Kárpátalja »visszatér a Magyar Szent Korona testébe«

fedinec-csilla-karpatalja.jpgMejelent Fedinec Csilla A Magyar Szent Koronához visszatért Kárpátalja c. könyve - ajánló, könyvbemutató

Hogy mi történt Kárpátaljával az 1938. november 2-ai első bécsi döntés következtében? „A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről” szóló 1938. évi XXXIV. törvénycikk úgy fogalmazott, hogy „az elszakított Felvidék”, közte a történeti Kárpátalja magyarok lakta, alföldi része „visszatér a Magyar Szent Korona testébe”; a magyar állam „visszacsatolja” a felvidéki területeket. Az 1938. november 3-i budapesti minisztertanácsi jegyzőkönyv „Csehszlovákia által átengedett”, „felszabadult” területekről tesz említést.

Hogy mi történt Kárpátaljával 1939. március közepén? „A Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről” szóló 1939. évi VI. törvénycikk úgy fogalmazott, hogy „az elszakított Felvidék” visszatérése után „az ezeréves határokkal szegélyezett […] Kárpátalja is visszatért a Magyar Szent Korona testébe”, a magyar királyi honvédség kötelességteljesítésének köszönhetően megtörtént „Kárpátalja birtokbavétele”, és a „birtokba vett területeket a magyar törvényhozás a magyar állam területéhez visszacsatolja”. Az 1939. március 17-i, március 28-i, április 4-i magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvekben „Ruszinszkó katonai elfoglalásáról”, „megszállásáról”, „visszacsatolásáról” esik szó.

Hogy mi történt Kárpátaljával ezután? Erről szól a Jaffa Kiadónál megjelent kötet, amelyet a könyv gondozói e szavakkal ajánlanak az olvasó figyelmébe:

Az 1938. november 2-án aláírt első bécsi döntés, majd az 1939. márciusi magyar katonai akció következményeként a történeti Kárpátalja területe ismét Magyarország része lett. Bár az új állapotokat rögzítő törvénycikk „a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területekről” beszélt, Fedinec Csilla kötete rámutat: a sok szempontból „köztes térnek” számító, összetett nyelvi és etnikai bonyodalmakkal szembenéző régióban nem fogadta egyöntetű lelkesedés a két évtizedes szünet után visszatérő magyar közigazgatást.

Ám a történész nem csupán a részletesen bemutatott történeti-politikai eseményekre koncentrál. Könyvéből kiderül az is, létezett-e „kárpátaljai szellem”, és ha igen, azt mi képviselte leginkább: a fenyőerdőkkel borított romantikus hegygerincek, a gazdag történelmi emlékekkel rendelkező városok, a magyar őstörténet kultikus pontja: a Vereckei-hágó, a terület sokrétű – utóbb szinte mind egy szálig halálba küldött – zsidó lakossága, netán a „leghűségesebb nemzet”, azaz a ruszinok közössége, akik sohasem kaphatták meg a nekik ígért autonómiát. Fedinec Csilla forrásokban gazdag és olvasmányos kötete számos olyan eseményt és történetet tárgyal, amelyek hatásai a jelenbe nyúlnak, bizonyítva ezzel, hogy háromnegyed évszázaddal az események után még mindig vannak feltáratlan és kibeszéletlen fejezetek történelmünkben.

Tovább