsa (megyei önkormányzata) 2012. december 21-i ülésén vizsgálta az ukrán nyelvtörvény helyi, azaz regionális szintű alkalmazásának a lehetőségeit.

A képviselők előtt két tervezet is szerepelt, mivel mind a KMKSZ, mind az UMDSZ benyújtotta a saját verzióját, ám a testület annak ellenére nem ismerte el a magyart regionális nyelvként, hogy a megye területén e nemzetiség képviselőinek az aránya két százalékkal meghaladja a nyelvtörvény által meghatározott 10 %-ot. A kérdésben hozott határozat csupán azt mondja ki, hogy az ukrán mellett a régióban a magyar, a román és a ruszin is elterjedt nyelv, és ezt figyelembe kell venniük az érintett helybéli önkormányzatoknak.

Gajdos István, az UMDSZ elnöke, az ukrán parlamentbe most bejutott magyar képviselő szerint a Kárpátalja megyei tanács nem járt el helyesen, amikor  nem szavazta meg a kisebbségbarát ukrán nyelvtörvény alkalmazását Kárpátalja területén.

Az UMDSZ elnöke bírálja a Kárpátalja megyei önkormányzat magyar nyelvről hozott döntését

MTI-hír, 2012 December 26
    
Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, az ukrán parlament képviselője szerint a Kárpátalja megyei tanács (közgyűlés) nem járt el helyesen, amikor múlt pénteki ülésén nem szavazta meg a kisebbségbarát ukrán nyelvtörvény alkalmazását Kárpátalja területén.

A kárpátaljai magyar politikus, aki a kormányzó Régiók Pártjának (PR) listáján szerzett parlamenti mandátumot, az ukrán parlament hivatalos lapja, a Holosz Ukrajini szerdai számának adott interjújában emlékeztetett arra, hogy a Kárpátalja megyei tanács ahelyett, hogy a saját hatáskörén belül határozott volna a nyelvtörvénynek a soknemzetiségű Kárpátalja területén történő végrehajtásáról, mindössze azokat a döntéseket hagyta jóvá, amelyeket az érintett közigazgatási egységek korábban hoztak a nyelvtörvény rendelkezéseinek végrehajtását illetően. Gajdos István úgy vélte, hogy a megyei képviselő-testületnek ez a lépése teljesen fölösleges volt, hiszen a jogszabály értelmében a különböző szintű helyi önkormányzatok saját hatáskörükön belül dönthetnek a nyelvtörvény megvalósításáról.
   
Az UMDSZ elnöke bírálta szövetségese, a PR Kárpátalja megyei szervezetének vezetését is, amiért az megijedt a nyelvtörvényt ellenző politikai erők fenyegetőzéseitől. "Remélem, hogy ez csak taktikai lépés volt, s nem merül feledésbe az a tény, hogy a PR kárpátaljai választási győzelmében jelentős szerepet játszottak a magyar nemzetiségű választók. A többségében magyarlakta településeken a kormánypárt átlagosan a voksok 55 százalékát szerezte meg a parlamenti választásokon" - mutatott rá Gajdos István.
   
Kárpátalja megye önkormányzata 2012. december 21-i ülésén vizsgálta az ukrán nyelvtörvény regionális szintű alkalmazásának lehetőségeit. A képviselőtestület azonban annak ellenére nem ismerte el a magyart regionális nyelvként, hogy a megye területén a magyarok aránya két százalékkal meghaladja a nyelvtörvény által előírt 10 százalékos küszöbértéket. A kérdésben hozott határozat csupán azt mondja ki, hogy az ukrán mellett a régióban elterjedt nyelv a magyar, a román és a ruszin, amit figyelembe kell venniük az érintett helyi önkormányzatoknak.
   
Eddig Beregszász, a Beregszászi, az Ungvári és a Nagyszőlősi járások önkormányzatai szavazták meg az ukrán nyelvtörvény egyes rendelkezéseinek alkalmazását a magyar nyelv helyi szintű használatára vonatkozóan. Ugyanakkor a felerészben magyarlakta Csap megyei jogú város vezetése hevesen ellenzi a magyar hivatalos használatának engedélyezését.
   
A Kárpátalja megyei tanács nyelvtörvénnyel kapcsolatos pénteki döntését az országos ukrán média úgy interpretálja, hogy Kárpátalján regionális státust kapott a magyar, a román és a ruszin nyelv. Ez azért sem lenne lehetséges, mert a román lakosság aránya az ukrajnai megyében alig három százalék, míg a ruszinokat állami szinten nem ismerik el önálló nemzetiségként.

Viktor Janukovics ukrán államelnök ellátta névjegyével a sok vitát kiváltó és hosszas hozavona után elfogadott nyelvtörvényt. Mivel a magyar nyelv a törvény rendelkezése alapján Kárpátalján a ivatalos regionális nyelv státusát nyerheti el, ezért a kárpátaljai magyarok üdvözlik a törvény érvénybe lépését, ám az ukrán ellenzék és Európa az orosz nyelv túlsúlyba kerülésével ijesztget.

Zsár Virág összefoglalója a Kiekintő augusztus 10-i számából

Aláírta Viktor Janukovics a parlament által július 3-án elfogadott és a házelnök által július végén nagy nehezen jóváhagyott nyelvtörvényt. A hangos tiltakozásokat is kiváltó, az ukrajnai ,,nyelvpolitika alapjait lefektető" törtvény egyik legfőbb hozadéka a kisebbségek nyelvhasználatának hivatalossá tétele mellett az, hogy élesen megosztja Ukrajnát.

Régen várt rendelkezés

Viktor Janukovics választási ígéretei közt szerepelt egy, a kisebbségek - nem kimondottanviszont az oroszok - nyelvhasználatát hivatalossá tévő törvény elfogadtatása. Magyarország kezdettől támogatta a kárpátaljai magyar kisebbség számára számos kedvezményt garantáló törvényt, elfogadásáig meglehetősen rögös, diplomáciai szócsatákkal tartított út vezetett.

Mint korábban írtuk, a törvény lehetővé teszi az egyes régiókban/megyékben 10 százalékot elérő kisebbségek nyelvének regionális státuszát, így használata az államigazgatásban, önkormányzatokban, bíróságokon, közéletben, oktatásban, stb. hivatalossá válik. Ennek megfelelően az orosz Ukrajna 27 közigazgazgatási egységéből 13-ban, a krími tatár Krímben, a magyar Kárpátalján, a román Csernyivci megyében kaphatja meg ezt a státuszt.