A ruszinokat sokfelé elismerik önálló nemzetiségként, csak éppen ott nem, ahol legtöbben élnek: Ukrajnában.

Bár a ruszinok nagyon bíztak a nyelvet érintő új ukrán törvényekben, és a kárpátaljai képviselők elismerték őket önálló nemzetiségenk, nem kapták meg a regionális nyelvi státuszt. Kérelmeikre választ sem kaptak.

A ruszinok Ukrajna, Lengyelország és Szlovákia területén élnek, de kisebb csoportjaik megtalálhatók Magyarországon, Romániában és Szerbiában, a Vajdaságban is. A ruszin nyelvnek egyedül az utóbbi helyen van  hivatalos státusza. A ruszinoknak Szlovákiában egyetemük van, Romániában és Magyarországon önálló nemzetiségként ismerik el őket. Ukrajnában azonban úgy tartják, hogy a ruszinok csak az ukránok egy etnikai-nyelvjárási csoportját alkotják. Nyelvük valóban az ukránhoz áll legközelebb, bár egyes vonásaiban közelebb áll a lengyelhez vagy a szlovákhoz, és vannak csak rá jellemző vonások is. Íme egy példamondat ukránul és ruszinul, megközelítőleges magyar átírásban:

Hto ce divityszja na mene iz portreta na stini – ce Illics, nas ridnij Lenin, vin takij blizkij meni.

Ko to to na nya pozere, zo obraz csati na sztini –to nas ridnij opo Lenin, un takij blizkij meni.

(Magyar fordításban körülbelül: Aki ránk néz a portréról a falon, a mi rokonunk, Lenin, oly közel áll hozzám. Az ukrán és a ruszin nem szó szerinti fordításai egymásnak, egy tankönyvben szerepelnek így.)

A ruszinon belül is jelentősek lehetnek a nyelvjárási eltérések: két fő dialektusa a vajdaságban beszélt pannóniai (egyedül ennek van irodalmi normája), ill. a fennmaradó területeken beszélt kárpáti. A szlovákiai ruszinra erősen hatott a szlovák, sok vonásában közelebb áll a szlovákhoz, mint az ukránhoz.

A két világháború között Kárpátalja Csehszlovákiához tartozott, ekkor az itt élő keleti szlávokat hivatalosan ruszinnak nevezték és ruszin nyelvű volt az oktatás is. Amikor Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, és aki ruszin nemzetiségüként volt regisztrálva, azt automatikusan ukránná minősítették át. Ma a hivatalos ukrán statisztikák szerint 10.000 ruszin él Kárpátalján. (A magyar wikipédia Ruszinok szócikke szerint Kárpátalján egymillió ruszin él, a Kárpátalja szócikk viszont nem tüntet fel ruszinokat és egymillió ukránról beszél.)

A ruszinok nem csupán  nyelvileg, vallásukban is különböznek az ukránoktól. Míg az ukránok túlnyomóan az ortodox egyházhoz tartoznak, a ruszinok görög katolikusok.

Ukrajnában a szeparatizmustól való félelem miatt nem ismerik el a ruszinokat, pedig ők hazájuknak Ukrajnát tartják – ettől függetlenül szeretnék megőrizni anyanyelvüket. Kárpátalján ruszin vasárnapi iskolák működnek, de ezeket emigránsok finanszírozzák. Az ukrán tanterv keretében csak a legutóbbi időben vált lehetővé ruszin nyelvet, kultúrát és történelmet tanulni – összesen heti két órában.

A ruszin wikipédia még inkubátorstátuszban van.

Források

Русины как отдельная национальность никому не нужны

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ruszinok

http://sk.wikipedia.org/wiki/Rus%C3%ADn%C4%8Dina

A cikk forrása: Nyelv és tudomány

Az ukrán parlamentben beiktatták az ország nyelvtörvényének új változatát, amelynek értelmében akár a magyar nyelv is hivatalos státust nyerhet Kárpátalján - adta hírül szombaton a Kárpáti Igaz Szó.

A dokumentumot Olek­szandr Jefremov (Régiók Pártja), Petro Szimonenko (Kommunista Párt) és Szerhij Grinyevszkij (Litvin-blokk) jegyzi.

