Kárpátalja - kárpátaljai magyarok


2012. dec. 31.
A blogot jegyzi: bdk Szólj hozzá!

Csökken Ukrajna lakossága

Ukrajna lakossága az 1991-es függetlenedés és rendszerváltást követően 52 millióról 2002-re 48 millióra, 2008-ra pedig 46 millióra csökkent. A lakosság fogyása azóta is folytatódik. 2012-ben 42,9 ezerrel csökkent Ukrajna lakossága, az ukrán statisztikai hivatal.előrejelzések szerint 2013. január 1-jén mintegy 45,5 millió fő képezi Ukrajna lakosságát.

Az év végén összegzett adatok szerint 31,4 millióan élnek városokban, falvakban pedig mintegy 14,2 millióan. A legtöbb, 4,4 millió lakosa a kelet-ukrajnai Donyeck megyének van, utána a szintén a keleti országrészben lévő Dnyipropetrovszk megye következik 3,3 millióval, majd Harkiv megye 2,74 millióval. A fővárosban, Kijevben jelenleg mintegy 2,84 millióan élnek.

A legkevesebb lakosú megyék: a nyugat-ukrajnai Csernyivci, ahol 907,1 ezren élnek és az ország középső részén lévő Kirovohrad 995,6 ezer lakossal. Ukrajnában korábban úgy tervezték, hogy ez év végén tartanak népszámlálást, de a jövő évre halasztották. A legutóbbi népszámlálás idején, 2001-ben Ukrajnának 48,46 millió lakosa volt.

Címkék: ukrajna, demográfia

Ukrajnai választások - 2012 - Kárpátaljai eredmények

ukrajnai-regiok-kis.gifAz ukrajnai parlamenti választás kárpátaljai vonatkozású eredményeiről az Ukrajna blogban olvashatók friss adatok (később majd értékelések is). Ezen kívül elkészült egy új weboldal, amely az Ukrajnával kapcsolatos fontosabb tudnivalókat tartalmazza. A választás végeredményei majd ide is felkerülnek: Ukrajna

Címkék: politika, ukrajna

A több arcú ukrán nyelvtörvény

Könnyen meglehet, csalatkozniuk kell azoknak, akik vérmes reményeket tápláltak az Ukrajnában törvényerőre emelkedett nyelvtörvénnyel kapcsolatba. A regionális nyelvi státus megadásának kedvező feltételei máris szigorodni látszanak, miközben tudható, hogy az ország számos közigazgatási egységében már a végrehajtási határozatra vonatkozóan is születtek testületi döntések.

Sokan eddig is úgy vélték, hogy a nyelvtörvény csak egyfajta csali, olyan választási fogás, amellyel a kormányerők a kisebbségi - így a tízmilliós nagyságrendű orosz - lakosság bizalmát elnyerhetik. Mások szerint ennél többről van szó: az orosz nyelv valóban az államnyelv szintjére emelkedhet Ukrajna számos régiójában - ugyanakkor az elenyészőbb számú kisebbségek számára semmilyen kedvezmény nem várható.

Most arról értesülhettünk, hogy jelentősen megszigorítaná a kisebbségi nyelvek regionálissá tételét Ukrajnában a nyelvtörvényhez elkészített új kormányzati módosító javaslat. Erről a Kommerszant-Ukraina című ukrán lap nyomán az MTI közölt tudósítást.

Eszerint a jelenlegi 10 százalék helyett legalább 30 százalékos arányt kellene elérnie egy kisebbségnek a helyi lakosság lélekszámán belül ahhoz, hogy hivatalosan is használhassa anyanyelvét egy adott közigazgatási egységben. 

A hatályos nyelvtörvény szerzőinek véleménye szerint a kormányzati munkacsoport túllépte hatáskörét azzal, hogy egy merőben új törvényjavaslatot készített, amelynek elfogadása "polgárháborúhoz vezethet".

A hatályban lévő nyelvtörvényt a kormányzó Régiók Pártjának két képviselője, Vagyim Kolesznyicsenko és Szerhij Kivalov terjesztette a parlament elé. Kolesznyicsenko - aki szintén helyet kapott a kormányzati munkacsoportban - kudarcnak minősítette a testület munkáját.

A tekintélyes ukrán lap emlékeztetett arra, hogy a heves vitákat kiváltó nyelvtörvényt Viktor Janukovics ukrán elnök augusztus 8-án aláírta ugyan, de egyúttal utasította a kormányt egy munkacsoport létrehozására azzal a feladattal, hogy javaslatokat készítsen a jogszabály "tökéletesítésére".

A javaslat, amelyet a testület elkészített, egyebek között azt is tartalmazza, hogy a helyi lakosság minimum 30 százalékának az aláírása is szükséges ahhoz, hogy az adott kisebbségi nyelv regionálissá minősítését kezdeményezzék. Ezután a helyi önkormányzatnak a megyei tanácson keresztül a parlamenttől kellene kérnie, hogy regionális vagy nemzetiségi nyelvvé minősítse a nyelvet. A parlament döntése ellen a megyei tanács fellebbezhet 30 napon belül.

Megfigyelők szerint az új javaslat komoly felháborodást vált majd ki elsősorban az orosz ajkúak lakta keleti és déli országrészekben, ahol már számos közigazgatási egységben, ezen belül több nagyvárosban, például Odesszában, Donyeckben és Dnyipropetrovszkban is regionálisnak nyilvánították, hivatalosan használhatóvá tették az orosz nyelvet a hatályos nyelvtörvény alapján.

*

A kárpátaljai magyarságszervezetek vezetőinek a véleménye a szigorításról és a kialakult helyzetről jól tükrözi a kiéleződött ellentéteket. Kovács Miklós és Gajdos István véleményét egyaránt ismertette az MTI október 16-án:

Cinikus az ukrán nyelvtörvény tervezett szigorítása

Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke szerint az új ukrán nyelvtörvény tervezett szigorítása a kormányzó Régiók Pártjának (PR) cinizmusát tükrözi az Ukrajnában élő kisebbségekkel kapcsolatban.

Mint Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke az MTI érdeklődésére hétfőn azt mondta: semmi meglepő nincs abban, hogy a hatályos ukrán nyelvtörvény módosításához javaslatokat kidolgozni hivatott kormánybizottság a jelenlegi 10 százalék helyett legalább 30 százalékhoz kötné a helyi kisebbség arányát ahhoz, hogy hivatalosan is használhassa anyanyelvét egy adott közigazgatási egységen belül. Ez az álláspont már korábban kiderült a PR meghatározó politikusainak nyilatkozataiból, akik egyértelműen kirekesztették a kisebbségeket az elfogadott törvény hatálya alól, mondván, hogy az csak az ukrajnai oroszokra vonatkozik – tette hozzá.

Kovács úgy vélte: a kormánybizottság törvénymódosítási javaslata, amely kizárná a kisebbségi nyelvhasználatot a többi között a hivatali és bírósági ügyintézésből, valamint az oktatásból, az ukrán kormánypárt cinizmusát tükrözi. „Ez azt bizonyítja, hogy nemcsak az ukrán nacionalisták viselkednek ellenségesen a kárpátaljai magyarsággal szemben, hanem a magát internacionalistának tekintő PR is, ami nagyban megkönnyíti a kárpátaljai magyar választók számára a döntést a 2012. október 28-i parlamenti választásokon” – emlékeztetett a KMKSZ elnöke.

Kárpátalján a magyar nyelv eddig Beregszászon, a Beregszászi járásban és néhány magyarlakta településen kapott részleges regionális státust.

Az ukrán nyelvtörvény sorsa a választások eredményétől függ

A nyelvtörvény kidolgozásában részt vállaló, a PR-rel választási szövetséget kötött Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, Gajdos István az MTI megkeresésére jelezte, csak azt követően nyilatkozik, hogy behatóan tanulmányozta a kormánybizottság nyelvtörvény-módosítási javaslatait.

A jogszabály tervezett szigorításával kapcsolatban hétfőn megjelent ukrán sajtóhírekre reagálva Gajdos István UMDSZ-elnök az MTI megkeresésére kedden azt közölte, hogy a nyelvtörvény további sorsát a közelgő parlamenti választások határozzák majd meg. Minden attól függ, hogy a jogszabály ellenzői vagy támogatói kerülnek-e többségbe, s mennyire lesznek erősek a kisebbségi jogok mellett kiállók pozíciói az újonnan megválasztott Legfelsőbb Tanácsban és a végrehajtó hatalomban, így a kormányban – tette hozzá, megjegyezve: szerinte annak is nagy jelentősége lesz, hogy milyen választási eredmények születnek Kárpátalján.

A politikus hangsúlyozta: "roppant fontos, hogy a magyarság egy emberként álljon ki az október 28-i törvényhozási választásokon a nyelvtörvény mellett, s támogató szavazataival mutassa meg, hogy igényt tart rá, akarja nyelvi és egyéb jogainak bővülését."

