Kárpátalja - kárpátaljai magyarok


2011. már. 07.
A blogot jegyzi: bdk Szólj hozzá!

60 éves Vári Fábián László

1951. március 16-án született Vári Fábián László. A költőt a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

Tovább

Ki az ukrán: én vagy te?

Újabb politikai pengeváltás az ukrán nyelv körül

Az Anyanyelv világnapja (február 21.) ismét alkalmat adott az ukrán politikusoknak arra, hogy egymásnak essenek a nyelvi kérdés okán.

Az ellenzékbe szorult, bűnvádi eljárás alá vont Julija Timosenko az Anyanyelv világnapján a nyilvánossághoz fordult az ukrán nyelv védelmében.

 

A korrespondent.net hírportálon is közzétett felhívásban az egykori miniszterelnök kijelenti: a jelenlegi ukrán hatalom „háborút folytat Tarasz Sevcsenko, Leszja Ukrainka, Ivan Franko nyelve ellen”. Az ukrán irodalom klasszikusainak megidézése mellett a sajátos hajviseletéről világszerte közismertté vált politikus azzal vádolja Viktor Janukovics elnököt, hogy számára az ukrán nyelv nem képvisel értéket, amit az is jelez, hogy a hozzá közel álló kormányzati politikusok, a hatalompárti állami köztisztviselők nagy része hivatali időben sem használja az államnyelvet.

A BJUT politikai mozgalom vezetője arra kérte az állampolgárokat, hogy tegyenek meg mindent a jelenlegi hatalom által veszélybe sodort ukrán nyelv megvédése érdekében: fizessék elő az ukrán lapokat, vásároljanak ukrán szépirodalmat, hallgassanak ukrán nyelvű rádióadásokat, beszéljenek ukrán nyelven gyermekeikkel, családtagjaikkal, barátaikkal. Az orosz ajkú lakosságot pedig – akik a legutóbbi népszámlálás adatai szerint Ukrajna lakosságának 29,6%-át teszik ki – arra szólította fel, hogy tanuljanak meg ukránul. 

Timosenko asszony elmondta azt is, hogy ő is csak felnőttként sajátította el az ukrán nyelvet, hiszen orosz nyelvű régióban született. A volt miniszterelnök 2010. július 6-án tett nyilatkozatában kijelentette: az orosz ajkú kelet-ukrajnaiaknak valójában nem kell a nulláról tanulniuk az ukrán nyelvet, hanem csupán fel kell idézniük azt „a genetikai emlékezetből”. „Az ukrán nyelv bennünk van” – mondta meggyőződéssel az egyébként orosz anyanyelvű, s ukránul csupán a nagypolitikában való megjelenése során megtanult politikus.

Timosenkonak a nemzethez intézett legújabb felhívásában hangsúlyos rész az, melyben kijelenti: Ukrajnának csupán egyetlen államnyelve lehet, mégpedig az ukrán. Az egyetlen államnyelv megőrzésére nem azért van szükség, hogy más nyelveket kiszorítson a használatból tette hozzá a politikus, hanem azért, hogy Ukrajna és az ukrán nemzet végre lerázza magáról az egykori szovjet gyarmatosító politika máig érzékelhető hatásait.

Anna Herman, az elnöki adminisztráció helyettes vezetője nem maradt adósa Timosenkonak (l.: itt). A hatalom képviselője az ellenzéki politikus szavait kommentálva elmondta, hogy Julija Timosenko soha nem beszélt ukránul saját gyermekeivel, ennek ő számtalan alkalommal fültanúja volt, így hát az ellenzéki politikusnak az állami nyelvpolitikát bíráló szavait sem lehet komolyan venni. Hozzátette továbbá Herman azt is, hogy az ellenzék nem hajlandó tudomást venni arról, hogy Janukovics elnök egyre jobban beszéli az államnyelvet. Az ukrán nyelvet féltő Timosenko asszonyról ellenben kijelentette, hogy az ellenzéki politikus maga sem beszél jól ukránul, hiszen egyértelműen oroszos kiejtéssel beszéli a nyelvet.

Nincs abban semmi különös, vélte Herman, hogy Timosenko és elvbarátai kisajátítják maguknak a nemzeti ideológiát, a nemzeti retorikát és eszmét, s az ukrán nyelv egyedüli védelmezőiként állítják be magukat, miközben mindenki másban az államnyelv fenyegetőit vélik felfedezni. „Ők mind neofiták – idézi a magas rangú állami hivatalnokot a sajtó –, a neofiták pedig mindig kategorikusak, és mindig úgy látják, hogy náluk senki sem odaadóbb”.

Az ukrán nyelv kapcsán kibontakozó újabb politikai adok-kapok hátterét az adja, hogy Ukrajna nyelvi helyzetét az ukrán politikai élet szereplői alapvetően kétféle megközelítésben látják és láttatják. A Csernicskó István szerkesztésében a közelmúltban megjelent Nyelvek, helyzetek, emberek című kötet elemzése szerint e téren az egyik oldalon a 2004-es „narancsos forradalom” révén hatalomra jutott erők állnak. Szerintük az ország nyelvi helyzete deformált, melyet az állami nyelvpolitikának ki kell igazítania, mert a cári Oroszország és a Szovjetunió által erőltetett orosz nyelv máig dominánsabb, mint az ukrán.

Ennek a nemzeti beállítottságú politikai elitnek a központi gondolata, hogy az ukrán nyelv a formálódó egységes ukrán politikai nemzet egyik kiemelt szimbóluma, ezért mindazok, akik két államnyelv mellett érvelnek, vagy akik úgy vélik, hogy a kisebbségi nyelveknek hivatalos státust kell biztosítani, azok voltaképpen az új ukrán állameszme ellen, az egységes nemzet és az állami integritás ellen foglalnak állást.

A másik álláspont hívei főként az oroszbarátnak tekintett, magukat demokratikus jogvédőként beállítók soraiból kerülnek ki. Szerintük Ukrajna nyelvpolitikáját a jelenlegi valós nyelvi helyzetre kell alapozni, az oroszt a második államnyelv státusába kell emelni. Az érvelés fontos eleme, hogy az erőszakos ukránosítás veszélyezteti az oroszajkú lakosság nyelvi és nemzetiségi jogait, fenyegeti a demokráciát, az emberi jogokat, az ukrán nyelv pozícióinak erősítése háttérbe szorítja az orosz nyelvet.

A két, egymással ellentétes nyelvpolitikai jövőkép mögött szinte teljesen azonos erőforrásokkal rendelkező, egymással szembenálló politikai tábor áll, állapítja meg az idézett kötet: az elsőnek Viktor Juscsenko és Julija Timosenko, a másodiknak Viktor Janukovics a központi alakja. Az egyik tábornak a dominánsan ukrán nyelvű északon és nyugaton, illetve részben az ország középső régióiban (Kijev és környéke) van a szavazóbázisa, a másiknak a jellemzően orosz nyelvű délen és keleten. Az ország nyelvi, nyelvhasználati megosztottsága tehát egyben politikai preferenciát is jelent, s ez törésvonal a választások során is jelentkezik.

„A kiélezett és bizonytalan ukrajnai politikai helyzetben, ahol az utóbbi években rendkívüli elnöki és országgyűlési választások követik egymást, s ahol a 450 fős parlamentben a többség gyakran öt-hat szavazaton múlik, és a koalíció felbomlása állandóan fenyegeti a kormányzó többséget, a tömegeket mozgósítani képes nyelvi kérdés elképzelhetetlen mértékben átpolitizálttá vált. A nyelvi kártya már a legelső ukrán választásokon megjelent a kampányban, s ez azóta sincs másként” – világítja meg a nyelvi kérdés politikai hátterét Csernicskó István kárpátaljai magyar nyelvész.

