Kárpátalja - kárpátaljai magyarok


2016. dec. 14.
A blogot jegyzi: bdk Szólj hozzá!

A független Ukrajna - könyv

fuggetlen-ukrajna-konyv-fedinec.jpgfedinec - tóth - halász - független ukrajna könyv - kalligram kiadó 2016 - államépítés, természeti kincsek

A független Ukrajna

Államépítés, alkotmányozás és elsüllyesztett kincsek

címen Fedinec Csilla, Halász Iván és Tóth Mihály jegyzi a Pesti Kalligram kiadó gondozásában 2016 végén megjelent könyvet, amely az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának a szellemi műhelyében készült.

A kiadói ajánló sorok megállapítása szerint az ukránok több évszázada élnek Közép- és Kelet-Európa határvidékén, de csupán huszonöt éve van önálló államiságuk. A jelenlegi Ukrajna pedig olyan nemzetállam, amelyben a nemzetiségek is látszani akarnak és kollektív nemzetiségi, olykor önrendelkezési jogokat fogalmaznak meg. Természetesen a szerzők külön kitérnek a háborús viszonyok közepette kiéleződött problémákra is.

A kiadvány hasznos olvasmánya lehet mindazoknak, akik a kárpátaljai magyarság sorsát, életkilátásait olykor hajlamosak az ukrajnai viszonyoktól elvonatkoztatva (vagy azokat egyáltalán nem ismerve) értékelni.

A kötet hívószavai többek között:

  • természeti kincsek, hatalmas adottságok
  • a Kárpátok, a Fekete-tenger, a Dnyeper
  • parázs parlamenti jelenetek
  • forradalmak az utcán
  • hibridháború a végeken
  • tranzitállam, ütközőállam
  • területvesztés, népességvesztés
  • oligarchák, társadalmi szakadékok, csődközeli állapotok
  • reménytelen kutatás a magánzsebekbe vándorolt milliárdok után.

A szerzők az ukrajnában élő nemezeti kisebbségek helyzetével is részletesen foglalkoznak, ám a könyv elsősorban Magyarország legnagyobb szomszédjának negyed évszázados államiságáról és annak történelmi gyökereiről szól. Ennek tömör összefoglalása a rendelkezésünkre bocsájtott bevezetőben olvasható, amelyet alább ismertetünk.

Tovább

Gyógyvizek Kárpátalján

Jó arcú középkorú donyecki férfi mondja a Rákóczi-pince előtt: a tokaji bor kedvéért akár a világ végére is elmenne, de a magyarországi gyógyfürdők vonzereje sokat csökkent az utóbbi években. Egyfelől magasak a belépti díjak, másfelől majdnem ugyanezt Kárpátalján is megtalálják a keletebbről érkezők. Igaz, a víz gyakran ugyanolyan gyógyerejű... No de a körülmények... A beregszászi termálvízű strandnál lepusztultabb posztszocialista létesítményt Ukrajna határaitól nyugatabbra azért nem igen találni. És mégis megtelik napról napra a medence, látszólag senkit nem zavar a málladozó beton, a rozsdás csövek, a higiénikusnak aligha mondható öltöző, ahol a zuhanyrózsából nemhogy meleg, de néha még hideg víz sem folyik. Nem folyik, mert ezt a város szolgáltatja. Még szerencse, hogy a medencébe a Földanya szolgáltatja a forró vízet.

A beregszászi Zakarpattya sportkomplexumot még 60-as évek Szovjetuniójában építették. Ilyen méretekre is kell számítani, benne egy 50 méteres medencével, melyben termál-gyógyvíz várja a fürdőzőket. A medencét egy gejzír tölti fel 1,5 km-es mélységből. A termálvíz szilícium-nitrogén-karbonát- és magas sótartalmú, így a legtöbb mikroorganizmust elpusztítja. A gejzír vize 50 fok, de a medencébe érve 33-ra hűl. Mind bőrbetegségek, mind mozgásszervi panaszok ellen jó gyógyír. Szintén Beregszászban, a Pacsirta Hotel szintén működtet egy termálfürdőt, sószobával – írja a karpat-tur.net.