A tervezet szerint az országban az ukrán az egyetlen államnyelv, ám az államigazgatás szinte minden szférájában szabadon lehetne használni az oroszt, valamint a többi regionális nyelvet - beleértve az ügyvitelt és az oktatást is. A javított törvény szerzői szerint az új szöveg teljességgel megfelel az 1999-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája követelményeinek, mivel a nemzetközi normákhoz igazítja a nyelvekkel kapcsolatos ukrajnai jogszabályokat.
A dokumentum kimondja, hogy Ukrajnában az ukrán az államnyelv. Ugyanakkor szavatolja a regionális nyelvek (orosz, belarusz, bolgár, örmény, gagauz, jiddis, krími-tatár, moldáv, német, görög, lengyel, roma, román, szlovák és magyar) szabad használatát, fejlesztését és védelmét. A jogszabály szerint az a nyelv számítana regionálisnak, amit az egy adott területen élő polgárok legalább tíz százaléka használ.

A tervezet elfogadása esetén szinte minden területen figyelembe vennék a regionális nyelvek hordozóinak - így a magyaroknak is - a jogait. Például az ügyvitel fő nyelve ugyan az ukrán, ám a regionális nyelvek is használhatók lennének a bíróságokon, Ezeken is elkészíthetnék a szavazólapokat, végezhetnének bejegyzéseket az anyakönyvi hivatalok által kiállított iratokba, a regionális nyelven szerzett iskolai végzettséget tanúsító dokumentumokba. A törvénytervezet ezen felül az anyanyelvű oktatást is biztosítja.

A nacionalista ukrán ellenzék természetesen élesen támadja a tervezetet. A nemrégiben még kormánypárti NU-NSZ (Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem) szerint például az új törvény veszélyt jelentene az ukrán nyelv fejlődésére. A "nemzeti" honatyák egyebek mellett bírálják azt az elképzelést, amely szerint a bíróságokon is használhatnák a regionális nyelveket. "Amennyiben a regionális közösségek képviselőinek kedvük van arra, hogy a bírósági határozatokat más nyelvekre is lefordítsák, akkor tegyék meg ezt saját költségükön, nem pedig az államén" - idézi a politikust a Kárpáti Igaz Szó.

- Független Hírügynökség -

Az ukrajnai elnökválasztás második fordulójának - 2010. fenruár 7. -  eredménye:

Adatok feldolgozottsága: 100 %

Viktor Janukovics - 48.95 %

12 481 268 szavazat

 

Julia Timosenko -  45.47 %

11 593 340  szavazat

Az előző fordulóval ellentétben Kárpátalján ezúttal Timosenko kapott több szavazatot: Janukovics a voksok 41.55 %-át, míg Timosenkó 51.66 %-ukat szerezte meg. A választókerületenkénti bontásból az derül ki, hogy Janukovicsnak csupán a magyarok lakta, Beregszász központú 74. választókerületben, valamint a Munkács központú 70.-ben sikerült nyernie.

Az UMDSZ elégedett a beregszászi választókörzet választási eredményeivel
2010. február 8. 13:51

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) sikerként értékeli, hogy az általa támogatott ellenzéki elnökjelölt, Viktor Janukovics régiópárti vezető meggyőző fölénnyel nyert a magyar többségű beregszászi választási körzetben az ukrán elnökválasztás vasárnapi második fordulójában. Gajdos István, az UMDSZ elnöke hétfőn az MTI-nek telefonon elmondta: Janukovicsot a Beregszász központú körzet vegyes lakosságú településein a szavazók több mint 60 százaléka támogatta, míg a színmagyar falvakban voksainak az aránya meghaladta a 80, sőt esetenként a 90 százalékot is, miközben ellenfele, Julija Timosenko miniszterelnök a szavazatok mintegy 30 százalékát szerezte meg.

Szerinte ez azt jelzi: a kárpátaljai magyarok bíznak abban, hogy az ukrán ellenzék vezére államfőként teljesíti majd azokat a vállalásait, amelyeket az UMDSZ-szel novemberben kötött választási megállapodásban tett.

Az UMDSZ elnöke kifejtette: reméli, hogy Janukovicsnak hetekkel az államfői tisztségbe történő beiktatását követően sikerül olyan helyzetet teremtenie, amely lehetővé teszi a nemzetiségeket sújtó korábbi rendeletek visszavonását.

A kisebbségi vezető azt is elmondta: zökkenőmentes kijevi hatalomváltásra számít, annál is inkább, mivel – mint fogalmazott – Timosenko többször hangoztatta az európai értékek iránti elkötelezettségét, s Viktor Juscsenko leköszönő elnök is jelezte, hogy készen áll a civilizált hatalomátadásra.

