Kárpátalja - kárpátaljai magyarok


2017. júl. 02.
A blogot jegyzi: bdk Szólj hozzá!

Az Ungvár tengerjáró és kárpátaljai tengerésze

Az Ungvár tengerjáró hajó történetéből. Adatai, pusztulása. Tengerészemlékmű Budapesten

ungvar hajo vizrebocsatasaAz elcsatolt részek emlékére elnevezett hajók

Nagyon keveset hallhattunk, olvashattunk a világháborúkban szolgálatot teljesítő magyar hajókról és tengerészekről. A tengeri csaták és ütközetek magyar vonatkozásainak emlegetése a harmadik otrantói csatára korlátozódik, mint az egyik legnagyobb magyar tengerészeti sikerre. A magyar tengerjáró és csatahajók közül általában az az I. világháborúban szolgálatot teljesítő SMS Szent Istvánt és az SMS Novarra hajókról szokás szót ejteni, pedig II. világháborúban is szolgáltak magyar tengerjáró hajók és magyar tengerészek.

ungvar sullyedKárpátaljai tengerész az áldozatok között

1941 november 9-én a Krím-félsziget felé hajózva, Nyikolajev (ma Mikolajev, Ukrajna) környékén az Ungvár tengerjáró hajó aknára futott. Tolatás közben ráment egy második aknára is, mely berobbantotta a rakományt: 20 „wagon” benzint és 600 db. repülőbombát. A katasztrófában az Ungvár legénységének 41 tagja közül 12-en életüket vesztették, köztük a Nagyszőlősön született Szőnyei István (1914) MFTR géptisztjelölt. A tragédia oka a rengeteg Fekete-tengerre telepített hajóakna volt.

De mit keresett egy Ungvár nevű tengerjáró hajó 1941-ben Mikolajev környékén?

A magyar hajóépítés hazafias névválasztásai

ungvar hajo probaut

Az I. világháború elvesztése után Magyarország elvesztette 500 hajóból álló flottáját és tengeri kikötőjét is. A tengeri kereskedelem beindítására a Dunán keresztül tettek kísérleteket, ezen kísérletek eredménye lett a Dunai-tengerjáró hajók kifejlesztése. Ezek a te hajók a Dunán leereszkedve szállítottak árut Fekete-tengeri és Földközi-tengeri kikötőkbe. A hajótípus fejlesztése során figyelembe kellett venni a folyami hajózás kritériumait, sajátosságait, és így kellett jó tengerjáró hajót építeni.

Az első ilyen teherszállító hajó a Budapest volt, melyet 1934-ben bocsátottak vízre, ezt a Szeged követte 1936-ban, majd a Tisza (1937), Kassa (1939) és 1941-ben az Ungvár következett.

ungvár teherhajó 1941

Az Ungvár tengerjáró adatai:

  • Hossza – 76,35 m
  • Szélessége – 10 m
  • Oldalmagassága – 4,7 m
  • Legnagyobb merülés – 3,10 m
  • Hordképesség – 1234 DWT
  • Hajómotor – Ganz VIII JhR 216/310 2x400 LE
  • Sebessége 10,5 csomó.

A Barbarossa hadművelet elindítása után Németország bérbe vette a magyar tengerjáró hajókat, melyek utánpótlást szállítottak a Dunán és a Fekete-tengeren át az Ukrajnában harcoló német Déli hadseregnek, így került 1941. november 9-én az Ungvár tengerjáró a Mikolajev körüli aknazárhoz.

A hajó katasztrófájának emlékére az Ungvár tengerjáró horgonyának másolatát Budapesten, a Duna-korzón helyezték el 1993-ban (fotó: Mercs Lajos). A Tengerészemlékmű a kereskedelmi tengerészekről való évi rendszeres központi megemlékezések helyszíne.

ungvár hajo horgonya budapesten, a duna-korzón

Az Ungvár tengerjáró a hajóregiszteren

Az összefoglalót készítette: Horváth Csaba

Tovább

Trianoni naplók - Mi és hogyan történt 97 éve?

Új könyv készül a trianoni békeszerződést előkészítő küldöttség tevékenységéről

nagy trianon palota békeszerződés

A magyar békeszerződés aláírása a Nagy-Trianon palota Cotelle termében (1920. június 4.) Fotó: Ministère des Affaires Étrangères, Archives Diplomatiques

a Wettstein-napló azokról a propagandaakciókról is szól, amelyeket a magyarbarát szlovák, ruszin és bánáti aktivis­ták hajtottak végre 1920 első felében

Trianon kétségtelenül a magyarság legnagyobb történelmi traumája. A békediktátum következményei ismertek, előzményiről kevesebb szó esik, aláírásának körülményeit pedig legendák övezik. A történtek felidézését a tárgyilagos értékelések mellett legtöbbször érzelmi motívumok és aktuálpolitikai szándékok is kísérik. A nemzeti érzületből táplálkozó sérelmi magatartás nehezen tűri a kritikus hozzáállást, annak megfogalmazását, hogy bár a békeszerződés a magyarságra nézve mindenképpen igazságtalan volt, ám egyrészt a dolgok ilyetén alakulásában a magyar politikai vezetésnek is megvolt a maga felelőssége, másrészt a Trianon előtti államformáció sem feltétlenül tekinthető igazságosnak, különösen akkor nem, ha a „magyar igazság” mellett a „román-, szlovák-, szerb-, ruszin stb. igazság” aspektusait és megvizsgáljuk. Éppen ezért rendelkezik kiemelkedő jelentőséggel minden olyan feldolgozás, amely az ismert tényeket kevésbé ismert történések kontextusába helyezi. A Magyar Tudományos Akadémia kutatóműhelyében készülő kiadvány mindenképpen ezek sorát gyarapítja.