Mostanában kezdték el felfedezni Kárpátalja gyógyvizeit igazán, igaz ez az ukránokra is és a magyarokra is. Ha a meglévő fürdőket korszerűen felújítanák és néhány újat is nyitnának, valószínűleg elszívná a jelenleg Magyarországra járó ukrán fürdőzőket, de a magyarokat is. Az árak közötti különbség és a környék szépsége, na és persze a nyelvi könnyebbség akkora vonzerő lehet, amivel még Budapest vagy Hévíz sem tudja felvenni a versenyt.

Kárpátaljai vélemények

A POSZTINFO.hu kérdésre több kárpátaljai úgy nyilatkozott, hogy egyértelműen a turizmusban és azon belül a gyógyvízekben látják  Kárpátalja gazdasági fellendülésének egyetlen módját. A 24 éves ungvári Marija szerint Az Európai Unió tőszomszédságában, Lengyelországból, Szlovákiából, Romániából és persze Magyarországról is özönlenének a turisták Kárpátaljára, ha a szükséges fejlesztések megtörténnének. A 32 éves munkácsi Iván szerint, aki maga is az idegenforgalomban tevékenykedik, legalább reklámra lenne szükség. “Olyan hirdetésekre gondolok, amik nem szokványosak. Egy jó YouTube-vírusvideó Kárpátaljáról, magyar nyelvű szereplőkkel például megfelelő módja lenne annak, hogy a magyarok fejéből kiverjük azt a képet, hogy a volt Szovjetunióban minden szakadt, dohos, rozsdás és betonból van.” Egy negyvenes éveiben járó beregszászi magyar nemzetiségű tanárnő pedig leginkább a schengeni határátlépés egyszerűsítését látná megoldásnak:  “Az világos, hogy az olykor órákig tartó várakozás és pepecselés a határon elriaszt mindenkit. Szerintem, aki EU-s útlevéllel jön ide azért, hogy itt költse el a pénzét, annak élből továbbot kellene inteni. Nyilvánvaló, hogy ezért cserébe ukrán útlevéllel rendelkezőkkel nem fognak ugyanígy bánni, de ez az arcvesztés megérné.” Külön kiemelte, hogy távolabbról repülővel is lehetne “hozatni” turistákat. hiszen Ungváron van egy erre alkalmas repülőtér, mégsem használják.

Süllyedhet-e mélyebbre Kárpátalja mezőgazdasága?

Horváth Béla (Borzsova) cikke a Kárpátinfón:

Egy mezőgazda töprengései

 

Süllyedhet-e még mélyebbre Kárpátalja mezőgazdasági termelése? A rengeteg parlagon heverő föld láttán sokan felteszik ezt a kérdést manapság. Az utóbbi években a szabadföldi növények esetében oly alacsony hozamokat érünk el szinte valamennyi kultúrából, hogy azt gondolhatnánk, hogy a gödör fenekén vagyunk, és nincs tovább. Higgyék el nekem, a szemtanúk hitelességével mondom, hogy elértük azt a szintet, amelyen a kolhozosítás első éveiben voltunk.


 

Én abból a korosztályból való vagyok – hetven rég elmúltam –, hogy még nagyon jól emlékszem rá, milyen volt a kolhozrendszer első néhány éve. Az akkori hatalom rákényszerítette a kolhozokat arra, hogy bevessenek minden talpalatnyi földet. Nem volt szabad parlagon maradni egyetlen hektár földnek sem, pedig még az első években – 1949-53 között – lovakkal és ökrökkel szántották meg egy-egy falu földjét. Az első időkben az őszi kalászosok termését kézi kaszával arattuk: a kaszás után ment a marokszedő, aki ölre szedte a levágott rendet, utána jött a kévekötő, aki az egészet kévébe kötötte, majd estefelé ezeket már hárman keresztbe rakták. De ha jött az esőfelhő, akkor még a rossz idő beállta előtt elvégeztük ezt a munkafolyamatot.