"Megválasztásom esetén ugyanis ezekre a voksokra hivatkozva tudnék majd harcolni e fontos jogszabályért, illetve más, magyar közösségünket foglalkoztató problémák megoldásáért" – emlékeztetett Gajdos, aki a kormányzó Régiók Pártja (PR) választási listáján a befutónak számító 74. helyen indul a hónap végi megmérettetésen.

Az UMDSZ elnöke ugyanakkor kifejtette: "sajnálattal kell megállapítanom, hogy a másik szervezet (a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség - KMKSZ) nagy ellenkampányt folytat a nyelvtörvénnyel és velem szemben, azon magyarellenes ukrán erők szekerét tolva, amelyekre még jól emlékszünk a hírhedt Vakarcsuk-érából".

Ivan Vakarcsuk a Julia Timosenko vezette kormány oktatási minisztere volt, aki több intézkedéssel korlátozta az ukrajnai kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarok anyanyelvű oktatáshoz fűződő jogait. Gajdos véleménye szerint az ellenlábas szervezet "már ma is a nyelvtörvény ellen harcol". 
Az UMDSZ elnöke mindazonáltal derűlátó a jövőt illetően, mert mint megállapította: "akárhogyan is módosul az ukrán kormány összetétele, az államfő a helyén marad. Mi pedig 2009-ben Viktor Janukovics államfővel kötöttünk együttműködési megállapodást, ami 2015-ig szól. Ezért bízom abban, hogy egy jó választási eredmény mellett az ő támogatásával elérhetjük, hogy ne csorbuljanak, hanem bővüljenek jogaink."

Ukrán, orosz, szurzsik

Nem beszél jól sem ukránul, sem oroszul az ukránok többsége

Ukrajnában a nemrégiben elfogadott nyelvtörvény továbbra is a figyelem középpontjában áll. Kárpátalja több közigazgatási egységében határozatot hoztak a magyar nyelv használatáról (talán mondani sem kell, hogy a két magyarságszervezet ebben is egymás ellen lép fel). Országos szinten is vita folyik a különböző nyelvek státusáról. Az ezzel kapcsolatos hírekhez érdekes adalékul szolgálhat egy felmérés eredménye, amely szerint  az ukrán lakosságnak több mint fele hibásan beszél és ír mind ukrán, mind orosz nyelven.

Az MTI 2012, szept. 28-én a Korreszpondent című ukrán hetilap cikkét ismertette:

ukrajna.png

A kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMISZ) felmérése szerint a szurzsikot - azaz a kevert orosz-ukrán nyelvet - használja szóban és írásban a lakosság 11-18 százaléka, azaz 5-8 millióan.

A két nyelv keverékét előszeretettel használók zöme az ország keleti és középső részében él, ahol arányuk eléri a 21,7 százalékot. A legkevesebben - 2,5 százalék - Nyugat-Ukrajnában használják a szurzsikot.

Az újság szerint azonban az Ukrajnában élők közül valójában sokkal többen használják a kevert nyelvet, ám a közvélemény-kutatások során ezt általában nem ismerik be, hanem azt állítják magukról, hogy tökéletesen beszélnek ukránul és oroszul is.

Jarina Szkuratovszka rádiós műsorvezető tapasztalatai szerint - amivel egyetértettek a lap által megkérdezett nyelvészek is - a lakosságnak csak körülbelül 20 százaléka mondhatja el magáról, hogy helyesen beszéli valamelyiket a két nyelv közül.

A hetilap információi szerint a kevert nyelvet főként a falvakban született ukrajnaiak beszélik. A városokba érkezve orosz szavakat kevernek ukrán beszédükbe, az újonnan elsajátított kifejezéseket azonban továbbra is ukrán fonetikával ejtik.

A szurzsik a XVII. század végén kezdett elterjedni, amikor ukrán földön orosz nyelvtudás nélkül már nem lehetett karriert csinálni. Az ukrán nyelv azonban nem tisztult Ukrajna függetlenné válásával sem - írta a hetilap.

Egy idén végzett másik felmérés szerint a diákoknak csak az egyharmada használja állandóan a két nyelv közül csak az egyiket. Míg korábban az egyik vagy másik nyelven megjelenő irodalmi művek segítették a beszélt nyelv fejlődését és tisztulását, addig a mai fiatalokra ez nincs kellő hatással, hiszen alig olvasnak szépirodalmat. Felnőtt egy nemzedék Ukrajnában, amelynek az orosz nyelvet már nem, az ukránt pedig még nem tanították az iskolákban.

Az egyik harkivi egyetem nyelvészeti tanszékének docense elmondta a lapnak, hogy az elsőéves hallgatók egy viszonylag egyszerű, másfél oldalas diktált szövegben is több tucat nyelvtani hibát vétenek. Egy olyan írás érte el nála a rekordot, amelyben 140 nyelvtani és mintegy 50 központozási hibát talált.

A fiatalok helyesírását tovább rontja az interneten keresztül terjedő újfajta írásmód is - jegyezte meg a lap.

Az újság végül arra a következtetésre jutott, hogy az ukránok egyre hanyagabbul írnak, leszoktak arról, hogy írás közben ellenőrizzék a szavak helyességét.

Új nyelvtörvény Ukrajnában

nyest.jpg2012. július 3-án az ukrán parlament új nyelvtörvényt fogadott el. Hogyan változik a helyzet? Milyen következményekkel jár mindez a kárpátaljai magyarokra és a többi ukrajnai kisebbségre nézve? Lehetséges-e, hogy éppen a hivatalos egynyelvűség védi az ország gyakorlati többnyelvűségét?

Az alábbi írást a szerkesztőség és a szerző hozzájárulásával a Nyelv és Tudomány 2012. augusztus 7-i publikációja alapján tesszük közzé.  

Csernicskó István:

Új nyelvtörvény Ukrajnában

Ukrajnában mind az orosz, mind az ukrán használati köre kiterjedt. A társadalom jelentős része mindkét nyelvet használja a mindennapokban. A két nyelv használatának gyakorisága azonban regionális eltéréseket mutat: a nyugati és északi régiókban az ukrán, a déli és keleti vidékeken az orosz nyelv dominál.

Ukrajna etnikai-nyelvi képe. Ukránok piros: ukrán nyelvű, rózsaszín: főleg ukrán nyelvű, sárga: orosz nyelvű, fehér: főleg orosz nyelvű. Oroszok: barna.
Ukrajna etnikai-nyelvi képe. Ukránok piros: ukrán nyelvű, rózsaszín: főleg ukrán nyelvű, sárga: orosz nyelvű, fehér: főleg orosz nyelvű. Oroszok: barna. (Forrás: Wikimedia Commons / Yerevanci / CC BY-SA 3.0)

A nyelvi kér­dést ki­emelten kezelő kiélezett politikai kampányok következtében a mai Ukrajnában paradox helyzet állt elő a nyelvi helyzet és a nyelvek státusának megítélése terén. Az egyértelműen ukrán dominanciájú nyugati országrészben attól rettegnek, hogy ha az orosz második állam­nyelvvé válik, akkor megszűnik az uk­rán államiság, veszélybe kerül az ukrán nyelv és nemzet. Az állam­igazgatást kivéve szinte teljes mértékben orosz nyelvű délen és keleten ezzel szemben úgy gondolják, hogy az ukránosító politika veszélyezteti az orosz nyelvet és az oroszok nemzeti azonosságtudatát Ukrajnában.

Az ígéret szép szó

2010-ben az a Viktor Janukovics nyerte meg a választást a narancsos forradalom révén hatalomra jutott Viktor Juscsenkóval szemben. Janukovics a kampányban azt ígérte, hogy rendezi az orosz nyelv helyzetét. Azonban amint hatalomra került, gyorsan felmérte, hogy ha az orosz nyelv státusának azonnali erősítésébe fog, akkor szembe kerül az ország nyugati és északi felével. Hamar lemondott arról, hogy az orosz második államnyelv legyen. De hogy megfeleljen a választói elvárásának, az őt támogató Régiók Pártja olyan nyelvtörvénytervezetet terjesztett a parlament elé, amely az orosz nyelvnek a hivatalos nyelv státusát biztosítja gyakorlatilag az egész ország területén. Az ukrán nemzeti erők ellenállását látva azonban a parlament nem tárgyalta a tervezetet.

2011 augusztusában kormánypárti politikusok újabb olyan tervezetet nyújtottak be a Legfelsőbb Tanács elé, mely a nyelvi kérdést kívánja rendezni. Ez az a tervezet, melyet végül idén júliusban megszavazott a parlament. Ám egyelőre nem hatályos, hiszen az államelnök még nem írta alá. Ezért ma még a függetlenné válás előtt, 1989-ben megszavazott törvény szabályozza a nyelvek használatát.