Egy reménytelen küldetés krónikája - Trianoni naplók, dokumentumok

Fazekas Andrea összefoglalója

Kárpátaljai magyarként nem kell magyarázni számomra, mit is jelent Trianon, azonnal az I. világháborút lezáró békeszerződésre és annak súlyos következményeire gondolok, amikor a történelmi Magyarországot feldarabolták. Idén már 97 éve annak, hogy a magyarság egy nem elhanyagolható része a trianoni határokon kívül rekedt. A „szomorú szertartást”, azaz az 1920. június 4-ei békediktátumot több hónapos előkészület előzte meg, amelyen a magyar küldöttség is részt vett. A 26 politikusból, diplomatából és szakértőből, háromfős irodai személyzetből, továbbá hat gépíró­nőből, négy nyomdászból, négy irodaszolgából, hat újságíróból, öt vasutasból és hatfős vasúti éttermi személyzetből álló, 1920. január 5-én a Keleti pályaudvarról Apponyi Albert gróf vezetésével útra kelt a magyar békedelegáció. De vajon milyen szerep jutott a magyar küldöttség számára? Milyen stratégiájuk volt? Milyen körülmények között s hogyan próbáltak meg teljesíteni egy lényegében reménytelen küldetést? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre ad választ - nagyrészt korabeli, közöttük a szakemberek számára is újdonságot jelentő – a nagypolitika kulisszái mögé is betekintést engedő dokumentumok segítségével az a hamarosan megjelenő hiánypótló kötet, amelyet az MTA BTK Lendület Trianon 100 Kutatócsoport tagja, Zeidler Miklós szerkesztett.

A kötet szerkezetét két fő dokumentum adja: a Wettstein-napló eredetije és a Csáky-napló magyar fordítása, amelyek az oldalpárok bal oldalán olvashatóak, míg a jobb oldalon a napi bejegyzésekhez dátum, illetve téma szerint kapcsolódó egyéb források szerepelnek. A Csáky István gróf által feljegyzett naplóra eddig is meghatározó forrásként hivatkoztak a történészek, ám a Wettstein János a hagyatékából előkerült feljegyzések, eddig feldolgozatlanok voltak. Ez utóbbi azért is fontos forrás, mert „a Wettstein-napló afféle belső munkaanyag volt, és nem a nyilvánosság számára készült, meglehe­tős nyíltsággal szólt néhány bizalmas ügyről is. Így például azokról a propagandaakciókról, amelyeket a magyar kormány által politikailag és anyagilag is támogatott magyarbarát szlovák, ruszin és bánáti aktivis­ták hajtottak végre 1920 első felében azzal a céllal, hogy a Felvidék, Kárpátalja és a Bánság területét ne csa­tolják el Magyarországtól.”

wettstein istván csaky istván -trianonWettstein János követségi tanácsos és Csáky István gróf. Forrás: A magyar békeküldöttség naplója. Neuilly – Versailles – Budapest (1920)

A kötet készítői igyekeztek kulcsfontosságú, jellegzetes és érdekes darabokat válogatni: a közölt dokumentumokban részletesen olvashatunk legendás beszédeket és kevésbé ismert drámai vitákat is. Többek közt azt is ismertetik a szerzők, hogyan jelölték ki Drasche-Lázár Alfréd államtitkárt és Bernárd Ágost népjóléti és munkaügyi minisz­tert a békeszerződés aláíróinak: „Teleki Pál és később Soós Károly vállalta volna önként a feladatot, őket azonban Apponyi javaslatára felmentették, mert az elszakított magyarság lelkén, úgymond, még fájdalmasabb sebet ejtett volna, ha a békét erdélyi származású politikus írja alá.”

A kötetben a forrásokon kívül olvashatók a magyar békeküldöttség által 1920 januárja és márciusa között benyújtott 38 jegyzék és a hozzájuk tartozó mellékletek listája, a szakirodalmi, levéltári és múzeumi hivatkozásokat tartalmazó forrás- és irodalomjegyzék, valamint névmutató.

Trianont nem lehet, pontosítok: nem szabad elfelejteni, bármennyire is fájó pontja a történelmünknek, az ehhez hasonló kötetek pedig kicsit közelebb vihetnek az események megismeréséhez, ezáltal a feldolgozáshoz. A minisztertanácsi jegyzőkönyveket, a magánnaplókat, leveleket, visszaemlékezéseket, újságcikkeket, riportkönyveket és korabeli fotókat közlő kötet nemcsak a történelem iránt érdeklődőket köti majd le, de a laikus olvasók számára is érdekes és hiteles olvasmányul szolgálhat.

Tovább

Holokauszt Ungváron. Az ungvári zsidóság deportálása, 1944

Az ungvári zsidóság gettósítása, deportálása és a zsidó vagyonok elkobzása 1944-ben

az ungvári zsidók deportálása - holokausztAz utóbbi években számos kutatás jelent meg a holokauszt feltárásának történetében, így nem maradt kivétel a kárpátaljai zsidóság tragédiájának feldolgozása sem. A téma mérföldkövének számító Randolph L. Braham tanulmánya elsősorban magyarországi forrásokat használ fel, amikor az ungvári eseményeket taglalja, viszont külön kitér minden Kárpátalján létrehozott gettó működésére, így röviden az ungvári bemutatására is sor kerül. De korszakalkotónak számítanak többek között Frojimovics Kinga, Karsai László, Fedinec Csilla és Dupka György kutatásai is. Ám szinte mindegyik hiányossága ugyanaz: helyi levéltári forrásokat nem tartalmaznak, az információk ismétlődnek, az eseménytaglalás leíró jellegű, sok esetben elmaradnak a forráskritikák és az elemző okfejtések, az ungvári események pedig legtöbbször említetlenül maradnak. Ennek a hiátusnak a kitöltésére vállalkozik Kosztyó Gyula Az ungvári zsidóság a végkorszakban* című tanulmánya, amely az 1944-es gettósításról, deportálásról és a zsidó vagyonok sorsáról ad számot. A helyi levéltári forrásokat feldolgozó kutatási anyag az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának internetes folyóiratában, a Betekintő 2016/4 számában jelent meg

uzhgorod2.jpgEbben a korszakban Ungvár többek között az Északkeleti Hadműveleti Terület központjaként működött, valamint Kárpátalja életének meghatározó stratégiai, logisztikai, politikai és kulturális központja volt. Ahogy a tanulmány bevezetőjéből is megtudhatjuk, a nemzetiségi és vallási sokszínűségéről ismert városban az izraelita közösségnek (a lakosság 1/3-a) jelentős szerepe volt a közigazgatásban, a kereskedelemben és az idegenforgalomban egyaránt. Az 1944-es deportálások után a zsidóság teljesen eltűnt Ungvárról (9576 fő), a várost pedig súlyos gazdasági nehézségek sújtották. A tanulmány ezen időszak történetét tárgyalja, elsőként az eddig feltáratlan források alapján.