A nyelvi kérdés politikai súlyát jelzi, hogy ennek kapcsán az utóbbi időben az ország mindhárom exelnöke is megszólalt. A független Ukrajna első elnöke, Leonyid Kravcsuk szerint (nyilatkozatát lásd itt) az ország kétnyelvűsége Ukrajna egységét veszélyezteti. Aligha sikerül Janukovicsnak megváltoztatnia az Alkotmányt és a nyelvtörvényt, véli, hisz ehhez kétharmados parlamenti többség kell.

Annak idején Kucsmának is szándékában állt az orosz második államnyelvi státusba emelése, emlékeztet Kravcsuk, ám aztán elállt ettől a tervétől, mert megértette, hogy akkor csupán az ország déli és keleti felének elnöke lesz, és Ukrajna kettészakadása katasztrofális mérteket ölt: egyik része ukránul, másik oroszul fog beszélni. Másrészt, figyelmeztet az exelnök, a nyelvi kérdés választások előtt mindig előkerül, ha fel kell tüzelni a választókat, majd a kampány végeztével mindenki igyekszik félretenni ezt a kényes kérdést.

A Kravcsukot az elnöki székben követő Leonyid Kucsma szerint Ukrajnának csak egy államnyelve lehet, de az orosznak biztosítani kell a regionális nyelv státusát, s az orosz nem lehet idegen nyelv Ukrajnában. Juscsenko külön vezércikket szentelt a nyelvkérdésnek a Deny c. lapban. Meggyőződése, hogy a két államnyelv bevezetése éppúgy az ország és a nemzet egységét veszélyezteti, mint az, ha az orosz hivatalos nyelvként funkcionálhat Ukrajnában.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola által a közelmúltban kiadott fent említett kötetben Csernicskó arra is felhívja a figyelmet, hogy az ukrán politikusokat gyakran az sem zavarja az ukrán nyelv iránt érzett aggodalmaik kifejezésében, hogy nagy részük nem vagy eléggé gyengén beszél ukránul, függetlenül attól, melyik politikai oldalon állnak.

Mikola Azarov, Ukrajna jelenlegi miniszterelnöke saját bevallása szerint igyekszik megtanulni az államnyelvet. 2010 októberében azonban újságírói kérdésre válaszolva a kormányfő kifejtette, hogy szerinte nem ront a megítélésén az, hogy nem tud ukránul. Elmondta továbbá, hogy korábban nyelvtanár foglalkozott vele, hogy mielőbb elsajátítsa az ukrán nyelvet, de ma már lemondott erről, hiszen munkaideje egyik felében ukrán nyelvű dokumentumokat olvas, a másik részében pedig ukrán nyelven folyó megbeszéléseken vesz részt, azaz egész nap ukrán nyelvi közegben van. Viktor Janukovics államfő – akiről 2007-ben, amikor még miniszterelnökként tevékenykedett, szintén azt írta a sajtó, hogy már erősen nekilátott az ukrán nyelv elsajátításának  – a közelmúltban arra utasította Anatolij Mogiljevics belügyminisztert, hogy két hónap alatt tanuljon meg ukránul . A belügyi tárcavezetőnek természetesen nem sikerült két hónap alatt eleget tennie az elnöki utasításnak (l. itt). Ukrajna legfőbb ügyésze sem maradhatott ki a nyelvi csetepatéból, ezért az elmúlt év végén olyan utasítást adott az ország ügyészeinek, hogy mihamarabb sajátítsák el az államnyelvet. A nemzeti elkötelezettségű Viktor Juscsenko és egykori narancsos harcostársa, Julija Timosenko ukrán nyelvtudásáról a HVG is cikkezett (2008/40. szám).

Nyelv és hatalom kérdése tehát szoros kapcsolatban van Ukrajnában, a nyelvi kérdés átpolitizáltsága pedig oly fokú, hogy apropóján még az Anyanyelv világnapja kapcsán is képes az ellenzék és a hatalom egymásnak esni.

Hodinka Antal Intézet

kárpátalja.ma

_____________________________________

releváns internetes tartalom

Honosítás: Ukrajna bekeményíthet

Törvénybe iktatnák, hogy meg lehetne fosztani az ukrán állampolgárságuktól azokat, akik más ország állampolgárságát is felveszik.

Volodimir Litvin, az ukrán parlament elnöke azt kezdeményezi, hogy hozzanak létre munkacsoportot az állampolgárságot szabályozó jogszabályok tökéletesítését célozva, emellett szorgalmazza, hogy az államfő adjon ki rendeletet e csoport felállításáról.  A Legfelsőbb Tanács elnöke levélben tájékoztatta erről Viktor Janukovics államfőt és Mikola Azarov kormányfőt - olvasható az ukrán parlament hivatalos honlapján.

A törvényhozás vezetője megállapítja, hogy az utóbbi időben egyes közép-európai országok nemzeti törvényeiben olyan módosítások léptek hatályba, amelyek egyszerűbbé tették az állampolgárság azon személyek által történő felvételét, akik etnikailag ezen országokból származnak és határain kívül élnek.

Volodimir Litvin megjegyzi, hogy  a törvények ezen módosításai bizonyos feszültséghez vezettek a régió országainak politikai kapcsolataiban, mivel - húzza alá a házelnök - „teljesen nyilvánvalóvá válik az a tendencia, hogy egy sor, Ukrajnával szomszédos ország alkalmazza az állampolgárság kiterjesztésének, a kettős állampolgárság felvétele ösztönzésének politikáját”.

Volodimir Litvin aláhúzza, hogy jogi szempontból Ukrajna Alkotmánya 4. cikkelye követelményeinek megsértését jelenti, az, hogy Ukrajnában bizonyos etnikai csoportoknak nemzeti alapon kapott második állampolgárságuk van. „Ugyanakkor az állampolgársági törvény nem tiltja meg közvetlenül az ukrán állampolgároknak más országok állampolgárságának felvételét, s nincs is semmiféle szankció előirányozva emiatt. Mi több, nincs benne mechanizmus sem, ami lehetővé tenné, hogy nyilvántartsák azon ukrán polgárokat, akik megkapták más országok állampolgárságát” - olvasható a levélben.

„Nyilvánvalóan szükség van arra, hogy törvényileg irányozzák elő azt a pontos és gyors procedúrát, amely szerint meg lehetne fosztani az ukrán állampolgárságtól amiatt, ha más ország állampolgárságát vette fel (valaki), elkülönítsék az ukrán állampolgárok és azok jogi státuszát, akik ukrán állampolgárként felvették egy másik ország állampolgárságát. Végeredményben pedig azoknak az ukrán állampolgároknak, akik fel szeretnék venni egy másik ország állampolgárságát, pontosan tudatában kell lenniük az ukrán állampolgárság jogi státuszának elveszítésével kapcsolatos szociális, gazdasági és jogi következményeivel” - véli a Legfelsőbb Tanács elnöke.

(forrás)

Magyar-ukrán közös monográfia Kárpátaljáról

Kárpátalja elmúlt száz évének történelmi, politikai és kulturális szintézisét adja az a magyarul és ukránul is megjelent új tanulmánykötet, amely az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, valamint az Ungvári Nemzeti Egyetem Politikai Regionalizmus Kutatóintézete együttműködéséből született. A szerzők célja az volt, hogy összefoglalójukkal meghaladják a korábbi, kizárólagos nemzeti látószögeket.

„A magyar és ukrán szakemberek között, falként tornyosuló elzártságot akartuk áttörni egy olyan könyvvel, amely irányjelző lehet a további kutatásokhoz is” - mondta az mta.hu-nak nyilatkozva Fedinec Csilla, a Kárpátalja 1919-2009: történelem, politika, kultúra című kiadvány egyik szerkesztője, az MTA Entikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete tudományos munkatársa arról a kötetről, amely két éves közös munka után a napokban jelent meg magyarul és ukránul, két kötetben, Magyarországon és Ukrajnában egyaránt.