Elképzelhetik a fiatalabb olvasók, hogy mennyi emberi erő, verejték kellett mindehhez. Nekem az volt a szerencsém, hogy én csupán egy éven át vettem részt egy ilyen aratásban. Míg élek, mindig emlékezni fogok rá, hogy tizennégy évesen estefelé holtfáradtan bandukoltam hazafelé, szinte vérzett a karom a szúrókás búza marokba szedésétől. Elképzelhető, mennyire örültem, hogy végignézhettem a járási gép- és traktorállomás (MTSZ) által kiküldött kombájn aratását, ahol már nyilvántartó-ellenőr minőségben vehettem részt, mint az a fiatal, aki befejezte a kilencedik osztályt. Nem felejtettem el azóta sem, hogy ezt a kombájnt egy DT-74-es márkájú lánctalpas traktor húzta, és a kombájn a traktor hátsó részébe szerelt agregáttól lépett működésbe. Nagyszerű érzés volt látni, hogy ez a gép milyen gyorsan végzi el az aratás fáradságos munkáját.

Sokaknak nem kell jellemezni, hogy milyen volt a kolhozrendszer. De időnként arra gondolok, hogy talán még időnként az is jobb volt a mai kiforratlan családi mezőgazdasági vállalkozásnál. Nyilvánvaló, hogy akkor is gyakran megsértettük a gazdálkodás technológiáját, hiába írták akkor is a szakkönyvek, hogy mit hogyan kell elvégezni, A pártvezetés gyakran felülírt mindent.

Itt, Kárpátalja nehéz agyagtalajain nagyszerűnek bizonyult a lánctalpas traktorok alkalmazása. Ezek fel tudták törni a csontig kiszáradt földeket is, de az átázott talajon is tudtak haladni. Csak emlékeztetnék rá, hogy ezek a traktorok olyan ekékkel voltak felszerelve, melyekhez előekék is tartoztak. Az előekéknek az volt a rendeltetése, hogy a nagy eke előtt nyolc-tíz centiméter mélyen felszántsák a felső réteget, és azt a barázda fenekére fektessék. Ennek eredményeként a gyomnövények magvai ebből a huszonkét-huszonöt centiméteres mélységből csak nehezen keltek ki. Emellett nem keletkeztek nagy rögök szántáskor.

Ma már a családi mezőgazdasági vállalkozásban a földeket gyakorlatilag csak JUMZ kerekes traktorokkal műveljük, ezzel készítjük a magágyat az elvetendő kultúra alá. Az ezekhez a traktorokhoz csatlakoztatott ekéken már hiába keressük az előekét, száraz talajon vagy az átázott földön ezek a gépek nem tudnak haladni. De ha még ideális a talaj a szántásra, a kerekes traktor három köldökű ekéje csak tizennyolc-húsz centiméter mélyen tudja megszántani a mi vályogtalajainkat. Egy mély talajlazításra, amikor is huszonnyolc-harminc centiméter mélységben forgatják fel a termőréteget, ez a gép már alkalmatlan. A legtöbb eke a kolhozrendszerből maradt fenn, szinte mindegyikük meg van erőltetve, emiatt eldeformálódtak, ennek következtében csak élére állítja a felszántott hantot. Ebből kifolyólag történik meg rendre az, hogy a magángazdák földjei oly mértékben elgyomosodtak, hogy az emberek már képtelenek megművelni a kapás növényeket. Egyes gazdák már évek óra használnak gyomirtó szert – nem csupán az őszi szemesek, hanem a kukoricatáblán is, ám a kukorica gyomirtó szere olyan gyenge hatásfokú, hogy csupán megállítja a gyomok növekedését egy-másfél hónapra. Utána a gaz teljes erőbedobással fejlődik, és a kukorica szemzésének időszakára már majdnem eléri a kukorica magasságát. Ez aztán azt eredményezi, hogy a termésátlagok igen alacsonyak. A ráfordítások nem fedezik a kiadásokat.