A dolgozat részletesen tárgyalja a német megszállást és a zsidók összegyűjtéséről szóló rendelet közvetlen eseményeit. 1944. március 22-én vonultak be a német katonák Ungvárra: „mikor a németek bejöttek, óriási lárma volt a városban”. A megérkező SS- és Gestapo-szervek túszszedésekkel, sarcolásokkal sújtották a helyi zsidó hitközösségeket és hamarosan a megszorító és megkülönböztető rendeletek is sorra láttak napvilágot (a zsidók szabad mozgásának korlátozása, a sárga csillag viselése). A fennmaradt magyarországi és kárpátaljai iratokból jól látható, hogy Ungváron a magyar–német kapcsolatokban a zsidók összegyűjtése és deportálása során nem voltak súlyos nézeteltérések. Ebben nagy szerepe lehetett annak, hogy Megay László, a város polgármestere gondolkodás nélkül végrehajtotta, sőt olykor kezdeményezte a zsidók elleni diszkriminatív intézkedések bevezetését. A zsidókat érintő mindennemű atrocitással kapcsolatos ügyintézések kezelésére létrehoztak egy Zsidó Tanácsot (Ungváron ez 65 fős lett).

1944. április 1-jén a Kassán berendezkedő Einsatzkommando és az SD-parancsnokság egyik SS-őrnagya nyílt levélben közölte követeléseit, miszerint Kárpáti Ukrajna sajátságos helyzete miatt, a rendőrség és a csendőrség a falvakban élő zsidó lakosságot gyűjtse össze Munkács, Ungvár és Beregszász (szükség esetén Huszt) városokba. A gyűjtést több rendelet és tanácskozás is megelőzte, s végül 1944. április 16-án a terveknek megfelelően kezdődött a zsidó lakosság összegyűjtése.

Elsőként az ungi közigazgatási kirendeltség területéről Ungvárra hozták őket, tehát kezdetét vette a gettósítás (a Glüch-fatelepből átalakított gyűjtőtáborban, majd a Felszabadulás utcai téglagyárban is gettó volt): „az összegyűjtött zsidók hangulata megnyugtató, a beszállítások zavartalanul, minden rendzavarás nélkül folytak le”. Mind a lakások átkutatása, mind pedig az emberek összegyűjtése drasztikusan zajlott, minden vagyonukat elvették, s mindössze két váltás ruhát, ágyneműt és 14 napra elegendő élelmiszert vihettek magukkal a gettóba, így a kétségbeesés egyre általánosabbá vált a zsidók körében. Előfordult, hogy a tisztviselők némi pénz ellenében mentességet ígértek nekik, amit persze nem teljesítettek. Április 25-ére több mint 17 ezerre nőtt az összegyűjtött zsidók száma, végül a Zsidó Tanács tagjait is gettósították. Az élelmiszerhiány egyre nagyobb problémává vált, ezért a zsidók lakásaiban maradt élelmiszert összegyűjtötték és a zsidó népkonyhára szállították. Mindemellett kezdetét vette a „zsidó és tengelyellenes” szerzőktől származó könyvek begyűjtése.

1944. május 2-án az ungvári polgármesteri hivatal tanácskozásának fő témája a közellátási és a pénzügyi problémák voltak (a vita dokumentumát közli a tanulmány szerzője). A fennmaradt dokumentációból kiderül, hogy a városvezetés nem tudta, hogy a zsidókat deportálni fogják, ugyanis a gettó áram- és vízellátása is napirendi pont volt.

A levéltári adatok alapján az ungvári gettók körülményeit is alaposan elemzi Kosztyó Gyula: zsúfoltság volt, a barakkok folyton beáztak, nem voltak fekvőhelyek, kevés volt az élelem, tisztálkodásra nem volt lehetőség, tomboltak a betegségek (tetvesedés, tífusz, vérhas), dolgoztatták a zsidókat és gyakran bűntették (bűntető barakk). Az általános hangulat apatikus volt, amit sok esetben a keresztény lakosság is nehezített, mivel a nagy többségük elégedett volt, és lelkesen fogadták állampolgártársaiknak a gettósítását, de akadtak olyanok is, akik segítették, élelmezték bezárt rokonaikat, barátaikat. A zsidók bíztak a szovjet csapatok felszabadításában és időről időre szabadon bocsájtásukat is kérvényezték szakmai érdemeikre hivatkozva (egykori magyar állami tisztviselők, pedagógusok, orvosok, rabbik, első világháborús hadirokkantak).

1944. április 24-én volt az első olyan alkalom, amikor a helyi közigazgatás önként vetette fel – német nyomás nélkül – a zsidók deportálását Kárpátalján: Megay polgármester kérte az összegyűjtött zsidók deportálását a nagy zsúfoltságra hivatkozva.A deportálás napjának reggelén hangosbemondón sorolták azoknak a családfőknek és családtagoknak a nevét, akiknek az összecsomagolást követően készen kellett állniuk az indulásra.” A zsidókat újra megmotozták, majd csendőri és SS felügyelet mellett a vasútállomáson álló marhavagonokba terelték őket, egy-egy teherkocsiba olykor 120 embert is bezsúfoltak, így a szomjúság és a hőség általános volt. A vagonokat Kassáig a csendőrség, onnan pedig a németek őrizték.

Az ungvári gettóba összegyűjtött zsidókat 1944. május 17. és május 31. között öt transzporttal deportálták Auschwitz-Birkenauba, onnan pedig többeket átszállítottak Dora, Mauthausen és Buchenwald táboraiba.