A máig hatályos nyelvtörvény szerint Ukrajna egyetlen államnyelve az ukrán. Az Alkotmánybíróság egy 1999-es állásfoglalása értelmében ez egyben azt is jelenti, hogy az ukrán egyben az egyetlen hivatalos nyelv is az országban. Ugyanakkor a törvény szerint azon közigazgatási egységek (megye, járás, helyi önkormányzat) területén, ahol egy nemzeti kisebbség képviselői többséget alkotnak (azaz: arányuk 50%-nál magasabb), a nemzetiség nyelve az államnyelv mellett használható az önkormányzatokban, a hivatalokban, a társadalmi és civil szervezetek munkájában. A törvény azonban csak a szóbeliség szintjén alkalmazható a gyakorlatban, s csak ott, ahol akad a kisebbségi nyelvet is értő hivatalnok. A nemzetiségi nyelvű írásos ügyintézést lehetetlenné teszi a kétnyelvű űrlapok, formanyomtatványok hiánya.

Újságosstand egy kijevi pályaudvaron: alig van ukrán nyelvű újság (katt a részletekért)
Újságosstand egy kijevi pályaudvaron: alig van ukrán nyelvű újság (katt a részletekért) (Forrás: Facebook)

Hivatalos lesz a magyar Kárpátalján?

A régit felváltani hivatott, viharos körülmények között elfogadott új jogszabály címében nem nyelvtörvény. Az Ukrajna törvénye az állami nyelvpolitika alapjairól címet viseli. Az új törvény szerint is az ukrán az egyetlen államnyelv. Ám azokon a közigazgatási egységeken belül, ahol egy-egy nyelv beszélői elérik a 10%-os arányt, a kisebbségi nyelv regionális nyelvi státust nyerhet, s az államnyelv mellett használható az államigazgatásban, az önkormányzatok munkájában, a bírósági eljárásokban, a nyilvános közéletben, az oktatásban stb.

Az elnök kézjegyére váró jogszabály az orosz, belarusz, bolgár, örmény, gagauz, jiddis, krími tatár, moldáv, német, újgörög, lengyel, roma, román, szlovák, magyar, ruszin, karaim, krimcsak nyelv hivatalos/hivatali használatát tenné lehetővé egyes közigazgatási egységek területén belül. Eszerint Ukrajna 27 közigazgatási egysége (Kijev főváros, Krími Autonóm Köztársaság, Szevasztopol város és 24 megye) közül 13-ban lehet hivatalos az orosz nyelv, illetve az egész ország területén is, hisz az orosz anyanyelvűek aránya Ukrajnában csaknem 30%. Valójában azonban az orosz mellett csak a krími tatár (a Krímen), a román (Csernyivci megyében) és magyar (Kárpátalján) válhat megyei szinten hivatalos nyelvvé. A legutóbbi, 2001-es cenzus adatai szerint a magyar nyelv Kárpátalja egész területén – ahol a magyar anyanyelvűek száma 12,7% volt – hivatalos funkciókban használható nyelv lehet, még a Nagybereznai, Volóci vagy Ökörmezői járásban is, ahol a magyarok aránya az 1%-ot sem éri el.

A regionális nyelvek Ukrajnában. Rózsaszín: orosz, lila: orosz és krími tatár, zöld: román, kék: magyar
A regionális nyelvek Ukrajnában. Rózsaszín: orosz, lila: orosz és krími tatár, zöld: román, kék: magyar (Forrás: Wikimedia Commons / Andriy Makukha / CC BY-SA 3.0)

Az egynyelvűség a kétnyelvűség garanciája?

A hatályba lépésre váró törvény kapcsán számos kérdés vetődik fel. A jogszabály egyfajta konszenzus irányába tesz lépéseket: miközben de jure megőrzi az ukrán (az ország egy részén szimbolikus) államnyelvi státusát, de facto az ukránnal szinte egyenrangúvá emeli országos szinten az orosz nyelvet, és bizonyos kisebb régiókban más kisebbségi nyelveket is. Kritikusai szerint azonban a dokumentum elsősorban az orosz nyelv helyzetét erősítheti Ukrajnában, amennyiben az orosz az egész ország területén hivatalos nyelvvé válna, anélkül, hogy államnyelvi státust nyerne (amely státus biztosításához alkotmánymódosításra volna szükség, ehhez azonban a kormányzó pártoknak nincs kétharmados többségü az országgyűlésben). Az orosznak kedvez az is, hogy több nemzetiség körében az orosz anyanyelvűek aránya jelentős, s így ezek az etnikai csoportok is az orosz nyelv anyanyelvi beszélőinek számát növelik, mint ahogyan az az 5 és félmillió ukrán etnikumú is, akik az oroszt vallják anyanyelvüknek.

A ruszin terület
A ruszin terület (Forrás: Wikimedia Commons / ADimiTR)

Az is kérdéses, hogyan élhetnek a jogaikkal az olyan veszélyeztetett nyelvek hordozói – mint például a karaimok vagy krimcsakok –, akik körében az anyanyelvi beszélők száma elenyésző, és egyetlen közigazgatási egységen belül sem érik el a 10%-os arányt. A karaimok száma a 2001. évi népszámlálás adatai szerint 1196 fő (közülük 24-nek anyanyelve a karaim), a krimcsak nemzetiségűek száma 406 (21-en vallották anyanyelvüknek a krimcsak nyelvet). Nem világos, hogyan élhetnek jogaikkal azok a ruszinok, akiket Kijev nem ismer el önálló nemzetiségként, s így az eddigi népszámlálások során csak néhány ezren vallották magukat ruszinnak és/vagy ruszin anyanyelvűnek.

Az orosz nyelv az ukránnak: „Kislány, húzódjon odébb, mert kiszorít (elnyom)!”
Az orosz nyelv az ukránnak: „Kislány, húzódjon odébb, mert kiszorít (elnyom)!” (Forrás: Wikimedia Commons / Громадянський рух "Відсіч" (Оксана)

Az új ukrán nyelvtörvény tervezetével kapcsolatban olyan vélemények is megjelentek, melyek szerint a jogszabály valójában nem a kisebbségi nyelvek védelmét és nem is a két- vagy többnyelvűséget szolgálja, hanem egyértelműen az egynyelvűséget támogatja. Michael Moser Bécsben élő nyelvész egyik interjújában az ukrajnai nyelvi szituáció kapcsán kijelentette: „A jelenlegi helyzetben, bármennyire is paradoxon, a hivatalos egynyelvűség lényeges feltétele az ország gyakorlati többnyelvűségének”. Sokan gondolkodnak hasonlóan az ukrán társadalomban. Ha ugyanis az orosz az új nyelvtörvény elfogadása esetén országos szinten hivatalos nyelvi státusba kerül, még kevesebb motiváció lesz arra, hogy a keleti és déli régiók többségben orosz ajkú lakossága elsajátítsa és használja az ukrán nyelvet.

Kétnyelvűséget akarsz? Tanulj meg ukránul! (propagandapóló)
Kétnyelvűséget akarsz? Tanulj meg ukránul! (propagandapóló) (Forrás: ukrainika.com)

A nyelvek használatára vonatkozó törvénytervezetek kapcsán figyelembe kell vennünk, hogy a nyelvi kérdés Ukrajnában erősen politizált, érzelmileg telített. Az a politikai erő, amely a fennálló status quo-t meg akarja változtatni, mindenképpen szembekerül az ország egyik felével. Nem véletlen, hogy az elmúlt 15 évben Ukrajnában egyetlen olyan törvényt sem fogadtak el, amely közvetlenül érinti a kisebbségek vagy a nyelvek státusát. Kivételt csak két nemzetközi dokumentum ratifikálása jelentett (Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről, A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája).

Az új nyelvtörvény elfogadása nyilván nem független attól, hogy 2012 októberében Ukrajnában parlamenti választásokat rendeznek. Kijevi sajtóvélemények szerint törvény körül kialakult társadalmi és politikai feszültség – melynek egyik jele a tervezet vitája során verekedés tört ki a parlamentben a honatyák között – mind a hatalmon lévő, mind pedig az ellenzéki politikai erőknek kedvez. A kormánypártok a közelgő választási kampányban felmutathatják egyik szimbolikus választási ígéretük teljesítését az orosz státusának megerősítése révén, az ellenzék pedig demonstrálhatja, hogy ha kell, tüntetések és utcai megmozdulások révén is kiáll a nemzeti nyelv mellett, illetve ellen-nyelvtörvények benyújtásával tarthatja napirenden a kérdést. Ezt tette például a törvényt előbb nem, majd mégis aláíró házelnök, Volodimir Litvin is. Valójában azonban az a lényeg, hogy a fő célt: a választók mobilizálását, sikerült elérniük a politikusoknak.