Az őszi kalászosok gyomirtása már valamivel sikeresebb. De itt is komoly bajok vannak. A szerves- és a műtrágyák használatának hiánya oda vezetett, hogy a gazdák hektáronként tizenöt-húsz mázsa üszkös termést takarítanak be, s ez szintén csak a ráfizetést növeli. Így aztán le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a végsőkig kiuzsorázott, alacsony humusztartalmú földjeinken ma már nem érdemes gazdálkodni. Legfeljebb akkor, ha meg tudjuk oldani a tápanyag-utánpótlást. Ez persze csak akkor lehetséges, ha újra fellendül a jószágtartás. Nyilvánvaló, hogy a sertéstartás mellett a szarvasmarha-tartásnak is újabb lendületet kell vennie. De amíg ez nincs meg, addig maradnak a mai szomorú állapotok, amikor is a magángazdák földjeinek az ötvenöt-hatvan százaléka parlagon hever éveken át. Éppen ezért üdvözlök minden olyan programot, amely a mezőgazdaság fellendítését célozza Kárpátalján. Nagy örömmel olvastam, hogy a Terra Dei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Központ egy újabb, az Egán Ede által az 1800-as évek végén megvalósított programhoz hasonló akciótervet dolgozott ki, s ehhez elnyerte a magyar kormány támogatását

Mindenféleképpen üdvözölni kell azokat az erőfeszítéseket, amelyek a nagy hozzáadott értéket tartalmazó, nagy élőmunka-ráfordítást és nagy tudást igénylő mezőgazdasági termékek előállítását célozzák meg. Magunk is látjuk, hogy az intenzív zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés, amelyek maximálisan kihasználják Kárpátalja viszonylag kedvező klimatikus viszonyait, az utóbbi években fellendülőben vannak. Az intenzív szabadföldi és fóliasátras zöldségtermesztés, a korai bogyósok, a cseresznye- és a baracktermesztés, csemegeszőlő-termesztés és a borászat már meghozta az első eredményeket. Természetesen nem nélkülözhetjük a gazdák összefogásában megmutatkozó erőt sem. Ezen az úton kell továbbhaladnunk ahhoz, hogy megváltoztassuk a mostani szomorú állapotokat.

Magyarlakta térségeket érint a fejlesztés

Joggal merülhet fel bárkiben: az ukrán állam az utóbbi két évtizedben nem fordított különösebb figyelmet arra, hogy Kárpátalja alföldi régiót, a túlnyomó részt magyarok lakta térséget fejlessze. Ungvár és Munkács, mint a megye két legnagyobb városa persze kivételt képez, de ezek egyfelől a nyelvhatáron fekszenek, másrészt lakosságuknak mára csak igen kis hányada vallja magát magyarnak. Az ungvári, munkácsi, beregszászi és nagyszőlősi járás magyar falvai - illetve maga Beregszász és Nagyszőlős is - meglehetősen kedvezetlen elbírálásban részesültek az országos és megyei beruházások kihelyezése és a források elosztása terén. Nem tévedett nagyot az, aki gazdasági diszkriminációt emlegetett.

Éppen ezért örvendetes az alábbi hír.

Térségfejlesztési tervek
Kárpátalja magyarlakta vidékén

Kárpátalja kormányzójának első helyettese szerint az ukrajnai megye magyarlakta térségében a közeljövőben jelentős térségfejlesztési beruházások várhatók, amelyek keretében felújítják az úthálózatot, autópályát, hulladék-feldolgozó üzemet, és új határátkelőhelyet építenek.

Ivan Busko az ungvári Kárpáti Igaz Szó című megyei lap csütörtöki számának nyilatkozva a többi között elmondta, hogy tekintettel a 2012-es labdarúgó Európa Bajnokságra, már most elkezdték a főútvonalak javítását Kárpátalja határ menti, főként magyarok lakta vidékén. Az útfelújítási munkálatok, amelyekre 18 millió hrivnyát (kb. 0,5 milliárd forintot) fordítanak, jövő tavasszal folytatódnak - tette hozzá.

Busko kifejtette: azért kezdték el az utak átfogó rendbehozatalát, mivel nagyon sok szurkoló valószínűleg gépkocsival érkezik majd Ukrajnába, s így rendkívül fontos kérdés, hogy milyen az utak állapota. Közölte, már most biztosra vehető, hogy Kárpátalján elsősorban az ukrán-magyar határ csapi és az ukrán-román határon található nevetlenfalui átkelőhelyek fogják lebonyolítani az EB-re irányuló forgalmat, ezért jövőre európai hitelből mintegy 40 millió euró beruházásával felújítják a Csap-Kijev nemzetközi autóútnak a határtól Lembergig terjedő szakaszát.

