A budapesti Gondolat Kiadó gondozásában látott napvilágot Dr. Csernicskó István terjedelmes (közel 600 oldalas) monográfiája Államok, nyelvek, államnyelvek: Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010) címmel. A szerző a régió nyelvi-nyelvpolitikai kérdéseit történelmi összefüggéseikben és társadalmi beágyazottságukban vizsgálja, külön kitérve arra, hogy az egymást sűrűn váltó egyes államalakulatok saját hatalmi törekvéseikben nyelvpolitikájukkal hogyan hatottak a nyelvek státusára, a nyelvoktatásra és az egyes nyelvek elterjedtségére. A téma ilyen mélységű és részletességű feldolgozására Kárpátalja vonatkozásában most került sor először.

A könyv belső címlapjai, impresszuma, tartalomjegyzéke:
Csernicskó István: Államok, nyelvek, államnyelvek

Csernicskó István:

ÁLLAMOK, NYELVEK, ÁLLAMNYELVEK

Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010)

Gondolat Kiadó, Budapest, 2013. 575 oldal.

Az a közigazgatási egység, melyet ma Kárpátaljaként ismerünk, száz évvel ezelőtt még sem földrajzi, sem geopolitikai alakulatként nem létezett. A 20. század folyamán azonban több államhoz tartozott ez a vidék: az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belüli Magyar Királysághoz (1919-ig), a Csehszlovák Köztársasághoz (1938/1939-ig), egy része a kérészéletű Kárpáti Ukrajnához (1939), ismét a Magyar Királysághoz (1938/1939–1944), a nemzetközi politikai szereplők által el nem ismert Kárpátontúli Ukrajnához (1944–1946), a Szovjetunióhoz (1946–1991), majd 1991 óta Ukrajnához.

A régión az elmúlt évszázadban osztozó különböző államalakulatok nyelv- és nemzetiségpolitikai céljai és szándékai és ezek elérése érdekében kifejtett politikai törekvései is más-más irányúak voltak az utóbbi közel 150 évben. Az Államok, nyelvek, államnyelvek. Nyelvpolitika a mai Kárpátalja területén (1867–2010) című kötet külön-külön elemzi az egyes államalakulatok nyelvpolitikai törekvéseit, majd leírja a közöttük megfigyelhető hasonlóságokat és különbségeket. Külön tárgyalja a nyelvpolitikának a nyelvek státusára, a nyelvoktatásra és az egyes nyelvek elterjedtségére gyakorolt hatását. Bemutatja például, hogy a tárgyalt időszakban a régióban hat alkalommal változott az államnyelv; ebben a funkcióban a magyar, a cseh(szlovák), ismét a magyar, majd az ukrán, az orosz, s most újra az ukrán nyelv használatos.

A szerző a mai, jól dokumentálható nyelvpolitikai események részletes elemzése mellet úgy próbálja bemutatni az elmúlt közel 150 év nyelvpolitikai történéseit, hogy a különböző államalakulatok nyelv(politika)i törekvéseit nem sérelemtörténetekként értelmezi. Az egyes korszakok nyelvpolitikáját az általános társadalmi-politikai célok és nyelvi ideológiák vonatkozásában vizsgálja. „Célunk nem az egyes politikai korszakok nyelvpolitikájának el- vagy megítélése, nem nemzeti és nyelvi sérelmek, tragédiák kibeszélése, hanem annak bemutatása, miként alakította a nyelvekhez fűződő nyelvpolitikai viszony, a hatalmi központok nyelvpolitikája éppen olyanná a mai Kárpátalja nyelvi valóságát, amilyennek azt ma ismerjük” – fogalmaz a szerző a könyvhöz írott előszóban.

A kötetből kiderül, hogy a régió sorsáról, az itt élő nemzetiségek, nyelvek, kultúrák és felekezetek létéről vagy nem létéről, fejlődéséről vagy elnyomásáról jellemzően nem a helyiek, hanem a messzi fővárosokban élő politikai elitek döntöttek. Kárpátalja azonban túlságosan messze esik a mindenkori főváros(ok)tól: Bécstől, Budapesttől, Prágától, Moszkvától és Kijevtől is. A vidék ilyen vagy olyan szempontból, de voltaképpen egyetlen olyan állam kötelébe sem illeszkedett vagy illeszkedik minden tekintetben tökéletesen szervesen és integránsan, s egyben mindegyik országnak periférikus vidéke volt. Valószínűsíthető, hogy legalább részben a fentiek is magyarázzák azt a tényt, hogy – a Moszkvából kézivezérelt Szovjetuniót nem számítva – a régiót birtokló mindegyik állam valamilyen autonóm formáció révén kívánta rendezni ennek a vidéknek a státusát. Ám valódi önigazgatást egyszer sem nyertek a terület lakosai.