Az új törvény kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy ha nem készül hozzá konkrét végrehajtási mechanizmus, illetve amennyiben nem teremtik meg az alkalmazásához szükséges feltételeket, akkor a gyakorlatban ugyanúgy érvényesíthetetlenné válik, mint 1989-es elődje. Hiába lesz például törvényi garanciája az Ungváron élő magyaroknak hivatalos ügyeik anyanyelvi rendezésére, ha a megyeszékhelyen alig akad magyarul beszélő hivatalnok (Ungvár városban ugyan nem éri el a magyar anyanyelvűek aránya a 10%-ot, de megyei szinten igen, tehát a magyar egész Kárpátalja területén hivatalos nyelv lehet). Ugyanez áll a formanyomtatványokra, űrlapokra is: ha ezek két- vagy többnyelvű változata nem készül el és nem jut el az önkormányzatokhoz, hivatalokhoz, akkor lehetetlenné válik a kisebbségi nyelvű ügyintézés.

Forrás

Érdekérvényesítésből elégtelen

Bátran leszögezhetjük: a kárpátaljai magyarság politikai érdekérvényesítő teljesítménye Ukrajnában csapnivaló. Holott most már lassan negyedszázada annak, hogy az első érdekvédelmi szervezetek (eleinte kulturális köntösben) megjelentek, a magát legerősebbnek mondó, pártszerűen működő magyarságszervezet is régen kinőtt a kamaszkorból (1989-ben alakult). A független Ukrajna létrejötte óta a politikai viszonyok többé-kevésbé demokratikusak, vagy ha ez így nem is teljesen igaz, annak azért még sincs, mégsem lenne akadálya, hogy Kárpátalján igazi ütőképes magyar politikai erő működjön, olyan, amely hatékonyan ellátja e népcsoport politikai képviseletét. Ehhez képest az utóbbi időben ezen a téren nemhogy javulás nem történik, hanem a helyzet egyre kilátástalanabb: az ukrajnai magyarságnak több választási ciklus óta nincs képviselője az ukrán parlamentben, a kárpátaljai magyarok politikai tekintetben végletesen megosztottak, így erejük nem összegződhet, hanem megoszlik, a KMKSZ-t az önérdekű működés iskolapéldájaként lehetne felhozni (e kirekesztő jellegű és kizárólag a saját hatalmi pozíciók megszerzésére és megőrzésére irányuló tevékenységükhöz leginkább a magyarországi politikai jobboldal biztosítja a magas lovat), ellenfelüket, az UMDSZ-t pedig nem alaptalanul vádolják az ukrán hatalmi erőkkel és pártokkal való elvtelen kollaborációval.

Nem igazán várhatunk változást az idei választásoktól sem. A KMKSZ egyéni jelöltjei esélytelenek, az UMDSZ elnöke pedig ugyan biztos befutónak látszik a legerősebb ukrán kormánypárt listáján, de mind politikai-vállalkozói múltját, mind hivatali státusát (Beregszász polgármestere), mind pártvonzalmait illetően aligha lehet róla feltételezni, hogy adott esetben akár az ukrán hatalommal és pártérdekekkel szembeszegülve is síkra szállna a magyar érdekekért. (Az ukrán erőkkel való együttműködés önmagában persze nem káros, hanem hasznos, az UMDSZ és elnöke azonban e tekintetben sokkal inkább a politikai kiszolgáló személyzet szerepét látszik játszani, semmint a következetes érdekérvényesítőét).

A helyzet tehát rossz, de reménytelen. A kárpátaljai magyarságnak nincs esélye a tényleges érdekérvényesítésre - 2012-ben sem.

Viszont ezen a helyzeten is lehet még rontani. Például azzal, ha Kövér László eljön kárpátaljára kampányolni.

(bdk)

Fenti véleményünket bevezetőnek szántuk az MTI alábbi, részben kiegészített anyagához:

Tovább

Kisebbségbarát nyelvtörvény Ukrajnában? - ...

... - vagy az orosz nyelv státusának visszaállítása?

A magyar sajtót is bejáró hír szerint az ukrán törvényhozás kedden első olvasásban megszavazta az országos vitát kiváltó kisebbségbarát nyelvtörvény tervezetét, amelynek májusi parlamenti vitája a karzat tapsát is kiváltó látványos verekedéssé fajult a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között.

A törvénytervezet első olvasatban való elfogadása mellett az ülésteremben megjelent 248 képviselőből 234 szavazott igennel.

Az ügyben történt előrelépést a kárpátaljai magyarok nagyrészt kisebbség-barát gesztusként értékelik. Ugyanakkor tudni kell, hogy a leendő törvény mindenekelőtt az orosz nyelv ukrajnai státusát erősíti meg - innen a nacionalista indulatok.

Az állami nyelvpolitika alapjairól című jogszabálytervezetet még 2011 augusztusában nyújtotta be két régiópárti (PR) politikus, Vagyim Kolesznyicsenko és Szerhij Kivalov. Az Ukrajnában élő kisebbségek számára előnyös új nyelvtörvény végleges elfogadása lehetővé tenné, hogy egy adott közigazgatási egységen belül a kisebbségek hivatalosan is használhassák anyanyelvüket, ha arányuk eléri a 10 százalékot.

Az ellenzéki pártok és az ukrán nacionalisták tiltakozását az váltotta ki, hogy a jogszabálytervezet értelmében az orosz nyelv Ukrajna 27 közigazgatási egysége közül 13-ban - azaz 13 megyében - kapna regionális státust, emellett Kárpátalján a magyar, a Krímben a krími tatár, Csernyivci megyében pedig a román nyelv válna regionálissá, míg a többi nemzetiség kisebb közigazgatási egységekben használhatná hivatalosan anyanyelvét.

Keddre mind az ukrán ellenzék, mind a kormánypárt tüntetést hirdetett a parlament elé. A nyelvtörvény elfogadását támogató, az orosz ajkú kelet-ukrajnai megyékből autóbuszokkal szállított szimpatizánsok már hétfő este elfoglalták a kijevi törvényhozás előtti teret. A törvényt ellenző tüntetők, akik közül sokan Nyugat-Ukrajnából érkeztek, a környező utcákba szorultak vissza. A két ellentábort rendőrkordonok választják el egymástól, s nem zárható ki, hogy az erős rendőri jelenlét ellenére a nap folyamán összetűzések alakulnak ki közöttük.

*

Kárpátaljai előzmények:

A megyei tanács egyes képviselői levélben fordultak Volodimir Litvinhez, a Legfelső Tanács elnökéhez. A dokumentumot több tucat képviselő mellett néhány járási tanácsi elnök, valamint a megyei jogú városok vezetői írták alá. A levélben azt hangsúlyozzák, a soknemzetiségű Kárpátalja jó példa arra, hogy a hatályos alkotmány maradéktalanul biztosítja a nemzetiségek szabad nyelvhasználatát. A nyelvtörvénytervezet elfogadása destabilizálná a társadalmi helyzetet, mélyítené a politikai ellentéteket. 

A dokumentum először néhány magyar képviselő aláírásával került nyilvánosságra.

Később a Kárpáti Igaz Szóban az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Kárpátalja megyei tanácsi képviselői cáfolták, hogy aláírták volna a kisebbségbarát ukrán nyelvtörvény elleni felhívást.

Az UMDSZ három megyei tanácsi képviselője, akinek a neve ott szerepelt a dokumentumot aláíró 61 képviselő névsorában, a Kárpáti Igaz Szóban közzétett nyilatkozatában leszögezte: nem ismerték a megyei tanács honlapján közzétett felhívás szövegét, azt aláírásukkal nem támogatták.

A képviselők egyike a lapnak elmondta, hogy a dokumentum közzététele után azonnal tiltakoztak, ezért pénteken eltávolították a nevüket a felhívás szövege alól.

*

A fent említett levélhez hasonló okmányt készített elő az Ukrán Írószövetség kárpátaljai szervezete, amelyet kijevi elnökségükhöz készülnek eljuttatni. E blog tulajdonosát a levél előkészítőinek egyike telefonon hívta fel azzal, hogy hozzájárul-e nevének szerepeltetéséhez az aláírók közt. A kérdezett röviden kifejtette, hogy miért nem. A hívó maximális megértést tanúsított.

Kik védik nyelvi jogainkat az ukrán parlamentben?

 

Heves vitát váltott ki és verekedésbe torkollott május 24-én este a kijevi parlamentben az Ukrajnában élő kisebbségek számára előnyös új nyelvtörvény vitája - a tervezet egyebek mellett lehetővé tenné, hogy egy adott közigazgatási egységen belül a 10 százalékot meghaladó arányban élő kisebbség - így a kárpátaljai magyarság - hivatalosan is használhassa anyanyelvét.