A kormányzóhelyettes azt is elmondta, hogy a tervek szerint a Beregszászhoz közeli Beregdéda térségében a csapinál nagyobb és korszerűbb közúti határátkelőhely fog épülni az 5-ös számú páneurópai közlekedési folyosó részeként, amikor az M-3-as autópálya eléri az ukrán határt. Megjegyezte: a kérdéssel személyesen Borisz Kolesznyikov miniszterelnök-helyettes foglalkozik, aki hamarosan a helyszínen tájékozódik az autópálya határmetszéspontjáról és Ukrajna területén való folytatásának lehetőségeiről. Úgy vélte, ha az autópálya és a határátkelőhely építésével kapcsolatos jelenlegi elképzelések 5-7 év múlva megvalósulnak, ez új lökést adhat a vidék fejlődésének.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy Kárpátalja vezetése mennyire tartja fontosnak a törődést a régió magyarok lakta térségével, Busko hangsúlyozta: semmilyen tekintetben nem tesznek kivételt egy-egy terület lakosságának nemzetiségi összetétele szerint. A térségfejlesztés tervszerűen történik - folytatta -, megemlítve Beregszász ivóvízhálózatának további korszerűsítése mellett több környékbeli magyarlakta település köz- és gyermekintézményeinek soron lévő felújítását.

A magyarlakta térséget is súlyosan érintő hulladékprobléma kapcsán a kormányzóhelyettes elmondta: jövőre EU-s pályázaton nyert egymillió euróból korszerű hulladék-feldolgozó üzem építését kezdik meg a Beregszász melletti Makkosjánosi határában. A jelentős beruházásnak köszönhetően egészségesebb és élhetőbb lesz Kárpátalja síkvidéki régiója - mutatott rá Ivan Busko.

(forrás)

Megszabadul-e valaha Kárpátalja a Premixtől?

Baráth József Kárpátaljai figyelőjéből:

Megszabadul-e valaha Kárpátalja a Premixtől?

Hosszú évek kilátástalansága után végre elmozdulás történt Premix-ügyben: megkezdődött a veszélyes hulladék újracsomagolása és elszállítása – jelentette a kárpátaljai megyei állami közigazgatási hivatal információs és közösségi kapcsolatokért felelős főosztálya.

A Premix története egészen 1998-ig nyúlik vissza, amikor az Ozon magánvállalat megkezdte a sokat kárhoztatott vegyület importját Magyarországról. Az ukrán vámszolgálat laboratóriumi vizsgálata akkor olyan por alakú keverékként határozta meg a Premixet, amelyet bizonyos technológiai eljárásoknál alkalmaznak, s amely nem igényel pótlólagos környezetvédelmi vizsgálatot.

Azonban 2004 végétől a közvélemény tiltakozásának hatására, s mert a sajtó is foglalkozni kezdett az üggyel, olyan veszélyes vegyületként kezdték kezelni a Premixet, amely a környezetre és az emberek egészségére egyaránt ártalmas. Ennek nyomán 2005. március 30-án a Kárpátaljai Megyei Ügyészség bűnügyi eljárást indított az ügyben. Még ugyanazon év júniusában az államfő utasítására kormánybizottságot hoztak létre, amelynek ki kellett vizsgálnia az ügy valamennyi aspektusát.

Nem sokkal később a rendkívüli helyzetek minisztériumának szakemberei a nem megfelelően tárolt Premix egy részét, összesen mintegy 656 tonnát, 24 vasúti kocsiba pakolták Beregszász és Borzsova vasútállomásain. A Premix fennmaradó, nagyobbik részét, mintegy 847 tonnát viszont, amelyet szabad ég alatt őriztek Beregszászban, Nagybaktán és más településeken, speciális hordókba töltötték. Ám a kezdeti lelkesedés ezen a ponton elapadt, s a másfél ezer tonnányi veszélyes anyag azóta is a sorsára vár.

Az elmúlt négy év során azok a műanyag zsákok, amelyekben a vasúti kocsikba pakolt anyagot tárolták, jobbára tönkrementek, a vagonok igénybevételéért pedig immár több mint 20 millió hrivnyát követel az állami vasúttársaság, az Ukrzaliznyica. Vélhetően pénz hiányában a hordókban tárolt anyag őrzése sem volt éppen tökéletes, ezért előfordult, hogy ismeretlenek ellopták a hordókat a tárolóhelyről, előzőleg a földre szórva belőle a Premixet.