A régióban alkalmazott nyelvpolitikát valamennyi korszakban több tényező befolyásolta. Hatással voltak rá a nemzetközi politikai események, a szomszédos országok szándékai, a központi állam nyelvpolitikai törekvései, a régió etnopolitikai sajátosságai, valamint a lokális elitek sajátos, a távoli fővárosokból nézve gyakran nehezen értelmezhető nyelvi és nemzetiségi mozgalmai.

Az 575 oldal terjedelmű kötetben térképek, fotók, táblázatok, ábrák sora teszi szemléletesebbé a leírtakat.

A könyv belső címlapjai, impresszuma, tartalomjegyzéke:
Csernicskó István: Államok, nyelvek, államnyelvek

Az összefogás ezúttal is elmaradt: magyar jelöltek egymás ellenében indulnak az előrehozott polgármester-választáson, aminek akár az is lehet a következménye, hogy az ukrán jelöltek valamelyike lehetne a befutó. ..Bár az MTI híradásából az derül ki, hogy a legszorosabb verseny a két magyar politikai erő, „a kormánypárt támogatását is élvező magyar UMDSZ és a KMKSZ között bontakozhat ki”, holott a legtöbb ukrán párt szintén jelöltet állít a júniusi polgármester-választáson. Szerencsére ők sem fogtak össze... A hír így folytatódik:

Hivatalosan is elkezdődött Beregszászon az ukrán parlament által 2013. június 2-ra kitűzött polgármester-választás kampánya, amely kemény küzdelmet vetít előre a két nagy kárpátaljai magyar szervezet jelöltjei között. Az előre hozott polgármester-választást azért kellett kiírni Kárpátalja „legmagyarabb" városában, mert a tavaly őszi ukrán parlamenti választásokon mandátumot szerzett Gajdos István korábbi polgármesternek, egyben az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökének – az ukrán törvények értelmében – le kellett mondania közhivatali tisztségéről.

A kárpátaljai ukrán média várakozása szerint kemény küzdelem várható a beregszászi választáson, amelyre a régióban képviselt legtöbb ukrán párt saját polgármesterjelöltet állít. Választási szakértők úgy vélik, akár tíz jelölt is ringbe szállhat a tisztség elnyeréséért. Legszorosabb verseny várhatóan a két ellenlábas magyar szervezet, az UMDSZ és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) polgármesterjelöltjei között bontakozik majd ki.

Az UMDSZ részéről induló Babják Zoltán, Beregszász első polgármester-helyettese sajtónyilatkozatában kifejtette: az új polgármesternek rendkívüli feladatokkal kell megbirkóznia, mivel jó esetben 2-2,5 éve lesz programjának megvalósítására. Mint mondta, ennek ellenére nagyon komolyan veszi a kampányt és programjának megvalósítását, hiszen nem csak az UMDSZ, hanem a vele szövetséges kormányzó Régiók Pártja (PR) is az ő jelölését támogatja. Választási programja fontos pontjának nevezte azoknak az embereknek az egymáshoz közelítését, akik fontos szerepet játszanak Beregszász társadalmi, kulturális és gazdasági életében. Hangsúlyozta, hogy megválasztása esetén nem fogja megengedni semmilyen szélsőségeseknek a nemzetiségek közötti uszítás folytatását.

A KMKSZ jelöltje, Orosz Géza, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola gazdasági rektorhelyettese a médiának azt mondta: választási programjában hangsúlyosan szerepel az ukrán nyelvtörvény alkalmazásának kiszélesítése, különös tekintettel a magyar anyanyelvű oktatásra. Úgy vélte, javítani kell a katasztrofális helyzetben lévő közműszféra működésén, mert – mint fogalmazott – Beregszászon kritikán aluli a vízellátás és az utak állapota. Szerinte javítani kell a város polgármesteri hivatalának tisztviselői állományán is, olyan szakemberek kinevezésével, akik képesek a megfelelő döntések meghozatalára. (MTI)