Az állami nyelvpolitika alapjairól elnevezésű jogszabálytervezetet két régiópárti (PR) politikus, Vagyim Kolesznyicsenko és Szerhij Kivalov nyújtotta be még tavaly augusztusban.

A kormánypárti honatyák tervezete szerint regionális szinten az államival egyenrangúan használhatnák a kisebbségek nyelveit, mivel szerintük eddig rendszertelen, ellentmondásos és szabályozatlan a volt a nyelvekről szóló jogszabályi keret Ukrajnában.

A törvény az orosz, a belarusz, a bolgár, az örmény, a gagauz, a jiddis, a krími-tatár, a moldáv, az újgörög, a lengyel, a roma, a román, a szlovák, a magyar, a ruszin, a karaim és a krimcsak nyelveknek biztosítana regionális státust. A jogszabálytervezet szakértői szintű kidolgozásában más kisebbségi szervezetek mellett az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) is részt vett.

Az ukrán ellenzéki pártok és nacionalista erők heves tiltakozását kiváltó törvénytervezet értelmében az orosz nyelv Ukrajna 27 közigazgatási-területi egysége közül 13-ban kapna regionális státust, emellett Kárpátalján a magyar, a Krímben a krími tatár, Csernyivci megyében pedig a román nyelv válna regionálissá, míg a többi nemzetiség kisebb közigazgatási egységekben használhatná hivatalosan az anyanyelvét.

Az ukrajnai ellenzék attól tart, hogy ha elfogadják a nyelvtörvényt, akkor az ukránok többsége az oroszt fogja választani, így az ukrán visszaszorul a falvakba, sőt hosszú távon el fog tűnni. A jogszabálytervezet ellen csütörtökön több százan tüntettek a törvényhozás épülete előtt.

Megszólalt az ügyben a hétéves büntetését töltő, orosz anyanyelvű Julija Timosenko volt miniszterelnök, ellenzéki vezető is, aki a börtönből azt üzente, hogy nem fogja megengedni az ukrán-orosz kétnyelvűség bevezetését Ukrajnában. Úgy vélte, az orosz nyelvet előnyökhöz juttató nyelvtörvény elfogadása - tekintettel az októberben esedékes parlamenti voksolásra - a hatalompárt választási manipulációja.


Háttér


A főként a nyugat-ukrajnai lakosság véleményét tükröző ellenzéki elképzelés szerint Ukrajna mint állam csak akkor szilárdulhat meg, ha az ukrán lesz az uralkodó nyelv az élet minden területén, s ennek érdekében hosszú ideig kell az ukránhoz szoktatni a lakosságot.

A kelet- és dél-ukrajnai régiók népességének álláspontját képviselő Régiók Pártja és a kommunisták úgy vélik, hogy mindenkinek ismernie kell az államnyelvet, de biztosítani kell számukra az anyanyelv használatának lehetőségét a közéletben.

Ennek a nézetnek a képviselői szerint az emberi jogoknak prioritást kell élvezniük az állam jogaival szemben. Ez az elképzelés testesül meg az új nyelvtörvényben, amely az államnyelv kötelező használatát az állami szférára, az erőszervezetekre és az állami tömegtájékoztatási eszközökre korlátozza, de továbbra is kötelezővé teszi mindenki számára az államnyelv elsajátítását.

A hatalompárt részéről igyekeztek megnyugtatni az ellenzéket. Olekszandr Jefremov, a PR parlamenti frakcióvezetője csütörtökön kijelentette, hogy Ukrajnában nem lesz második államnyelv az orosz, mivel ehhez módosítani kellene az alkotmányt. Hangsúlyozta, hogy rövid távon lehetőség sem lenne az ehhez szükséges 300 szavazat biztosítására. Ennek ellenére csütörtök este a tervezet parlamenti vitája olyan heves indulatokat váltott ki az ukrán ellenzéki pártok képviselőiből, hogy az elnöki emelvényen egymásnak estek.

A dulakodásban az ellenzéki BJUT párt egyik képviselője fejsérülést szenvedett, s a vérző honatyát mentővel szállították kórházba. Kijutott a verésből a nyelvtörvénytervezet egyik előterjesztőjének, Vagyim Kolesznyicsnkónak is, akiről ellenzéki képviselőtársai letépték az inget, majd távozásakor a parlament előtt tüntetők cipővel dobálták meg.

A parlament ülését az elnöklő Volodimir Litvin a dulakodás miatt berekesztette. A nyelvtörvény vitája, mint azt a PR közleményében jelezte, pénteken folytatódik.

Egy idén márciusban végzett felmérés eredményei szerint Ukrajnában körülbelül fele-fele arányban vannak azok, akik támogatják, hogy második államnyelv legyen az orosz, illetve azok, akik ellenzik ezt.

A megkérdezett ukrán állampolgárok 47 százaléka szerint emelni kell az orosz nyelv státusát, míg 49 százalékuk úgy vélte, hogy a jelenlegi helyzetet kell fenntartani, és az államnyelvet kellene inkább támogatni.

Forrás: MTI, cenzor.net

----

Új oldal: Vereckei hágó - honfoglalási emlékmű - összefoglaló, kronológia

Címkék: politika, ukrajna, nyelv

A magyar-magyar ellentétek súlyos következményei

A kárpátaljai magyarság mind a mai napig nem rendelkezik hatékony politikai képviselettel - főleg egységesen fellépővel nem. Ennek legfőbb oka a széthúzás, amely sokak szerint nem is annyira a kárpátaljai magyarok gondolkodásában fellelhető különbségekre, hanem sokkal inkább a külső erők megosztó hatására vezethető vissza.

Egy ukrán lap figyelemre méltó véleménye

 Figyelemreméltó cikket közölt március 24-i számában az Ungváron megjelenő RIO című hetilap. Az antagonizmus története című írásában Volodimir Martin, a cikk szerzője arra a következtetésre jut, hogy „a két magyar párt ellenségeskedése Kárpátalján növeli a hatalom képviselőjének esélyét a magyar nyelvű egyéni választókerületben aratott győzelemre.” Mivel a tárgyilagos, szélsőségektől mentes, egész oldalas cikk bizonyára érdeklődésre tarthat számot a magyar olvasók körében, elhatároztuk, kivonatosan közöljük tartalmát.

A cikk szerzője röviden összefoglalja a két kárpátaljai magyar szervezet – a KMKSZ és az UMDSZ – eddigi történetét. A KMKSZ 1989-ben alakult meg, az UMDSZ – két évvel később. Jelenleg két közismert magyar politikus áll az élükön – a 44 éves Kovács Miklós (KMKSZ) és a 40 éves Gajdos István (UMDSZ).

Kovács Miklós 1998-ban győzött a beregszászi egyéni választókerületben, parlamenti képviselő lett, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó bizottságban tevékenykedett, mint pártonkívüli képviselő a Szolidaritás frakció tagja volt.  Gajdos István a 2002. évi parlamenti választásokon nyerte el parlamenti mandátumát, és ugyanebben a bizottságban dolgozott, mint az Egyesített Szociáldemokrata Párt tagja, pártja parlamenti frakciójának a tagja volt, a „narancsos” forradalom után azonban átült a Szocialista Párt frakciójába.

Az ezt követő parlamenti választásokon azonban egyik ukrajnai párt sem ajánlott „befutó” helyet a több mint 150 ezres kárpátaljai magyar kisebbség képviselőjének, ezért jelenleg nincs képviselőjük a Legfelső Tanácsban.

2005-ben a választási törvény megváltoztatása következtében, melynek értelmében csak politikai pártok állíthattak képviselő jelölteket, mindkét magyar szervezet országos politikai párttá alakult. A cikk szerzőjének véleménye szerint jelenleg a KMKSZ hozzávetőlegesen több mint 40 ezer, az UMDSZ több mint 20 ezer tagra számíthat. Erről pontosabb adatot valószínűleg csak a következő parlamenti választásokon nyerünk majd. A megyei tanácsi választásokon egyébként a KMKSZ 20,5 ezer szavazatot szerzett és 3 képviselőt delegálhatott a testületbe, az UMDSZ  15,5 ezer voksot kapott, de ezzel nem érte el a  3 százalékos küszöböt, egyéni választó kerületekből viszont 4 képviselőt delegálhatott a megyei tanácsba.

A cikk szerzőjének véleménye szerint az eddigi magyar kormányok nem segítették elő a két magyar szervezet közeledését, együttműködését. Az előző magyar kormány egyértelműen az UMDSZ-t támogatta, Orbán Viktor kormánya viszont a KMKSZ-t favorizálja. Az utóbbinak egyik leginkább közismert bizonyítéka, hogy az UMDSZ-t megfosztották a schengeni vízum kiadásához szükséges támogató nyilatkozatok kiállításának jogától.