A magyar történész szerint a mű szerzői igyekeztek hidat építeni a régióval kapcsolatos magyar és ukrán nyelvű tudományosság között. A két közeg, a két nemzeti historiográfia eddigi kapcsolódási pontjai ugyanis nehezen felismerhetőek. Alig épülnek egymásra, s mind ez idáig sokkal inkább egymás mellett léteztek, a párbeszéd, a szakmai vita lehetősége és igénye nélkül.

Nézegessen képeket Kárpátaljáról!

„A magyar és ukrán szakemberek együttes munkájával készült kollektív monográfia lényegében a már meglévő tudásanyag összefoglalása. Még a lábjegyzeteket is elhagytuk, mégpedig abból a határozott megfontolásból, hogy egyértelművé váljék, - a kötet célja nem a historiográfiai vonatkozások, a kutatói dilemmák bemutatása, hanem a szintézisre törekvés” - hangsúlyozta az MTA kutatója, aki szerint a magyar kezdeményezést nyitottan, együttműködésre készen fogadták az ukrajnai szakemberek. A monográfia - amelyet Fedinec Csilla mellett Vehes Mikola, az Ungvári Nemzeti Egyetem rektora, történész szerkesztett - 26 szerző, közöttük 5 magyarországi és 6 Ukrajnában élő magyar társadalomtudós írt.

A közös munka eredménye egy több mint hatszáz oldalas kötet, amely négy fejezetben tárgyalja a huszadik században több állam fennhatósága alá került Kárpátalja történetét az első világháborútól kezdve a Csehszlovák Köztársaságban, Magyarországon, a Szovjetunióban és Ukrajnában. A szerzők a hagyományos történeti korszak szerinti tagoláson kívül külön részt szenteltek az elmúlt évszázad nyelvpolitikai törekvéseinek és változásainak. A kötet tehát nem csupán politikatörténeti összefoglaló, hanem egyúttal a régió gazdaságának, társadalmának és kulturális életének átfogó képét is adja. A negyedik fejezetben pedig egy 180 oldalas tanulmány az elmúlt két évtized legfontosabb fejleményeit dolgozza fel.
 
A szerkesztő a kettős kiadvány jelentőségéről szólva azt hangsúlyozta: a monográfia nem csupán azért fontos, mert két különböző tudományos   ismeretanyagot mutat be együtt, hanem szemléletformáló is, hiszen egy régió szerkezetén belül ad betekintést az ukrán olvasónak a kárpátaljai magyarságról. A magyar olvasó pedig - végre - nem pusztán egy zárványként értelmezheti a kárpátaljai magyar problematikát, hanem egy régió évszázados társadalmi, intézményi szerkezetváltozásában. Fedinec Csilla kiemelte, hogy a két legkritikusabb pontot, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását és az 1939-1944 közti időszakot  a két nemzeti történetírást képviselő kutatók egymást kiegészítő alfejezetekben együtt oldották meg.

Arra a kérdésre, hogy a jövőben várható-e hasonló kiadvány például a magyar-szlovák vagy magyar-román közös múltról a történész úgy vélte: egy ilyen munka nagyon fontos feltétele, hogy egy-egy fogalomhoz ugyanazt a tartalmat kösse mindkét fél. Szerinte jelenleg ez még nem mondható el például a szlovák-magyar tudományos kapcsolatokban, de felhívta a figyelmet arra, hogy a német-francia történészek példája nyomán a magyar és szlovák kutatók is elkezdtek közösen írni egy olyan középiskolai történelem tankönyvet, amely tükrözi mindkét ország szakembereinek tudományos eredményeit és nézeteit.

(forrás)
 

Magyar érdekek Ukrajnában - értékelés jobbról

A néhány csúsztatás és félremagyarázás ellenére figyelmet érdemlő helyzetértékelés:

Krónika, 2010. dec. 24

Magyar érdekek Ukrajnában

Nem kellett sokat várni az október végi ukrajnai önkormányzati választások kárpátaljai eredményeinek következményeire. Miután az eddigi kilenc helyett csak hét képviselője lesz a két magyar szervezetnek a száznyolc fős megyei közgyűlésben, a testület vezetőinek megválasztásakor a többség szakított az eddigi hagyományokkal, s nem magyart jelölt a humánpolitikai kérdésekért felelős elnökhelyettesi posztra.

Kárpátalján a magyarság aránya tizenkét százalékos, a megméretés következtében azonban ennél az aránynál összesen is alacsonyabb képviseleti eredményt ért el a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ). Míg a KMKSZ-listán, magyar pártként szerzett három mandátumot, addig az UMDSZ mind a négy mandátumát egyéni körzetben szerezte, s ez utóbbi eredményt elsősorban a hatalmon lévő ukrán Régiók Pártjával kötött választási együttműködés segítette elő.

Baráti összefogása a régiósokkal régi múltra tekint vissza, s e kölcsönös támogatósdiba az utóbbi nyolc évben a legkülönbözőbb formában az MSZP is beszállt. Egyebek mellett ez a nyilvánvaló politikai háromszög akadályozta a KMKSZ és az UMDSZ összefogását, hiszen a Kovács Miklós vezette szövetségnek eddigi önmagát kellett volna feladnia ahhoz, hogy kéz a kézben mutatkozzék a választók előtt a baloldal mellett mélyen elkötelezett riválissal. Közben sok minden más is rontotta a magyar pártok esélyeit. Megvásárolt szavazatok, magyarok az ukrán pártok színeiben, a szavazatszámlálás manipulálása – íme néhány tényező, amelyet a rossz magyar szereplés okaiként emlegetnek.

De nem elhanyagolható e tekintetben az asszimiláció kérdése sem. Kutatók elsősorban a nagyobb városokban – így például Ungváron, Munkácson és Nagyszőlősön, ahol a magyarok a többségi nemzethez képest lényegesen kevesebben vannak – tapasztaltak kisebbfajta asszimilációs tendenciát. A beolvadás hangsúlyosan jelentkezik a Felső-Tisza vidéke településein: Técsőn, Aknaszlatinán, valamint a rahói és a szolyvai járásban élő szórványmagyarság körében. Szakemberek szerint a szórványlét nem csupán a nyelvet koptatja el, hanem a nemzeti érzéseket is komoly próba elé állítja, ráadásul az előző kijevi kormány kisebbségellenes intézkedései következtében lényegesen csökkent a magyar tannyelvű iskolákban tanulók létszáma.

Egyelőre egyébként az új ukrán állami vezetés sem hozott lényegi változást a kisebbségi oktatáspolitikában, pedig Viktor Janukovics az elnökválasztási kampányban Beregszászon nagy nyilvánosság előtt tett ígéretet arra, hogy az ukrajnai kisebbségek a többségével azonos oktatási jogokat kapnak. Elmozdulás történt ugyan, hiszen idéntől ismét anyanyelvükön tehettek emelt szintű érettségit a kisebbségi diákok, de a Kijevben kidolgozott jövő évi felsőoktatási felvételiszabályzat semmibe vette a kárpátaljai magyarság igényelte változtatásokat. Így a magyar iskolák végzőseinek az elkövetkezőkben is ugyanazt az érettségi tesztet kell megírniuk ukrán nyelvből és irodalomból, amelyet az ukránok számára dolgoztak ki. A magyar nyelv és irodalom továbbra sem lehet vizsgatárgy a független vizsgaközpontokban.

