A lengyel-magyar határ a Vereckei-hágón 1939-ben

lengyel-hatar.jpg

A kép rövid címe: A lengyel-magyar határ 1939 nyarán
Készítő: Sattler Tamás
Készítés ideje: 1939. július 11.
Készítés helye: Vereckei-hágó (ma Ukrajna)
Jogtulajdonos: Sattler Anna és Sattler Katalin


A kép leírása

A fényképet Sattler Tamás készítette, aki a budapesti Német Birodalmi Iskola érettségiző diákjaként – néhány tanulótársával és osztályfőnökével együtt – a nem sokkal azelőtt visszatért/visszafoglalt felvidéki és kárpátaljai területeken kirándult (Rimaszombat, Kassa, Ungvár, Munkács).

Kárpátalja hegyvidéki, ruszin többségű, az első bécsi döntés után Csehszlovákiánál maradt területét az 1939. március 14-iki szlovák és a Volosin-féle kárpátukrán függetlenségi nyilatkozatokat követően, Hitler hallgatólagos beleegyezésével, a magyar kormány katonai alakulatai elfoglalták: március 16-án már elérték a Vereckei-hágót.

A régi ezeréves lengyel-magyar határ visszaállításakor az ott találkozó lengyel és magyar katonák kitörő örömmel üdvözölték egymást. Hamarosan győzelmi kaput állítottak a két ország címerével, valamint az „Isten hozott” és a „Witamy!” feliratokkal.

A fényképen látszik még a Millenium idején felállított emlékobeliszk is. (Egy hasonlót állítottak az Uzsoki-hágóhoz közeli Beszkid-hágón). Ez a közös határ azonban rövid életű volt: 1939 szeptemberében a Molotov-Ribbentrop paktum nyomán Lengyelországot a németek és a szovjetek lerohanták; a magyar kormány a menekülő lengyelek tízezrei – köztük katonai egységek – előtt szeptember 18-án megnyitotta a határt, így azok a szorító német és szovjet nyomás elől Magyarországra jöhettek és egy részük a megszállás éveit itt vészelte át.

Lengyelország elfoglalása után a Szovjetunió 1941-es megtámadásáig Magyarország kárpátaljai határvonala hosszabb szakaszon – így a Vereckei-hágónál is – a Szovjetunióval, Uzsoktól nyugatra pedig a Német Birodalommal érintkezett.

Ilyés Zoltán nyomán. A kép és a szöveg forrása: az MTA Kisebbségkutató Intézete