A cikk szerzője megkísérelte tisztázni ennek okát, az ungvári főkonzulátus viszont kérdésére azt válaszolta, hogy nem illetékes ennek a kérdésnek a tisztázására. Az újságíró kérdéseire válaszolva, Gajdos István, az UMDSZ elnöke kifejtette, hogy személy szerint ő és az UMDSZ mindig a két magyar párt közötti ellentétek megszüntetésére törekedett, a KMKSZ viszont a szembenállás mellett szállt síkra. Véleménye szerint az UMDSZ és a KMKSZ két éven keresztül kiválóan oldották meg a támogató nyilatkozatok kiadását, ennek ellenére 2010-ban, a FIDESZ győzelme után az UMDSZ-t alaptalanul fosztották meg ettől a jogától.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke szerint a két magyar szervezet együttműködése jelenleg lehetetlennek tűnik, véleménye szerint ugyanis az UMDSZ a hatalom jelenlegi birtokosait szolgálja ki. A magyar középiskolák végzősei nem egyenrangúak az ukrán tanintézetek érettségizőivel a felsőoktatási intézményekbe való felvételizésnél, a hivatalos kétnyelvűség is csorbát szenved még a túlnyomóan magyarlakta beregszászi járásban is, ahol a járási közigazgatási hivatal vezetői között már egy magyar sincs.

A cikk szerzője szerint a két magyar szervezet közötti ellentétek az idén súlyos következményekhez vezethetnek. Míg az 1994, 1998 és 2002 évi választásokon a beregszászi egyéni választókerületben mindig magyar nemzetiségű képviselőjelölt került ki győztesen, most a helyzet gyökeresen megváltozott. A választókerület határait ugyanis úgy jelölhetik ki, hogy a magyar nemzetiségű választópolgárok kisebbségbe kerülhetnek, Ha pedig a magyar szervezetek nem egy közös jelöltet, hanem kettőt jelölnek meg, könnyen vereséget szenvedhetnek. Egy közös jelölt megnevezése mindenképpen növelné a magyarok esélyeit, hogy képviselőt juttassanak a parlamentbe, a két magyar párt közötti ellentétek azonban egyelőre ezt lehetetlenné teszik. Amit a cikk szerzője szerint a hatalmon lévő erők nem fognak kihasználatlanul hagyni.

-i-gy

 

Olvasd el ezt is:

Magyar autonómia Kárpátalján?

Az ukrán közvéleményt (és gyakran a politikai életet is) általában felbolydítja, ha bármilyen szinten szóba kerül valamiféle autonómiatörekvés. Ez voltaképp érthető: Ukrajna nem nemzetállam, kis rosszindulattal akár olyan politikai tákolmánynak is tekinthető, amely etnikai, nyelvi, vallási szempontból, valamint kulturális és történelmi hagyományai szerint erősen különböző népcsoportokat igyekszik, nem sok sikerrel, egységbe forrasztani. Így aztán mindazok, akik pontosan tudják, mennyire ingatag a Szovjetunió szétesése után létrejött fiatal állam politikai és területi integritása, fokozott érzékenységgel reagálnak minden olyan megnyilvánulásra, amelyről úgy vélik, ezen ingatag egység további gyengítésére irányul. Éppen ezért az autonómia kifejezés (már csak Krím példája miatt is) sokak szemében vörös posztó.

Ugyanakkor nem kétséges, hogy például a kárpátaljai magyarság hosszabb távú fennmaradását egy megfelelő jogosultságokkal bíró területi önrendelkezési formáció sokkal eredményesebben szolgálná, mint akár a csak széthúzáshoz vezető, hatékony politikai képviseletet nem eredményező pártosodás, akár a Magyarország felől érkező támogatások (beleértve a visszahonosítás lehetőségét is).

E körülmények ismeretében tűnik némileg meglepőnek a magyar kormány eddig kevéssé hangoztatott álláspontját képviselő nagykövetnek, a kijevi magyar külképviselet vezetőjének a nyilatkozata. Az ukrán hírportálon megjelent interjút az MTI így foglalta össze:

A magyar kormány támogatja az egyik kárpátaljai magyar párt azon kezdeményezését, hogy Kárpátalja területén hozzanak létre autonómiát - közölte Bayer Mihály kijevi magyar nagykövet a weekly.ua című ukrán hírportálon közölt interjúban.

A diplomata elmondta: a magyar kormány legutóbbi ülésén támogatást javasolt azoknak a kezdeményezéseknek, amelyek a kárpátaljai magyarok legitim politikai szervezeteitől indultak ki. "Ez a két kárpátaljai magyar párt egyikének a kezdeményezése. Mi egyszerűen csak támogatásunkról biztosítottuk e kezdeményezéseket, nincs szó semmilyen szakadár törekvésről" - hangsúlyozta.

Bayer Mihály az újságíró azon megjegyzésére, hogy Ukrajnában úgy vélik, a Tiszamenti járás létrehozása a magyar etnikum számára alkalmat adhat e terület Magyarországhoz csatolására, közölte: "beszélni bármiről lehet; a Krím-félszigeten autonóm köztársaság létezik, Európában (is) vannak autonómiák; Moldovában, ahol (korábban) dolgoztam, autonómiát hoztak létre a gagauzoknak, Romániában pedig már Ceausescu idejében is létezett az erdélyi autonómia".

A nagykövet az interjúban leszögezte, hogy Magyarországnak nincs területi igénye Ukrajnával szemben. Megjegyezte, hogy elég gyakran megfordul Kárpátalján, ahol a megbízatása kezdete óta eltelt másfél évben egyszer sem beszéltek neki ilyen igényről. Emlékeztetett arra is, hogy a kárpátaljai autonómiával kapcsolatos elképzelés néhány évvel ezelőtt merült fel (először), az pedig, hogy a kárpátaljai magyar párt felelevenítette, elsősorban kulturális, oktatási kérdésekkel, valamint az azonosságtudat megőrzésével függ össze.

A portál közölte, hogy a 2001-es népszámlálás szerint 156.600 magyar él Ukrajnában, túlnyomó többségük - 151.500 - Kárpátalján lakik, ahol a népesség 12 százalékát teszik ki. Az írás szerint a magyar kisebbség "meglehetősen ellenáll" az asszimilációnak, mivel tömbben élnek néhány járásban, amelyek közül több Magyarországgal szomszédos.

---

Az interjú eredeti szövege

Kijevi ígéretek

Hajdanában, még a hidegháború idején járta a vicc, hogy míg Amerika az ígéretek földje, addig a Szovjetunió az ígérgetéseké. Ezt a remek tulajdonságot, úgy tűnik, Ukrajna maximálisan megörökölte.

Kijevben járt Martonyi János, ahol a tárgyalások során sikerült sokatmondó ígéreket bezsebelnie, elsősorban a kárpátaljai magyarság kilátásaival kapcsolatban.

= A Kitekintő nyomán =

Az ukrán fővárosban látogatott Martonyi János, magyar külügyminiszter, az ukrán-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 20. évfordulóján. Az egynapos látogatás során ukrán kollégájával, Kosztyantin Griscsenkoval, majd az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnökével, Volodimir Litvinnel, valamint az ukrán elnökkel, Viktor Janukoviccsalfolytatott ígéretekben bővelkedő megbeszéléseket.

Diplomáciai és gazdasági kapcsolatok erősítése

Mindezek során a két külügyér megállapodást írt alá a 2012-13-as külügyi konzultációs tervről és elfogadták az egyetértési memorandumot az EU és Ukrajna közötti vízumliberalizáció továbbfejlesztéséről. A kereskedelemmel kapcsolatban Martonyi és Griscsenko pozitívan fogalmaztak: szerintük ugyanis az ukrán-magyar kereskedelmi kapcsolatok túl vannak a válságon. De nem csak ezen a téren említésre méltóak a szomszédos országok közötti kapcsolat: a magas szintű látogatások számának növekedése is optimizmusra adhat okot. Jövő év elején ugyanis Kövér László házelnök fog vizitet tartani Ukrajnában.

Kiemelt téma a magyar kisebbség

Emellett az ukrán-magyar kisebbségi vegyesbizottsági ülések a jövő héten folytatódnak, amitől mindkét fél eredményeket vár. A Legfelsőbb Tanács elnökével folytatott egyeztetések során a magyar külügyminiszter kitért a kárpátaljai magyarok politikai képviseletének - adott szituációban - kényesnek mondható témájára is. Volodimir Litvin ugyanakkor ígéretett tett arra, hogy a választási rendszer átalakításakor figyelembe veszik a magyaroknak kedvező lehetőségeket. A vegyes választási rendszer bevezetését ugyanis Martonyi pozitívan értékelte, hiszen az akár lehetőséget adhat a magyar kisebbség parlamenti képviseletének visszaszerzésére - írja az MTI.