Ez azt jelenti, hogy a magyarok még a felsőoktatási intézmények magyar szakjaira sem felvételizhetnek anyanyelvükön. Ez a kitétel azért is diszkriminatív, mert az orosz nyelv és irodalom a következő esztendőtől már választható vizsgatárgy az orosz szakra felvételizők számára.

A kárpátaljai magyar politikusok, pedagógusok abban bíznak, hogy a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége pozitív hatással lesz az anyanyelvű oktatás jövőjére. Mint egy szakmai konferencián elhangzott, a kilencvenes években fellendülést hozott az ukrajnai magyar tanügy számára a határ megnyitása Magyarország felé. Ebből kiindulva valószínűsítik az optimisták, hogy az egyszerűsített honosítás lehetősége folytán sok magyarban felébred a gyökereik iránti érdeklődés, s ez növelheti a magyar iskolák presztízsét. Magyarország ungvári és beregszászi konzulátusán az utóbbi hetekben sokan jelentették be igényüket az egyszerűsített honosításra, a székelyföldihez hasonló tömegjelenetek azonban elmaradtak.

Ez nem véletlen, hiszen Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, így minden magyarnak, aki úgy dönt, hogy kéri az áttelepülés nélküli honosítást, vállalni kell az esetleges következményeket. A jelen állás szerint ugyanakkor nyilvánvaló Kijev nyitottsága a kérdés iránt. Ukrajna vezetői eddig egyetlen nyilatkozatban sem kifogásolták a magyar lépést. A hallgatólagosan elfogadó hozzáálláshoz kellett Viktor Janukovics februári győzelme is, a Moszkvával szorosan együttműködő államfő ugyanis a kettős állampolgárság ügyében nem kíván vitát nyitni Oroszországgal. Tehetné, mivel köztudottan magas az orosz útlevéllel is rendelkező ukrán állampolgárok száma.

De egyre több a kettős állampolgársággal büszkélkedő észak-bukovinai román is, miután a bukaresti kormány könnyített az újrahonosítás feltételein. Ugyanakkor Kijev nem örül a külföldi útlevelek szaporodásának, azok nagy hírveréssel történő osztogatása pedig kifejezetten irritáló lehet az ukrán vezetésnek. Ezt érdemes figyelembe venni azoknak a politikusoknak, újságíróknak, önjelölt melldöngetőknek is, akik úgy érzik, fülsiketítő harsonaszó nélkül semmit sem ér a magyar állampolgárság megadása. A magyar érdek az, hogy zökkenőmentesen, minden csinnadratta nélkül, az ukrán államot tiszteletben tartva kapjon segítséget az a kárpátaljai magyar, aki élni akar a Magyarország által felkínált könnyített honosítás lehetőségével.

Fontos, hogy ebben a folyamatban a magyar kormány partnerre leljen a kárpátaljai magyarokat képviselő szervezetekben. Miután elképzelhetetlen az évek óta felhalmozódott ellentétek gyors átlépése, Budapest egyelőre csak a KMKSZ-re számíthat. Az UMDSZ nehezményezi, hogy elveszíti azokat az előjogokat, amelyek az anyaország részéről az előző nyolc évben „baráti alapon” megillették. Pedig a párt nem tudott élni a lehetőségekkel.

Az általa fenntartott irodahálózat döntései révén Ukrajnában a jogosultak számánál ezrekkel több magyarigazolványt adtak ki, s valószínűsíthető, hogy nem magyar nemzetiségű polgárok is igényelték a dokumentumot, hogy így jussanak különböző, például utazási és kulturális kedvezményhez Magyarországon. Ennek ismeretében, de a KMKSZ és a Fidesz hagyományosan jó viszonyából kiindulva sem jelent meglepetést Kovács Miklósék helyzetbe hozása, ami az oktatási-nevelési támogatások odaítélését vagy a magyarországi beutazáshoz szükséges, térítésmentes schengeni vízumra feljogosító garancialevelek kiadását illeti. Az UMDSZ ugyanakkor továbbra sem lesz elhanyagolható tényező Kárpátalján, köszönhetően a kormányzó ukrán Régiók Pártjával fennálló, több mint szoros együttműködésnek.

A magyar–magyar kapcsolatoknál jóval egyszerűbb és átláthatóbb a magyar–ukrán államközi viszony. Az utóbbi bő egy hónapban Orbán Viktoron kívül Schmitt Pál államfő is Kijevben járt, ami a diplomácia nyelvén azt jelzi: Magyarország számára fontos partner Ukrajna. Az új kijevi vezetés a maga részéről nagy reményeket fűz Budapest uniós elnökségéhez a vízummentesség s általában az integráció felgyorsítása terén, így a nagy északkeleti szomszéd esetében jó esély van egy olyan bizalomra épülő, hatékony kapcsolatrendszer működtetésére, amelynek révén a kárpátaljai magyarok érdekeinek anyaországi érvényesítése ukrán szemmel is természetes fellépésnek tekinthető.

Szerző: Pataky István, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatának helyettes vezetője, a magyar Külügyminisztérium idei nívódíjasa írott sajtó kategóriában.

Befellegzett a kárpátaljai magyarságnak?

kárpátaljai magyarság - ukrajnai választások - szavazat vásárlás

Árucikké váltak a kárpátaljai magyarok

A vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások bebizonyították, hogy Kárpátalján szavazat formájában immár a magyarság is árucikké vált – írta az Ungváron kiadott Kárpáti Igaz Szó című lap.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetséghez (UMDSZ) közel álló újság publicisztikai írása a többi között megállapítja, hogy a kilencven évvel ezelőtt egyfajta emigrációba kényszerített egyharmadnyi magyarságon belül ott jelentkeztek és jelentkeznek a gondok, ahol kicsi a közösség.

Még nagyobb a probléma ott, ahol e közösség teljesen átvette a többség mentalitását, szokásrendjét, és már rég nem magyarul gondolkodik, ahol "a teljes önfeladás alattomos kórja a lelkeket támadta meg, méghozzá eredményesen" – olvasható a cikkben, amely szerint innen „nem méterek, centiméterek, hanem sokkal inkább milliméterek választanak el mindenkit attól, hogy a lélek után a nemzettest is kapituláljon."

A publicisztika szerint Ukrajna a világ legkorrumpáltabb országai közé tartozik, s az országban uralkodó állapotok a magyarokat is rákényszerítik arra, hogy e "rend" alapján éljenek. „Mind ez idáig azonban azt hittük, hogy bár minden eladó és minden megvehető, a magyarságunk azért talán mégsem”, ám a választások bebizonyították, szavazat formájában immár az is árucikké vált – mutatott rá a szerző.

„Nem adjuk ugyan oda egy féldeciért, mint a velünk együtt élő egyik-másik nemzetiség tagjai, de négy üveg pálinka, vagy két kilogramm hús, vagy tizenhárom liter benzin, vagy tíz kilogramm rizs áráért, azaz száz hrivnyáért (csaknem háromezer forint) dalolva kótyavetyéljük el a kárpátaljai magyarság jövőjét. Közösségünk lelke még nem aludt ki. De már csak pislákol...” – zárta írását az ungvári magyar lap.

Megmérettetett és könnyűnek találtatott a kárpátaljai magyarság

Az ukrajnai helyhatósági választások napja, 2010. október 31-e a reformáció és a demokrácia ünnepe helyett a legtöbb magyarlakta kárpátaljai településen az árulás és a demokrácia szégyenének napjaként vonul majd be a történelembe – írta a Beregszászon kiadott Kárpátalja című hetilap.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szócsövének számító lap írása szerint kudarcba fulladt a KMKSZ több száz aktivistájának a törekvése, hogy a választási kampány során elmagyarázzák a magyar embereknek, mit kockáztatnak a voksukkal, és mekkora tétje van a döntésüknek. A jelek szerint csak kevesen vették komolyan az intelmeket, s álltak hozzá felelősségteljesen, öntudatosan, nemzeti elkötelezettséggel felvértezve állampolgári kötelezettségükhöz – olvasható a cikkben.