Ungvár 1/3-ad lakosságának elszállítása érezhető következményekkel járt, többek közt az adásvételi ügyek is leálltak, és csak Ungváron 215 ipari üzem és 152 kereskedés szűnt meg.

A szerző a tanulmány utolsó fejezetében az ungvári zsidók vagyonának szétosztását, a lakások és a kereskedések felhasználását tekinti át átfogó módon (több száz oldalnyi levéltári irat maradt fenn e témakörben). A vagyonuk sorsa már a gettósítás előtt megpecsételődött, hiszen már április 4-én kezdetét vette a zsidó kereskedések bezárása. A Kereskedelmi és Közlekedésügyi Miniszter rendeletére a zsidó kereskedők üzleteiben lévő árukészleteket és az üzletek berendezéseit zár alá vették. A város keresztény kereskedőket jelölt ki a zsidó üzletek gondnokaiként. Kiemelten foglalkozott a városvezetés a hátrahagyott vagyon kezelésével, a vagyon a helyi közigazgatás által megalakított átvételi bizottsághoz került. 1944 áprilisától pedig a zsidó lakások bérbeadása is megkezdődött. 1944 májusában a Pénzügyminisztérium fennhatósága alá került minden zsidó ingó és ingatlan, így a város szegényei közt a fennmaradt ruhaneműt sem tudták szétosztani. A lakások fosztogatása napi problémává vált, a rendőrség pedig szinte tehetetlen volt ez ügyben. Ezzel egyidőben kezdetüket vették a lakáskérelmezések, május végére Ungváron közel félszáz kérvény várt elintézésre, ezért júniusban egy öt fős bizottság alakult e munka elvégzésére és létrehoztak egy formanyomtatványt is. A lakásleltározási munkálatok során 2085 zsidó lakást vettek hatósági zár alá. Július 1-ig 703 darab lakásigénylést jegyeztek be a hatóságok Ungváron (a lakások odaítélésének indokait a szerző diagramon ábrázolja). Augusztus végére a polgármester megtiltotta az újabb kérvények beadását, ami a fokozódó katonai jelenléttel hozható összefüggésbe.

Kosztyó Gyula tanulmánya valóban hiánypótló az ungvári holokauszt történetével foglalkozó témakörben, elsődleges forrásokat használva tárja fel és érteti meg a városban lezajló zsidóellenes intézkedéseket és azok következményeit.

Az összefoglalót a Kárpátalja Blog számára Fazekas Andrea készítette.

Kosztyó Gyula terjedelmes tanulmánya az elsődleges források megjelölésével itt olvasható:

Az ungvári zsidóság a végkorszakban *

* FRISSÍTÉS. Egy olvasónk hívta fel a figyelmet arra, hogy a Betekintő honlapján, mint az oldal egy részéről készített legfelső kép is mutatja, a tanulmány címe torzított formában jelent meg, eredetileg:

Az ungvári zsidóság a vészkorszakban

A hiba nyilvánvaló, hiszen a letölthető .pdf dokumentumban valóban ez a cím olvasható. Köszönjük a kiegészítést.

Kapcsolódó témájú írások a blogban:

A független Ukrajna - könyv

fuggetlen-ukrajna-konyv-fedinec.jpgfedinec - tóth - halász - független ukrajna könyv - kalligram kiadó 2016 - államépítés, természeti kincsek

A független Ukrajna

Államépítés, alkotmányozás és elsüllyesztett kincsek

címen Fedinec Csilla, Halász Iván és Tóth Mihály jegyzi a Pesti Kalligram kiadó gondozásában 2016 végén megjelent könyvet, amely az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának a szellemi műhelyében készült.

A kiadói ajánló sorok megállapítása szerint az ukránok több évszázada élnek Közép- és Kelet-Európa határvidékén, de csupán huszonöt éve van önálló államiságuk. A jelenlegi Ukrajna pedig olyan nemzetállam, amelyben a nemzetiségek is látszani akarnak és kollektív nemzetiségi, olykor önrendelkezési jogokat fogalmaznak meg. Természetesen a szerzők külön kitérnek a háborús viszonyok közepette kiéleződött problémákra is.

A kiadvány hasznos olvasmánya lehet mindazoknak, akik a kárpátaljai magyarság sorsát, életkilátásait olykor hajlamosak az ukrajnai viszonyoktól elvonatkoztatva (vagy azokat egyáltalán nem ismerve) értékelni.

A kötet hívószavai többek között:

  • természeti kincsek, hatalmas adottságok
  • a Kárpátok, a Fekete-tenger, a Dnyeper
  • parázs parlamenti jelenetek
  • forradalmak az utcán
  • hibridháború a végeken
  • tranzitállam, ütközőállam
  • területvesztés, népességvesztés
  • oligarchák, társadalmi szakadékok, csődközeli állapotok
  • reménytelen kutatás a magánzsebekbe vándorolt milliárdok után.

A szerzők az ukrajnában élő nemezeti kisebbségek helyzetével is részletesen foglalkoznak, ám a könyv elsősorban Magyarország legnagyobb szomszédjának negyed évszázados államiságáról és annak történelmi gyökereiről szól. Ennek tömör összefoglalása a rendelkezésünkre bocsájtott bevezetőben olvasható, amelyet alább ismertetünk.

Tovább

Dokumentumkötet jelent meg Novák Endre munkásságáról és "kórházáról"

novak endre muzeumAz Ungvári Novák Endre Kórház hiteles története (A legrégebbi időktől máig) - 3 kötetben című mű első kötete A kórház fejlődése és működése Novák Endre vezetése alatt (1874-1928) címen jelent meg a Patent kiadó gondozásában Ungváron.

A kötet megjelenésének apropója, hogy 2016-ban ünnepli a kórház alapításának 150. évfordulóját. A két szerző Turák József és Jacina György a teljesség igényével gyűjtötték össze az összes fellelhető archív dokumentumot, iratot és publikációt magán és hivatalos archívumokból. A szerzők kiemelik, hogy a dokumentumok gyűjtésére és feldolgozására rányomta bélyegét Kárpátalja elmúlt másfél száz éves történelmének viszontagsága. A mű nemcsak a kárpátaljai megyei kórháznak s Novák Endrének állít emléket, de Kárpátalja történetével is foglalkozik a gyógyászat szemszögéből.