(MTI)

A 2010-es ukrajnai elnökválasztás első fordulójának az eredménye:

100 %-os feldolgozottságnál a listát vezetik:

Viktor Janukovics ........ 35.32 %

Julija Timosenko ......... 25.05 %

- a korábbi prognózisoknak megfelelően ők vesznek részt az Ukrajna elnökének kilétét eldöntő második választási fordulóban február 7-én.

Viktor Juscsenko jelenlegi elnök az ötödik helyen szerepel 5,45 százalékkal.

Kárpátalján - ahol országos szinten a legkisebb volt a résztvételi arány - Janukovics szerezte a legtöbb szavazatot - 29.65 %-ot, míg Timosenko 26,23-t (ellentétben az összes többi nyugat-ukrajnai megyével, ahol Timosenko győzedelmeskedett).

Az ukrajnai választások eredménye és minden további részlete ezen az oldalon követhető nyomon:

http://www.cvk.gov.ua/vp2010/wp0011.html

 

A HVG.hu-n olvastuk:

Az ukrán–orosz viszály árt a magyaroknak

Jeszenszky Géza, az Antall-kormány egykori külügyminisztere 2008 nyarán levélben fejezte ki aggodalmát az ukrán külügyminiszternek a kárpátaljai magyarokat sújtó intézkedések miatt. Ohrizko megnyugtató szavai ellenére Jeszenszky kétségei növekedtek. A történtek fényében érthetően.
Egy illúzió vége címmel közölt cikket a Magyar Szemlében a kárpátaljai magyar kisebbség romló helyzetéről az egykori külügyminiszter, volt washingtoni nagykövet. Írása pesszimizmusán aligha enyhít, hogy alcímét kérdésben fogalmazta meg: Az ukrán nacionalizmus a magyarok ellen fordul? Ezt ugyanis az általa felsorakoztatott érvek, a romló folyamat állomásainak bemutatása alapján maga a szerző is tényként kezeli. És nem tehet mást az olvasó sem.

Jeszenszky nem „érdektelen” krónikása a sanyarú történetnek, hiszen az 1991. december elsején függetlenségét elnyerő Ukrajnával kötött államközi szerződés (köznapi néven „alapszerződés”) egyik megalkotója és a parlamenti ratifikálás során (1993 tavaszán) beterjesztőként egyik harcos védelmezője volt a szélsőjobbos kritikusokkal szemben. A kezdet valóban reménykeltő volt. Az ukrán kisebbségi törvény példaértékű jogokat biztosított a nemzetiségeknek nemcsak a nyelvhasználat vagy az oktatás terén, de lehetővé tette saját nemzeti színeik kitűzését is a közintézményekre. A beregszászi városházán tehát az ukrán állami zászló mellett ott lenghetett a magyar nemzeti trikolór.

Azért már akkor sem volt minden tökéletes, hiába nyilvánította ki ugyanis autonómiaigényét a Beregszász környéki lakosság, az ukrán kormány, hivatkozva a Krímben és az ország felében élő tízmilliós orosz kisebbség szeparatista törekvéseire, végül is nem engedélyezte azt.

Már e korai fejlemény is bizonyította, hogy az ukrán–orosz viszony alapvetően meghatározza a kárpátaljai magyarok lehetőségeit. Márpedig e viszony párhuzamosan Moszkva megerősödésével és geopolitikai törekvéseivel, ha nem is monoton módon, de egyre romlik. A Putyin-adminisztráció és az ukrajnai orosz közösségek (hozzávetőlegesen a lakosság húsz százaléka) szoros szövetségben állnak a kijevi vezetéssel szemben, amelynek csak egyik – igaz, Európa számára is felfogható terepe – a gázvita.

Ebben a drámában a picinyke és erőtlen magyar kisebbségre csak mellékszerepet osztottak. A vértolulásos ukrán nacionalisták azért még így is figyelnek rá. Az Ukrán Néppárt és a Szvoboda indította el a propagandát a „magyar szeparatizmussal” szemben (lásd a vereckei honfoglalási emlékmű elleni akciókat), de ennél jóval súlyosabb, hogy a kijevi kormány „esélyegyenlőségre” hivatkozva 2008 májusa óta rendeletileg korlátozza a magyar oktatást.