Alig hat éve, amikor Kárpátalján a legtöbbeknek máig fájó és megbocsáthatatlan kettős állampolgársági (magyarországi) referendum kérdése elbukott, ugyanazok a magyarok nevezték anyaországi honfitársaikat nemzetárulóknak, akik most olcsón, mondhatni bagóért eladták magyarságukat, identitásukat, nemzeti önbecsülésüket – fogalmazott a hetilap. A legfájóbb mindebben az – a Kárpátalja megállapítása szerint–, hogy ugyanezek a derék "magyarok" néhány hónap múlva bizonyára az elsők között lesznek majd, akik benyújtják a kettős állampolgárságra való "jogos" igényüket és bizonyára az óvodai, oktatási és vízumkérelmi támogatásért is kitartóan tartják majd a markukat.

A most egy-kétszáz hrivnyáért (közel 3–6 ezer forintért) eladott szavazatok miatt bekövetkezett az, hogy a helyi szinten legfőbb döntéshozó testületként szolgáló beregszászi járási tanácsban (közgyűlésben) a korábban birtokolt mintegy 70 százaléknyi mandátum helyett a néhány hét múlva felálló 60 fős testületben a magyar pártok együtt is csak alig 30 százalékot fognak kitenni, vagy hogy a 110 tagból álló megyei tanácsban két kézen meg lehet majd számolni a magyar képviselők számát – mutat rá a beregszászi magyar lap, amely szerint a kárpátaljai magyarság ismét megmérettetett és minden eddiginél könnyebbnek találtatott.

forrás: MTI-Figyelőnet

"egyszerűen megvették a magyar szavazatokat"

MTI-Népszabadság, 2010. nove. 2.:

Kárpátalja: „egyszerűen megvették a magyar szavazatokat”

A vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások kedd délelőtt közölt előzetes eredményei szerint nagy valószínűséggel mind a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), mind az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) - a háromszázalékos küszöbértéket alig átlépve - pártlistán bejut a Kárpátalja megyei tanácsba (közgyűlésbe).

A még nem végleges adatok szerint a KMKSZ a kárpátaljai szavazatok négy százalékát megszerezve két, ideális esetben három képviselőt küldhet pártlistáról a megyei tanácsba, míg a voksok 97 százalékának összesítése mellett az UMDSZ a voksok 3,01 százalékának birtokában – a már megválasztott négy egyéni képviselőn kívül – további két képviselőt juttathat a megyei képviselőtestületbe. A KMKSZ egyetlen képviselőjelöltjének sem sikerült egyéni választási körzetben mandátumot szereznie.

A voksolás magyar szempontból gyenge eredményeit értékelve Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke az MTI-nek elmondta: a vasárnapi ukrajnai helyhatósági választások mind a KMKSZ-t, mind a kárpátaljai magyarságot tekintve rosszabb eredményt hoztak, mint a 2006-os, ugyancsak gyengén sikerül voksolás. Ennek oka elsősorban az, hogy a kárpátaljai magyarság szavazatai nagy részét akkor is és vasárnap még nagyobb számban a magyar szervezetek helyett ukrán pártokra, mindenekelőtt egy Kárpátalján erős pozíciókkal rendelkező pártra adta - tette hozzá. Vagyis kijelenthető, hogy – mint fogalmazott – a magyar voksokat 100–150 hrivnyáért, azaz három-négyezer forintnak megfelelő összegért „egész egyszerűen megvásárolták”. Ez elsősorban a falvakra volt jellemző, a városokban jobb volt a helyzet, itt a KMKSZ jobban is szerepelt.

Gajdos István, az UMDSZ elnöke az MTI-vel telefonon közölte, hogy nagy valószínűséggel az UMDSZ is átlépi pártlistán a megyei képviselőtestületbe való bejutás küszöbét. A vasárnapi választás eredményeiről kifejtette, hogy azok nagyon lehangolóak, a kárpátaljai magyarság megosztottsága miatt rendkívüli mértékben előretörtek a magyar körzetekben az ukrán pártok, elsősorban a Jedinij Centr (Egységes Centrum - JC). Ez meg fogja gyengíteni a magyar érdekképviseletet a 104 tagú megyei tanácsban – emlékeztetett, hozzátéve, hogy a megosztottság hatása mellett „a kárpátaljai magyarok két kiló hús árának megfelelő összegért eladták a voksaikat”, s a 2006-os választásnál is kevesebben szavaztak a magyar pártokra.

Az UMDSZ elnöke szerint némi vigaszt jelent a kedvezőtlen választási eredmények tükrében, hogy a szervezetnek négy egyéni jelöltjét sikerült megyei tanácsi mandátumhoz juttatnia. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy mindkét magyar szervezet bejut a megyei képviselőtestületbe, ami 4-5 további mandátumot jelenthet. A város történelmi magyar nevének visszaállításáról Beregszászon vasárnap megtartott helyi népszavazással kapcsolatban elmondta, hogy ezen a téren is romlott a helyzet, hiszen míg a kérdésről 1990-ben tartott referendum alkalmával leadott 12 ezer voksból mindössze ezer volt a „nem” szavazat - akkor a népszavazást nem ismerték el érvényesnek -, addig a mostani népszavazás 10 ezer voksából az ellenszavazatokhoz képest alig négyszázzal volt több a Beregszász név hivatalossá tételét támogató voks - vagyis csak kis többséggel győzött az "igen" szavazat, s az eredményt még a parlamentnek is jóvá kell hagynia. A magyar kisebbségi politikus szerint ez az erős ukrán nacionalista pártok és a JC által folytatott ellenpropaganda hatásának tudható be.

Gajdos István végül elmondta, hogy a választók bizalmának köszönhetően tovább folytathatja polgármesteri tevékenységét Beregszász élén.


A témával kapcsolatban lásd még: írás Balla D. Károly blogjában

Címkék: politika, közélet

Kisebbségi remake

Kiss Tibor, Népszabadság:

Kisebbségi remake

Nehéz elhinni, hogy Gajdos István és környezete tényleg éppen Orbán Viktortól remélne segítséget abban a kellemetlen helyzetben, amelyben pártjuk, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség találta magát a kárpátaljai választások előtt. Márpedig a hozzá intézett levelükből ez derül ki.

A címet azonban Gajdosék alighanem eltévesztették, hiszen a számukra most oly kínos szituációt pontosan a magyar kormányzati szervek és Fidesz-emberek időzítették erre az időpontra – és mivel az említett körben Orbán valóban mindenhatónak látszik, elképzelhetetlen, hogy az akció az ő tudta és beleegyezése nélkül zajlik. Gajdosék csak a Külügyminisztérium honlapjáról értesülhettek arról, hogy mostantól az UMDSZ-nek nem lesz szerepe Kárpátalján a magyarigazolványok és az utazási támogatások kiadásában, mivel a budapesti gyanú szerint a kedvezményeket sok ukrán nemzetiségű kárpátaljai polgár is igénybe vehette. Hogy aztán ez igaz-e, vagy sem – az a választásokig már nem derülhet ki. A szavazásig hátralevő két hétben az UMDSZ-en marad a bélyeg: nyerészkedett, fűnek-fának pénzért vesztegette az okmányokat. E zavaros és zavarba ejtő történetnek egyetlen haszonélvezője lesz: az UMDSZ ellenlábasa, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, amely a Fidesz egyik leghűségesebb testvérpártja az egész Kárpátmedencében. Az eset ezért is vált ki rossz szájízt. Még olyanokban is, akik nem zárják ki a lehetőséget, hogy – valamikor a választások után – a vizsgálatok szabálytalanságokat tárnak fel.