A kötet szerzői ezt így fogalmazták meg:

Megpróbáltuk megközelíteni azon folyamatokat, melyek az Ung megyei, Ung városi egészségügyi intézmény fejlődésével és a kor társadalmi, gazdasági és politikai eseményeivel kapcsolatosak és a XI. századtól a II. világháború végéig tartottak.

turak jacina novak endreA hatszáz oldalas kötetben a kórház alapításának és működésének statisztikái, hivatalos dokumentumai, alapítólevele és szabályzata mellett Novák Endre életéről szóló adatok, információk és dokumentumok is szerepelnek. A kötet 12 részből és 88 fejezetből áll, 311 illusztrációt és 91 táblázatot és diagramot tartalmaz.

Dr. Novák Endrét 1874-ben nevezték ki a kórház főorvosává, Dr. Preisz Jakabot váltotta. Tevékenykedése alatt alakult valódi kórházzá az orvosok rendelkezésére bocsátott épület, és lett megyeszerte elismert intézmény.

Külön érdekesség, hogy a szerzők a kórház és a bábaképző intézet körül kialakult konfliktusról szóló fellelhető dokumentumokat is közlik. 1907-ben érkezett feljelentés a főorvos ellen, mely nyomán eljárás indult, amelynek végén Ungvár városa hivatalosan is elismerte  Novák Endre „tisztességét”.

A könyvben szereplő dokumentumok és illusztrációk érdekessége, hogy a legtöbbjük Ungváron íródott hivatalos nyelven: magyarul, szlovákul, csehül, oroszul és ukránul.

Документальна історія лікарні імені Андрія Новака в Ужгороді (з найдавніших часів до наших днів) : у 3 т. Т. 1 / Турак Й.А., Яцина Ю.Ю. -- Ужгород : ТДВ "Патент", 2016.- . ISBN 978-617-589-102-5

Т. 1 / Розвиток та діяльність лікарні під керівництвом Андрія Новака (1874-1928). -- 2015. - 624 с. : іл., табл. ISBN 978-617589-104-9

H. Cs. könyvismertetője

Tovább

Kárpátalja »visszatér a Magyar Szent Korona testébe«

fedinec-csilla-karpatalja.jpgMejelent Fedinec Csilla A Magyar Szent Koronához visszatért Kárpátalja c. könyve - ajánló, könyvbemutató

Hogy mi történt Kárpátaljával az 1938. november 2-ai első bécsi döntés következtében? „A Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal egyesítéséről” szóló 1938. évi XXXIV. törvénycikk úgy fogalmazott, hogy „az elszakított Felvidék”, közte a történeti Kárpátalja magyarok lakta, alföldi része „visszatér a Magyar Szent Korona testébe”; a magyar állam „visszacsatolja” a felvidéki területeket. Az 1938. november 3-i budapesti minisztertanácsi jegyzőkönyv „Csehszlovákia által átengedett”, „felszabadult” területekről tesz említést.

Hogy mi történt Kárpátaljával 1939. március közepén? „A Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről” szóló 1939. évi VI. törvénycikk úgy fogalmazott, hogy „az elszakított Felvidék” visszatérése után „az ezeréves határokkal szegélyezett […] Kárpátalja is visszatért a Magyar Szent Korona testébe”, a magyar királyi honvédség kötelességteljesítésének köszönhetően megtörtént „Kárpátalja birtokbavétele”, és a „birtokba vett területeket a magyar törvényhozás a magyar állam területéhez visszacsatolja”. Az 1939. március 17-i, március 28-i, április 4-i magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvekben „Ruszinszkó katonai elfoglalásáról”, „megszállásáról”, „visszacsatolásáról” esik szó.

Hogy mi történt Kárpátaljával ezután? Erről szól a Jaffa Kiadónál megjelent kötet, amelyet a könyv gondozói e szavakkal ajánlanak az olvasó figyelmébe:

Az 1938. november 2-án aláírt első bécsi döntés, majd az 1939. márciusi magyar katonai akció következményeként a történeti Kárpátalja területe ismét Magyarország része lett. Bár az új állapotokat rögzítő törvénycikk „a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területekről” beszélt, Fedinec Csilla kötete rámutat: a sok szempontból „köztes térnek” számító, összetett nyelvi és etnikai bonyodalmakkal szembenéző régióban nem fogadta egyöntetű lelkesedés a két évtizedes szünet után visszatérő magyar közigazgatást.

Ám a történész nem csupán a részletesen bemutatott történeti-politikai eseményekre koncentrál. Könyvéből kiderül az is, létezett-e „kárpátaljai szellem”, és ha igen, azt mi képviselte leginkább: a fenyőerdőkkel borított romantikus hegygerincek, a gazdag történelmi emlékekkel rendelkező városok, a magyar őstörténet kultikus pontja: a Vereckei-hágó, a terület sokrétű – utóbb szinte mind egy szálig halálba küldött – zsidó lakossága, netán a „leghűségesebb nemzet”, azaz a ruszinok közössége, akik sohasem kaphatták meg a nekik ígért autonómiát. Fedinec Csilla forrásokban gazdag és olvasmányos kötete számos olyan eseményt és történetet tárgyal, amelyek hatásai a jelenbe nyúlnak, bizonyítva ezzel, hogy háromnegyed évszázaddal az események után még mindig vannak feltáratlan és kibeszéletlen fejezetek történelmünkben.

Tovább

Ungvár és környéke - 1922

Ha csak egy szót fűzhetnék hozzá ehhez a páratlan dokumentumértékű, 93 esztendős filmhez, alighanem Balogh Edgár nem sokkal későbbi (1930-as) szociográfiai útirajzának a címéből venném ezt a kifejezést: Szegényország.