Nem sok eredménnyel járt az ügyben indított számos vizsgálat sem. Az azóta eltelt mintegy öt esztendő nem volt elegendő ahhoz, hogy megállapítsák, kit terhel felelősség azért, hogy ez a veszélyes anyag Kárpátaljára kerülhetett, s kinek kell vállalnia a Premix elszállításának és megsemmisítésének költségeit. A helyi önkormányzatok és hivatalok az évek során számtalanszor kérték a kormányt, hogy járuljon hozzá a probléma megoldásához, mivel az jelentősen meghaladja a helyhatóságok lehetőségeit, ám Kijevből ígéreteken kívül egyéb nem érkezett – egészen mostanáig.

A hivatalos közlés szerint most a miniszteri kabinet 5,1 millió hrivnyát utalt ki a környezetvédelmi minisztériumnak arra, hogy szabadítsa fel a Premixszel megrakott vasúti kocsikat, s készítse elő az anyagot a Lengyelországba történő elszállításra, ahol megsemmisítik azt. A Premix-mentesítés első fázisa a tervek szerint e héten ér véget, minek következtében Beregszász végre teljesen megszabadul ettől a veszélyes anyagtól.

Ugyanakkor szakértői becslések szerint a Kárpátalján tárolt Premix egészének elszállításához és megsemmisítéséhez még további 10-11 millió hrivnyára volna szükség - közli a Kárpátalja hetilap. Félő azonban, mutatnak rá helyi források, hogy a mostani első részlet átutalására csupán az elnökválasztási kampány miatt került sor, s amint lecsillapodnak a politikai indulatok, ismét a feledésbe merül a Premix, amely ki tudja, meddig szennyezi így még vidékünket.

Forrás

Ukrán családi statisztika – mire költik a pénzt?

létminimum | ukrajna | jövedelem | Az eredeti cikkből megtudható, jelenleg Ukrajnában cirka 8 millió ember él a létminimum alatti jövedelemből. Семейная статистика: где деньги? 

Mire költik a pénzt a családi költségvetésekből? Hány ukrán állampolgárnak van a létminimumnál nagyobb jövedelme? Mennyire gyakori, hogy az ukrajnai családokban hiányoznak még a legalapvetőbb háztartási eszközök is? Ezekre a kérdésekre a Szejcsasz internetes hírújság próbált meg választ adni.

Az utóbbi tíz év során tavaly első ízben fordult elő, hogy az ország lakossága kevesebbet költött étkezésre az összes jövedelmének felénél. Míg 1999-ben még az összjövedelem 65,2%-át, 2003-ban 58,6%-át, 2008-ban már „csak” 48,9%-át fordították élelmezésre.

Az étkezés mellett ugyancsak kevesebbet költöttek alkoholos- és dohánytermékekre (2,2%), távközlési szolgáltatásokra (2,3%). Ugyanakkor az egészségügyi kiadások 2,5%-ról 2,7%-ra nőttek, míg közlekedésre fordított pénz 3,4-ről 4%-ra nőtt.

Háztartási cikkekre, elektromos berendezésekre és lakásfenntartásra az ukránok szerény jövedelmük mindössze 2,8%-át fordították. Ezek után nem kell azon csodálkozni, hogy cd-dvd lejátszó csak minden ötödik családnak van, fényképezőgép pedig minden harmadikban. Porszívóval csak a háztartások 74%-a, mosógéppel 84%-a rendelkezik. Minden 100 ukrajnai családra 107 színes tévékészülék jut, továbbá 106 hűtő- és fagyasztó szekrény.

Nem sajnálták viszont a pénzt az utóbbi években mobiltelefonok vásárlására, amit az is elősegített, hogy áruk évről évre csökkent. Míg 2004-ben százból csak 15 család rendelkezett mobiltelefonos készülékkel, egy évvel később 24, 2006-ban már 81 családnál volt mobil telefon. Tavaly pedig a száz családra jutó készülékek száma elérte a 149-et.

Baráth József, Kitekintő