Az analógiák lehangolják az embert. Alig pár hónap telt el a szlovákiai voksolás óta, amelynek során a Fidesznek kedves szervezet oldalán Budapestről masszívan beavatkoztak az ottani magyar pártok hadakozásába – más kérdés, milyen eredménnyel. Két választás – két budapesti beavatkozás. Nem nevezhető véletlennek. Mindez felidézi az előző Fidesz-kormány kisebbségi politikáját, és felveti a kérdést: Orbánék ott folytatják, ahol 2002-ben abbahagyták? Márpedig arra a négy évre nem aranykorként emlékeznek vissza azok a határon túli magyar pártok, amelyek nem ettek a Fidesz kezéből. Az akkori kormánypolitikát a kézi vezérlés és a megosztási szándék jellemezte. Akik ezt elfogadták, kaptak pénzt, paripát, fegyvert. Akikről a kormányzó párt úgy döntött, hogy nincsenek vele, nem is léteztek számára. A Budapestről érkező pénzek elosztásában a teljes szubjektivizmus érvényesült. Ilyesmi készül most is. Az első félévi külhoni támogatási pénzek zömét az új kormány nem utalta át, mert megítélése szerint a nyertes pályázatok nagy részét nem „megfelelő” szervezetek nyújtották be. Romániában kivették az RMDSZ kezéből az oktatási támogatások elosztását. Szlovákiában nem jut pénz a Hídnak, amely pedig az ottani magyar szavazatok túlnyomó hányadát megszerezte a nyári választásokon.

Valószínű azonban, hogy az új nemzetpolitika még nem minden részletében állt össze. Erre utal, hogy a Máért nyárra ígért összehívása egyre csúszik – most már karácsony körüli dátumot emlegetnek. Nagy kérdés: a határon túli magyar vezetők közül a pénzosztásnál ki ülhet le végül Orbán Viktor asztalához? Gajdos István gyaníthatóan már nem lesz köztük.

Az ukrajnai választások eredménye

A 2010-es ukrajnai elnökválasztás első fordulójának az eredménye:

100 %-os feldolgozottságnál a listát vezetik:

Viktor Janukovics ........ 35.32 %

Julija Timosenko ......... 25.05 %

- a korábbi prognózisoknak megfelelően ők vesznek részt az Ukrajna elnökének kilétét eldöntő második választási fordulóban február 7-én.

Viktor Juscsenko jelenlegi elnök az ötödik helyen szerepel 5,45 százalékkal.

Kárpátalján - ahol országos szinten a legkisebb volt a résztvételi arány - Janukovics szerezte a legtöbb szavazatot - 29.65 %-ot, míg Timosenko 26,23-t (ellentétben az összes többi nyugat-ukrajnai megyével, ahol Timosenko győzedelmeskedett).

Az ukrajnai választások eredménye és minden további részlete ezen az oldalon követhető nyomon:

http://www.cvk.gov.ua/vp2010/wp0011.html

 

A nacionalizmus megfertőzte Ukrajnát

A HVG.hu-n olvastuk:

Az ukrán–orosz viszály árt a magyaroknak


Jeszenszky Géza, az Antall-kormány egykori külügyminisztere 2008 nyarán levélben fejezte ki aggodalmát az ukrán külügyminiszternek a kárpátaljai magyarokat sújtó intézkedések miatt. Ohrizko megnyugtató szavai ellenére Jeszenszky kétségei növekedtek. A történtek fényében érthetően.
Egy illúzió vége címmel közölt cikket a Magyar Szemlében a kárpátaljai magyar kisebbség romló helyzetéről az egykori külügyminiszter, volt washingtoni nagykövet. Írása pesszimizmusán aligha enyhít, hogy alcímét kérdésben fogalmazta meg: Az ukrán nacionalizmus a magyarok ellen fordul? Ezt ugyanis az általa felsorakoztatott érvek, a romló folyamat állomásainak bemutatása alapján maga a szerző is tényként kezeli. És nem tehet mást az olvasó sem.

Jeszenszky nem „érdektelen” krónikása a sanyarú történetnek, hiszen az 1991. december elsején függetlenségét elnyerő Ukrajnával kötött államközi szerződés (köznapi néven „alapszerződés”) egyik megalkotója és a parlamenti ratifikálás során (1993 tavaszán) beterjesztőként egyik harcos védelmezője volt a szélsőjobbos kritikusokkal szemben. A kezdet valóban reménykeltő volt. Az ukrán kisebbségi törvény példaértékű jogokat biztosított a nemzetiségeknek nemcsak a nyelvhasználat vagy az oktatás terén, de lehetővé tette saját nemzeti színeik kitűzését is a közintézményekre. A beregszászi városházán tehát az ukrán állami zászló mellett ott lenghetett a magyar nemzeti trikolór.

Azért már akkor sem volt minden tökéletes, hiába nyilvánította ki ugyanis autonómiaigényét a Beregszász környéki lakosság, az ukrán kormány, hivatkozva a Krímben és az ország felében élő tízmilliós orosz kisebbség szeparatista törekvéseire, végül is nem engedélyezte azt.

Már e korai fejlemény is bizonyította, hogy az ukrán–orosz viszony alapvetően meghatározza a kárpátaljai magyarok lehetőségeit. Márpedig e viszony párhuzamosan Moszkva megerősödésével és geopolitikai törekvéseivel, ha nem is monoton módon, de egyre romlik. A Putyin-adminisztráció és az ukrajnai orosz közösségek (hozzávetőlegesen a lakosság húsz százaléka) szoros szövetségben állnak a kijevi vezetéssel szemben, amelynek csak egyik – igaz, Európa számára is felfogható terepe – a gázvita.

Ebben a drámában a picinyke és erőtlen magyar kisebbségre csak mellékszerepet osztottak. A vértolulásos ukrán nacionalisták azért még így is figyelnek rá. Az Ukrán Néppárt és a Szvoboda indította el a propagandát a „magyar szeparatizmussal” szemben (lásd a vereckei honfoglalási emlékmű elleni akciókat), de ennél jóval súlyosabb, hogy a kijevi kormány „esélyegyenlőségre” hivatkozva 2008 májusa óta rendeletileg korlátozza a magyar oktatást.

Timosenkónak más tervei voltak
© MTI
Ez késztette Jeszenszkyt levele megírására. Ebben hivatkozott az európai kisebbségvédelmi egyezményekre és a két ország közötti „hagyományosan jó viszonyra”. Ohrizko külügyminiszter válaszában leszögezte ugyan, hogy nem szándékoznak a kisebbségek nyelvén folyó oktatást ukránra váltani, de az azóta történtek ennek ellentmondanak. 2009 novemberében például az oktatási tárca már nem rendelte meg a magyar tankönyveket, és a magyar zászlók is veszélybe kerültek.

Jeszenszky szerint a most vasárnapi ukrajnai elnökválasztás elvben esélyt kínál, mert kampánya során az egyik győzelemre esélyes jelölt, Viktor Janukovics is védelmébe vette a nemzetiségi jogokat, sőt azok kiterjesztését ígérte. De azt is tudjuk jól, más a kampány és más a kormányzás. Különösen Ukrajnában, ahol az elnök és a kormány között állandósult a hatásköri háborúskodás. Hiába állt ki például Viktor Juscsenko, a mostani államfő a kisebbségi jogok mellett, mert közben a Julia Timosenko – aki szintén esélyese a mostani választásnak – vezette kormánynak más tervei voltak.