Ужгород та його околиці. 1922 рікЧеський фільм-хроніка. Основні сюжети стрічки: панорама набережної з Пішохідного мосту, Театральна площа, готель «Korona», жупанат, губерніум, резиденція єпископа, гімназія, замок, урочистості в Ужгороді з нагоди 4-ї річниці незалежности Чехословаччини, військовий парад, площа біля греко-католицького собору після Служби Божої, роздача благодійних обідів русинською громадою міста для знедолених, хресна хода вулицями міста, циганська чверть, типи хат на Підкарпатській Русі тощо.Виробництво: «A-B Praha» Джерело: NFA (Národní filmový archiv)

Szerző: Transcarpathian Heritage, 2015. február 6.

Az ukrajnai háború és a kárpátaljai magyarok

A sorsnak egy perverz játéka, hogy a kárpátaljai magyaroknak - ha behívót kapnak - egy olyan zászlóaljnál kell szolgálniuk és meghalniuk, amely részt vett 1944-ben Kárpátalja megszállásában, 1956-ban pedig lőtte Budapestet.

- kezdi legutóbbi blogbejegyzését Horváth Csaba, aki alig néhány nappal ezelőtt indította tematikus blogját az Origo hírportál alatt működő reblog.hu rendszerében. Témaválasztása nem véletlen: manapság mi sem foglalkoztathatja élénkebben egy kárpátaljai magyar fiatalember fantáziáját, mint az ukrajnai polgárháború (amit hivatalosan nem neveznek így) és annak hatása a kárpátaljai magyarságra. A hadkötelezettség és a sorozások morális dilemma elé állítja azokat, akiket fennállása alatt Ukrajna nem tudott meggyőzni arról, hogy olyan ország, olyan haza lenne, amelyért érdemes lenne vért ontani, életet áldozni. Hogy milyen emberáldozatokat követelt eddig a háború, hogy milyen állapotok uralkodnak a hadseregben, milyen a fegyverzet, egyáltalán kik harcolnak kikkel, arról sok információ beszerezhető a máris több ezres olvasottságú blogból, itt:

ukrajna-haboru-karpatalja.jpgMegrázó kép: Búcsú a bajtárstól - menet az ungvári gyalogjáró hídon

ukrajna, magyarság, kárpátalja, magyarok, harcok, történelem, polgárháború, hadsereg, ungvár, az ukrajnai háború és a kárpátaljai magyarok kérdése

Kárpáti Ukrajna

Kárpáti Ukrajna: Vereckétől Husztig

Egy konfliktustörténet nemzeti olvasatai

karpati-ukrajna.jpgMegjelent az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének szakmai kiadványa a pozsonyi Kalligram gondozásában.

A tanulmánykötet a múlt századi Kelet-Közép-Európa "köztes tereinek" egyikeként vizsgálja a nagyhatalmi érdekeknek kiszolgáltatott Kárpátalját és történelmének egyik legvitatottabb, ellentmondásoktól terhes korszakát.

A XX. századi Kelet-Közép-Európában több olyan köztes tér is létezett, amelyek a birodalmak egykori perifériáiból lettek jobb sorsra érdemes tartományai az egymással viaskodó nemzetállamok valamelyikének. A rendszerint többnemzetiségű régiók – mint például a Bánság, Bácska, Szilézia, Karintia vagy éppen Kárpátalja – a két világháború között gyakran váltottak ki területi, etnikai vitákat. Maguk a „bennszülöttek” autonómiára vágytak, ehelyett azonban hol az egyik, hol a másik államhoz csatolták őket, vagy éppen egymás közt osztották fel a vitatott területet.
Ilyen köztes térnek számított a korabeli Kárpátalja. A régió történelmének a második világháború előtti drámai szakasza – fókuszban az 1939. márciusi eseményekkel – jól jelzi a nemzetállami dilemmák és nagyhatalmi érdekek által kijelölt konfliktusok mélységét és következményeinek súlyát. Könyvünk a magyar, az ukrán, a német, a lengyel, a cseh és a szlovák, a román és a szovjet szempontok párhuzamos bemutatásával kínálja meg az olvasót.

 „A közgondolkodás nemigen akarta tudomásul venni Kárpátalja és a többi elcsatolt terület elvesztését, s egyfajta tagadásba menekült. A közfelfogás úgy tartotta, hogy a »Rákóczi népe« valójában visszavágyik Magyarországra, és nehezen tűri a »cseh rabságot«. A »hűséges ruszinok« nem kérnek Prága parancsaiból, s inkább a magyar állam atyai gondoskodását áhítják […]” (Zeidler Miklós)

1939 márciusában „az elfogott fegyveresek – részben civilek, részben Szicsek – egy részének helyszíni agyonlövésére [a magyar katonaság által] […] jelentős részben azért került sor, mert a [Kárpáti Ukrajnát] védők szervezetlen, koordinálatlan csoportjainak tekintélyes része egyenruhával sem rendelkezett és a hadviselést szabályozó nemzetközi normák a civil ruhás fegyvereseket banditának, terroristának tekintették.” (B. Stenge Csaba)

„Sztálin Kárpátalja bekebelezésével kapcsolatos háborús célkitűzése azon a kívánságán alapult, hogy a szovjet határokon kívül nem szabad potenciális teret hagyni az ukrán nacionalizmusnak.” (Peter Pastor)

A könyv adatai

Kárpáti Ukrajna: Vereckétől Husztig

Egy konfliktustörténet nemzeti olvasatai

Szerkesztette Fedinec Csilla

Kalligram Kiadó, 2014.