Timosenkónak más tervei voltak
© MTI
Ez késztette Jeszenszkyt levele megírására. Ebben hivatkozott az európai kisebbségvédelmi egyezményekre és a két ország közötti „hagyományosan jó viszonyra”. Ohrizko külügyminiszter válaszában leszögezte ugyan, hogy nem szándékoznak a kisebbségek nyelvén folyó oktatást ukránra váltani, de az azóta történtek ennek ellentmondanak. 2009 novemberében például az oktatási tárca már nem rendelte meg a magyar tankönyveket, és a magyar zászlók is veszélybe kerültek.

Jeszenszky szerint a most vasárnapi ukrajnai elnökválasztás elvben esélyt kínál, mert kampánya során az egyik győzelemre esélyes jelölt, Viktor Janukovics is védelmébe vette a nemzetiségi jogokat, sőt azok kiterjesztését ígérte. De azt is tudjuk jól, más a kampány és más a kormányzás. Különösen Ukrajnában, ahol az elnök és a kormány között állandósult a hatásköri háborúskodás. Hiába állt ki például Viktor Juscsenko, a mostani államfő a kisebbségi jogok mellett, mert közben a Julia Timosenko – aki szintén esélyese a mostani választásnak – vezette kormánynak más tervei voltak.

„Úgy tűnik, a kisebbségellenes nacionalizmus megfertőzte Ukrajnát is” – jegyzi meg keserűen a cikk szerzője. Nagy kérdés, ebben a helyzetben milyen lehetőségei vannak Budapestnek, hogyan léphet fel eredményesen az ukrajnai magyarok érdekében. Már csak azért is kényes a helyzet, mert a kisebbségi kollektív jogokért küzdve az Európa Tanácsban többször éppen azzal a Moszkvával került egy platformra, amelynek – méltányolható és méltányolhatatlan – törekvéseit Kijev mindenképpen meg akarja akadályozni.

Nem lesz könnyű célhoz érni, s még erős támogatók mellett is nagy szerencse kell ahhoz, hogy a kárpátaljai magyarok helyzetében kedvező fordulat álljon be.

(Magyar Szemle, 2009/11–12)

zádori

Forrás

létminimum | ukrajna | jövedelem | Az eredeti cikkből megtudható, jelenleg Ukrajnában cirka 8 millió ember él a létminimum alatti jövedelemből. Семейная статистика: где деньги? 

Mire költik a pénzt a családi költségvetésekből? Hány ukrán állampolgárnak van a létminimumnál nagyobb jövedelme? Mennyire gyakori, hogy az ukrajnai családokban hiányoznak még a legalapvetőbb háztartási eszközök is? Ezekre a kérdésekre a Szejcsasz internetes hírújság próbált meg választ adni.

Az utóbbi tíz év során tavaly első ízben fordult elő, hogy az ország lakossága kevesebbet költött étkezésre az összes jövedelmének felénél. Míg 1999-ben még az összjövedelem 65,2%-át, 2003-ban 58,6%-át, 2008-ban már „csak” 48,9%-át fordították élelmezésre.

Az étkezés mellett ugyancsak kevesebbet költöttek alkoholos- és dohánytermékekre (2,2%), távközlési szolgáltatásokra (2,3%). Ugyanakkor az egészségügyi kiadások 2,5%-ról 2,7%-ra nőttek, míg közlekedésre fordított pénz 3,4-ről 4%-ra nőtt.

Háztartási cikkekre, elektromos berendezésekre és lakásfenntartásra az ukránok szerény jövedelmük mindössze 2,8%-át fordították. Ezek után nem kell azon csodálkozni, hogy cd-dvd lejátszó csak minden ötödik családnak van, fényképezőgép pedig minden harmadikban. Porszívóval csak a háztartások 74%-a, mosógéppel 84%-a rendelkezik. Minden 100 ukrajnai családra 107 színes tévékészülék jut, továbbá 106 hűtő- és fagyasztó szekrény.

Nem sajnálták viszont a pénzt az utóbbi években mobiltelefonok vásárlására, amit az is elősegített, hogy áruk évről évre csökkent. Míg 2004-ben százból csak 15 család rendelkezett mobiltelefonos készülékkel, egy évvel később 24, 2006-ban már 81 családnál volt mobil telefon. Tavaly pedig a száz családra jutó készülékek száma elérte a 149-et.

Baráth József, Kitekintő

---