Ehhez kapcsolódóan szó esett a felsőfokú oktatási intézményekbe történő magyar nyelvű felvételi rendszer törvényi úton történő szabályozásának lehetőségéről is, hiszen a jelenlegi állás szerint ez évről-évre változik, növelve a magyar anyanyelvű felvételizők kiszolgáltatottságát és bizonytalanságát.

Jószomszédság és bizalom

Végül, de nem utolsó sorban Viktor Janukovics elnökkel is sikerült megbeszéléseket folytatni az egynapos látogatás során, ami ténylegesen is bizonyítja az ukrán partner fogadókészségét és nyitottságát. A 20 éve tartó diplomáciai kapcsolatok méltatásakor az ukrán államfő nem felejtette kihangsúlyozni a két ország között érvényesülő olyan elveket, mint a jószomszédság és bizalom.

Janukovics mindeközben arról sem feledkezett meg, hogy kihangsúlyozza töretlen elkötelezettségét az EU-csatlakozás iránt. Martonyi amellett, hogy támogatásáról biztosította az ukrán elnököt, megemlítette Julija Timosenko ügyét is, ami az utóbbi időben komoly feszültséget okozott az Unió és a keleti partner között. Mindenesetre a beszélgetés zárszava barátira sikeresedett, hiszen a magyar külügyminiszter Magyarországi látogatásra invitálta Janukovicsot, amire akár a közeljövőben sor is kerülhet.

A két ország jó diplomáciai kapcsolatainak ápolása kétségkívül fontos szempont, nemcsak gazdaságilag és politikailag, de Ukrajna esetében a kárpátaljai magyarság helyzete miatt is. A szomszédságpolitika és nemzetpolitika közötti egyensúly megtartása e közösség esetében különösen fontos, annak jól ismert helyzete és életfeltételei miatt. Martonyi mindenképpen jól indított és remélhetőleg a rendszeres látogatásokkal sikerül kisebb-nagyobb kedvezményeket kiharcolni az ottani magyarság számára, amivel mérsékelhető lesz folytonos fogyásuk.

Kárpátalja őslakosai-e az ukránok?

Az "őslakos" fogalmát nehéz pontosan tisztázni. Különösen itt, a Kárpát-medencében, amely évezredeken át a népvándorlások színtere volt. Ám az nyilvánvaló, hogy például a mai Olaszország nem formál jogot Pannónia római-kori területére, nincsenek területi igényeik a rég kihalt avaroknak sem. Probléma akkor keletkezik, amikor egy földrajzi terület birtoklásának "történelmi igazságát" igyekeznek a régi korokra hivatkozva igazolni.

Az alábbi írás Kobály József történésznek a témát érintő előadását foglalja össze.

Mégsem az ukránok az őslakosok Kárpátalján

Nincs kapcsolat a mai Kárpátalja területén a magyar honfoglalás előtt megtelepedett ősszlávok és a ma itt élő ukránok között – állítja Kobály József, a Kárpátaljai Honismereti Múzeum régészeti osztályának vezetője.

Mikor, kik és hogyan alapították Kárpátalja ukrán falvait? – teszi fel a kérdést Kobály József az ungvári ua-reporter.com portálon megjelent írásában, s mindjárt meg is magyarázza, hogy miért tartja fontosnak a témát. Rámutat, hogy az ukrán függetlenség évei alatt elterjedt a városok és falvak napjának ünneplése. Ezt a szép hagyományt azonban beárnyékolja, hogy sokan nem ismerik saját településük történetét, ami múltjuk elferdítéséhez, s olyan ismeretek rögzüléséhez vezet, amelyek nem felelnek meg a történelmi forrásoknak.

Másrészt, hangsúlyozza a szerző, a települések kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos ismeretek hiánya egyben a vidékünk és lakóinak múltjával kapcsolatos általánosabb ismeretek deformációjához vezet. Kobály József a cikk további részében néhány konkrét példán szemlélteti, hogy mikor, kik által és hogyan települt be a mai Kárpátalja falvainak többsége.

A szerző szerint a kárpátaljai történelem egyik kulcskérdése, hogy az ukránok (oroszok, ruszinok, rutének, kisoroszok) vajon tősgyökeres, azaz őslakói-e azoknak a földeknek, amelyeken élnek, akik tehát már a magyarok IX. századi megérkezése előtt itt voltak, vagy a XIII–XVIII. század folyamán telepedtek meg itt Galíciából, Bukovinából, Volinyról és más ukrán etnikai területekről érkezve.

Kobály ezzel összefüggésben rámutat, hogy a tudósok véleménye megoszlik a kérdéssel kapcsolatban: egyesek szerint az ukránok őslakosok, mások szerint bevándorlók, a harmadik csoport pedig úgy gondolja, hogy őslakosok és bevándorlók is.

Hogy miről tanúskodnak a régészeti, nyelvi és történelmi források? A régészeti adatok szerint a mai Kárpátalja területén a VI–IX. században, tehát a magyarok megérkezése előtt szláv lakosság élt, de az ősszláv települések a vidék nyugati, alföldi részén összpontosultak, míg az ukrán falvak a hegyvidéki és az előhegyi részeken elterjedtek, azaz nem kapcsolódnak egymáshoz genetikusan – állapítja meg Kobály.

Ezen kívül a helynévanyag is eltér az alföldi és a hegyvidéki részeken, mutat rá. Emlékeztet, hogy a Kárpát-medence némely alföldi helyneve arra utal, hogy az itt élő ősszlávok valószínűleg a déli és a nyugati szlávokhoz tartozhattak, miközben az ukránok keleti szlávok.

„Az első fontos következtetés tehát: Kárpátalja ősi szlávjai és a mai ukránok között nincs közvetlen genetikai és földrajzi kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy nem az emlékezet előtti idők óta élünk itt, és hogy őseink áttelepülőkként érkeztek ide a későbbi időkben, döntően a XIII–XVIII. század folyamán” – írja a szerző többek között.

A fenti megállapításokban tudományos szempontból nincs újdonság, mégsem hiábavaló ismét leírni. Kobály József az utóbbi években intenzíven foglalkozik Kárpátalja történetének ukrán vonatkozásaival, ezért remélhetjük, hogy legalább neki elhiszik majd a kárpátaljai ősszláv gyökereket hangsúlyozó ukrán ideológusok és politikusok, hogy a ma itt élők közül senkinek sincs különösebb alapja Noé bárkájáig visszavezetni a kárpátaljai jelenlétét; különösen a többiek rovására nem.

(forrás)

Az Ung-parti bulváron

Nem mindennapos esemény, ha az ukrán elnök Ungvárra látogat. Volt is előtte nagy sürgés-forgás, készülődés. Gyorsmunkában csinosítgatták a várost, felmosták a sugárutat, még a kátyúkat is betömdösték, igaz, leginkább csak a várható elnöki nyomvonal mentén. A kátyúkkal számoltak, de a kutyákkal nem… A történtekről, ukrán hírforrásra hivatkozva, legnagyobb kárpátaljai hírportálunk e szavakkal számolt be:»tovább

Ukrajna 20 éve(s)

Páldi András volt nagykövet visszaemlékszik...

Sokan, sokféleképpen megírták már Ukrajna függetlenné válásának folyamatát, melynek 20 éves évfordulója alkalmából emlékezünk ezekre az izgalmas évekre. Páldi András, főkonzul és első kijevi magyar nagykövet - elmondta - örömmel vállalta a kijevi kiküldetést, mert akkor már évek óta foglalkozott a Szovjetunió gazdaságpolitikájával, és érdekes feladatnak számított a változások belülről történő megfigyelésének lehetősége, szemtanúja lenni a sorsfordító eseményeknek, az Ukrajna függetlenségéért vívott politikai küzdelemnek. Riportunk révén nem csupán azt tudhatja meg az Olvasó, hogy Kijev miként került „Egyre távolabb Moszkvától”, hanem azt is, hogy ma Magyarország közelebb áll-e Kijevhez, mint 20 évvel ezelőtt. >>tovább a teljes cikkhez

Aki imádkozik, reggelit kap

zsidóság | munkács | kárpátalja | magyar zsidók helyzete ukrajnában | működő zsinagógák

A hajdan tizennégyezer fős munkácsi zsidó közösség ma 280 főt számlál nem zsidó, félzsidó családtagokkal együtt. 1946-ban még kétezren voltunk, meséli Lebovics Ábrahám hitközségi elnök, aki épp ebben az esztendőben született, Auschwitzból visszatért szülők gyermekeként, egy közeli faluban és hétéves kora óta él Munkácson. Még az én iskolámban a gyerekek negyede zsidó volt.

A Szombat.Org cikke:

Két zsinagóga – 280 embernek

Ábrahám Lebovics.JPG
Ábrahám Lebovics, a New Yorkban tevékeny munkácsi rebe szülőházából kialakított zsinagógában

Magyar iskolába járt?