ISBN 978-80-8101-848-0

Bolti ár: 2 800 Ft / 9,50 €

Tovább

Zsidók az Északkeleti-Kárpátokban

Komoróczy Géza: Zsidók az Északkeleti-Kárpátokban

Zsidok_az_eszakkeleti-karpatokban.jpg

Kárpátalja

A 16. századtól a 19. század közepéig

Komoróczy Géza könyve egy ismeretlen világot mutat meg az olvasónak. Nem mintha Munkács és Huszt, Verecke és Kőrösmező, a Fekete-Tisza és a Latorca ismeretlen volna, s jól tudott az is, hogy a 19–20. században voltak nagy zsidó városok ezen a tájon. De a zsidók legrégibb történetéről az Északkeleti-Kárpátokban eddig alig esett szó, alig lehetett tudni valamit. A könyv a térség zsidó történelmének legkorábbi évszázadairól szól, a 16. századtól a 19. század közepéig, benne a mai Kárpátaljával, amelyet csak a 20. század eseményei hoztak létre, s vármegyéi, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros, az ott élő zsidók szoros kapcsolatban álltak a szomszédos területek, Sáros, Zemplén, Szatmár, a határ mentén pedig Kis-Lengyelország, Halics–Galicia, Podólia, Bukovina zsidó lakosságával. Megjelennek a könyvben korcsmáltatási szerződéseikkel Thököly, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc zsidó bérlői, a zsidó kereskedők országos vásárokon és kis hegyi falvak mindennapjaiban, a nagy uradalmakban dolgozó zsidó mesteremberek, kaftános földművesek, marhakereskedők, feltűnnek a tiszai zsidó tutajosok, köztük, pontos illetőségükkel, a leghíresebbek, akiket a tiszaeszlári perben hamis váddal bíróság elé állítottak. A könyv egy ismeretlen zsidó történelem színes lapjait és színes alakjait mutatja meg az olvasónak. Folytatása a Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség, a dualizmus korától napjainkig című kötetben.

Zsidók Kárpátalján - a dualizmustól napjainkig

zsidok_karpataljan.jpgÚJ KÖNYV

A zsidóság történelme és kultúrtörténete szempontjából az Északkeleti-Kárpátok vagy Északkeleti-Felvidék sajátos egységet mutat, így a kárpátaljai zsidóság múltjának a feldolgozása és egyedi vonásainak a tanulmányozása és bemutatása nagyban hozzájárulhat nem csupán a korszak pontosabb megismeréséhez, hanem ahhoz is, hogy a térség nemzeti, vallási, etnikai csoportjainak az együttéléséről és ezen belül a kárpátaljai zsidók sorsának alakulásáról tisztább képet kapjuk. 

Az e témakörben született tanulmányokat foglalja egységes egészbe az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézetében készült átfogó kötet.

Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel (szerk.):

Zsidók Kárpátalján

Történelem és örökség a dualizmustól napjainkig


A magyar közbeszédben, valamint társadalomtudományi szakirodalomban általános értelemben Kárpátalja néven ismert térség az első világháború végén szerveződött csak politikai, közigazgatási és történeti régióvá. Ezt megelőzően a történeti Magyarország része volt, még csak nem is képezett önálló politikai–közigazgatási egységet. Zsidó történelmi és kultúrtörténeti szempontból azonban az Északkeleti-Kárpátok vagy Északkeleti-Felvidék egységes, és sok szempontból egyedi – a kezdetektől fogva. Jelen kötet erről a zsidó történelemről és kulturális örökségről kíván összefoglalót adni, a 19. század közepétől napjainkig.

A témáról alig-alig létezik érdemi szakirodalom, a régió más nyelvein és világnyelveken is csekély az anyag, könyvünk így hiánypótló jelegű. Az egyes fejezetek a kérdéssel kapcsolatban rendelkezésre álló tudás foglalatát adják, történelmi forrásokra támaszkodva, a regionális megközelítés sajátosságait, kisebbség és többség szempontjait egyaránt figyelembe véve. Jelen kötet több szerző műve: a térséggel, a zsidó kultúrával és történelemmel foglalkozó magyarországi, izraeli, ukrajnai, romániai kutatóké.

További részletek: A könyv adatai, tartalomjegyzéke és bevezetője (katt a linkre; .pdf formátum):

zsidok_karpataljan.jpg

Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség

A Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség című kutatási beszámolóra az MTA  Kisebbségkutató Intézetének műhelyszemináriuma keretében kerül sor 2013. február 12-én Budapesten.                           

Előadók és előadásaik: 

  • Fedinec Csilla (MTA TK KI): Néhány alapvetés a Kárpátalja-kutatással kapcsolatban
  • Bányai Viktória (MTA TK KI Judaisztikai Kutatócsoport): Az elcsatolt területek zsidó közösségei - kutatási projekt és kötetterv bemutatása
  • Gayer Veronika (MTA TK KI): A kassai forrásfeltárás néhány sajátossága
  • Konrád Miklós (MTA BK TTI): Államhatalom, zsidók és nem zsidók Kárpátalján a dualizmus korában

Felkért hozzászólók:

  • Haraszty György
  • Karády Viktor

Időpont: 2013. február 12. kedd, 14.00 óra

Helyszín: MTA TK Kisebbségkutató Intézet 1014 Budapest, Országház u. 30. III. em.

A szervezők számítanak az érdeklődők részvételére.

Ungvár, 1922

(Mielőtt bárki gombokat kezdene nyomogatni: hang nincs - ez a filmhíradó még a némafilmek korszakából való.)

Ungvár és környéke, 1922. Dokumentumfilm a csehszlovák érából - cseh filmhíradó, 23 és fél perc.

Ungvári házak, épületek - látképek, műemlékek. A vármegye háza, a kormányzóság épülete, a püspöki palota és a székesegyház, a Drugeth gimnázium, az ungvári vár, látkép a várból, ünnepség Csehszlovákia függetlenségének évfordulóján, vallási ünnep a katedrálisnál, ruszin népkonyha és további életképek, társadalmi, vallási, politikai események, alkalmak. - A film második felében: a cigány (roma) lakosság bemutatása - életképek; a hegyvidék bemutatása (pl. vízimalom a Kárpátokban, ruszin életképek; az uzsoki hágó...)

Nemzetközi konferencia: Kárpáti Ukrajna

Az Európai Emlékezet és Szolidaritás Hálózata és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete

Kárpáti Ukrajna: hosszú viták a legrövidebb életű államról.

Esettanulmányok a konfliktusok meghatározó narratíváiról

címmel konferenciát szervez 2012. november 16-án a Nyíregyházi Főiskola Kelet- és Közép-európai Kutatóközpontjában.