„Úgy tűnik, a kisebbségellenes nacionalizmus megfertőzte Ukrajnát is” – jegyzi meg keserűen a cikk szerzője. Nagy kérdés, ebben a helyzetben milyen lehetőségei vannak Budapestnek, hogyan léphet fel eredményesen az ukrajnai magyarok érdekében. Már csak azért is kényes a helyzet, mert a kisebbségi kollektív jogokért küzdve az Európa Tanácsban többször éppen azzal a Moszkvával került egy platformra, amelynek – méltányolható és méltányolhatatlan – törekvéseit Kijev mindenképpen meg akarja akadályozni.

Nem lesz könnyű célhoz érni, s még erős támogatók mellett is nagy szerencse kell ahhoz, hogy a kárpátaljai magyarok helyzetében kedvező fordulat álljon be.

(Magyar Szemle, 2009/11–12)

zádori

Forrás

Megszabadul-e valaha Kárpátalja a Premixtől?

Baráth József Kárpátaljai figyelőjéből:

Megszabadul-e valaha Kárpátalja a Premixtől?

Hosszú évek kilátástalansága után végre elmozdulás történt Premix-ügyben: megkezdődött a veszélyes hulladék újracsomagolása és elszállítása – jelentette a kárpátaljai megyei állami közigazgatási hivatal információs és közösségi kapcsolatokért felelős főosztálya.

A Premix története egészen 1998-ig nyúlik vissza, amikor az Ozon magánvállalat megkezdte a sokat kárhoztatott vegyület importját Magyarországról. Az ukrán vámszolgálat laboratóriumi vizsgálata akkor olyan por alakú keverékként határozta meg a Premixet, amelyet bizonyos technológiai eljárásoknál alkalmaznak, s amely nem igényel pótlólagos környezetvédelmi vizsgálatot.

Azonban 2004 végétől a közvélemény tiltakozásának hatására, s mert a sajtó is foglalkozni kezdett az üggyel, olyan veszélyes vegyületként kezdték kezelni a Premixet, amely a környezetre és az emberek egészségére egyaránt ártalmas. Ennek nyomán 2005. március 30-án a Kárpátaljai Megyei Ügyészség bűnügyi eljárást indított az ügyben. Még ugyanazon év júniusában az államfő utasítására kormánybizottságot hoztak létre, amelynek ki kellett vizsgálnia az ügy valamennyi aspektusát.

Nem sokkal később a rendkívüli helyzetek minisztériumának szakemberei a nem megfelelően tárolt Premix egy részét, összesen mintegy 656 tonnát, 24 vasúti kocsiba pakolták Beregszász és Borzsova vasútállomásain. A Premix fennmaradó, nagyobbik részét, mintegy 847 tonnát viszont, amelyet szabad ég alatt őriztek Beregszászban, Nagybaktán és más településeken, speciális hordókba töltötték. Ám a kezdeti lelkesedés ezen a ponton elapadt, s a másfél ezer tonnányi veszélyes anyag azóta is a sorsára vár.

Az elmúlt négy év során azok a műanyag zsákok, amelyekben a vasúti kocsikba pakolt anyagot tárolták, jobbára tönkrementek, a vagonok igénybevételéért pedig immár több mint 20 millió hrivnyát követel az állami vasúttársaság, az Ukrzaliznyica. Vélhetően pénz hiányában a hordókban tárolt anyag őrzése sem volt éppen tökéletes, ezért előfordult, hogy ismeretlenek ellopták a hordókat a tárolóhelyről, előzőleg a földre szórva belőle a Premixet.

Nem sok eredménnyel járt az ügyben indított számos vizsgálat sem. Az azóta eltelt mintegy öt esztendő nem volt elegendő ahhoz, hogy megállapítsák, kit terhel felelősség azért, hogy ez a veszélyes anyag Kárpátaljára kerülhetett, s kinek kell vállalnia a Premix elszállításának és megsemmisítésének költségeit. A helyi önkormányzatok és hivatalok az évek során számtalanszor kérték a kormányt, hogy járuljon hozzá a probléma megoldásához, mivel az jelentősen meghaladja a helyhatóságok lehetőségeit, ám Kijevből ígéreteken kívül egyéb nem érkezett – egészen mostanáig.

A hivatalos közlés szerint most a miniszteri kabinet 5,1 millió hrivnyát utalt ki a környezetvédelmi minisztériumnak arra, hogy szabadítsa fel a Premixszel megrakott vasúti kocsikat, s készítse elő az anyagot a Lengyelországba történő elszállításra, ahol megsemmisítik azt. A Premix-mentesítés első fázisa a tervek szerint e héten ér véget, minek következtében Beregszász végre teljesen megszabadul ettől a veszélyes anyagtól.

Ugyanakkor szakértői becslések szerint a Kárpátalján tárolt Premix egészének elszállításához és megsemmisítéséhez még további 10-11 millió hrivnyára volna szükség - közli a Kárpátalja hetilap. Félő azonban, mutatnak rá helyi források, hogy a mostani első részlet átutalására csupán az elnökválasztási kampány miatt került sor, s amint lecsillapodnak a politikai indulatok, ismét a feledésbe merül a Premix, amely ki tudja, meddig szennyezi így még vidékünket.

Forrás

Politikai hullámokat kavart a ruszin himnusz

Ukrajnában politikai hullámokat kavart Kárpátalja ruszin himnusza


Az ukrán nemzetbiztonsági hivatal (SZBU) büntetőeljárás kezdeményezését fontolgatja Kárpátalja megye kedden hivatalosan elfogadott ruszin himnusza ügyében.

Valentin Nalivajcsenko, az SZBU vezetője a kijevi 5-ös csatorna szerda este sugárzott adásában kijelentette, hogy az SZBU, amely a kárpátaljai ügyészséggel együtt nyomoz az ukrajnai megye himnuszával kapcsolatban, szükség esetén büntetőeljárást indít az ügyben. Hozzátette: a szeparatizmusra szólító felhívások és az állam területi egységét fenyegető törvényellenes cselekedetek nem elévülő bűncselekményeknek minősülnek. Következésképpen egyetlen képviseleti testület egyetlen képviselőjének sincs joga arra, hogy szeparatizmusra hívjon fel – fogalmazott Nalivajcsenko, megjegyezve, hogy úgy tudja, a Kárpátalja megyei tanács (közgyűlés) himnuszról szóló szavazása nem volt szabályos.

Vjacseszlav Kirilenko, az Ukrajnáért párt képviselőcsoportjának vezetője szerdán a parlamentben arra szólította fel az ukrán állam és az SZBU vezetőit, hogy „értékeljék megfelelő módon” a Kárpátalja megyei tanácsnak „az ország politikai destabilizálására irányuló” döntését, amellyel (az egykori csehszlovák államon belüli) Podkarpatszka Rusz himnuszát fogadta el a megye hivatalos himnuszaként.

Borisz Taraszjuk, az Ukrán Népi Mozgalom (Ruh) párt elnöke Ukrajna legfőbb ügyészénél interpellált Kárpátalja „szeparatista” himnuszának az ügyében.

A szélsőjobboldali Szvoboda párt Kárpátalja megyei szervezete december 28-ára a ruszin himnuszt elfogadó megyei tanácsi döntés visszavonását követelő tüntetést szervez Ungvárra, a megyei állami közigazgatási hivatal és tanács épülete elé. (MTI)

Egy ruszin vers lesz Kárpátalja hivatalos himnusza

Alekszandr Duhnovics eperjesi görög katolikus lelkész XIX. század közepén írt Kárpátaljai ruszinok című verse lett Kárpátalja hivatalos himnusza az ukrajnai megye tanácsának (közgyűlésének) kedden Ungváron elfogadott döntése alapján.
 

A ruszinok nemzettudatra ébresztésének legkiemelkedőbb alakjaként számon tartott Duhnovics verse már volt Kárpátalja hivatalos himnusza, amikor a terület a múlt század első felében, Podkarpatszka Rusz néven, Csehszlovákiához tartozott.