Nem, orosz iskolába. A helyieket kerültük azután, ami 1944-ben történt. Az oroszokkal jobban kijöttünk, mert ők 45 után kerültek ide, és ők is idegennek érezték magukat. A zsidók többsége ekkor orosz iskolába járt.De ezek a zsidók már mások voltak. A túlélők jelentős része, miután hazatérve látta, hogy alig maradt élő rokona, távozott, amíg tudott. A város zsidó értelmisége eltűnt. A magyar elitet pedig az 1945 után berendezkedő szovjet hatalom hurcolta a Gulágra. (A város egyik parkjában álló emlékművük 197 elpusztult áldozat nevét tartalmazza.)

Munkács így 1945 után értelmiség nélkül maradt. A hiányzó orvosok, tanárok, mérnökök – és persze az új adminisztráció – a távolabbi szovjet területekről érkezett. Köztük sok volt a zsidó, akik kietlen szovjet lakóhelyüket szívesen cserélték föl erre a frissen elfoglalt vidékre, ahol még érezni lehetett az európai levegőt.

Ám ezek a szovjet rendszerben nevelkedett zsidók már nem nagyon vállalták identitásukat. Magánbeszélgetésekben esetleg, de a közösséghez nem közeledtek, egészen 1989-ig.A város számos zsinagógája közül 1956-ig az egyikben még lehetett imádkozni. Akkor a rendőrség azt is bezárta, s így a zsidó intézményrendszer utolsó darabját is fölszámolták.

1944 előtt Munkács nem zsidó lakosságának egy része is beszélt jiddisül („zsidóul” – ahogy akkoriban mondták), főként a ruszinok, akik gyakran vállaltak munkát a zsidóknál. 1956-ban a zsidók a nyilvános tereken már oroszul kommunikáltak. A közösség épületében a feliratok ma is orosz nyelvűek és ez a többség anyanyelve is.

Munkácsy Mihály emléktáblája.jpg

 

A magyar vonatkozás: Munkácsy Mihály emléktáblája

Lebovics Ábrahám beszél magyarul, de kicsit régiesen, töredezetten. Feleségéhez is magyarul szól (előttem legalábbis), de a többiekkel oroszul társalog. A mosolygós, barátságos, de kissé megviseltnek látszó ember gyakorlott nyilatkozó: a munkácsi zsidók legendája az utóbbi időben szépen terjed, gyakran jönnek ide újságírók. Legutóbb épp a német 3SAT televízió stábja forgatott itt.A főtéren elvétve hallok magyar beszédet, magyar feliratot sem látok, de ha valakit megszólítok, előfordul, hogy magyarul válaszol.

Mihail Labos polgármester-helyettessel, magyar neve ellenére, oroszul beszélgetünk. A Mazsike nyári kulturális fesztiválja programjának részleteit tárgyaljuk meg vele, s ő legnagyobb készséggel és udvariassággal fogadja a javaslatokat. Biztosít arról, hogy Zoltan Zoltanovics (ahogy Lengyel Zoltán polgármestert nevezik) a maga részéről szintén támogatja a rendezvényt.

Cirill és Metód szobra.JPG

 

Cirill és Metód szobra Munkács főterén

Kisétálunk vele a főtérre, ahol megmutatja, melyik lenne alkalmas hely a szabadtéri koncert számára.Mihail Labos szerint a lakosság nyolc százaléka orosz, a magyarok aránya ennél valamivel kisebb. Kárpátalján itt a legmagasabb a cigányok aránya. Politikailag korrekt stílusban beszél beilleszkedésük gondjairól, amelyek hasonlók, mint nálunk: nehezen birkóznak a tanulással, sok a segélyen élő. Viszont ők végzik a városban a legrosszabbul fizetett munkákat: ők az utcaseprők, takarítók. A feszültségek mégsem olyan nagyok: Munkács lakossága etnikailag kevert, sokféle ellentétet kell elsimítani, s ezek közt a cigányok ügye nem a legfontosabb. Így a témát nem is terheli meg annyira a politika.Az egyik feszültségforrás például a városháza előtt álló obligát szovjet hősi emlékmű, melyet itt elesett katonák sírjai vesznek körül. Néhány éve felmerült, hogy az egészet át kéne helyezni a köztemetőbe. Ám ez nemcsak az itt élő oroszokat bántaná. Az alpolgármester felidézi a pár évvel korábbi észtországi botrányt: a tallinni szovjet emlékmű áthelyezése után utcai inzultusokig fajult a feszültség észtek és oroszok között. A hősi emlékmű tehát marad.A főtéren álló Lenin-szobrot viszont már elvitték, helyén most a szláv írásbeliséget megteremtő két legendás szerzetes, Cirill és Metód emlékműve áll. Hogy mi közük van Kárpátaljához? A Lenin-szobor helyén támadt űrt valami hasonlóan egyetemes üzenettel kellett kitölteni, s oroszok, ukránok, ruszinok számára ez volt a közös nevező. A szobor fölött ukrán zászló lobog.A sztálini terror 197 magyar áldozatának a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége állított emlékművet a város egyik kisebb terén.

Arra pedig, hogy a város lakosságának felét 1944-ben Auschwitzba hurcolták, egy 50×75 cm-es tábla emlékeztet, a hajdani zsidó utca bejáratánál, ahol akkor a gettó kapuja állt. Ezt a zsidó közösség állíttatta. A sötétszürke emléktáblát kicsit nehéz észrevenni, mert sok körülötte a színes reklám. (Felavatásán közreműködött a Goldmark-kórus, és a Mazsihisz is képviseltette magát.)

A zsidó mártírok emléktáblája.JPG

 

A zsidó mártírok emléktáblája

Az új zsidó temetőben álló Holokauszt-emlékmű nagyobb, impozánsabb. A megemlékezéseket is itt tartják. De ebben a temetőben áll Spira rabbi sírja is, és a fölé emelt ohelt is sokan látogatják. Imádkoznak itt és elhelyeznek egy kvitlit (kívánságot tartalmazó cédulát).

Spira Rabbi kőtáblája.jpg

 

Spira rabbi kőtáblája

A zsidó közösség intézményeit a városközpontban találjuk: konyha és étkező, zsinagóga, irodák és egy nagy, üresen álló épületrész. Ezek egy részét 1996-ban visszakapta az 1989-ben újjáalakult közösség, más részét a New Yorkból rendszeresen idelátogató munkácsi rebe vásárolta meg és újíttatta föl. Köztük a saját szülőházát is, amelyet zsinagógának rendezett be. Itt, dicséretes módon, minden nap összejön az imához szükséges tíz férfi.

A zsidó közösséeg intézményei, konyha és étkező.JPG

 

A zsidó közösség intézményei: étkező, konyha

Aki ugyanis imádkozik, reggelit kap. Ingyen ebéd negyven rászorulónak jár a Joint által fenntartott konyhán, ahol az ebédlőben Spira rabbi, valamit a mostani rebe arcképe látható.
A szovjet rendszerben szocializálódott munkácsi zsidók nemigen értik, miért kéne fizetniük az ebédért, pénteki vacsoráért, pészachi borért, maceszért.
Hát nem ingyen van a macesz? –idézi föl méltatlankodó kérdésüket Lebovics úr.

A fiatalok is így gondolkodnak?

Fiatalok itt nincsenek, elmentek Izraelbe, Amerikába, Kanadába.
A nagyzsinagógát is visszakapta a közösség – alig három éve, mert a hadsereg vonakodott kiüríteni itt berendezett raktárát. Miután a közösség birtokába került, a munkácsi rebe pazarul felújíttatta az épületet.

Minek még egy ekkora zsinagóga 280 nem túl vallásos embernek?

A rebe megmutatja, hogy Munkácson volt zsidóság és lesz is. Már többször járt itt a híveivel. Legutóbb áprilisban volt itt nyolcvan emberrel és a helyi zsidókkal együtt imádkoztak. Együtt voltak vagy kétszázan.
Legközelebb júniusban várható a rebe, aki egy rokona bár micvóját tartja majd itt, minden bizonnyal fényes külsőségek közepette. A hagyomány kötelez: a harmincas években, Spira rabbi lányának esküvőjén több ezres tömeg vett részt, s a hatalmas esküvői menet, lovas bandériummal az élen, a zsidó utcán felállított diadalkapun haladt át. (Az akkor készült filmfelvételek ma láthatók az Interneten.)
A költséges beruházásokat és rendezvényeket egy Roth nevű, Kárpátalján született, New Yorkban élő zsidó segítségével fedezi a rebe. Roth úré a város legelegánsabb, négycsillagos szállodája. Ez volt az első, igényesen fölújított épület a főtéren, s az ezt követő felújítások ezt tekintették mintának.

(közlás a szerkesztőség engedélyével)

süti beállítások módosítása