A konferencia hátterét az adja, hogy fontos, bizalomépítő lépésnek tartjuk a tudományos eszmecserét a sokszor szélsőségesen negatív sztereotípiák lebontása érdekében, továbbá elengedhetetlennek tekintjük egy olyan szakmai alap megteremtését, amely nemcsak a történetek lekerekítését teszi lehetővé, hanem az ütköztetést, a szembesítést azzal és a kibeszélését annak, hogy mi is fáj a másiknak.

A nemzeti történetírások eltérő hangsúlyai eddig akadályozták a fájdalmak megbeszélését a Kárpátalján 1939 márciusában történt eseményekkel kapcsolatban. Az elmúlt időkben a magyar katonai beavatkozás részletei tisztázásának szándéka és ebben az elvárt magyar szakmai közreműködés hiányának hangoztatása nemegyszer szélsőséges megnyilvánulásokba csapott át, sőt a kérdés a napi politikai csatározások témájává is vált. Elég, ha csak a vereckei honfoglalási emlékmű körüli sokéves konfliktussorozatra emlékeztetünk.
Kárpátalja történetében az 1939. márciusi események túlmutatnak a regionális történelmen, a történet túlmutat önmagán. Ezt világítják meg lengyel, osztrák, román, ukrán és magyar szakemberek.

Program:

Tovább
Címkék: történelem

A lengyel-magyar határ a Vereckei-hágón 1939-ben

lengyel-hatar.jpg

A kép rövid címe: A lengyel-magyar határ 1939 nyarán
Készítő: Sattler Tamás
Készítés ideje: 1939. július 11.
Készítés helye: Vereckei-hágó (ma Ukrajna)
Jogtulajdonos: Sattler Anna és Sattler Katalin


A kép leírása

A fényképet Sattler Tamás készítette, aki a budapesti Német Birodalmi Iskola érettségiző diákjaként – néhány tanulótársával és osztályfőnökével együtt – a nem sokkal azelőtt visszatért/visszafoglalt felvidéki és kárpátaljai területeken kirándult (Rimaszombat, Kassa, Ungvár, Munkács).

Kárpátalja hegyvidéki, ruszin többségű, az első bécsi döntés után Csehszlovákiánál maradt területét az 1939. március 14-iki szlovák és a Volosin-féle kárpátukrán függetlenségi nyilatkozatokat követően, Hitler hallgatólagos beleegyezésével, a magyar kormány katonai alakulatai elfoglalták: március 16-án már elérték a Vereckei-hágót.

A régi ezeréves lengyel-magyar határ visszaállításakor az ott találkozó lengyel és magyar katonák kitörő örömmel üdvözölték egymást. Hamarosan győzelmi kaput állítottak a két ország címerével, valamint az „Isten hozott” és a „Witamy!” feliratokkal.

A fényképen látszik még a Millenium idején felállított emlékobeliszk is. (Egy hasonlót állítottak az Uzsoki-hágóhoz közeli Beszkid-hágón). Ez a közös határ azonban rövid életű volt: 1939 szeptemberében a Molotov-Ribbentrop paktum nyomán Lengyelországot a németek és a szovjetek lerohanták; a magyar kormány a menekülő lengyelek tízezrei – köztük katonai egységek – előtt szeptember 18-án megnyitotta a határt, így azok a szorító német és szovjet nyomás elől Magyarországra jöhettek és egy részük a megszállás éveit itt vészelte át.

Lengyelország elfoglalása után a Szovjetunió 1941-es megtámadásáig Magyarország kárpátaljai határvonala hosszabb szakaszon – így a Vereckei-hágónál is – a Szovjetunióval, Uzsoktól nyugatra pedig a Német Birodalommal érintkezett.

Ilyés Zoltán nyomán. A kép és a szöveg forrása: az MTA Kisebbségkutató Intézete

Haza a mélyben

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy egy 13 éves kárpátaljai gyereknek Ukrajnát a hazájának kellene tekintenie. Ám azt még kevésbé tartom egészségesnek, ha „Az én hazám” témáját úgy rajzolja meg, amint ezt a nemrégiben szervezett gyermekrajz-pályázat egyik  beregszászi nyertese tette. Veszélyesnek és károsnak vélem, ha a szülők-oktatók ilyen szellemben nevelik a kárpátaljai magyar gyerekeket és súlyosan hibásnak tartom a zsűri döntését, hogy ezt a rajzot a díjazottak közé sorolta. A haza fogalma persze a kárpátaljai (és általában a külhoni) magyarok számára eléggé problematikus, de kellő realitásérzékkel, józan ítélőképességgel és némi  bölcsességgel jó válaszok is adhatók a valóban kényes kérdésekre.

Felelős magatartású szülőnek-oktatónak nem szabad elősegítenie azt, hogy a gondjaira bízott tizenéves hamis (és káros) illúziókba kapaszkodjon. Három pillérre támaszkodó olyan identitás kiépítésében kell aktívan közreműködnie, amelyben azonos hangsúlyt kap a szülőföld és annak hagyományai iránti szeretet, a lakó-ország realitásának az elfogadása és az erős, korszerű magyarságtudat. E három tényező, ha nehezen is, de összeegyeztethető. Ám ha ehelyett az eszmélő emberkét a felnőtt az irredentizmus eszméivel oltja be, azaz olyan nézetekkel, amelyek lehetetlenné teszik az egészséges és az adott léthelyzetben használható magyarságtudat kialakulását, akkor a lehető legnagyobb kárt okozza mind a szemléletét most kialakító serdülőnek, mind annak a közösségnek, amelynek frusztrált, beilleszkedni képtelen, hamis valóságképpel viaskodó tagjaként képtelen lesz értelmesen és hasznosan megélni kisebbségi helyzetét. A hamis történelmi nosztalgia üres illúzióin ringatózó torz magyarságtudat mindenütt zsákutcákba vezet, de Ukrajna vaskos valóságával ütközve sérülésen és kudarcon kívül mást nem eredményezhet. Miközben megszakad a szívem a beregszászi templom köré egy rég elveszett, lassan száz éve mélyre süllyedt ország határait rajzoló tizenháromévesért, aközben dühöt érzek azokkal a felnőttekkel szemben, akik a teljesen hamis hazakép kialakulásáért felelősek.