A kárpátaljai képviselőtestület tagjainak többsége vita nélkül, négy ellenszavazat mellett döntött a megye hivatalos himnuszának elfogadásáról, amellyel kapcsolatban a helyi állami közigazgatási hivatalhoz közel álló ungvári zakarpattya.net.ua hírportál azt írta, hogy a megyei tanács „a ruszin himnusszal a szeparatizmust hagyta jóvá”. Az orgánum szerint a kárpátaljai képviselők többsége korábban elvetette Vaszil Grendzsa-Donszkoj múlt századi kárpátaljai ukrán nacionalista költő hivatalos helyi himnusznak javasolt ukrán érzelmű költeményét.

A kárpátaljai himnuszról tartott szavazás előtt – tiltakozása jeléül – kivonult az ülésteremből a regnáló miniszterelnökről elnevezett párttömörülés, a Julija Tyimosenko Blokk frakciója. A hírportál szerint nem nehéz megjósolni, hogy a képviselőtestület „meggondolatlan” döntése a kárpátaljai „ukrán többség” igen éles bírálatát fogja kiváltani, vagyis tiltakozó nyilatkozatok özöne várható a politikai pártok, társadalmi szervezetek, sőt egyes helyi önkormányzatok részéről is a ruszin himnusz miatt.

(MTI)

Hallgassa meg, olvassa el:  

Подкарпатские русины,
Оставте глубокий сон.
Народный голос зовет вас:
Не забудьте о своем!
Наш народ любимый
да будет свободный
От него да отдалится
неприятелей буря
да посетит справедливость
уж и русское племя!
Желание русских вождь:
Русский да живет народ!
Просим Бога Вышняго
да поддержит русскаго
и даст века лучшаго!

Felújított Kossuth-szobrot avattak újra Kárpátalján

Ünnepélyes keretek közt avatták újra Kossuth Lajos magyarországi támogatással felújított szobrát szombaton a kárpátaljai Técsőn. Técső lakossága 1896-ban közadakozásból állított mellszobrot Kossuthnak. A kisváros központjában álló emlékmű sorrendben a hatodik a világ köztéri Kossuth-szobrai között. A szobor újraavatásán részt vett Bacskai József, a beregszászi magyar konzulátus főkonzulja, aki az MTI-nek telefonon elmondta, hogy a técsői Kossuth-emlékművet és a hozzá tartozó parkot a városrendezés keretében újította meg a helyi református egyházközség és a polgármesteri hivatal.

A reformátusok a beregszászi magyar konzulátus közbenjárásával sikeresen pályáztak a Külügyminisztériumnál, aminek köszönhetően 350 ezer forinttal tudtak hozzájárulni a rekonstrukciós munkálatok költségeihez. A fennmaradó részt a polgármesteri hivatal fedezte – tette hozzá, megjegyezve, hogy az átadási ünnepségen legmagasabb szinten képviseltette magát a técsői járás – a legnagyobb ukrajnai járás – állami közigazgatási hivatala is.

A két méter magas talapzaton lévő Kossuth-szobor egyike az azon kevés magyar emlékműveknek, amelyeket nem romboltak le Kárpátalja Csehszlovákiához, majd a Szovjetunióhoz történt csatolása után. A helyi legenda szerint a técsőiek 1944-ben úgy mentették meg a Kossuth-emlékművet, hogy szilvapálinkával leitatták a szobor lerombolására készülő szovjeteket. Később Váradi Sternberg János ungvári történészprofesszor járt közben a szovjet hatóságoknál azért, hogy kíméljék meg Kossuth Lajos szobrát.

MTI

Nagyszőlős, a világ közepe

Nagyszőlős a történelmi Magyarország legkisebb vármegyéjének, Ugocsának volt a székhelye. Trianon után Csehszlovákia, 1938-ban pár hónapig az autonóm Kárpáti Ukrajna, majd a bécsi döntéssel újra Magyarország része lett. A második világháborút követően Szovjetunió, jelenleg pedig Ukrajna települése. A "tulajdonosváltások" megnehezítették az itt élők sorsát. A város életét, a nemzetiségek közötti viszonyokat gyermekkoruk és fiatal éveik felelevenítésével mutatják be a visszaemlékezők, akik ma már a világ különböző pontjain élnek. Megelevenedik a város élete az idilli 1920-as, 1930-as évektől a gyászos 1940-es évekig. Mindezt egy kötetben négy nyelven olvashatják: magyarul, angolul, héberül és ruszinul. A kötet régi képeslapok segítségével mutatja be Nagyszőlős és környékének korabeli arcát, hangulatát.

Nagyszőlős, a világ közepe

Rendhagyó kiadvány jelent meg a fenti címen a budapesti Aposztróf Kiadó gondozásában. Megálmodói egy kárpátaljai kisváros múltját, saját gyermekkorukat elevenítették fel visszaemlékezéseik és a Nagyszőlőst ábrázoló, a múlt század első feléből származó képeslapok segítségével.

"A huszadik század utolsó évtizedeiben nosztalgiahullám söpört végig a nyugati világ számos országán. A korra jellemző stabil gazdasági és politikai helyzet számos európai és észak-amerikai számára lehetővé tette, hogy kielégítse a múlttal kapcsolatos tudáséhségét, valamint szüleik és nagyszüleik generációinak mindennapi életére vonatkozó kíváncsiságát. A múltból visszamaradt leletek között ott vannak a képeslapok is. Az 1970-es években – különösen Európában – már egyre gyakrabban találkozhatunk a könyvesboltok polcain olyan kötetekkel, melyek képeslap-reprodukciókon keresztül mutattak be különböző városokat. Ezek a képeslapok általában a tizenkilencedik század végétől a második világháborúig terjedő időszakból származtak" – emlékeztet a kötethez írott előszavában Paul Robert Magocsi, a Torontói Egyetem professzora, a Ruszinok Világkongresszusának elnöke.

"Ez a kötet is – amely Jichak Livnat gyűjtőmunkáját dicséri – a "képeslaptörténelmet" gazdagítja. A könyv témája nem meglepő módon a gyűjtő szülővárosa, ahol Weisz Sándor néven fiatal éveit töltötte, amíg 1944-ben a magyarországi holokauszt történései kíméletlenül távozásra nem kényszerítették" – teszi hozzá az ismert ruszin tudós.

A képeslapok mellett a Nagy Milada által szerkesztett kötet tartalmazza az Izraelbe kitelepült Jichak Livnat és nővére, az Egyesült Államokban élő Hedy Pivko (szül. Weisz Hedvig), valamint barátaik – a ma Kanadában élő William Aykler (szül. Aykler Béla), az Izraelbe került Chaya Zelikovich (szül. Farkas Ilona), az ugyancsak Izraelben élő Irma Biedermann (szül. Holländer Irma), valamint az Egyesült Államokba vándorolt Judith Auerbacher, (szül. Rosner Judit) – visszaemlékezéseit szülővárosukról, méghozzá párhuzamosan négy nyelven: magyarul, angolul, ruszinul és héberül.

Nagyszőlősön "...évszázadokon keresztül együtt éltek magyarok, ruszinok, zsidók – írja bevezetőjében Jichak Livnat. – A különböző nyelvek és kultúrák jól megfértek egymás mellett és kiegészítették egymást. Mindenki megtartotta a saját szokásait és vallását, mégis jól tudtak együtt élni."

Nagyszőlős történetét – különös tekintettel lakossága nemzetiségi összetételének változásaira – dr. Fedinec Csilla, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa foglalta össze rövid tanulmányában a kötet olvasói számára.

szcs

Kárpátinfo.net